Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-05 / 29. szám

f L 4 V * Tanulgatjuk a lakóközösségi demokráciát... As üregekért Megyénk lakóinak 18?7 százaléka hatvan év feletti A társadalom gondoskodása tovább növekszik A ház nagy. Kilenc emele­tének hetvenhárom lakásában kisközségnyi létszámú lakó él. Októberben költöztek be, az otthonhoz jutás eKő öröme már elmúlt. Most már min­denki tudja, hógy nagyobb esőben a kaputól a Hűekig ve­zető alagút teteje jobboldalt, a levélszekrények felett be­ázik; a liftek olykor önálló egyéniségek módjára szeszé- lyeskednek. Már a távoli vá­rosrészek fiataljai se járnak ide nyojc-kilenc emeletnyi po­tya felvonózásra, mi Iáitok pe­dig beléptünk abba az idő­szakba, melyet a településtudo­mány művelői, kevéssé ízesen, ..belakási időnek” nevezne!;. Viszonylag kevesen vannak a házban, talán tucatnyian, akik minőségi csere révén költöztek ide. A túlnyomó többség rossz, vagy éppen gyalázatos lakás- viszonyai,; számolta fel, az ide­geket és így egészséget is őr­lő aibérl ősköd éssei szakított, amikor beleöltözött. Ránk is vonatkozik, amit a Társadalmi Szemle januári számának cikk­írói (Bélley László—Kulcsár László) „Közélet a lakótelepe­ken” című írásukban megálla­pítottak: — „Äz új lakás, belakása, megfelelő berendezése több évig tartó — az átlagosnál na­gyobb — erőfeszítésre kénysze­ríti a családokat; a megnöve­kedett anyagi teher, vagy mel­lékkeresetet biztosító munkák vállalására, vagy az életigé- nyek átmeneti leszállítására készteti őket". Arra csak na­gyon kis mértékben, hogy fo­kozatosan igyekezzenek meg­ismerni egymást. Egy kis fa­lunak van közössége, a nagy bérháznak érthető bkokból még nem lehet, de ki kellene alakítani. Közérdekből és egyé­ni érdekből egyaránt. Az alább következők adalékok az első lépésekhez. * A Hazafias Népfront, a vá­rosi tanács vb és a városgaz­dálkodási vállalat kifogástala­nul udvarias hangú levelet intéz mindenkihez. Ekkor és ekkor lakógyűlés, a lakóbizott- ság megválasztása. A válasz­tás előtt két órával az egyik lakinál csengetnek. A városi tanács egyik félig ismert kép­viselője jelentkezik és közli: — Úgy gondoltuk, hogy te leszel a lakóbizottság elnöke! A lakó kifejezi abbéid véle­ményét, hogy ez nem elgon­dolás, hanem választás kérdé­se. Egyébként esze ágába sincs elnöki posztra törekedni. Nem mintha a közös munkából ódzkodna kivenni a részét, ha­nem csak olyan feladatokat hajlamos vállalni, melyeket teljesíteni is képes. Rapszodi- kus munkabeosztású, elfoglalt ember, nehéz megtalálni. Nem ilyesvalaki az, aki elnöknek való. Megtörténik a választás, köztiszteletben álló, minden tekintetben alkalmas ember lesz az elnök és megválasztják a tagokat is. Egy kérdés a la­kógyűlés befejezése előtt: — Ki a tanácstagunk? A városi tanács képviselője nem tudja. A Hazafias Nép­front képviselője sem tudja. A városgazdálkodási vállalat küldötte még úgy se. Való­színű. hogy maga a tanácstag se tudja, hogy körzetében fel­épült egy Szekszárdon „torony” jelzővel is illethető népes ház. Lehet, hogy elfelejtették fi­gyelmeztetni, bár az építkezés alighanem az Outinord-rend- szer világrekordja volt — ami a lassúságot illeti. A lakógyű­lés novemberben volt, a ta­nácstag február 4-ón reggel még ismeretlen, neve a kapu alatt sincs kifüggesztve. * A lakóknak fokozatosan meg keil tanulniuk r” e’cmi együtt­élés szabó' - ' rájuk jut ) folyosórész tis . <n tartását, a szemétledobó akna rendeltetés- szerű használatát és azt, hogy kiskorú gyerekeik ne játszótér­ként vagy futópályaként hasz­nálják a folyosókat. Vagy azt. hogy a szinte páncélököl-biztos falakba ne este kilenc tájban próbáljanak szögeket verni, és vasárnap lehetőleg no délutá­ni eziesztaidőben, hanem in­kább délelőtt porszívózzanak. Ez annyira-amennyire lassacs­kán sikerül is. Szándékosan használtuk e bekezdés elején az „elemi” jelzőt. A szorosabb kapcsolatoknak építészeti aka­dálya Is van. Szó szerint idéz- hetően ugyanaz, amit a már említett szerzők a kelenföldi és újpalotai nagy lakótelepe­ken végzett vizsgálataik során leszögeztek: „ • • • a lakóházak belső ki­képzésére a közösségi szem­pontok szinte teljes mellőzése a jellemző (az ún. belső udva­rok, közös helyiségek hiánya stb.), ami izoláló hatást gya­korol az emberekre, s ezzel megnehezíti az interperszonális kapcsolatok kialakulását. Az épületek uniformizált jellege, a parkosításnak és a közössé­gi célokat szolgáló külső te­reknek gyakori hiánya általá­ban nem is vonzza az embere­ket kifelé a lakásokból”. Valószínűleg évek telnek még el, amíg a kilencedik emeleten lakó pontosan tudni fogja, hogy az I. emeleti X. Y. névhez milyen arc tartó-, zik, és fordítva. Egyelőre fél­bizonytalanul köszöngatünk egymásnak, ami főleg azoknak kellemetlen .akiknek arcmemó­riája a sok évi használatban vagy megkopott, vagy „túl­telítődött.” A városgazdálkodási válla­latnak is fokozatosan meg kel­lene tanulnia az elemi együtt­élés szabályait. Még nem épült fel e hazában olyan ház, mely­ben az átadás után ne akadt volna kisebb-nagyobb javítani­való. Nagyon helyes, ha eze­ket egy utólagos szemlén ősz. szeírják. Sokkal kevésbé he­lyes, ha a lakók értesítést kapnak, hogy ekkor és ekkor e célból legyenek otthon. Ugyanis joggal bosszúsak, ha otthon maradnak (csúsztatás, szabadnap, fizetéses vagy fize­tetten szabadság terhére) és nem jön senki. Előfordult, máig emlegetik és az emlegető szavak közül hiányzik az áldó. Más. A lakó hazajön pénte­ken és várja a DÉDÁSZ érte­sítése, hogy X végösszegű áramszámláját aznap vagy szombaton 12—14 óra közt egyenlítse ki a Bezerédj utca 9. szám alatt. „Felhívjuk fi­gyelmét, amennyiben tartozása a megadott határidőn belül nem nyer kiegyenlítést, az áramszolgáltatást kikapcsol­juk”. A lakó elgyalogol és fi­zet. Közben pedig azon gon­dolkodik, hogy nem lett vol­na-e jó egy előzetes értesí­tés. Ekkor és ekkor díjbesze­dés. Szíveskedjék valaki otthon tartózkodni, vagy az X össze­get szomszédjánál, esetleg a házfelügyelőnél letétbe helyez­ni. * A lakóbizottság megalakult. Tagjainak funkciójúkról, a választás alkalmával csak kö­dösen körvonalazott lehetősé­géről, nagyjából-egészéből sej­telmük sincs. Jó lenne például az illetékesekkel felvenni a kapcsolatot (egyelőre tolmá­csolják ezek a sorok a javaslatot), hogy fessenek a ház kijáratának tengelyébe a Mészáros Lázár utcának bur­kolatára „zebrát”. A lakó­telepi házak közti játszóterek­re irányuló gyalogosforgalom, a közismerten figyelmetlenebb gyerekek átjárása ugyanis ug­rásszerűen megnőtt. A véletle­neik összejátszása, hogy ismét az összehasonlításra alapúi szolgáló Társadalmi Szemle­cikkből idézhetünk. Egyetérté­sünk ugyanis teljes: „ ... miközben a lakosság lényeges érdekét érintő problé­mák megoldásába maguknak a lakosoknak nincs, vagy olykor nehézkes intézményes áttétele­ken keresztül van beleszólásuk, a helyi szervezetek a közéleti tevékenységnek olyan formáit ,erőltetik’, amelyekhez a la­kosoknak nem, vagy csak je­lentéktelen érdekei fűződnek. Klasszikus következménye en­nek a helyzetnek, hogy a la­kosok sokszor elemi problé­máikat (a házban nem műkö­dik a lift, beázik a padlás stb) nem tudják a helyi közélet in­tézményes fórumain (lakó- bizottság, tanácstag) keresztül megoldani, ezeket a jelölő gyűléseken vetik fel, s így a jelölő gyűlések tényleges funk­ciójukban deformálódva ,pa­nasznapokká’ változnak". Való igaz. hogy: „A díszfunkcionálissá vált közéleti szerepek (a tanácstag, aki nem tud elintézni semmit, a lényegében hatáskör nélküli lakóbizottság stb.) pedig for­mális jellegű aktivitást termel­nek ki." Nem kétséges, hogy ez így van — legalábbis sokfelé. Az sem kétséges, hogy ha így van. akkor nincs jól. Végérvénye­sen kétségtelen pedig, hogy ezen a helyzeten közös erő­feszítésekkel (hangsúlyozottan ideértve a közös gondolkodást, együtt gondolkodását is) kelle­ne és kell változtatni. Vasárnap délelőtt tortotta ünnepi egységgyűlését a dom­bóvári városi, járási munkás- őregység. Cserép Imre, a járási pártbizottság első tit­kára fogadta Sörös Gyula pa­rancsnok jelentését, ezzel vet­te kezdetét az ünnepség. Az elnökségben a város, a já­rás vezetői foglaltak helyet, azonkívül Kemény József, me­gyei parancsnokhelyettes, Szajkí László, a megyei párt- bizottság pto-munkatársa. és a hazánkban ideiglenesen ál­lomásozó szovjet Déli Hadse­regcsoport egyik alakulatának parancsnokai. Sörös Gyula parancsnoki beszámolójában megemléke­zett arról, hogy az egység 17 évvel ezelőtt, 1957 tava­szán vette fel az 1919-es dom­bóvári mártír. Udvari Vince nevét. Az azóta eltelt idő alatt az egység a párt fegyelmezett, szervezett fegyveres erejévé vált. Az elmúlt éyi kiképzési és szolgálati feladatok tel.ie- s Résével növelte a Párt te­kintélyét. a harckészültség kö­vetelményeinek is megfelelt, javult a fegyelmezettség, a ki­képzés színvonala. Az egység tagjainak 91,8 százaléka párt­tag, 74,6 százaléka munkás. 88 százalék fizikai dolgozó. Megemlékezett a beszámoló arról is. hogy három pártbi­zottság, harmincnégy pártszer­vezet segítsége is benne van a kiképzés, a szolgálatellátás, a harckészültség eredményei­ben. De benne van az olyan gazdasági egységek támogatása is. mint a vasúti csomópont, a Dalmandi Állami Gazdaság, a dombóvári, a szakesi terme­lőszövetkezet, a dombóvári ÁFÉSZ. Tolna megye lakóinak 13,7 százaléka hatvan év feletti. Az országos átlag 16,8 százalék. Megyénkben tehát főbb az idős ember, mint más megyében. Ezeket az adatokat dr. Simon Ferenctől, a Tolna megyei Ta­nács V. B. egészségügyi osztá­lyának szociálpolitikai * főelő­adójától tudtuk meg, aki el­mondotta még, hogy a hatvan év feletti lakosság 30 százalé­ka nyugdíj, vagy jövedelem nélküli. Eltartottak, akik ko­rábban nem álltak munka- viszonyban, így nem is szerez­hettek nyugdíjjogosultságot. A hatvan év feletti lakosság to­vábbi 70 százalékának fele alacsony jövedelmű, mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti já­radékos. Hogyan segítenek az idős embereken és próbálják köny- nyebbé tenni számukra az életet? — kérdeztük dr. Si­mon Ferenctől. — A tavalyi statisztikai ada­tok szerint megyénkben több mint 10 ezer hatvan év feletti lakos részesült valamilyen tormában felnőttvédelmi szo­ciális gondoskodásban. Másfél ezernél többen kaptak az el­múlt év folyamán rendszeres, havi szociális segélyt. A szá­mukra kifizetett összeg me­gyei szinten megközelíti a négy és fél millió forintot. Rajtuk kívül több mint ezren részesültek egy-egy alkalom­mal rendkívüli szociális se­gélyben. Tavaly a megye szociális ott­honaiban közel ezren laktak, és közülük is sokan ingyen, konyább politikai nevelest. a kövekezetes állományszerve­zést. az átíegyverzést, a harc- készültség fokozását, nem a kiképzési idő növelésével, ha­nem a kiképzés minőségének javításával. A beszámoló után piros és zöld sapkás úttörők vonultak be á terembe: az úidombóvári úttörőcsapat honvédelmi al­egysége köszöntötte a munkás- őröket. Az ünnepi ülésen elnöklő Ponekker Zsigmond ezután a szocialista versenymozgalom eredményeiről, a kitüntetések­ről szóló parancsokat ismer­tette. Cserép Imre járási első titkár és Sörös Gyula parancs­nok adta át a kiváló zászló­kat. jelvényeket, kitüntetése­ket. A Kiváló raj címet nyerte el az első szakasz második ra­ja, Marosi Jenő rajparancsnok pedig a kiváló parancsnoki jelvényt. A Kiváló szakasz címet a vasúti csomópont sza­kasza kapta. G. Kiss Mihály szakaszpararjesnok pedig ez­úttal már az ötödik kiváló parancsnoki jelvényt. Ugyln- esak kiváló parancsnoki jel­vényt kapott Somogyvári Pál, a parancsnok ellátóhelyette­se. Kiváló munkásőr jelvényt kapott Lódi János, Berta Fe­renc. Juhász László. László Péter. Pintér György. Lehőcz József. Vlncze János. Virásh László. A munka sör-s zol gá latban eltöltött 15 év után Szolgá­lati Érdeméremmel tüntették megemlíteni, hogy az állam­nak havonta 1500 forintjába kerül egy-egy idős ember tel­jes ellátása. Az elmúlt évben megyénk­ben is tovább bővült az öre­gek napközi otthonának háló­zata. Eddig 18 ilyen intéz­ményt tarthattunk számon, s az idén további négy nap­közit létesítünk. Az elmúlt évben tovább fej­lődött megyénkben a házi szo­ciális gondozási rendszer is. Tavaly kilenc gondozónő vé­gezte főállásban ezt a munkák- Az idén újabb négy főállású házi szociális gondozónőt állí­tanak munkába. A házi szo­ciális gondozás lényege, hogy azokat az öregeket, akiket he.y hiányában nem tudnak szociá­lis otthoni ellátásban részesí­teni, vagy öregek napközi ott­honába felvenni, lakásukb-' n keresik fel a gondozónők, tár­sadalmi aktívák. Ha az előbb felsorolt gon­dozási formákhoz hozzá ves­szük még a kevesebb szeméi;, t érintő gondozási formákat is, csökkent munkaképességűek járadéka, vaksági segélyek, elemi kársegélyek — akkor megyénkben a területi és az intézeti szociális gondoskodás jelenleg közel 10 ezer hatvan év felettire terjed ki. Ami a terveket illeti, a rend­szeres szociális segélyek össze­gét évi félmillió forinttal nö­velik megyei szinten. Majd a már említett néggyel gyara­pítják a megyében működő öregek napközijének számát és harminc férőhellyel bővül a gyönki szociális otthon is. 1971-ben tovább szélesedik a házi szociális gondozás háló­zata is. ki Benrae Jánost, Csapó Gyu­lát. Iván Lászlót. Juhász Jenői. Gupcsiik Sándort, Mentz Já­nost. Marosi Jenőt, Nyári Istvánt, Nyári Lászlót, Rákosfalvi Pált, Szlo- bodics I. Jánost. Pólyák Károlyt. Tiünger Györgyöt, Tóth Kálmánt. Werner And­rást. Vörös Lajost. Munkásör- omlékielvénvt kaptak az öt évf szolgálatot teljesítők, em­lékérmet az öt tartalékba menő és hat leszerelő. Cserép Imre, a járási párt- bizottság első titkára köszön­tötte ezután a munkásőröket, a városi és a járási pártbi­zottság nevében elismerését fejezte ki a múlt évben vég­zett murikéért, megköszönve a tartalékba menőik, a lesze­relek eddigi helytállását, és „útravalóval” látta el az egy­ség újoncait. Az ünnepi egységgyűlés az ú.1 munkásőrök eskütételével zá­rult. Az ünnepséget követő ebé­den Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára és az egyik vendég szovjet fő­tiszt mondott pohárköszöntőt. Este a kiváló címet elnyelt szakasz tagjai rendeztek csa­ládi összejövetelt. B. I. 1971. február 5, vagy csökkentett mértékű gon­dozási díj ellenében részesül- ORDAS IVÁN tek teljes ellátásban. Érdemes A dombóvári Udvari Vince iminkásőrszázad ünnepi egyseggyülése Az idei feladatokat is vázol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom