Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-02 / 51. szám
néni BONYOLULT és sokfelé ágazó útja a hegy méhéből felhozott ércnek, sok emberi kéz érinti, amíg finom szerszámok készülnek belőle. Minél több műhelyen vezet át az anyag útja, annál értékesebb lesz a végső termék. Az ember lélekben szüntelen úton van, alakítják. formálják szinte a haláláig a körülmények, a munka, a szőkébb ég a tágabb környezet. De hogy alapvetően milyen lesz egy emberi élet, abban oroszlánrészük van azoknak a lélekformáló műhelyeknek. melyeket négy-öt éves kortól 18—22 éves koráig jár végig, az óvodától a főiskoláig, egyetemig. Hány nevelő fáradozik velünk. amíg embernyi emberek leszünk, amíg megnő bennünk az értelem, amíg a külöböző pályákra startolhatunk és megleljük helyünket a világban! Tulajdonképpen minden nevelőnek része van abban, hogy az ismeretek megszerzéséhez milyen fokig jutunk el, érintésük — attól függően, hogy milyen egyéniségek voltak — halványabb, vagy mélyebb nyomot hagy a képlékeny diák lelkében. Azt hiszem, minden ember életében voltak olyan tanítók, tanárok, akikre a szüntelen permetező idő piramisáról is mindig szívesen, könnyes meghatottsággal emlékezhettek. Mert olyan értékeket akkumuláltak útipogy- gyászukba. ami egy egész életre elegendő volt. Ha utána számolok, alsó-, közép- és felsőfokú intézményekben mintegy hetvenen tanítottak, tárták fel előttem a világ egy-egy titkát, még ismeretlen tájait. Mi tagadás, a hetven között vannak halványuló arcok, olyanok is, akiket már kifújt emlékezetemből az idő. De legtöbbjére ma is emlékszem, mindegyik rendelkezett valami olyan tulajdonsággal, amivel a másikuk nem, mindegyikük valamit úgy tudott továbbadni, ahogy senki más. Az emberi és pedagógiai érték koordináta-rendszerben mind másutt foglalt helyet. De volt tanítóim között olyan egyéniség, aki nagy lendítőerőt adott életemnek, aki ha nem lép be életembe, minden bizonnyal másként alakul a sorsom. másféle erővonalak vonzzák érdeklődésemet. Sokat gondolok rá. sokszor érzem magamon tekintetét, mintha olykor kezem mozdulását még ma is ő irányítaná Néha azon kapom magam, mintha az ő szemével nézném magam és minősíteném egy cselekedetemet. döntésemet. Nem terhes ez a szüntelen jelenlét az életemben, ellenkezőleg, egy önként vállalt kontrollt jelent, s arra ösztökél, sose legyek elégedett önmagámmal, mert nem lehet valamit oly jól megcsinálni, hogy azon már javítani ne lehetne. HIVATÁSÁT művészi tökélyre emelte, az ő műhelyében éreztem meg először, hogy élet és iskola egyet jelent, hogy nincs egy Igazság, amely az ember magánéletében, s egy másik, amely az iskolában dominál, mert csak egy igazság létezik, s az oszthatatlan. Hegyek közé zárt kis faluban &tem 1.1 éves koromig. Az Árpád-kori településű falut alig-alig érintették a világ változásai. Az élet az évszázadok során kialakult zárt rendszerű világban zajlott. Ebben a világban a legtöbb- embernek megvolt már a születéssel szerzett joga, mozgási lehetősége. s még az is. hogy milyen poszt illet Tneg a kis közösségben. A külső utcák mezítlábas népségére kevesebb figyelmet fordítottak a tanítók az iskolai órákon is. Magam inkább féltem, mint szerettem az iskolát. Könyveim nem voltak, kora tavasztól késő őszig a mezőn dolgoztam, a ha mégis elvetődtem olykor az iskolába, inkább megszégyenültem. mint valami lélekemelő örömben lett volna részem. Aztán átkerültem egy másik faluba. Olyan faluba, amelyet a világháború utáni idő meg. kavart, kivetette sok ember léte tengelyét. Mint egy újkori népvándorlás, olyan vöd a falu. a messze erdélyi havasokból, az északi Felvidékről, az Alföldről jöttek telepesek, hogy megvessék itt a lábukat. S különös módon ebben a kavargó világban, felzaklatott emberi életek kavalkádjában, a fellazult emberi kapcsolatok és elbizonytalanodott értékek világában a nyugalmat, a rendet, a megtartó erőt az iskolában lelhettük meg. A mérges indulatok, vélt. vagy valós ellentétek gyilkos nyílvesszői mintha ide nem Juthattak volna el. Ebben a műhelyben a mesterek már messzebb tekintettek a pillanatnyi emberi rövidzári? tnál. fortyogó indulatok katlanánál. Néhány nap után azon kaptam magam, hogy szeretek iskolába járni, mert ott valami jó történik velem. Ma is talány számomra, a törékeny kis tanárnőben hon nan volt annyi lelkesedés annyi energia, annyi lankadat lan figyelem. Sokan voltunk akiknek rengteg volt a bepó tolnivalónk, akik korábban csak beiratkozni és vizsgázni jártunk el az iskolába. Júlia néni nem ismert lehetetlent, azt hiszem, az ő szótárában rossz diák, hanyag tanuló nem volt ismeretes, kiváló érzékkel rendelkezett ahhoz, hogy a gyérebb érdeklődésű, kevesebb szellemi kovásszal rendelkező tanulókban is felcsiholja az értelem szikráit. A délelőtti iskolába járás mellett délután sokan keményen dolgoztunk. De este a lakájára jártunk jó kedvűén tollbamondásra, helyesírási gyakorlatra. Pár hónap alatt mintha teljesen átgyúrt, átformált volna bennünket. Megtanított gazdálkodni az idővel, s mindenkit olyan könyvekkel látott el. ami egyéni képességei kibontakozásához adott inspirációt. Tisztán, de mindig egyszerűen öltözködött. Mintha természetes szépségét is valami szemérmes tartózkodással igyekezett volna elrejteni. De ezen a tudatosan vállalt puritánságon átragyogott páratlan pedagógusegyénisége. Megtanított bennünket arra, hogy a felszín mögött mindig a lényeget. lássuk, a valóságot keressük. A kamaszodó lányok, fiúk. akik addig jobbára csak nehezen viselték el a fegyelmezést, szomjasan itták minden szavát. Egyetlen pillantásával lesújtotta a rendetlen- kedőt, s egyetlen pillantással tudott felemelni is, bizalmat sugározni. Vasárnaponként a környező erdőkbe vitt bennünket kirándulni, s nyitotta rá szemünket sok olyan szépségre, ami mellett addig észrevétlenül mentünk el. Aztán más kirándulásokat is szervezett, hazánk szép városaiba. Ilyenkor egy pillanatra néhányunk arcán átsuhant valami csendes fájdalom. Különleges radarkészüléke volt ahhoz is, hogy felfogja a lélek rezdüléseit. Fizetése jelentős részét áldozta arra. hogy a nehezebb sorsú tanítványait se hagyja ki ezekből az életre szóló, közös örömökből. I i- zette vonatköltségeinket, amikor maga is szűkösen élt. Nem voltak kedvencei, kivételezettjei sem. Mindenkit egyforma mértékkel mért, a főjegyző lányától is azt kívánta meg. amit a kondás gyerekétől. Minden tanítványa sorsát szívén viselte. Hányán voltunk, akiket okos tanácsaival, irányító felismeréseivel felemelt, magasra lendített, hogy tájékozódhassunk. s aztán egy cé'. bűvöletében éljünk, s elinduljunk. Abban az. iskolában azelőtt sem, azóta sem volt any- nyi továbbtanuló, mint amikor ő készítette fel tanitvá nyalt a pályaválasztásra. Naponta osztotta szét az életét közöttünk, s naponta képes volt a megújulásra. Óráin egy pillanatra sem lankadt a figyelem. soha nem láttuk fáradtnak. Nagy tapasztalatokkal rendelkezett, de vázlatfüzetei tanúsága szerint húsz év után is úgy készült óráira, mint az elsőré. Voltak tanáraink, akik sok éven át beidegzett módszerekkel, rutinból vezették le az órákat, szürkék, vértelenek voltak ezek ®z órák. Ilyen óra után úgy vártuk Júlia nénit, mint az eltikkadt sivatagi vándor az oázist. Ránk szabott feladatainak sosem éreztük terhét, kényszerízét. hanem éppen az önálló, jó kedvvel végzett munka örömét ízleltük meg. Azóta is sokat gondolok rá, milyen jó lenne, ha ezekre az ízekre, szárnyakat adó örömforrásra időben ráéreztetnék. rávezetnék iskoláink o diákokat. Mennyivel kevesebb lenne a kényszeredettséggel, fél kedvvel és fél kézzel végzett munka! JÜLIA NÉNI megtanított rá mindnyájunkat, hogy mindent csak teljes szívvel, teljes odaadással érdemes csinálni, csak így van értelme. A tanév végén még egyszer éreztem messzesugárzó emberségét, megindító segítőkészsé- gét. Akkor már felvettek a tanítóképzőbe, de még nem voltam benne bizonyos, hogy a nyári szünidőben az aratási, cséplési munkában tudok-e annyit keresni, hogy a tankönyveket megvegyem, ruhára is kerüljön, s még a kollégiumi díjat is fizethessem. Egészen bizonyosat ma sem tudok. inkább csak érzem, ft tantestületnek abban az elhatározásában. hogy összeadja a továbbtanulásomhoz szükséges összeget — Júlia néninek kezdeményező szerepe volt. Ilyen ember volt ő. nemcsak felgerjesztette bennünk a lángot, de szűkös anyagi lehetőségeiből is mindig kész volt áldozni. Vallotta. amit Albert Schweitzer így fogalmazott meg — egyetlen fénysugárnak sem szabad elvesznie a földön. HAMAR IMRE Filmjegyxet MACBETH A skót középkor nem volt a túltengő filantrópia időszaka, Shakespeare pedig nem írt gyengéd léányregényeket. ez köztudott. Az, hogy színművei egyúttal kitűnő film-forgatókönyvek is. a legutóbbi tizenöt-húsz évben derült ki. és a bizonyításban elsősorban az angolok jeleskedtek. Gondoljunk Sir Lawrence’ Olivier filmtörténeti jelentőségű alakításainak sorára. A filmre vitt Shakespeare-nek vannak azonban veszélyei is. Nem tudni, hogy á szekszárdi Panoráma filmszínház nézőterén, amikor csütörtökön délután Roman Polanski Macbeth-je pergett, a nagyszámú közönségből hányán gondoltak a dráma lényegére, és a jelenlévők mekkora hányadát kötötték le csupán a külsőségek. Pazar külsőségek, hiszen a film technikailag éppúgy kitűnő, mint ahogyan a szereplők játéka is az. A nemes veretű mondatok azonban az „igazi” színpadon sokkal jobban kifejezésre juttatják a lényeget. Azt. hogy az egyébként minden bizonnyal korhű darabban nem a l'art pour l’art mészárlás a lényeges, hanem a minden áron való mániákus küzdelem a hatalomért, melynek birtoklása önmagáért való örömöt okoz. az ébredő lel- kiLsmeretfurdalás és a bukás. A kitűnő katona skót than, Macbeth (John Finch) és felesége (Francesca Annis) személyében valóban örök emberi indulatokat ábrázolt Shakespeare, hisz napjainkig láthattunk hatalmi megszállottakat, munkahelyi zsarnoktól államfőig terjedő nagyságrendben. „Vér vért nemz, ma és régen egyaránt — világos a film menete, Legerőteljesebb részei azok, ahol párhuzamot von a múlt szörnyűségei és a mai, fokozódó vérontás között." — írta a Morning Star kritikusa 1972. január 29-én és egyetérthetünk vele. Macbeth nemes jellegű. grál-lovag például a chilei tábornokokhoz mérten. Az utolsó filmkockáknál a közönség egy része már a ruhatár felé tart, pedig amikor a Macbeth halála után trónra került Malcolm testvére, Donalbain fehér lován a jósoló boszorkányok lakhelye felé kocog, érezhetjük, hogy a hatalomért folyó harcban nincs megállás, így ez a Jelenet is a1 film fontos része. A filmé, melynek túlzott naturalizmusa (homlokba csapódó nyílvessző. nyílt színen, szinte premier plánban lehulló fej. Bar.- quo horror filmbe kínálkozó szelleme) nem előny, hanem hiba. eltereli a figyelmet a shakespeare-i mondanivaló lényegéről. A királydrámában a közönség nagy része csak véres krimit élvez majd. és ez kár. (ordas) Hegjelent a Jelenkor márciusi száma Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi és tanulmányanyaggal jelentkezik a Pécsett szerkesztett folyóirat új száma. A szám élén Bárdcsi Németh János versei állnak. Ehhez kapA Kossuth Könyvkiadó újdonságai LENIN: MEGEMLÉKEZÉSEK, ARCKÉPEK A Lenin fioláiénak 50. évfordulójára megjelenő kötetben ösi- szegyűjtve kapja az olvasó Leninnek azokat az írásait, amelyekben ő emlékezik meg másokról, kortársairól, harcostársairól és a nagy elődökről, oroszokról és más országok fiairól. Engels és Bebel, Tolsztoj és Herzen, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg, Eugene Pottier és Szverd- lov — hogy csak néhányat említsünk —, róluk olvashatunk ebben a kötetben. 25 ÉVES A KGST 1974-ben 25 éves a KGST. A jubileum alkalmából megjelenő kötet a KGST-országok gazdasági együttműködésének három alapvető dokumentumát tartalmazza: a KGST alapokmányát, a szocialista nemzetközi munka- megosztás alapelveit és a komplex programot. Ezekből az olvasók áttekintést kapnak a KGST-tagállamok gazdasági együttműködésének elveiről és gyakorlatáról, szervezetéről és működési mechanizmusáról, távoli és közeli céljairól. A kötethez Szita János — a . Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője — írt értékes, a KGST eddigi tevékenységét röviden áttekintő, s az együttműködés mai problémáit, valamint Magyarország és a többi KGST-ország együttműködését vázoló előszót. NYITRAI FERENCNÉ DR.: IPARUNK HELYE A VILÁGBAN A magyar ipar termelése, szerkezete, termelékenysége történelmi okokból elmaradt a fejlettebb szocialista és tókésországok mögött A lemaradás megszüntetésének egyik fontos feltétele a helyzet pontos felmérése. A szerző a kérdés kiváló szakértője. Munkája ismerteti az ipar népgazdasági súlyát, a fejlődés ütemét, a szerkezetváltozásnak összehasonlítását a munkaerőhelyzet és a manka termelékenységnek alakulását, az ipari beruházások és az állóeszközök felhasználását, az ágazatok kapcsolatait és a koncentráció, centralizáció fokát, irányát Több évre visszamenőleg vizsgálja hazánk ipari fejlődését összeveti azt az európai szocialista és a legjelentősebb tőkés- országokéval. A tudományos igénnyel, de közérthető stílusban megírt könyv hiánypótló munka. i csolódik Bertha Bulcsú interjúja a Pécsett élő költővel. A lírai rovatban emellett többek között Arató Károly. Keresz- túry Dezső és Weöres Sándor műveit olvashatjuk. A szépprózai írások sorában Lázár Érvin: Látogatás c. rádiójátékét és Tüskés Tibor: Nagyváros születik c. müvének 2. részét találjuk. Figyelmet érdemel emellett Szántó Péter: Freskó c. novellája. Szántó Péter pécsi joghallgató, a „Dunántúl” neves író-szerkesztőjének fia ezzel az írásával jelenik meg először irodalmi folyóiratban. A művészeti rovatban Hallania Erzsébet írása Vargáim, re szobrászművészetét mutatja be, Wallinger Endre pedig a kaposvári színház prózai bemutatóit elemzi. Érdeklődésre tarthat számot két tanulmány: Rába György Babits öröksége és hagyatéka c. írása, valamint Bajomi Lázár Endre Francia krónikája. Nemzetközi gyermekrajzpályázat A nemzetközi békemozgolom negyedszázados jubileuma alkalmából nemzetközi gyermekrajz-pályázatot Hirdetett a Csehszlovák Béketanács és az ugyancsak 25 éve megalakult csehszlovák pionírszervezet. A felhíváshoz csatlakozott az Országos Béketanócs és a Magyar Úttörők Szövetsége is( s ennek alapján a pályázaton valamennyi magyar úttörő és kisdobos részt vehet. ..A béke gyermekszemme!*' címmel indított nemzetközi pályázaton a gyermek békevágyát, békés életörömeit, a békéért vívott harc szellemét, a nemzetközi pionírbarátság és a népek testvériségének eszméjét tükröző gyef- mekrajzokkal lehet részt venni. A pályaműveket 1974. március 31-ig kell beküldeni a Magyar Uttörőszövetség Országos Elnökségének címére (1307. Budapest, V. kerület Balassi Bálint utca 16.) (MTI)
