Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
i I — Semmiért, természetesen. Egyszerűen csak meQ akartam mondani, hogy merre van a Rossini utca. Szívességből. Önnek talán közömbös az. hogy én kész ra ayok ilyen szívességre? Kardos Tibor és Konyhád Gál István cikkében igazta- lanui marasztalja el a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziu- mot, amikor azt írja: „A bonyhádi gimnázium XX. századi nagy tanítványai közül Illyés Gyulán és Lotz Jánoson kívül kétségtelenül Kardos Tibor a harmadik legnagyobb. 1926. és 1928 között VII-es és VIIX-os gimnáziumi éveit töltötte Bonyhádon. Ö erre mindig nagyon büszke volt. még akkor is. ha iskolája élete végéig elfelejtette meghívni és a megfelelő megtiszteltetésben részesíteni”. Nem tudom, Gál István honnan szerezte értesülését. Az iskola mindenkor nagy szeretettel hívta, fogadta és fogadja volt tanítványait. Erről tanúskodhatnak azok, akik az érettségi találkozókon és az iskola alapításának nagy évfordulóin vettek részt. 1956-ban rendezte meg az iskola a 150 éves, tíz évvel később a 160 éves jubileumi ünnepséget. Ezekre az ünnepségekre Kardos Tibornak is volt meghívója. Ezt igazolhatja dr. Kotta László, az intézet volt igazgatója és Merész Konrád szervező bizottsági tag. aki a meghívások felelőse volt, és aki a hivatalos meghívás mellett személyes jellegű levélben külön tolmácsolta az intézet meghívását. Az első alkalommal Kardos Tibor külföldi tartózkodásáról értesített bennünket és üdvözletét küldte. Illyés Gyula megtisztelte iskolánkat látogatásával, Lotz János táviratban köszöntötte volt iskoláját és diáktársait. 1966-ban nem kaptunk választ Kardos Tibortól. Az iskola mindenkor lehetőséget biztosít arra, hogy öregdiákjai találkozhassanak a ma diákjaival. Több találkozót szerveztünk úgy, hogy az iskolai ünnepséggel essék egybe, pL az évzáróval. Külön találkozókat is szerveztünk. Legutóbb Béki Ernő, a Párttörténeti Intézet főmunkatársa töltött körünkben igen hasznos és kellemes néhány órát. A jövőben is hívjuk és szeretettel várjuk az iskola egykori diákjait találkozókra, rendezvényekre. Az iskola kapuja nyitva áll mindazok számára, akik Bonyhádon tartózkodva vagy átutazóban rövid időre is találkozni szeretnének a múlttal, és felidézni kívánják az öteg falak és megvénült gesztenyék alatt ifjúságuk szép emlékeit. SCHWARCZ TIBOR igazgató Népújság 1974. február 3. Carlo Mandxoni: OLASZOK M. ÉRDI JUDIT RAJZA l}j. Töttös Gábor: ADY EMLÉKEZETE í. Máglyás, nagy szemedet lejjádra szegezni de fáj most. Sebzett ágyékod jó ború, friss hidegek várták duhajnak, szépnek, véres fiatalnak . . . ... szót vajúdott szád és halni akart az a szó. 2. A szelek hajadba érnek, télszagú zúzmara forrad a szádra, kék a viráguk, fárad a lángjuk, körbezsibonghat a tűzszakadék 3. s már ötvenöt éve a percnek. 4. a szél szavak szirmát tűzi kalapodra s mi állunk előtted nézve és dadogva. JEGYZET: A Gonosz játékok füle STAUB FERENC: DUNA-KANYAR — Tudom, hogy ez önt hidegen hagyja. — Akkor miért háborgat engem ezzel? — _ Nem tudhattam, hogy mi a szándéka. Nincsen a homlokára írva ... A másik most már ideges lett. — Nos, rendben van. ha éppen a Rossini utcába igyekeztem volna, akkor is; miért tart föl emiatt? Méltatlan sorsa egy irodalmi műnek: azért szólni róla, hogy szidjuk fülszövegét. Remekül megírt regény Roger Vaillant könyve, a Gonosz játékok. Olyan könyv, amit élvezettel olvas az ember, — de nem vitatkozik róla barátaival, legközelebbi társa is csak sejti, hogy a hirtelen borongás, töprengő kedv könyv szülötte. De írni kell róla, mert „fülszövege” tipikus. A borítólap behajtott szélén szereplő rövid írásnak az lenne a célja, hogy röviden, tömören tájékoztassa a leendő olvasót: kinek a könyvét tartja a kezében, mi a tárgya a könyvnek, mi legfőbb érdeme. A minimum ez. amit a „fültől” elvárhatunk. Okos szerkesztők ötletei aztán gazdagíthatják is az irodalomkedvelőt, jól kiválasztott kritika-idézetekkel, elhelyezik a könyvet az irodalomban, kulcsot adva élvezetéhez és értéséhez. Az említett francia kisregény fülszövege nem bonyolítja a dolgot. Elmondja a könyv vélt lényegét, úgy, ahogy a Szal/ó család előtt is összefoglalják az előző folytatás tartalmát: „Milán, a párizsi belsőépítész, feleségével, Roberte-tel egy évre falura költözik, hogy kipihenje magát. Vadásznak, isznak, bejárnak szórakozni a közeli városba.” És így tovább. A „füV’-ből kiderül, hogy a két „hitvány, romlott kiégett” ember, akiket a „szerelemnek hitt, a féltékenység kínjaival mérgezett nemiség” köt ösz- sze, majdnem tönkreteszi egy tiszta és egyszerű falusi tanítónő életét. Miről szól valójában ez e regény? A második világháború utáni években vagyunk, a vidéken nyaraló Milan és Roberte a felnőtt „vásott kölykök”. (Még az idő is egyezik, mert kettejük ifjúsága is a húszas évekre esett.) A polgári környezetből messze menekvő, de helyüket, szép sorsukat sohasem találó emberek. Burjánzó, emésztő szenvedély kötötte egykor össze őket: nagy szerelem. Milan — aki kettejük közül a tisztább és tevékeny, legszeretettebb barátja halálát is lelkiismeretére veszi Roberte szerelméért. Eddig fontos az életük: hiszen a következő évtizedben, években már semmi említésre méltót nem találnak, amikor Héléne-nel, a segédtanítónővel beszélgetnek, aki az egyetlen a faluban, aki megértheti kettejüket. A nagy szererem emléke és Octave halála erjeszti, kergeti alkoholizmusba a párt. A falusi napok alatt válik világossá, hogy Milánnak már nincs szüksége Ro- berte-re, hogy az asszony terhes nyűg számára. Milánnak van hová menekülnie: hiszen sikeres belsőépítész. Roberte- nek nincs: régi bájai most visszataszítóvá teszik, amiért régen imádták, azért most kinevetik. Roberte egy őszi este elmerül a faluszéli csaior nában, kezei görcsösen markolják az autó kormányát. Halálában már nem árul el semmit. Hogy Helene is szerepel, a : igaz. Hogy nem tudjákmegmérgezni”, az nem. Mert rneg- mérgezik, ha méregnek azt nevezzük, hogy az embernek rányílik szeme a világra, észreveszi a történéseket nem csak kinn, de benn: az emberekben is. Helene nem hajlandó — legalábbis, amíg Milánókkal kapcsolatban van — alávetni magát a falu álszent rituáléinak, megpróbál szabadabban, őszintébben élni. Az ő „funkciója" elsősorban mégis az, hogy elmondassa Milánnál, Roberte-tel történetüket, hogy siettesse Ro berte döntését. A Gonosz játékok fülszövege sematizál, méghozzá elég durva módon. Ha nem tudják rendesen megcsinálni, inkább hagyják el — szoktuk mondani, elég sokszor, félig sikerült vagy csapnivaló dologra. A fülszövegeket is bátran elhagyhatnák, ha csak ennyire futja készítőjének. Virág F. Éva Veneranda úr kinyitotta emeleti ablakát, kihajolt rajta és lekiáltott annak a férfinak, aki az ablaka alatt haladt.. — Halló, uram! — Nekem szól? Mit kíván tőlem? — Meg akarom önnek mondani, hogy merre van a, Rossini utca ... Előbb egyenest a fasoron, majd jobbra a harmadik keresztutca. Ott van! — Nagyszerű. Csakhogy én egyáltalán nem a Rossini utcában igyekszem. Nincs ott semmi dolgom — válaszolt a megszólított. — Van-e ott dolga, vagy sem, a Rossini utca ott található, ahol mondtam. Es ha ön nem akarja, akkor is ott van, és ott is marad! — Nagyon helyes, de bocsásson meg, ez engem nem érdekel! — Én magam is nagyon jól tudom, merre van a Rossini utca. — Ha tudja, hogy merre van a Rossini utca, akkor miért tart föl engem ebben a hideg időben, a nyitott ablaknál?! És haragos mozdulattal becsapta az ablakot. Fordította: ANTALFY ISTVÁN Miszlai György: SÉTA KÖZBEN Régi versek jutnak eszembe, s ezeket mormolgatja szám. Ifjúságom jön velem szembe boldog évek tűnt tavaszán.. FÉLELEM Mint a hullámok a követ: úgy koptatnak engem az évek. Hallom, hogy valaki követ, s nem merek visszanézni: félek! \
