Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
í I p f y Noum Labkovszkij: Ingyen felüg Közeledett az ünrtep, és én elhatároztam, hogy rendbe szedem a lakást. Szerencsére a feleségem elutazott. Már régen meg kellett volna javíttatni a lakásban ezt meg azt, de nejem valóságos cirkuszt csapott, ha említést lettem róla. Végre most elutazott! Szabad vagyok, független, azt csinálok, amit akarok! Hívtam is nyomban a lakásjavító vállalatot. A megbeszélt időpontban felberregett a csengő. A küszöbön szimpatikus, fiatal szerelő állt. Égjük kezében szerszámosláda, a másikban! egy négyéves, ennivalóan édes kis kölyök. — Jó napot! — köszönt vidáman a szerelő. — Plot- nyik Pantjrelejev. Bocsásson meg, hog>T nem egyedül jöttem, de az óvoda tatarozás miatt zárva, a feleségem dolgozik, így Szerjozsát nincs kire hagyni. Egyik nap én viszem magammal, a másik nap a feleségem. Ma én vagyok a soros. Ingj'en felügyelet, tudja ... — Ma apuci a sojos — erősítette meg Szerjozsa. és előrenyomult. — Nyugodjék meg, nem fog zavarni a munkában. Ültesse le valamelyik sarokba, adjon neki valami képeskönyvet, és addig megül, amíg én befejezem a munkát. Szerjozsát bevittem az ebédlőbe. Leültettem egy fotelbe, és odaadtam neki Jean Effel karikatúraalbumát. Mi a szerelővel hozzákezdtünk a munkához. Megnézegette az- ajtókat, új zárakat szerelt fel, én pedig megadtam a további utasításokat. S ekkor éktelen csörömpölés hallatszott. — Szerjozsa! — kiáltotta a szerelő. Szerjozsa líem válaszolt. Pantyelejev különös tekintettel nézett rám, letette szerszámait, és lábujjhegyen az ebédlő felé osont. Én — utána. Szerjozsa nem volt az ebédlőben. Benéztünk ide, benéztünk odá, de Szerjozsa — sehol. Kis idő után újabb csörömpölés hallatszott, méghozzá a hálószobából. A zaj irányába rohanva észrevettem, hogy az ebédlő asztaláról hiányzik a kristály váza. Berohantunk a hálóba: a szőnyegen pozddrjává törve ragyogott a csillár. Am Szerjozsa — sehol. Idétlenül álltunk a háló közepén, amikor az ágy melletti éjjeliszekrényről leesett a telefon. — Egy pillanat! — kiáltott fel Pantj'elejev. — Megvan! Lehasalt a szőnyegre és benyúlt az ágy alá. — Itt van, de nem érem el, Mivel lehetne kipiszkálrti? — Várjon, van egy pergő- esalis horgászfelszerelésem. — Remek! Kifogjuk, mint egy csukát! — Tekerheted! — hallatszott az ágy alól Szerjozsa hangja. — Azonnal! — válaszolt Pantyelejev. — Itt a halász, hol a halacska? — Hu-hu! — hallatszott az ágy alól. Pantyelejev válaszolt a gyereknek, és úgy látszott: a játék nem éppen újkeletű. Pantyelejev mozgatni kezdte a botot az, ágy alatt. — Akadj rá, halacskám! Akadj csak, de vigyázz, a pikkelyed meg ne sérüljön! IHÁSZ-MOVÁCS ÉVA: A SZEMFÉNYVESZTÉS SABLONJA Szemében atropincsepp, darabka ég s egy annál kisebb, írisz-e C, csodát jelenthet? Tágult pupillák, atropincsepp. Szeretsz? — Szeretlek! Álmok, vétkek, percek hajtottak fejet, térdet, hiszekeggyé-lett, pogány ujjak. tértek meg, hinni kulcsolódtak . . öngyújtó-nyár gyűlt: égtek kazlak, gyiirkőzött szél, nyárfák ropogtak, évszakok vénáin tűz ütött ki, az eddig-legszebb, a gyöngyszem ég-utáni, ideghúrokon Dal, a hold kiöntött, pupilla tágult, éj, parányi, minden, minthogyha kezdet jönne: várni! de semmi abból, amit ígértek, egy megelőző korszak dáliái, (hiába volt akármi) volt szanitéc, volt Wales-i herceg, de a megváltást nem tudta kitalálni. imitálta csak e?zel a képzelt ragyogással. Hiába volt madárdal! Pedig erdei gyantakönnyek ellepték szívét, rápörögtek, pedig az ég is visszalátszott szeme taván — darabka átok — pedig a vonót igazítva ujja hegyéből szöktek dalba madárszólónál-szebb dallamok — Tenyeremben az év-sok-szöggel inkább szívemet szögezem fel, inkább, mint reá hallgatok. És évszakokra évszak jött el, nyár és fényhatás kiveszőben, hazudjak tovább magamnak? — A prédikátor egyre hallgat. Nem kérdezi: szól még a zsoltár? Én sem kérdem, hogy szeme partián bágyadt sugárban kik nyaralnak? Nem, kérdem azt sem, szívének fagyos Grönlandján kik telelnek? Semmit, semmit sem kérdezek mag! Már annyit sem. hogy ó-vonóján még meddig meddig zeng a kin? Az összetételt ismerem jól: szemében két csepp atropin. y e I e t — Ne félj — biztatta fel- hevülten Szerjozsa, — ránts ki! Pantyelejev átnyújtotta nekem a botot: — Tekerje, én pedig óvatosan kihúzom, nemhogy a horog beleakadjon. Óvatosan tekertem, míg végre előbukkant Szerjozsa. Csupa mocsok volt a portól. Egyik kezében a telefonzsinórt markolta, a másikban féltett kristályvázánk megmaradt darabját. Pantyelejev nyomban sze< delőzködni kezdett: _ Ne haragudjon —mondta szerszámosládáját szorongatva, — holnap megjas illatom a telefonját. E nész éjjel nem aludtam. Folyton csak járkáltam, ösz- szeszed egettem a csillár- és vázamaradványokat, maja felsebzett ujjaimat jódozgat- tam. Reggel csengettek. A küszöbön egy fiatal nő állt. _ Jó reggelt! — köszönt kedvesen. — A telefonközpont technikusa vagyok; tegnap elromlott ugyebár a telefonja? Roppant megörültem, — Bocsásson meg — mondta a nő, — nem egyedül vagyok. Tudja, az óvoda tata- rozás miatt zárva, a férjem munkában van, a gyereket nincs kire hagyni, ezért hol ő, hol én, magunkkal visz- szük Ingyen felügyelet ugyebár ... Egyik nap vele van, a másik nap velem. Most éppen én vagyok a soros .,. — Ma anuci a sojos — szólalt meg Szerjozsa, elóbújva artyja háta mögül, és még mielőtt bevághattam volna orra előtt az ajtót, otthonosan előrenyomult. Fordította: Baraté Rozália SZABÓ DEZSŐ: VARRÓNŐK BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS MADÁCH ESTÉJE Falusi álom, zordság és magány borult rád, mikor minden veszve már a gazdag élet, asszony és remény és csillag se volt életed egén. Csak leroskadtál magadba, borús álmokat látva, zordon koszorús, s a sztregovai köd, a gyilkos éj üldözött, mint a fojtó szenvedély. S mikor fogytán volt gyertyád és erőd, megálltát akkor a végzet előtt s a költemény, az Ember végzete. fölcsendült, mint a végzetes zene. a kőbedermedt dallam, a titok, mit rejtenek folyók, dolomitok. Az olvasó naplója: Gasztronómiai kalandozások Európában Amióta egy nagyon rokonszenves főorvos szinte minden kedvemre való ételtől eltiltott, fokozott figyelmet szentelek az ételek leírásának. Legszívesebben szakácskönyveket gyűjtenék, és nem is én lennék az első férfi, aki ezt teszi; de annyi minden mást kellene gyűjteni és ez is drága szórakozás. Halász Zoltán újságíró — talán az utolsó nagy magyar ínyenc — jóvoltából azonban legutóbb csodálatos ismeretek birtokába jutottam. Halász kolléga sejt- hetóleg egész életét arra szentelte, hogy konyhatűzhelytől- konyhatűzhelyig kóborolja végig Európát és végül a Panoráma jóvoltából szépen illusztrált, majdnem négyszáz oldalas kötetben adta ki kalandozásai emlékeit. Könyve kivételes kultúrtörténeti érdekességű és emellett az első olyan! olvasmányom, melynek révén lírai hangvételű receptekhez jutottam. Emlékezetes, hogy IV. Henrik francia király minden alattvalója fazekába tyúkhúslevest kívánt. Henrik jószándékú király lehetett/ receptje ugyanis így hangzik: Egy nagy leves főző fazekat félig megtöltünk hideg vízzel. Ebbe jön a megtisztított és feldarabolt répa, petrezselyemgyökér, zeller, néhány káposztalevél, pirított hagyma és egy velőscsont. Sóval, borssal ízesítve néhány percig forraljuk, majd félrehúzzuk a fazekat és gondosan leszedjük a habot. Ezután ismét forrni engedjük. Miközben fazekunk csendesen forr- dogál, végére járunk a tyúkfőzéshez való előkészítésének. A megtisztított baromfi máját és szívét, valamint egy jókora füstölt sonkaszeletet, hagymát, gerezd fokhagymát, kevés petrezselymet apróra vágunk, s péppé finomítjuk. Tejben áztatott zsemlyemorzsával, vagy két tojással sűrítjük, sónál, borssal, szerecsendióval fűszerezzük. Mikor elkészültünk, a tölteléket a tyúk belsejébe tesz- szük, majd gondosan bevarrjuk az állat hasát, s a tyúkot a forrásba lévő levesbe tesszük... A levest — zsírját előzetesen leszedve — külön tálalják. Egy másik tálban, feldarabolva úgy szervírozzák, hogy mindenki kedve szerint vehessen a húsból és töltelékből. Inycsiklandóan finom ízeit kellemesen húzzák alá a melléadott pirított fehérkenyér-szeletek.’’ (Krúdynak kellett volna megkóstolnia!) Ez csak egy apróság. Halász ugyanis negyven körüli francia receptet közöl, majd az olaszokat („spagetti az amtri- ceai asszonyok módjára’’), spanyolokat („torrero leves”), portugálokat, angolokat, belgákat, hollandokat, dánokat, svédeket, norvégeket, finneket, svájciakat, németeket, osztrákokat, cseheket, lengyeleket. oroszokat, ukránokat, moldvaiakat, románokat, szer- beket, horvátokat. szlovéneket, albánokat, görögöket, bul- gárokat és törököket, veszi sorra. Megtudható, hogyan készül a görög spenóttorta, a hesseni hagymaleves. a marhahús-tea, a rfyúl szilvával, a valenciai paella és még más számtalan. A gondos szerző úgy válogatta receptjeit, hogy azok itthon kapható alapanyagokból is elkészíthetők legyenek — legalábbis többnyire. Különösen érdekes a történelmi rész, mely a görög és római konyha finomságait taglalja. Az olvasónak nyomban elmegy a kedve a lucullusi lakomáktól, amikor megtudja, hogy a római konyha nélkülözhetetlen fűszere, a garum — apró tengeri hálák belsőségeiből készült. A sóban pácolt anyagot előbb napon rohasz- tották, majd egy kétrészes tartály felső részébe helyezték. A felső részből egy szitán át az alsó tartályba csepegő átlátszó folyadék volt a tulajdonképpeni ,,ga- rum". ÉtvágygerjeSz- tőbb a magyar konyha történetének befejező áttekintése, érdekesek a nagy hazai szakácsokra vonatkozó adatok cs ér dekes Kalász Zoltán ncínsz könyv? is. Ö í.
