Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
Szibériai utazds ír-napló Rokonok között Hétvége Azóta nagyot fordult a világ itt is. S a névtelen énekmondók helyére neves költők léptek. Egy fiatal vogul költővel, Andrej Tarhanowal mindjárt az érkezéskor kezet szoríthattunk, Megismerkedünk Mikul Sulgin chanti (osztyák) költővel, tanítónő feleségével és két bájos gyermekével. A chanti nyelven megjelenő helyi újság főszerkesztője, Maria Vologyina úgyszintén csatlakozik hozzánk: az alacsony termetű, kerek arcú, fekete hajú, mindig mosolygós asz- s/.onyka négy gyermek anyja. Jelenleg több mint húszezer chanti él a körzetben, 70 százalékuk beszéli a nyelvet Jóval kevesebb a manysik, vagyis a vogulok lélekszáma: hétezren laknak a szétszórt településeken. A két nép fiai könnyebb, emberhez méltóbb körülmények között űzik őseik mesterségét; halásznak, vadásznak, de az „olajosok” brigádjaiban is megtalálni mára közülük valókat. Sajnos, kevés időnk jut a népművészeti múzeumban való bolyongásra. Pedig a bálványoktól, a vadászeszközök- től a kéreg, és bársátrakig, a gvöngyös-varrottas ruháktól a népi táncegyüttesekről készült képsorokig — mérhetetlenül gazdag látnivalókban. Vigaszunk. hogy holnapután, Szur- gutbói kirepülhetünk a legközelebbi osztyák faluba. MADÁRTÁVLATBÓL Éjszaka, nem sokkal az indulás után elérjük az Obot. Gyönyörű látvány a két folyó, az Irtis és az Ob találkozása. Fényben csillogó tenger képe. Most már keletnek hajózunk. Szurgut. ötvenezer lakosú város — a legrégibb: 1593-ban alapították —, sok látnivalóval. Mi azonban alig várjuk, hogy a busz elérje a forgalmas repülőteret. Tizenkét személyes kis gép vár ott ránk. Uticélunk: Ugut, Nyicsevo — ahogy itt mondják ekkora távolságra. Mindössze negyvenperces repülőút. Moszkvából 11 ezer méter magasságban jöttünk Tyumen- be, ehhez képest a mostani repülés olyan, mintha egy zárt kocsit panorámabusszal cserélnénk föl. Mintha megelevenedne a térkép, aprólékos részletességgel láthatjuk a fölyamóriást és vidékét. Először a főágat repüljük át. aztán nagy kiterjedésű erdős, mocsaras vidék következik’ Eszembe jut: azt mondták kalauzaink, ezer folyót és 300 ezer tavat tartanak számos a tyumeni tartomány 1,5 millió négyzetkilométeres területén. Most, hogy kitárul a vidék látképe, kicsit jobban megérthetjük: mekkora víztömeget hord hátán ez a táj. Aztán sűrűbb erdővidék következik; itt-ott újra tavakkal, folyók hurkolta szigetecskékkel Ha az imént az járt a fejemben: a jégkorszak után lehetett ilyen a föld, most egy másik gondolat fészkel bele: milyen Csipkerózsika- álmot alhatott ez a vidék évszázadokon át. Sehol se látni élőlényt, mozgást. Aztán feltűnik a falu, AZ Eli. SZAKISKOLA SZÉK- SZARD, AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ HELYBELI LAKOST KONYHALANYNAK. Jelentkezés személyesen az Intézet gazdasági hivatalánál. (112) Ugut. A Nagy-Jugan partján fekszik — folyóhoz kötődik, mint itt szinte minden település. EL A NYELV Jöttünkre sokan idesereglet- tek. Jobbára nők, gyerekek — a férfiak nagy része foglalatosságát űzi ma is: vadászik, vagy hálót merít a Juganba. Sétálunk befelé a faluba. Vladimír Tirlinnel, az iskola- igazgatóval beszélgetünk közben, 308 gyerek van az iskolában — mondja. Közülük 202 a chanti. Hogy milyen nyelven tanulnak? Oroszul. Mivel a családban anyanyelvűket beszélik. hatéves korukban előkészítő osztályban sajátítják el az iskoláztatáshoz szükséges nyelvtudást is. így mindkét nyelven beszédnek a fiatalok, A továbbtanulók magasabb anyanyelvi képzést kaphatnak a felsőbb iskolákban — közülük kerülnek ki a tanítók, mint ő is —, de aki utána vadászni, halászni megy, ugyancsak anyanyelvét használja, így a chantiul beszélők szánta, Tirlin szerint, nem csökkent. Él a nyelv, amit hősénekeikben, Borsénekeikben, imáikban annyi gazdag árnyalattal mutattak föl a rokonkeresö magyar tudományok. Éa él, erősen él a nép. Három-négy gyermek egy családban. Tavaly 22 kisfiú és kislány ment előkészítő osztályba, idén harminckettőt írtak össze. A falunak 1600 lakosa van. Kitűnő vadászok, s mesterei a halfogásnak — ma már mindkét ősi foglalkozást szövetkezetbe tömörülve űzik. Csupa íaház ez az utca. de némelyiknek már palateteje van. S a villanyoszlopok, vezetékek jól mutatják a világosság terjeszkedését ezen a vidéken is. A falu központjába kanyarodva kőépületeket in láthatunk. A szovjet épületének egyik helyiségében — tágas, szép terem, az ablak alatt radiátorok — részletesebb tájékoztatást kapunk. Például arról, hogyan ápolják a népi kultúrát Májusban, a szurguti seregszemléről az ő táncoló-éneklő brigádjuk hozta el az első dijat SIMÁI MIHÁLY Következik) Vadászok és táncosok. A hétvége vegyes érzelmeket keltett: a végletek jellemezték. Több jó produkció mellett györtgécskéket, sőt egészen gyöngéket is láttunk, pedig a minőségnek ilyen keverése nem törvényszerű. Gyárfás Endre tv-játéka Puskás Tivadarról, legfeljebb a közepes szintet érte el. s inkább az volt a meglepő, hogy ezt a romantikus életet hogyan tudták ennyire leegyszerűsíteni. A sok kész séma is bántó: a jó emberek folyton hazatiaskodriak, a rossz emberek önzők, együgyűek. Már a szereplők bajuszáról meg lehetett állapítani, hogy milyen emberek, miután a bajuszok és szakállak sem nőttek túl a megadott sémán. S ki ez, akinek nincs bajusza? Természetesen a bankigazgató, mert az ő jelképe a monokli. Sokkal jobb lehetett volna; s jobbnak is kellett volna lennie, így inkább csak a szerény ismeretterjesztés keretet között maradt meg. A Zenés tv-színház, ha eddigi előadásait nézzük, alaposan megcáfolta önmagát. Csiz- marek Mátyás nyári kalandja ugyanis — hogy is mondjuk? — nem volt kaland, s Wolf Péter zenéje is legfeljebb igénytelenségéve) tűnt ki, amitől időnként a hangerő segítségével szeretett volrta szabadulni. A dalszövegekből pedig ilyen alapvető igazságokat tudhattunk meg: „Az élet egy olyan színház, hol sírnak és nevetnek”, s ilyen költői fordulatokban gyönyörködhettünk: „Az ajtóm nyitva áll, jöjj bármikor, felejtsd el a félreértést" Esetleg két félreértést érdemes tisztázni. Beethoven V. szimfóniájának első tétele allegro can brio, Dubrovffikban pedig nincs semmiféle vár. A nyári hangversenyeket a rektorpalotában és a Sponza-ház udvarán szokták tartani. A várban soha. Mert nincs. Ha ugyan a látottak után van ennek jelentősége. A Színészmúzeum ezúttal Bajor Gizi emlékét idézte. Valóban kivételes jelenség volt, színésznek is, embernek is, legfeljebb azt említhetjük meg, hogy ezekből az emberi vonásokból szívesen láttunk volna többet A közreműködők népes gárdájából elsősorban Gobbi Hilda marad emlékezetes, aki megható szeretettel idézte a felejthetetlen pályatárs emlékét S a műsorvezető Farády István, aki ezúttal is természetesen, minden póztól mentesen, a szolgálat örömével vezette a. műsort A Dosztojevszkij-sorozat másfajta élményt jelentett: Ivan Pirjev utolsó filmje, a Karamazov testvérek meg tudta teremteni azt a légkört, amiben valóban hitelesek Dosztojevszkij vonzó és taszító alakjai. Súlyos világ ez, amelyben egy álomnak, néha' egy gesztusnak is végzetes jelentősége van. Pirjev Doszt»- jevsakij-figurái ezt a végzetei közvetítették félelmetes erővel. A Dosztojevszkij-sorozat ezzel nem ért véget. Szerencsés gondolat volt, hogy vasárnap felújítják A félkegyelmű francia változatát, Miskin herceg szerepében Gérard Philippe-pel s ígj’ alkalmunk lesz egybevetni a két feldolgozást. Ca. Tízéves a Magyarország A Magyarország legutóbbi számának olvasói az első oldalon az 523-as számmal találkoznak. Ez a szám azt jelenti: 523. hete, tíz esztendeje tájékoztat a nagyvilágról és a hazáról a Magyarország. Ebben a számban a többi között a legfrissebb közel-keleti fejleményekről, a nemzetközi békemozgalom harcának új szakaszáról, a nyugat-európai kommunista pártok brüsz- szeli értekezletéről, Grivasz haláláról, a száznapi válság után megalakult török kormányról, hazai témák közül pedig a mezőgazdaságnak adott hitelek hasznáról, a háromperces telefonidő hátteréről és a Körszínház új évadjáról írnak a Magyarország munkatársai. (KS) Szüts László: — K i $ r • 14. Akkor ott csúnya világ lehet, gondoltam. — Ne menjünk együtt visz- sza! — fogta meg a karomat Zsuzsa. De én leintettem- Ebben /> kavargásban aztán igazán senki sem figyel ránk. Engem egyébként akkor már Zsuzsán kívül végképp nem érdekelt más. A kavargás csakugyan nem mindennapi volt. A falu szélen ember ember hátén, as országúton, a libalegelőn gépkocsik. traktorok. És megint- csak ember ember hátán. Több mint száz szakember tartózkodott már ott. S mindezek fölött narancssárgán. néha vörösbe hajlón ott lobogott az a hatalmas fáklyaláng. Tűzoltófecskendőkkel mesterséges ködöt töveitek a kút fölé. azzal próbálták eloltani a tüzet. A torony ködbe merült, de bizony a fáklyaiángot még csak el sem homályos!tóttá. Inkább az homályos!tóttá el a nanot. A csatornával már elkészülhettek. mert Tóth néni udvaráról azóta visszavonult a víz. Csak a piszkát hagyta ott. Df^szkapalló volt fektetve az udvar sarkába. Az öregasszony éppen kifele lépdelt rajta Megállt előttünk. — Édes fiam! De ió, hosv tösztök! Már törtem a fejemet, hogy hol hagyjam a kulcsot. A palánkon kívül ott áUt azt ökrös szekér. Megfogtam &7. öregasszony vállát. — Tóth néni! Hát maga is? Mögötte megszólalt a fia: — Nem bírtunk már vele. Fél itt maradni éjszakára. Hiába magyarázzuk. hogy nincs mitől tartania. Gyenge védekezés volt ez is, hiszen attól még nem kellett volna szekrényt, ágyat, ágyneműt szekérre rakni.., A szobában Zsuzsa csak leroskadt egy székre. Megfogtam az állát. és hozzáhaiol- tam. — Ide figyeli. Zsuzsái — mondtam neki. — Ki sem csomagolsz. érted?! Inkább még tegyél az aktatáskámba egy kis hideg élelmet. Kinn tartom a kamráiban. Addig én átöltözöm. És aztán megyünk innen. — Én nem mehetek — mondta Zsuzsa. őszintén meglepődtem, — Hogv-hogv nem jöhetsz? — Nekem most Flórira van szükségem — mondta ugyanazzal a fáradt szomorúsággal. — És én? — egyenesedtem fel. — Nem kellett volna találkoznunk — mondta változatlan arccal. — Én eztán már nem lehetek igazán boldog. — Mintha spanyolcsizma lett volna rajta, úgy vallott. — Én szeretlek téged, de nem hagyhatom itt Flórit. , J, Akkor már ordítottam. — Miért nem hányhatod itt? Csendesen válaszolt. — Nekem gyerekem lesz, Gyugyó! Elsötétült előttem a világ. Zsuzsa fogta az aktatáskámat és kiment Vakon végeztem, amit elterveztem. Cipőt húztam a gumicsizma helyett tiszta inget vettem magamra, nadrágot váltottam. A nyakkendőt kötöttem éppen, amikor Zsuzsa feltépte az ajtót. — Jönnek! — sikoltóttá, és az ablakhoz rohant — Jönnek 1 Mögéje léptem, s kikémleltem én is az ablakon. Az udvarban végigfektetett deszkapallón libasonban lépkedtek az apostolok. Nem jöttek valamennyien. de én csak később tudtam meg. hogy Kelemen. a másodfúrómester miért nem volt köztük. Azt azonban rögtön felfogtam, hogy valamelyikőjük mégiscsak meglátott bennünket, amikor Zsuzsával visszatértünk a házba. És rögtön tudtam azt is, hogy mit akarnak. (Folytatjuk) A Volin 11. sí. Vállalat 1971. március hóban „Du kategóriás tanfolyamat indít AZON GÉPKOCSIVEZETŐK SZAMARA, AKIK A TANFOLYAM elvégzése után vállalatunkkal munkaviszonyt létesítenek, illetve autöbuszGÉPKOCSIVEZETÖKÉNT DOLGOZNAK. Részvétel feltételei: 1) 8. ált. iskolai végzettség, 2) legalább 2 év igazolt vezetési gyakorlat tehergépkocsin. Tanfolyam költségét a vállalat fedezi, egyenruhát, valamint a munkába járáshoz díjmentes autóbuszjegyet biztosítunk. Jelentkezési hely: Volán 11. sz. Vállalat Szekszárd, Tartsay V. n. 21. (102)
