Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
f V 'i Előtérben a felsőfokú szakemberképzés Nyilatkozatok a felsőoktatás korszerűsítéséről A napokban befejeződött háromnapos országos konferencián a hazai felsőoktatás 55 intézményének vezetői isméi egyértelműen állapították meg: az oktatáspolitikai határozatok fontos feladatokat állítanak a felsőfokú • oktatási intézmé- mények elé. E feladatok megoldásáról az időszerű tennivalókról a képzés korszerűsítését céizó tervekről a konferenciát követően tájékoztatták a felsőoktatásban érintett tárcák illetékesei Szőke Sándort, a Magyar Távirati Iroda kulturális rovatának vezetőjét. Katóikban az elmúlt ivekben alig változott a felsőfokú o&telástsan részesülők szúrna; jóllehet Lurőjsa más országaiban a képzésben rézzi vevők köre bővül. Mi ennek a magyarázata? DR. POLINSZKY KÁROLY MÜVtí.ÖDÉSUGYI MINíSZTERHELYETTESi A felsőfokú oktatásban részesülők hányadát tekintve Magyarország az európai átlag közelében mozog. A „lemaradás” látszólagos. Néhány országban ugyanis — ahol a legmagasabb a felsőoktatásban részesülők száma — az oktatás rendszere a miénktől eltérő, s például felvételi vizsga sincs. így a hallgatók szelektálás nélkül kerülnek az egyetemekre és főiskolákra. Arról a statisztikák nem árulkodnak. hogy mekkora hányad marad ki, s milyen arányt képviselnek azok_ akik 8—10 év alatt végzik el az egyetemet. E statisztikák arról sem számolnak be, hogy az új diplomások számottevő része nem tud elhelyezkedni képzettségének megfelelő munkaterületen. — Hazánkban 15 éves, nagy körültekintéssel kidolgozott szakember-szükségleti •‘tervfia- tározza meg az évente felvehetők keretszámát. Nem véletlenül határozott úgy a párt, hogy: „A felsőfokú szakemberszükségleti terveket folyamatosan össze kell vetni a valóságos társadalmi szükségletekkel.” — hiszen tapasztaljuk, hogy eltérés mutatkozik a képzés és a szükséglet között. Mivel például az üzemmérnökök, az üzemgazdászok, az általános iskolai oktatók, a műszaki tanárok, az óvónők száma nem fedezi a szükségletet, e területeken folyamatosan az igényekhez közelítjük a felvehetők keretszámát. — Alapvető törekvésünk, hogy a társadalmi igényeket ne csak mennyiségileg, hanem minőségileg is kielégítsük. Ez tűnik ki abból is. hogy az elmúlt években intézményeinkben erősödött az elméleti és a módszertani alapozás, szélesedett a készségek fejlesztését szolgáló képzési formák alkalmazása. Ez a fiatal szakembereket alkalmassá teszi a rohamosan bővülő ismeretanyag alkotó feldolgozására, hasznosítására. A specialisták képzése viszont a postgraduális — a diploma megszerzése utáni — képzési formákra összpontosul. A felsőfokú oktatás fejlesztésének egyik fő problémájaként az igényekhez igazodó szerkezet kialakítását tartjuk számon. (Hasonló kérdésekre keresik a választ külföldön is a tudósok, oktatáspolitikusok és a tervezők.) Bár nálunk a szerkezet az elmúlt negyedszázadban — és különösen az elmúlt évtizedben — sokat változott, korántsem mondhatjuk, hogy a jelenlegi szerkezet a legkedvezőbb a feladatok megoldására. A szakemberszükséglet mer1''-'1tisa a tervezők feladata. A iz'íj- oktatás megtoló! ■ egyszersmind £>• hogy kialakulnak .. • nvú képzés különböző típusai és szintjei — a szükséges arányokban. Az utóbbi évtizedben sikeresen építettük ki a műszaki, az agrár- és a köz- gazdasági felsőoktatásban a szakemberképzés két szintjét. A két fokozatú szakemberképzés azt jelenti, hogy az intézményen belül kétféle típusú szakembert — okleveles mérnököt és üzemmérnököt képeznek három, illetve öt esztendő alatt. Az üzemmérnök a termelés közvetlen irányító- posztjain végzi munkáját, tehát már az egyetemi évek alatt is alaposabb gyakorlati képzésben részesül. Az okleveles mérnök elsősorban termelési tervező, szervező és kutatási munkakörökben helyezkedhet el ehhez az egyetemen megalapozott elméleti képzéssel készítik fel. — Formálódnak az elgondolások a jogi és egészségügyi szakemberek kétszintű képzéséről. Újabban a három fokozatú képzés gondolatával is egyre többen foglalkoznak, hiszen a tudomány rohamos fejlődése, mennyiségi gyarapodása csakúgy, mint az egyéni képességek feltárása, fejlesztése szükségessé teszi, hogy intézményesen is gondoskodjunk a tudományos pályára alkalmas fiatalok kiválasztásáról és továbbképzéséről. Ezt szolgálja a négy éve bevezetett tudományos továbbképzési ösztöndíj is. A pedagógus- képzésben már korábban kialakult három fokozat. Az agrárszakember-képzésben — az igények gyors növekedése mialt — különösen fontos, hogy a magas y szintű oktatás lépést tartson az új követelményekkel. Miként összegezhetők ezen a területen az eddigi eredmények, és a további teendők? DR. VÁNCSA JENŐ, MEZÖGAZDASAGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTERHELYETTES: — A mezőgazdaságunkban az elmúlt 10—15 év alatt végbement nagy 'átalakulás a mezőgazdasági szakoktatásra, a szakemberképzésre, s a kutatómunkára is döntő hatást gyakorolt. Jellemző, hogy 1960 és 1972 között a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyetemeinek és főiskolának nappali tagozatain 11 744-en végeztek. Ugyanekkor felsőfokú technikumainkban 9833, szakmai középiskolánkban 21 611, szakmunkásképző iskoláinkban pedig 41 780 szakembert képeztünk. ez együttvéve 85 000-es új szakember- gárdát jelent. Ha ehhez, hozzávesszük a levelező tagozaton végzettek számát is, akkor az elmúlt esztendőkben együttvéve 336 000-en kaptak mező- gazdasági szakképesítést. A mezőgazdasági szakoktatás tehát szerves részévé vált a közoktatási rendszernek, a szakképzés mellett híven szolgálta a magyar közoktatáspolitika fejlődését. Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy az élelmiszer-gazdasági termelés műszaki-technikai feltételeit döntő többségükben a fel- szabadulás után képzett szakemberek teremtették meg. — Ennek ellenére a statisztikát tekintve, valamennyi népgazdasági ág közül a mező- gazdaság, az erdőgazdaság és a vízgazdálkodás területén a legkedvezőtlenebb a szakember-ellátottság. A legutóbbi összegezés szerint ezer foglalkoztatottra számítva a felső- és középfokú végzettséggel rendelkezd szakemberek száma az egyes ágazatokban a következő: az építőiparban 117. a kereskedelemben 112, az iparban 99. a szállításban és hírközlésben 80, s a mi területünkön, a mezőgazdaság 'az érdőgazdál- kodás' és a vízigazdálkodás területén mindössze 51. Természetesen I az összegezés óta a helyzet némileg javult. Ezen az arányon azonban mindenképpen változtatni kell, s de semmilyen villanegyedben se kellene szégyenkezni velük. A korszerű lakásépítkezés azonban bizonyos mértékig elsősorban egyegy család magánügye. Pálfán a legfontosabb közügy most, és ez áll a községfejlesztés homlokterében, az október 31-én megkezdett és a tervek szerint egy év leforgása alatt elkészülő törpevízmű. Az építkezés egyelőre nem „mutatós”. A megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a mintegy tizenkét kilométernyi csőhálózat lef ekennék szuftsegesseg«5! ~ jelzi, hogy lényegében egy új nép- gazdasági ág alakult ki. Ezt az integrálódást olyan műszaki- technikai-tudományos forradalom'kíséri, amely átalakítja az üzemi, vállalati munkaköröket, megváltoztatja a régi, megmaradó munkakör ók tartalmát. új arányokat alakít ki a munkakörök között. — Az agrárjellegű felsőoktatásban rendkívül fontos követelmény az integrált szervezeti egységek kialakítása. A1 nemzetközi és részben már hazai tapasztalatok igazolják, hogy elérkezett a tanszékeknél nagyobb, integrált — egyesített — oktatási szervezeti egység létrehozásának ideje. — A továbbképzés fejlesztését sürgeti az a tény is. hogy az élelmiszer- és fagazdaság területén a termelés decentralizáltan. több mint négyezer üzemben folyik. Növelnünk kell tehát a továbbképzésben részt vevő vezetők és szakemberek számát, s a jelenlegi évi kilencezerrel szemben néhány éven belül évente 12—14 ezer szakember szérvezett továbbképzéséről kell gondoskodnunk. Erőteljesebben kell kibontakoztatnunk a fizikai dolgozók továbbképzését a szakmunkások és betanított munkások körében is. — Az utóbbi években különösen jól fejlődött a szakmérnökképzés. A MÉM területén 1980 óta 19 szakmérnöki szakon mintegy háromezren • kaptak oklevelet. Az igények növekedését azonban jól érzékelteti. hogy ezeknek 60 százalékát az utóbbi négy évben szerezték. Hogyan halad az orvosegyetemen az oktató-nevelő munka korszerűsítése? DR. SCHULTEISZ EMIL, EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUMI ÁLLAMTITKÁR: — Az orvostudományi egyetemeken az oktató, nevelő, a gyógyító és. a tudományos munka, a párt oktatás-, ifjúság- és tudománypolitikai határozata szellemében folyik. Az egészségügyi miniszter által jóváhagyott tantervirány- elvek megszabják a képzés . célját. Eszerint például az elméleti ismeretek mellett az orvostanhallgatóknak mindazt a gyakorlati tapasztalatot is ségből bizonyos százalékot fedeztek a belépők (Pálfa ház- tulajdonosainak 70 százaléka), de jelentős hitelt is .kellett felvenni. így most évekre ez köti le a községfejlesztési alapot. A további hitellehetőségektől függ, hogy sikerül-e megkezdeni az idén a régi két tantermes iskola felújítását és négy tantermessé bővítését. ami ugyancsak; - fontos közérdeket szolgálna. —s. —n. Fotó:-G. K. Községíejlesztés Pálíán ői' kell sajátítaniok. - melyekre* az általános orvos — tehát nem a szakorvos. — gyakorlatában szükség van. Ennek érdekében az elméleti és gyakori lati oktatás arányát 40—60 százalékban állapították meg —• a gyakorlati oktatás javára. *■— &2 oktatás folyamatos korszerűsítése érdekében aa egyetemek felülvizsgálták a tananyagot. A Pécsi Orvostudományi Egyetem kidolgozta az integrált oktatás tartalmi és szervezeti kérdéseit, és megkezdte fokozatos megvalósítását. Jelentős lépéseket tett a Debreceni Orvostudományi Egyetem a koordinált-szinkro-, nizált oktatás irányában. Mind a négy orvostudományi egyetem a korábbinál szélesebb körben vont be az oktatásba kórházakat és más egészségügyi intézményeket. A minden szempontból hasznos közvetlen kapcsolatok elevenebbé léteiéi; és szélesítését az egyes megyékkel kötött szocialista szerződések is szolgálják. Örvendetes, jó kezdeményezés, hogy a pécsi és a szegedi orvostudományi egyetem hallgatói az egyetem székhelyén kívüli kórházakban is folytatnak gyakorlatot. Ennek — a gyakorlati oktatás szélesebb körűvé tételén túl — az az előnye, hogy a vidéki kórházak munkájával is közelebbről megismerkednek.. Bízunk abban, hogy az így kialakuló munkakapcsolatok nemcsak a szakmai ismeretek elmélyítését eredményezik, hanem — közvetve — az egészségügyi ellátás egyik régi gondjának enyhítését, az orvosok aránytalan területi megoszlásának fokozatos megszüntetését is. — A legutóbbi adatok szerint országosan az orvostudományi egyetemekre kerül a legkevesebb munkás-, parasztfiatal, arányuk alig haladja meg a 25 százalékot. Ez a körülmény további fontos teendőkre . figyelmeztet. Persze, az egyetemi felvételek első. meghatározó tényezője a jelentkezés. Az orvostudományi egyetemeken — különösen az orvos- és fogorvos-karokon — évek óta 3—4-szeres a túljelentkezés. A jelentkezők többsége jól készült, tehetséges, becsületes fiatal. A túljelentkezés miatt közülük mégis sokan kapnak elutasítást — hely hiányában. Előreláthatóan ebben az évben is ez lesz a helyzet. — A jelentkezők közül a felvételi vizsgán a meghatározott eredményt elérők köréből különös figyelmet fordítunk a fizikai dolgozók gyermekeire. A jelentkezők között a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 1969 óta 25—27 százalék. Az idei tanévben felvettek között 28—30 százalék volt. Ebben közrejátszik az orvos- tudományi egyetemeknek, az egyetemi KISZ-szervezeteknek a hátrányok csökkentését célzó tevékenysége is. — A jelentkezők nagy része régebben érettségizett. Azonos felvételi eredmény esetében az előző esztendőben hely hiánya miatt elutasítottaknál méltányoljuk az egészségügyi munka iránti elhivatottság bizonyságát. az egészségügy területén végzett lelkiismeretes munkát. (MTI) Népújság 1974. február 5. A 2600 lakosú Pálfa közepes nagyságú, de nagyon jó módú község. A pálfaiak személyes gyarapodása elsősorban az új hízak évek óta tartó, és a jelek szerint az idén is azonos ütemben folytatódó, építésének lendületén mérhető a látogató számára. Az ilyen új házak, — miiit a fényképünkön bemutatott — melyhez hasonlókat — kettő, két és fél, három, sőt három és fél szobás méretben — évente több mint fél- •atot építenek, fokozatosan megváltoztatják a faluképet,
