Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-28 / 49. szám
T T I ! BwféÜfe, hogy., A sorban állás veszekedéssel jár Velem együtt sokan megdörzsölték a szemüket a közepesen zsúfolt autóbuszon, amely éppen kiindult a megállóból. Azt láttuk ugyanis, hogy az utcán, amely egyébként a szokásos reggeli képet nyújtotta, az egyik üzlet előtt ménkű hosszú sor áll. Mi történhetett? A busz akkor már eléggé gyorsan ment, nem lehetett pontosan megállapítani, hogy voltaképpen melyik üdét előtt gyűlt össze ekkora tömeg, de némelyik utas arckifejezése nemcsak ezért tükrözött hirtelen bizonytalanságot. Főleg az idősebbeké, akik sok mindent átéltek már és erről nemcsak szívderítő emlékeket őriznek. Magam is tudnék egyet, s mást mesélni a fiatalabbaknak. jóllehet még nem szokták az öregek közé sorolni, de ha az emberre mind gyakrabban mondják, hogy olyan fiatalosan néz ki, akkor ezen már érdemes elgondolkozni. Csakúgy, mint minden máson, ami szokatlan, ami indokolatlannak tűnik. Mint például ez a sorbán, állás 1974. februárjának második felében. « A következő megállónál leszálltam és elindultam visz- szafelé, amerre azt a sok embert láttam. Nem volt nagy út, de amíg a tetthelyre értem. váratlan élességgel fel- idézódtek bennem emlékek, amelyekről már^már megfelé^kézte hittem. hogy időközben a feledés homályába merültek. Csak úgy mellesleg jegyzem meg. hogy az ember memóriája lehetne célszerűbben szerkesztett is. Mások is panaszkodnak, hogy a rossz emlékek minduntalan eszükbe jutnak, a jókat meg úgy elfelejtik egy idő után. mintha fekete táblát hordanának belül a fejükben. amelyről a szépet köny- nyű letörölni, a csúnya viszont megmarad. Hogy miért így van és miért nem másképp. erre nem tudok tudományos magyarázattal szolgálni, mindenesetre a jót nemcsak elfelejteni könnyebb, hanem megszokni is. ellentétben a rosszal. Én például soha nem tudtam megbarátkozni a sorbaállással, pedig volt benne elég részeim. (Nem arra gondolok, hogy mindjárt az elején, amikor észért kellett sorbaálini.) Gyerekfejjel éltem ét a háborús időket, képtelen vagyok elfelejteni a mogorva téli hajnalokat, amelyeken félig alva elindultam a „községi'' — a mai közértek őse — ólé, hogy „sort fogjak” anyámnak, aki felváltott, hogy reggel időben beérjek az iskolába. Volt úgy. hogy hajnali kettőkor odaálltam a bolt elé, kenyérért vagy húsért, mikor mit osztottak, s reggelre részint a hidegtől, részint a várakozástól teljesen elgémberedtem. A legrosszabb mégis az volt, hogy amint kivilágosodott, megkezdődtek a végeérhetetlen Veszekedések, s a nyitás idejéhez közeledve mind Ingerültebbé váltak az emberek, minden apróság miatt összezördültek, nemegyszer még tettlegesen is. És soha nem felejtem el a szüntelen rettegést sem amiatt, hogy elfogy a kenyér, mielőtt bejutnék a pulthoz, ami egyébként eléggé gyakran megesett. Talán ennyiből ís megértik, hogy miért fogott el a nyugtalanság amint közeledtem most, harminc év után. a szokatlanul hosszú embersor felé. Messziről úgy látszott, mintha a te i boltot ostromolnák. amit vz2v'bt> r;m értettem, mert ■ mostanára^ rengeteg reklámmal győzködnek bennünket tejivásra, meg gomolyatúró vásárlására, de cseppet sem valószínű, hogy éppen ezen a reggelen szakadt volna át a gát és mindenki egyszerre különféle tejterméktől kívánna egészségesebb lenni. Kiderült, hogy tényleg nem erről van szó. Hanem arról, hogy úi bolt nyílt, babakelen- gye-szaküizlet. S hogy ezt miért kellett megrohanni? Amikor megkérdeztem, a sor végén álló fiatalasszony ingerülten azt felelte, látszik, hogy nincs kisbabám, mert 'akkor tudnám. Mert a kismamák hol ezt, hol azt nem kapnak, összejárják a fél várost, amíg minden szükséges holmit meg tudnak vásárolni. Az új üzletben viszont feltehetőleg még van minden, mert nyitáskor feltöltötték a készleteltet. Elöl közben kirobbant a veszekedés. mert valaki’ azt állította, hogy már korábban ot{ állt, de közben elment megvenni a csecsemőtejet, ám erre senki sem akart emlékezni. Egy* másik asszony karonülő gyermekével soron kívül próbált bemenni, mire többen kiáltozni kezdtek, hogy itt mindenki gyerekes vagy terhes, álljon csalt be a sor végére. Valaki elhíresztelte, hogy bent az üzletben egy asszony hat francia rugdalózót vett. holott nyilván nincsenek hatos ikrei. A kint állók mind hangosabban zúgolódtak, kiabáltak, lökdösődtek. Ennyit láttam, mielőtt visz- szaszálltam volna a buszra. Tanulságként könnyű volna kijelenteni, hogy sose legyen nagyobb gondunk annál, mint hqgy csak sorban állással lehet hozzájutni francia import rugdalózóhoz, annak idején mi egészen jól megvoltunk enél- kül is. Csakhogy ma nem „annak idején” van. Szerencsére nincs háború, nincs hiánygazdálkodás. általában nincs bai az ellátással. Babaholmiból azonban a jelek szerint nincs megfelelő készlet és választék, ami viszont határozottan baj. Már csak azért is, merj a sorban állás rendszerint veszekedéssel jár együtt. s ez pedig nem hat előnyösen a népesség szaporodására. Egyáltalán: hem ártana most már valamivel kevesebb ünnepi beszéd népesedéspolitikai céljainkról, s minél több csendes intézkedés, minden különösebb szónoklat nélkül. Árkus József Elállítások külföldön és Itthon Márciusban — a Kulturális Kapcsolatok Intézetének idei programja szerint — az előző hónapokénál több kiállításra, rendezvényre kerül sor. A legnagyobb szabású vállalkozás — a Francia—Magyar Baráti Társaság. a Párizsi Magyar Intézet védnökségével — a „Párizs környéki magyar zenei hetek” megrendezése március 4-től 14-ig. Ebből az alkalomból 55 hangversenyre, zenei témájú előadásra és aríkétra kerül sor a francia fővárosban, illetve Fontenay-ban, Argenteuil- ban, Savignyban és Colom- bes-ban. A Párizs környéki magyar zenei heteket néhány más művészeti vbnatkozású kiállítás is kiegészíti, öt magyar művész 28 .alkotásával találkozhatnak a nézők március 1-től Argeriteuilban, majd pedig Dannemarie Les Lys- ben és Drancyban, a fiatal művészek stúdiójának képviseletében. Műemléki fotókiállítás várja a nyilvánosságot március 1-től Montreuil- ben, több Párizs környéki városkában fotódokumentációs kiállítás vonultatja fel fotók segítségével Magyarország szépségeit, illetve a 100 éves Budapest műemlékeit, új létesítményeit. Berlinberf a Magyar Kultúra Házában március 12—23. között „Mai magyar érem- művészet” címmel avatnak kiállítást. Színvonalas, érdekes tárlatok várják idehaza is az érdeklődőket. Március 5-én Vácott a Madách Imre Művelődési Központban vietnami realista festők alkotásait tekinthetjük meg. Múzeumi centrum Sopronban Sopron történelmi belvárosa a budai vár után az ország második, műemlékekben leggazdagabb védett városrésze. A helyreállításon több mint 10 éve dolgoznak. 1977-re, Sopron várossá nyilvánításának 700. évfordulójára a középkori belvárosban múzeumi centrumot alakítanak ki. A ritka szépségű gótikus palotában, a Fabr idus-házban a római kori kőtárat és a régészeti kiállítást az utóbbi időben előkerült középkori anyagokkal egészítik ki. A Liszt Ferenc Múzeum gazdag hely- történeti gyűjteményét is beviszik a belvárosba, egy XV. századi patriciusházba. ■ 25 éves a szervezett véradómozgalom Több mint félmillió térítésmentes véradó Az idén 25 esztendeje, hogy hazánkban szervezett formát öltött a Véradás. a térítés- mentes véradómozgalom pedig másfél évtizedes múltra tekint vissza. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról, az eddigi eredményekről és a további tennivalókról dr. Gyűszű Miklós, a Magyar Vörös- kereszt főtitkár-helyettese elmondotta. hogy a kettős jubileum jelentőségét hűen tükrözi az idei vöröskeresztes világnap jelszava: „Adj vért, életet mentesz!” Jóleáő érzéssel állapíthatjuk meg. hogy társadalmunk megértette a véradás jelentőségét, amit az is bizonyít, hogy 15 év alatt a térítésmentes véradás hazánkban tömegmozgalommá vált, az abban részt vevők sízáma országosan meghaladja az 500 ezret. A véradók zöme munkások és parasztok soraiból kerül ki. ' Tíz esztendeje az egy év alatt felajánlott vérmennyiségnek nem egészen 40 °n-a volt térítésmentes, 1973-ra ez az arány a 15 év előttinek 3.5szeresére emelkedett, s ennek 82 százalékát térítés nélkül bocsátották az. állampolgárok az egészségügyi szolgálat rendelkezésére. A tavaly levett vér 84 százalékát gyógyintézetekben használták fel. a többit valamilyen vérkészítmény, esetleg gyógyszer formájában. Ma már mondhatjuk. hogy a véradómozgalom biztosítani tudia az egészség- ügyi Szolgála.j részére szükséges vérmenny iségeí. A véradás további fejlődése, a mozgalom' szélesedése szempontjából változatlanul fontos a véradók fokozott társadalmi megbecsülése. Feltétlenül indokolt, hogy a munkahelyeken a különféle kedvezmények juttatásánál részesítsék előnyben a véradóirat. A Magyar Vöröskereszt vezetősége szeretné elérni — és már tett is ilyen irányú lépéseket, — hogy azok. akik 30-szor, 50- szer. vagy még többször adtak vért, — a nálunk rendszeresített kitüntetésen túl — külön magas szintű elismerésben ré-, szesüljenek. (MTI) Édes élet Tamásiban Tamási „legédesebb'’ pontja alighanem a Kop-Ka ÁFÉSZ-nek, a Szent Istvárí utcában lévő 20-as számú cukrászüzemé. Egy átlagos hónapban 20 mázsa cukor, 200—250 liter tejszín, 7—8 mázsa margarin, 3 mázsa vaj,1 10 mázsa finomliszt, sok ezernyi tojás, és nagy mennyiségű csokoládé alakul át a legkülönbözőbb süteményekké. Tizenöten dolgoznak itt, cukrászipari szakmunkások és betartított munkások Horváth Ferenc irányításával, aki negyvenhárom éve éli az „édes életet’’, azóta van a szakmában. Huszonnégy község eszpresszóit, cukrászdáit, éttermeit, óvodáit és napközi otthonait látjuk el innen, de itt vásárol teasüteményt a Somogy—Zala megyei, a Baranya—Tolna megyei és a Fejér megyei FÜSZÉRT is. Horváth Ferenc 1968. novembere óta áll az üzem éléit, a termelés értéke azóta a kezdeti év 1 millió forintjáról 3 millió 300 ezer forintra emelkedett. A KÖJÁL- és Kermi-vizsgálatok kifogást még egyszer sem találtak. A cukrászok többnyire csak szakmai kötelességből kóstolják az édességet, akinek állandóan foglalkoznia kell vele az — az üzemvezető véleménye szerint — jobban kedveli a kolbászt. Az ÁFÉSZ a helybelieknek biztosít jó munkalehetőséget a cukrász- üzemben. A szakmunkások keresete, a letöltött évek száHorváth Ferenc nagy hozzáértéssel virágozza fel a disztortáfcot. mától függően 2000—3000 forint között van, a betanított munká-7 sok havi átlaga 1600 forint. O. 1 Fotó: K. Z. ygjh^TWkllllllllia« .... ü lés Mórtonné éj Rézbányái iánosné .a közkedvelt krémedhez készíti a vajas tésztát, ' . i Éppel Mórtonné a sütőnél. </■
