Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-28 / 49. szám
A mintáz u. szili ei ' i. ..’' ií, a népművészet mestere ícsek első iqigUdarabjait. kéMunkásbecsület Áz igazgató ismertette a vállalat múltját, jelenét, jövőjét, vázlatosan elmondta, hogy mit várnak a szakmunkástanulóktól. Várnak és nem követelnek. A vezetők kérték a tanulókat, hogy tökéletesen sajátítsák el a szakmát, ismerjék el az idősebbek tudását. vegyék át azok gyakorlati tapasztalatait, hisz nem egymástól. hanem az ,.öregekből” tanulhatnak, illeszkedjenek be a brigádokba, a vállalat közösségébe, s ha csak tehetik, ' maradjanak továbbra is a cégnél. mert egy-egv szakmunkás képzése nem kevés pénzébe kerül á vállalatnak. A vezetők nem elégedetlenkedtek, nem beszéltek az úgynevezett kínos kérdésekről. A tanulók viszont igen: a mester kritizálta .a munkájukat — bár ez feladata — vödörben mosak- szanak, a lapátnyél törik, kevés a reggeli és a többi, és a többi. A tisztességes választ annak rendje, módja szerint megkapták. Pedig. Lett volna miről beszélgetni, sőt vitatkozni, s gondolom, ezt azért nem tették. mert nem akarták a tanulók kedvét szegni, s mart a kínos dolgok nemcsak rájuk, hanem a távol lévő szaíkmun- kásókra is vonatkoznak. Azokra, akiktől a fiataloknak tanulniuk kell. s nemcsalt szaft- mai dolgokat, hanem emberséget. becsületet is. Azokra, akiknek ' példája egy életre szólóan meghatározza, meghatározhatja egy kezdő fiatal szakmunkás emberi, szakmai értékét, súlyát —j■ márpedig mindenki eszerint méretik meg, dolgozzék akárhol, akármilyen A jó munkás megbecsülése minden vállalat érdeke, ezzel nincs is baj, számon tartják őket. A vezetők nagvon jól tudják, hogy nemcsak a vállalat eredményei függenek a kiváló munkásoktól, hanem — a vállalati produktumon keresztül személyes biztonságuk, s mondjuk csak ki bátran, egzisztenciájuk is. Az azonban nem minden esetben jut el az értő fülekig, hogy mennyi mérget kell lenyelniük azok miatt a munkatársak miatt, akikből egyszerűen hiányzik a munkáebecsület. Ennek az okait kutatni nem hiábavaló, hanem hasznos munka lenne, s- talán akad egyszer m$jd rá vállalkozó. A gyökerei mélvre nyúlnak; fakadhatnak a szülői házból, az egyéni adottságokból. a sértődött ember kielégítetlen bosszújából, az irányítás nemtörődömségéből, méregből, irigységből, a nem életrevaló ember tehetetlenségéből. rosszakaratból, személyes ellenszenvből és még sok minden másból. Miről is van szó? A példánk legyen egy elkészült lakóépület. ahol a műszaki átadás után a szakipari munkát végző dolgozó újra kezébe veszi a szerszámot, hogy kijavítsa a hibát Aztán .megszállják'’ az épületet és ki-ki a maga lelkiismerete szerint dolgozik. A hibákat kijavították, lehetne beköltözni. S akkor kiderül, hogy itt a villanykörték hiányosnak, amott a konnektorok, lába kelt a rolónak, valaki ácsceruzával vértől csöpögő szívet rajzolt a frissen festett falra, a kulcsok eltűntek, a csapot, leszereltél:, a kamrában pedig nincs polc. A „tettes”," a tettesek személye kideríthetetlen, hisz számtalan ember megfordul az ‘új épületben, s elvégre a művezető, a csoportvezető senkinek . sem taposhatja a sarkát. A munka kezdődhet elölről — ami persze újabb költség. Ember, legyen a talpán, aki az efféle rongálásoknak, még inkább lopásoknak megtalálja az orvosságát. A gyógyszer csak kollektív munkával készülhet el. Méghozzá úgy, hogy közösen, nem szögletes, hanem kerek asztal mellett ülve. őszintén megbeszélik a dolgokat. Ez néhány vállalatnál már megszokott dolog: a vezetőség arra kéri a dolgozókat. hogy kollektíván gondolkodjanak azon. hogv ezt, vacv azt, hogyan oldhatnák meg. Ezt demokráciának — a dolgozók beleszólási jogának hívjuk. Bár nemrégiben az egyik szakmunkás ígv nyilatkozott: „Én gondolkodjak a vezetők helyett, hát akkor minek veszik fel a fizetést?” Ebben az esetben viszont nem az igazgató és a főmérnök helyett kell dolgozni, hanem vele és mindenki érdekében. Ha úgy tetszik. — s ha csak az anyagi oldalát nézzük — a magasabb órabérért és a több nyereségért. A pénz fontos. hisz mindent forintért mérnek, de nem minden. Ennél sokkal fontosabb az egyéni és a kollektív munkásbecsület. amit nem venni, hanem jó munkával kiérdemelni lehet. S akiknél ez valamilyen ok miatt egyelőre nem megy. azoknak segíteni lehet és kell. Lehet, mert a rongáló munkásnak nem biztos, hogy pontosan arra a pár forintos villanykörtére van szüksége, hanem egy székre és egy asztalra, amelynek a másik oldalán is ülnek. V. M. Influenxa-mérleg Több mint 23 ezer megbetegedés A szövődmények száma 815 volt Vasárnapi lapszámunkban közöltük az Egészségügyi Minisztérium jelentését £ levonulóban lévő influenzajárványról. A híradásból értesültünk egyebek között arról, hogy az ország lakosságának kevés híján 4 százaléka esett át az ez évi és főleg a Dunántúlon és a déli megyékben tetőző megbetegedéseken. A Tolna megyei Közegészségügyi és Járványügyi. Állomás illetékeseit fölkeresve tegnap arról kértünk információt, hogy megyénkben nü a helyzet, hányán estek át az elmúlt évinél valóbán enyhébb lefolyású' influenzán? Mint a KÖJÁL-ban hallottuk, a megye egészségügyi hálózata január 19-én adott először jelzést tömeges megbetegedésekről. Az adatgyűjtés, a figyelőszolgálat sorompóba állása is ezután kezdődött a körzeti orvosok rendszeresen beérkező jelentései alapján. Január 26-ig bezáróan megyénkben a lakosság 8,9 százaléka esett át az influenzán, ami azt jelenti, hogy a betegség 23 122 főt döntött ágyba. A járvány legnagyobb' erősségű a bonyhádi járásban volt, ahol a lakosság 15,4 százaléka betegedett meg. NÉPMŰVÉSZET ÉS IPAR Piros, fehér, / fekete — ezek a színek láthatók a Sárközi' Népi Iparművészeti Szövetkezet nem régen épült műhelyeinek külső falán. „A színek a hagyományt őrzik,' a sárközi hagyományt,\ amire olyan büszkék vágyunk, hogy sokszor egész Tolna megye népművészetével azonosítjuk a Sárközét. Persze ennek oka van. Elsősorban talán az, hogy szőkébb pátriánk többi néprajzi egységével kevesebbet foglalkoztak a kutatók, ml, laikusok pedig azt /esszük észre, ami színes, cifra. Márpedig a sárközi szőttesekre, hímzésekre ugyancsak ráille— nek ezek a jelzők. Keresik, vásárolják is külföldön, belföldön egyaránt. Hogy mindig gazdag legyen a választék, arról elsősorban a már említett szövetkezet gondoskodik. — Már nagykorúak vagyunk ,— tájékoztat bennünket á decsi központban Gróh József elnök —, hiszen a következet elmúlt 21 éves. Az ötvenes évek ©lején a szőttessel kezdtük, aztán következett a népi hímzés, a tojásfestés, legújabban pedig a régi, festett bútorok gyártását kezdtük ek Ezt nehezebb volt beindítani, mint a szövést vagy a hímzést. Felvetődött, hogy érdemes-e a régi anyagokat, technológiát alkalmazni, 41yan festéket használni, ami évszázadokon át megőrzi a színét, három- négy vagy több generációt is kiszolgál. Ilyen igény nincs, hiszen köztudott, hogy mennyire megváltozott a népművészeti tárgyak funkciója. Az új anyagok használat^ mellett szól az olcsóságuk is. \ — Mi garantálja, hogy a szövetkezetből csak „sárközi”, „művészi” és „népi” kerül ki? — Csak olyan tárgyakat hozhatunk forgalomba, amelyek kiállták a próbáj a Népi Ipar- művészeti Tanács zsűrije előtt. A nem zsűrizett darabok előállítására ráfizetnénk, mivel azokat huszonegy százalékos adó terheli. Mindez viszont csak a belföldre és a szocialista országokba keríilő árura vonatkozik. Tőkés országokba mehet zsűrizés nélkül is. — Mi az oka annak, hogy Nyugatra mehet bármi? » '>77/' * — A valuta. No meg az ottani ízlést is kiszolgáljuk, há sokszor bizsereg is tőle a hátunk. Exportérdek. Benézünk a szövőműhelybe. A nagy darab kézi szövőszékeken fürge asszonykezek ügyeskednek, hangtalanul surrannak a színes fonállal a veté- lők, a vásznak azonban . csak nagyon lassan hosszabbodnak. Fáradságos munka, látszik az első pillanatban. Gyorsan — kézzel, lábbal — kell dolgozni, teljesítményre adják a fizetést. Nem úgy van mint valaha, amikor egy-két telet el lehetett szöszmötölni egy-egy fők&tőn, jegykendőn, vagy éppen a stafírungon. Manufakturális módszerekkel, ipari körülmények között folyik a termelés. Sok minden megváltozott: nemcsak a funkció; hanem az előállítási mód, sőt, többnyire az alapanyag is. — A népi iparművészet több, mint népművészet — mondta az irodában Gróh József. Mi Inkább úgy fogalmaznánk: a népi iparművészet más, mint a népművészet. Nem sokkal első influenzád ról szóló jelentésünk után tréfálkozás tárgyává lett az a megállapítás, hogy a járványos megbetegedésekben „bűnös” B típusú vírus főként a fiatal korúakra nézve vesze- delihes, noha a fiatalok körében sem okoz súlyos lefolyású megbetegedéseket. Ez a megállapítás nem volt megalapozatlan. mert a gyorsmérleg adatai arról vallanak, hogy a 23 122 betegnek megközelítően 70 százaléka tartozott a 0-tól 20 évesek korcsoportjába. De azért a /táppénzes állományba . influenzás megbetegedés miau: kerültek száma is jócskán meghaladta az ötezret. Egésa pontosan 5769-^n kényszerültek táppénzes állományba a kéresöképes lakosság köréből. örvendetes, hogy az idei járvány időtartama alatt kevesebb Volt a szövődményes megbetegedés, mint a korábbi években, következésképpen a halálos végződésű szövődmények száma is elenyésző, mert mindössze kettő volt a 60 éven felüliek korcsoportjából. A megbetegedettek közül 815-en estek át valamilyen szövődményes betegségen, de kórházi kezelésre ezek közül mindössze 115 beteg szorult. Ami pedig a járvány időtartamát illeti, ez is rövidebb volt például az elmúlt évinél, mert az 1972/73. évi influenza- járvány — amelynek során a megyei kórháznak két belgyógyászati osztályát kellett átmenetileg influenzaosztállyá minősíteni — közel 10 hétig tartott. Beleszámítva természetesen ebbe az időbe azt is, hogy október végén, november elején „ártalmatlannak” vélt légúti, hurutos megbetegedésekkel kezdődött a később lényegesen nehezebb lefolyásúnak elkönyvelt influenzajárvány, amit a makacsságáról és variabilitásról Ismert A típusú vírus terjedése okozott. Az országos viszonylatban csökkenőnek minősített járvány megyénkben csaknem megszűnt, amit az is bizonyít,/ hogy fel lehetett oldani a fekvőbeteg-intézetekben a látogatási tilalmat. Az elővigyázatosság azonban nem árt továbbra sem, mivel a télre tavaszt játszó időjárás minden intelem ellenére könnyelműségekre csábít bennünket —például az öltözködésben. 2 Hutai Zsuzsanna és Rácz JúJiűsné kézzé; festi a mintákat a tálasra. Gottvald Károly felv.
