Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
Tolna megye földrajzi nevei Tolna megye földrajzi neveinek gyűjtése a Pécsi Akadémiai Bizottság felkérésére indult meg. — Az előkészületi munkák 197^ decemberében kezdődtek. Tekintve, hogy a megyében egyetlen felsőoktatási intézmény, akadémiai intézet sincs, a gyűjtés megszervezését a Babits Mihály megyei művelődési központ vállalta. TERVEZÉS — ELŐKÉSZÍTÉS A munkák tervezése idején egységes volt az a vélemény, hogy a gyűjtést rövid időn belül meg kell kezdeni, niszen földrajzi nevek nemcsak keletkeznek, hanem pusztulnak ist — Tolna megyében a paraszti nadrágszíj- parcellák helyén ma korszerű gazdálkodás folyik. A nagy táblákba szántott földeken lassan szerepüket vesztik a tájékozódásra szolgáló földrajzi nevek, amelyek egyébként jelentős nyelvi, művelődéstörténeti, néprajzi és egyéb értéket képviselnek. Ennek következtében a gyűjtés egyik célja a ma még élő, kihalóban lévő nevek megmentése. A megye kataszteri térképei nagyjából három időszakban készültek: a) 1859—60-ban; (Hét község hiányával a teljes anyag a Tolna megyei Levéltárban található.), b) a századforduló táján (pl.: őcsény 1903, Decs 1913), c) az úgynevezett polgári tagosítás idején, a két világháború között. A kataszteri neveken kívül szándékunkban áll átnézni Pesty Frigyes 1864-es kéziratos anyagát is, s csak az anyag megvizsgálása után döntünk arról, hogy ezek a nevek bekerüljenek-e a kiadványba, ugyanis a Pesty- féle anyag legnagyobb hiánya, hogy a nevek egy része nem, vagy csak nehezen lokalizálható. A fentiekből kitűnik, hogy gyűjtésünk a történetiséggel is számol, a XIX. sz. közepéig nyúlik vissza. Gazdagabbak lennénk, ha ennél többet tehetnénk, — ha földrajzi neveinket a legkorábbi nyelvemlékeinkig vezethetnék vissza. — ha pl. a mai Fadd község nevét a Fadd — Fad — Fotud alakváltozatait az 1055- ös tihanyi alapítólevél Fotu- dijáig (Bárci: A Tihanyi Apátság alapítólevele,. mint nyelvi emlék, Bp. 1951.), a veszprém- völgyi apácák oklevelének Patadijáig (Melich M. Ny. X. 151;) kísérhetnénk, — ha a tihanyi oklevélben a 17. szám alatt felsorolt falu határainak latin és magyar nyelvű neveit (Magna via, Aruk-tue, Lean-syher, Aruk- fee, stb.) lokalizálhatnánk és a maiakkal összevethetnénk, — s ha ezt a megye valamennyi községében, városában így tehetnénk, de erre most időnkből sem, erőnkből sem futja. így — a többiekhez hasonlóan — megelégszünk egy századdal. (Nem mondunk le arról, hogy a későbbiekben erre visszatérjünk.) Az előkészületi munkálatok során megfelelő példányszámban elkészültek a törzslapok a kül- és belterületi gyűjtő- lapok, az l:10 000-es méretarányú térképek községenkint két-két példányban. A térképeket a Megyei Földhivatal készítette társadalmi munkában. A következő lépés a gyűjtők kiválasztása. A kiválasztás több lépcsőben történt. A gyűjtők személyére konkrét javaslatokat tettek a helyi tanácsi szervek, művelődési intézmények vezetői, a járások és a megye tanulmányi felügyelői. A javaslatok összevetése után módunkban állt a kijelölt személyekkel el- beszéflgetni, felkészültségüket is megismerni. Csak ezek után a személyes beszélgetések után kerülhetett sor a megbízólevelek átadására. A kiválasztások során arra törekedtünk, hogy a gyűjtő helybéli, a községet, a határt és az embereket jól ismerő értelmiségi legyen. — A gyűjtők zömmel pedagógusok, de vannak köztük mezőgazdászok, banktisztviselők, MÁV- állomásfőnök és egy evangélikus lelkész is. A gyűjtők felkészítése a következők szerint történt: — Tolna megye földrajzi nevei címmel februárban közreadtunk egy gyűjtési útmutatót, amely az általános tudnivalókon túl hangjelölési és helyesírási útmutatót is tartalmaz. — Az áprilisi járási előkészítőkön ismertettük a gyűjtés célját, hasznát, a helyszínen mutattuk be módszereit. 1973 végére a megye 108 községéből 93-ban befejeződött a gyűjtés, a többiekben a befejezéshez közeledik. A többség — a beérkezett anyagok láttán — becsületes munkát végzett. A gyűjtést megismételni sehol sem kell. — A fellelhető hibák, hiányosságok az ellenőrzés során kor- rigálhatók. A gyűjtők nem maradtak magukra, mert segítettek a hivatalok, a gazdaságok, a honismereti szakkörök tagjai, diákok, úttörők százak A NEVEK LEJEGYZÉSE A megye nagyobbik része a dunántúli nyelvjárást beszéli, de a Sárközben, a Duría mellett néhány községben, a Baranyával és Somogy- gyal határos falvak némelyikében a déli nyelvjárás-területre jellemző ö-vel beszélnek. Gyűjtési útmutatónk tartalmaz ugyan hangjelölési és helyesírási tudnivalókat, de az eligazítás során mégis azt kértük, hogy a lejegyzésnél ne a zárt é-vel, va&y a nevek egybeírásával, különírásá- val bajlódjanak, hanem arra törekedjenek, hogy feljegyzéseikben ne változtassák meg a szavak és nevek hangalakját, mindent úgy írjanak le, ahogy azt hallják, ahogy azt a nyelvjárásban mondják. Az ebből adódó hiányosságokat az ellenőrzést végző nyelvész szakemberek a helyszínen pótolni tudják. Koránt sem egyszerű viszont a német és szláv nevek kérdése. Tolrfa nemzetiségi megyévé válása a török időkben kezdődött. A hódoltság Idején folyamatosan települtek ide délszlávok. A németek a XVIII. század elejétől a század végéig érkeztek Németország különböző vidékeiről. A nyelvjárások és az egyházi bejegyzések szerint főleg Hessen, Fulda, Mainz, Frankfurt és Karlsruhe vidé- kérőL A betelepülők száma az 1840-es népesedési adatok szerint 58 ezer, túlnyomóan katolikusok, de evangélikusok és reformátusok is, akik kü- lörf falvakba települtek. Száz év múltán a 273 154 főt számláló megye lakosságából 71917 a német (1941-es népszámlálási adatok). Gyökeres fordulatot és nagyarányú csökkenést hoznak a második világháború utáni kitelepítések, amelyek során mintegy 70— 73 ezer németet telepítettek ki. Ma a községek felében találhatók | német földrajzi nevek, természetesen a magyarokkal vegyesen úgy. hogy a betelepülő erdélyiek, felvidékiek is adnak neveket. A német nevek lejegyzését nehezíti, hogy ma is mintegy tízféle dialektusban beszélnek. A megyében élő szerbek száma az 1970. évi népszámlálási adatok szerint 107. Többségük egy községben, Medinán él. A hangjelölésen túl fontos a nevek földrajzi, domborzati viszonyainak, terepjellegének megnevezése. Ugyanis a kútnak nevezett tereptárgy éppúgy lehet a valóságban forrás, mint ahogy a csárda kút. Pl.: Kajdacs község hídvégi 600-as dűlőjében található Verébszari-csárda belsejében sincs bor, hanem víz, hiszen nem igazi csárda, hanem csupán mezei kút, a verebek kedvelt gyülekezőhelye. NÉPRAJZI ÉS RÉGÉSZETI ÉRTÉKEK A nevekkel együtt számba vettük azt is, hogy mit tudnak a község lakói a falu nevének eredetéről, alakulásáról, a falu korábbi helyei- rőL Egy-két példa erre: — A tamásiak úgy tudják, hogy az I. István korában épült templomról, amelynek védöszentje Szent Tamás, kapta a község a nevét. — A német nyelvű varsádi- ak War Schad (kár volt)-ra vezetik vissza a mai Varsád nevét Ennek két verzióját is ismerik: a) Az egyik szerint hírvivőktől értesültek a Kölesden túl tartózkodó var- sádiak. hogy falujukat az ellenség pusztítja. A sietve érkezők viszont senkit sem találtak, és ennek láttán hangzott el németül war Schad! b) A másik verzió szerint az első telepesek a vizes, ingoványos talaj láttán fakadtak ki ugyanígy. A községek csúfneveire is rákérdeztünk. I így tudtuk, meg, hogy a kajdacsiak, dunaföldváriak bicskások, a páriák szamara- sok, a faddiak gelvások, a paksiak mogyorósok, a német- kériek bokorugrók meg napolták is stb. Gyűjtőink közül néhányan szégyenlősek voltak és nem akarták közölni falujuk csúfnevét. Mint ahogy bölcsen hallgatott munkatársunk a „regöli májasról’’, amiért a faluban még ma is bicskáz- nak. Vagy ahogy a szomszéd községben élő madocsaiaktól kellett megtudnunk, hogy ők „csúszások", de a böcskeiek azok „csipötkésök". (A két Duna menti községben nagy hagyománya, sőt kultusza van a halászléfőzésnek. Az egyikben hosszú tésztával, a másikban csipedettel főzik.) Ä leírt két példa is mutatja, hogy falucsúfolóink gyűjteménye — az összegyűjtött gazdag anyag ellenére — korántsem teljes. Bízunk abban, hogy az ellenőrzés során a környékbeli falvak újabb meglepetésekkel, értékes adatokkal szolgálnak. Á földrajzi neveket azzal a céllal gyűjtjük, hogy azok ne csak a nyelvtudomány, hanem a néprajz, a település- és a műveléstörtértet, a régészet, a növény- és állatföldrajz számára is hasznosíthatók legyenek. A gyűjtés során az ismert és a még fel nem tárt régészeti lelőhelyek, leletek tucatjait jegyezték fel munkatársaink. Tamási: Az Újvárosban lévő Bakó-ház területéről értékes római kori emlékek kerültek elő. Innét származik Pallas Athéné szobra is, amely sokáig a tv emblémája volt, jelenleg a Nemzeti Múzeumban van. Tolnanémedi: Az Izsák közben 10 évvel ezelőtt avarkori sírokra bukkantak. A leletek a szekszárdi múzeumban és Izsák István tulajdonában vannak. Leleteket találtak a Nagy utcában, s szántás közben téglákat, cserepeket forgatott ki az eke az Ajji-dűlő- ben is. Regöly: A Pillehégyen, Gergely Ferenc kertjében igen szép, csiszolt baltát találtak, továbbá bronzkori leleteket, amelyek a községi tanács tulajdonában varinak. Regöly- ben gazdag lelőhelyek varinak. A megtalált kincsek közül jó néhány a Nemzeti Múzeumban, ig£n gazdag anyag a szekszárdi Balogh Ádám Múzeumban, a Pillehégyen találtak közül több a községi tanács tulajdonában van. Feltáratlan még többek között a Sarok-körtéiés és a Körtélési domb is. Györlk, Madocsa, Paks, Györköny, Dombóvár, Duna- föídvár, Fadd és a többiek követték a sort. Alig akad község, ahol ne lenne valami fel- jegyeznivaló. — Igaz, hogy ezek a feljegyzések nem a régészet tudományos igényeivel készültek (nem is volt célunk), hanem a népi tudatra, sokszor feltevésekre, hagyományokra, mondákra épülnek, de ezek mélye valahol valót rejt, s a tudomány számára hasznos kiindulópontul szolgálhat, mint ahogy nem egyszer már szolgált is. Az anyag folklór értékeiről ma még korai lenne beszélni, mert az annyira sokrétű, hogy tanulmányozásához hosz- szabb idő szükséges. Ezek részben magukban a földrajzi nevekben találhatók, másrészt a nevekhez kapcsolódnak, mondák, dalok, történetek, versek, stb. Szociális érvényű lelencé-' nyesség, találékonyság van — a szóhangulat is mutatja — az ilyen ellentétpárokban, mint Pörnyedamb — Naccsá- ga telep; Keziccsókolom ucca — Fégatyaszár ucca. A pejoratív értékű Lordok boltid a használt ruhák elárusítóhelye, a javító értékű, szépen megépített bérház, a Lordok házával szemben. A mondák, történetek közül több is a török időkkel kapcsolatos, jelezvén, hogy a hosszú megszállás nem tűnt el nyomtalanul. A néphit szerint mind a regölyi Sipka-hegyet, mind a Kendérfődi 3. dűlő hegyét a törökök sapkájukkal hordták össze. Az utóbbiban egy kőkecskét is találtak, de a falusiak nem mertek hozzányúlni. Végül egy külföldi ember jött a faluba, aki a kecskét a faránál kinyitotta, a benne lévő kincset pedig elvitte. Viszonylag kevés a földrajzi nevekhez kapcsolódó vers és népdal. A meglévők között akadnak olyanok, amelyeket szélesebb körben is ismernek, énekelnek. Ilyenek a Kisőcsénybe két úton köll bemönni.... és a Horgas hídja négy lábon áll... kezdetűek (az utóbbi vérbeli sárközi népdal), de vannak újak, kevésbé ismertek is: A Kotorit ne bántsátok, mert ott vannak a szép lányok. (Gerjen). A szülői szigor miatt szenvedő szerelem hangja csór* dúl ki a kis madocsai dalocskából : Sárbogádi száraz malom, Bánatot őrölnek azon, Ide hallik a zúgása, Csonka Vica zokogása. Szerelmi tragédiát idéz a pincehelyi Krisztyán ballada is, egy kegyetlen apa esztelen cselekedetét, amelyet azért követett el, mert mostohalánya más fiút szeretett, mint akit ő akart. így hangzik első négy sora: Hogy merted ezt Krisztyán János megtenni, Feleséged és a lányát megölni? Hóber Marci ezt mikor hallotta. Igyenesen elfutott a nagy útra. Más indítékú, de tragikus, halálos kimenetelű eseménynek lehetett tanúja a regölyi Radvány-kereszt (Fehér-kérészt) is: Hallottátok-e, hogy Regébe mi történt, Pölöskéit a csárdába mégőték Kilenc hegyes bicska ment a szivibe, Elfeküdt a Fehér-kereszt tüvibe. A leírtak bepillantást engednek a gyűjtés színes és sokrétű munkájába, felvillantják annak értékeit, szépségeit, felvetik gondjait. A munkát a földrajzi nevek összegyűjtésére vállalkozó országos mozgalom részeként végezzük és három évre tervezzük. Az első szakasz, a nevek összegyűjtése, befejezéshez közeledik. Ezt követi majd az ellenőrzés, szerkesztés, végül a közzétevés. A megye földrajzi nevest tartalmazó kiadványt községenként elkülönítve fogja közreadni térképekkel, a gyűjtők és az adatközlők nevének feltüntetésével az utak, kutak, utcák, dűlők, dombok, nevezetesebb házak és tanyák, tavak, gödrök, stb. írott és eddig még íratlan neveit.
