Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

> F I Élő népballadák, népdalok nyomában Amikor egy szerző letelep­szik a szekszárdi könyvesbolt­ban, hogy műveit a jelentke­zőknek dedikálja, utána pedig szakadatlanul írrfi kényszerül, aligha panaszkodhat a siker elmaradásáról. Csak ötven percig figyeltük. Ezalatt a műit héten megyénkben járt erdélyi népdalgyűjtő, Kallós Zoltánt 39 személvnek 60 „Bal­ladák könyvét” és 21 ,.Uj gu- zsalyom mellett”-tet dedikált, csepoet sem rövid szöveggel. Ez fizikai munkaként sem megvetendő teljesítmény. Min­denhogyan közérdeklődésre vall és igazolja a gyűjtő or­szágjáró látogatásait szervező Művelt Nép Könyvterjesztő és 'Európa Könyvkiadó elképze­lésetek helyességét. Volt de- dikáltató, aki gépkocsival egy­maga tizennégy testes kötetet hozott, sejthetőleg falubeliek tul"jdonát. A jelentkezők kö­zött'sok volt az erdélyi, a szé­kely, a bukovinai, vagy éppen származék— eza szü­lőföldhöz kötődés miatt bizo­nyos mértékig érthető. A túl­nyomó többség azonban fiatal, ami örvendetes is, feltűnő is. Magunkba nézünk, és csodál­kozunk azon, hogy meglepő­dünk a fiatalok nagyfokú ér­deklődése láttán, egy olyan művészet iránt, amellyel kap­csolatban inkább közönyükre számítottunk. Bizonyítva azt, hogy a fiatalok megítélésénél önmagunkban sincsen minden rendhep,., Néhány válasz a Kallós Zol­tán előadását meghallgató, vagy a könyvek dediká’ására jelentkező fiataloktól. Először azt tudakoltuk, hogy miért ér­dekli őket mindaz, amit a pél­dátlan szorgalmú gyűjtőmun­ka e^'Vik táp? — Mert szén! — Mert őszinte! — Mert modern! Ilyesformán sűríthetően kap­tuk a különböző válaszokat. Jól tudva ugvan, hogy Goethe líem peysizer modernebb, mint ■— találomra idézzük a néldát ~ mondiuk Feies Endre, még^s rákérdeztünk ez utób­bira: — Howan modem, amikor egyik-máo-’k dal, ballada több száz éves? — Valahogy úgy, hogy kön­törfalazás nélkül beszél az ember gondia-b”iáról. Tehát embertől, emberhez szól. Élő, eleven. Ez a Kallós-gyűjtötte kin­csek egyik legértékesebb jel­lemzője az olvasó, befogadó számára. Szekszárdi ittjártá- nak kísérője, egy idős csángó asszony, a tulajdon nagybáty­jának meggyilkoltatását me­sélte el rím nélküli, ismétlé­sekkel hangsúlyozott históriás ériekében. Az áldozat maga szólt a szavával, hogyan ké- szü't szántani a Csipkés:-dű­lőben. majd a gyilkos „eltette életét” és „árván hagyta nép- jelt”. A maidnem szenvtelen, tényközlő előadásmód fokoza­toson csap át az átokba. A gyilkos alól rohadjon ki a tömlőében három kocsi széna­szalma. „Ahány csillag az égen, nnnyit rikkantson egy éjen!” Egészen mai a kórház­ba került leány szövege, aki a régi hat szótagos dallamot töhötte meg mai tartalommal: „A kórház vas ágyán / min­den percben sírok”. Az éne­kek. sf"<Kák olykor vég nélkül követik egymást. Ahogyan Kallós találóan mondotta: „Ragadnak össze az énekek, aszerint, hogy mi nyomja a szívet.” A gyűjtött népballadák, népdalok olvasása is nagy él­mény. de hallgatása még in­kább az. Leírva is, de inkább szájról szájra terjedtek, és ter­jednek napjainkban, szüntele­nül csiszolódva, apróbb-na- gyobb mértékben módosulva. Elő tanújelei egy nép önma­gát megőrizni akarásának, ami a befogadóra a reveláció erejével hat. Hiszen legyünk őszinték, édeskeveset tudunk a csángókról. (A Magyaror­szág című hetilapban közel­múltban megjelent „Csángó­történelem” című írás nem Meglehetősen bonyolult nyo­mon követni az érzelmi reak­ciókat, melyeket az általa gyűjtött néprajzi kincsek ol­vasása, látása, de még inkább az élőszóban való előadás ki­vált A rokonszenv általános, a meghatódás majdnem ugyanannyira, bár láttunk „hivatásos” népművelőket is, akik közös anyanyelvet ugyan igen, de közös emberi nyelvet, megértést már kevésbé tudtak találni például a népdalkirt- cseket szép, öreg hangján elő­adó, eleven szellemű, beszé­des, 78 éves csángó asszony­nyal. A valóság az, hogy Kal­lós Zoltán magyarországi tar­tózkodása során — Szegeden az egyetemen, Budapesten a József Attila gimnáziumban, nálunk Tolnában, a szomszé­dos Baranyában és minden­hol amerre megfordult — na­gyon tudatos, nagyon szép népművelési missziót teljesí­tett. Nem hiszünk abban, hogy nyelvünk szegényedik, csak abban, hogy változik — bár rtem mindig előnyére. A nagy változások korában az ősi gyökerekig leásni, a még min­dig élő népművészetet köz- kinccsé tenni elhivatottság és hivatás. ORDAS IVÁN Fótó: Komáromi Z. „LENIN” Maxisa István szobra: (MTI fotó Tormai Andor KS.) biztos, hogy a legsikeresebben segített gyarapítani ilyen irá­nyú ismereteinket.) Mintegy ötvenezren lehetnek és a szakemberek szerint több al­csoportra bomlanak. A gyime- si csángókra, a hétfalusiakra és a moldvaiakra. Utóbbiak székelyesekre és magyarokra. A magyarok közt ismét meg­különböztethető az északi és a déli nyelvfejlődés. Az az ál­talános hitünk, hogy magyar a magyart a világ minden tá­ján megérti, egy részükkel kapcsolatban megdől. A szi­szegő nyelvjárás szavait — melyből például a hazai nyelv­újítás kora utáni kifejezések vagy hiányoznak, vagy saját kreációjú helyiekkel pótol­tattak (kerékpár “ kétkerekű, só«or = léres) — valósággal le kell fordítani nemcsak irodal­mi, hanem itthoni köznvel- vünkre , is. Ezeken a hasábo­kon néhány éve közöltünk né­hányat Lakatos Demeter csán­gó költő verseiből, azok ma- gyár fordításával együtt. Mindennek történelmi oka is van. A csángók gyökere va­lószínűleg az etelközi ván­dorlásból, a honfoglalás előtt leszakadt magvarokig vezet­hető vissza. Ezekhez csatlakoz­tak a XIII. századbeli ki­vándorlók, majd a madéfalvi veszedelem, siculicidium = székely gyilkolás után érke­zettek. Utóbbiakra, a legké­sőbben települtekre, utal az egv'k ének négy sora: „Mikor a szoroson lemész j Arra kér­lek. vissza ne nézz-! / Arra kérlek vissza ne nézz / Ne le­gyen szívednek nehéz.” A település, honcserélés so­sem könnyű, persze hogy ne­héz volt. Innen a népi együvé tartozás páratlan erősségű tu­data, amit Kallós VIII. álta­lános iskolás kora óta (!) folytatott gyűjtésének diafel­vételeivel, zenével, magnóte­kercsekkel dokumentált. Az ízes nevek — Kicskocsis Mi- titél, Katána Erzsi — éppúgy jóleső érzést keltők, mint a mindennapi használatban lévő népviselet — a renddel var­rott, a könyökbe varrott és a tőttelékes ing, a patkós bun­da — és az átlagosan csalá­donként féltucatnyi gyerek­szóm. Nőm esy esetben a szórt településnevek is az együvé tartozást hangsúlyozzák, egy- egy helyben lakó nevesebb, vagy népesebb család megörö­kítésével : Antalokpataka, Ti- márokpataka, Farkasokpataka, A munkásművelődésről Évek óta napirenden sze­replő kérdés a munkásműve­lődés. és tegyük hozzá — évek múlva is az lesz. Egy­szerűen azért, mert, ezen a területen bőségesen akadnak tennivalóink. Körülbelül tizenöt évvel ez­előtt. és később Is a mun­kásszállásokon. tartottak is­meretterjesztő előadásokat a TIT előadói, a vacsorát fő- zőcskéző és fogyasztó fáradt munkások között. Akkoriban ezeket a kísérleteket nem tar­tottam célravezetőnek. Egy momentum azonban mégis megragadott. Már akkor is, és ott is. a zsúfolt hálótermek zajában, nagy ritkán csendjé­ben. a munkások egy része, bármilyen fáradtan és elgyö­törte« üldögélt is vaságyán, vagy székén, ha a téma érde­kes volt. odaadással figyelt. Igaz. sok függött az előadó oly­kor bravúros produkciójától. A munkás kultúrálódásának problémája ma sokkal diffe­renciáltabban jelentkezik, mint a múltban. A nemrég folyta­tott vizsgálódások, szociog­ráfiai felmérések, viták, ame­lyeken olykor magam is részt vettem, minduntalan arról győznek meg. hogy a mun­kásművelődés kérdése rend­szerint elválaszthatatlan a munfkásöntudat. az osztályön­tudat problematikájától. Nem vitás, a munkásműve­lődés taglalását mint minden alkalommal, most is az abc el­ső betűinél kellene kezde­nünk: az általános iskolai tanulmányoknál. Hiszen tudo­másul kell vennünk. hogy még mindig rengeteg olyan fiatal kerül be az iparba, a mezőgazdaságba, akik nincse­nek birtokában az általános is­kola elvégzését igazoló bizo­nyítványnak. A munkáskul­túráról rendezett vitán egy angyalföldi munkás nemrégi­ben éppen, erről panaszkodott, mondván: „Nem értem, ho­gyan lehetséges a felszabadu­lás után ennyi évvel, hogy az általános iskola ötödik és he­tedik osztályaiból még ma is oly sokan kimaradnak!” Az elhangzott panasz ko­rántsem alaptalan. Biz»nyítja ezt a dolgozók általános isko­láiba járó felnőtt munkások csökkenő, de még mindig je­lentős száma. Csupán egr-két adat. amelyek fényénél fel­mérhetők * változások. As 1960/61-es tanévben 99 300 munkás járt a dolgozók álta­lános iskoláiba, míg 1972/73- ban már csak 24 800. A meg­fogyatkozott létszám vitatha­tatlanul azt jelenti, hogy ma már kevesebb munkásnak van szüksége az utólagos tanulmá­nyi „kirándulásra” az általá­nos iskola padjaiban. Hadd tegyük hozzá azonban, hogy ez a megfogyatkozott létszám 1970/71-ben valójában ennél is kevesebb volt; 21 300. Ez utób­bi viszont azt bizonyítja, hogy egyetlen év alatt újra megug­rott az általános iskolai tanul­mányaikat kellő időben el nem végzettek száma. Az 1973/74- es tanév adatai még nem is­meretesek. Lesetséges. hogy ez a szám még tovább növek­szik? A statisztikai adatok per­sze mindig bizonyos merev­ségről tanúskodnak. A számok mögött, ha egy kicsit meg­piszkáljuk őket, összetett em­beri sorsok, életpályák rejtőz­tek. Nemrégiben egyik olajfel­dolgozó vállalatunknál járva, egv két^veumakes családanyá­val, majdnem negyvenéves asszonnval beszélgettem, aki nagy büszkeséggel mondta el, hogy most végre kijárta a nyolcadik általánost. Leányko­rában családi okok miatt ki kellett maradnia az iskolából. Elfojtott ambíció, kútba fulladt akarások, betűszeretet és is­meretszerzési vágy árad* az asszony szavaiból. Az általános iskola azonban csak nélkülözhetetlen alapi a a műveltség megszerzésének. Ké­sőbb is számtalan lehetőség adódik tanulásra. ismeretek szerzésére. A munkások ma­guk is tudták, hogv a ..nyolc általános iskola néhány év múlva már nem elegendő egy szakmunkásnak”, ahogy ezt nemrégiben megfogalmazta számomra egy húszesztendős villanyszerelő. Valóban, sorol­hatnánk azt az évről évre nö­vekvő számsort, amelyből vi­lágosan kitűnik, hogy egyre többen tanulnak a dolgozók középiskoláiban is. A munkásművelődés lehető­ségeiről a munkások éppen eleget hallhatnak munkahe­lyükön. Ezúttal inkább a még mindig sokakat érintő rossz, avitt szemléletről ejtsünk né­hány szót. A ..nem törődöm, a nem érdekel. a fáradt va­gyok” szemléletről, amely ép­pen a kultúra elutaaftúfóbas csapódik le. és amely ellen a munkásoknak maguknak kell verekedniük. A munkások egy jelentős rétege ugyanis csak igen kevés energiát, vagy sem­mit sem hajlandó áldozni sa­ját műveltségének megszerzé­séért. Gyakorta hajtogatják azt is, hogv fáradtak, és ezért nem érdeklődnek a kultúra áldásai iránt. Sokakat kielégít a kocs­mában felhajtott munka utáni fröccs. csevegés. Egy másik réteg viszont hajlandó befo­gadni némi kultúrát, de ez in­kább álkultúra. felszínes, könnyű, nem kerül megeről­tetésbe. és nem késztet gon­dolkodásra. Egy harmadik kér­déses réteg, amely ugyan kü­lönbözik az előbbiektől, kitű­nik vasszorgalmával, fáradha­tatlanságával, de kizárólag ott­honi teremtő munkájával, kert­jével. telkével, motorjával, az­az komfortiával bajlódik. A munkásosztály, szerencsé­re, nemcsak a felsorolt réte­gekből áll. Na.gyon sok közöt­tük a kultúrára, a műveltség­re igényt tartó munkás. Icaz, sokan azt vallják, — és ta­lán nem is jogtalanul—: ..hoz­zák a gyár kapujához a kul­túrát. ne kelljen külön fárad­nunk érte, mi készek vagyunk befogadni!” Nos. ezzen lehet meditálni. Még mindig jobb ez a szemlélet, mint zárt. vagy éppen üres kapukon dörömböl­ni. Az ország tele van műve­lődési otthonokkal, sok közü­lük egyenesen a gyárkapukban ásítozik. A munkásokat be kell csalogatni, be kell vinni a művelődés otthonává. Meg­van bennük „ mélyről érkező érdeklődés. Csakhogy sok he­lyütt még fel kell ébreszte­ni ezt a lappangó vágyat. Ho­gyan? Erre nem lehet receptet adni. ..Az utak Rómába ve­zetnek” — tartja egv rég: la­tin mondás, s ezúttal a ' Vár­palotai Erőmű egyik szociális- ta brigádjára gondolok: tag­jai önként segédkeztek az anyaei eszközökben szűkölkö­dő régész munkájában. Nem is sejtve pontosan. mire vál­lalkoznak. kiásták a mevve leggazdagabb római sírját. Alig várják, hogy elkezdhessék a következő kultúrtörténeti mun­kálkodást. NofT igen. Az ér­deklődés felébresztése! Kinyit­ni a kultúra bűvös Pandora- szelencéjét. Hadd lássák, mi mindent tartalmazhat ez s rejtélyes doboz Saéiasn® BÜ» j

Next

/
Oldalképek
Tartalom