Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
Antal János körülnéz a portán Hasznos, szép élet © Antal János döbröközi tsz- tag házának vagyunk a vendégei. Esztendeje hagytuk abba a beszélgetést, ideje folytatni. Antalné a nappalit kijelöli vendégszobának, kávét tesz az asztalra, elnézést kér, és visszavonul a konyhába: készül az ebéd. Antal János figyelmezteti: hallgatózni tilos. — Vasnak disznót? — Minden évben. Annak valahogy lenni kell. arra támaszkodik az ember. Nem annyit vágunk, amennyit elfogyasztunk. többet. Ez olyan hagyomány. Mégis más az a töltelék, amit a szánk ize szerint mi csinálunk. A disznót kolbászba tesszük. a többit zsírba lesütjük. Nyáron felmelegítve. salátával, finom eledel. A szalonnával meg úgy magyunk. hogy majdnem én eszem egyedül. Énoen annyit hagyunk csak. hogy legyen. Minden délben van főtt étel, a vacsora este sajt. vaj. ilyesmi és csak ritkán szalonna. — Kényelmes a lakás, elég tágas? ( — Egy-kettó-három. ez a kis előszoba a negyedik. Konyha, fürdőszoba, sneiz. mondjuk ennyiből áll az egész, és van a nagy kert. az udvar. Nem nagy. de nagyobb nem is kell. Amikor elmegyünk egy nagy ház előtt, mindig mondom a feleségemnek, minek ez? Amit az ember nem használ, az minek? Tágasabbra, nagyobbra nincs szükség, úgysem bírná ki az én elgondolásomat. .Hogyan fejezzem ki magam? Szeretem a sokat, meg a szépet. de lakásból egy paraszt- családnak ennyi elég. Ha volna tehetség, hogy a tetejére emeletet húzzak, akkor se tenném. Rabja legyen a feleségem a háznak? — Antal János portáján felépült a szocializmus? — Ha ez a szocializmus, akkor igen. — Bizonyára ez a szocializmus. — Ez a jobblét. Soha nem hittem volna. A negyvenes évek végén a tejszövetkezetnek lettem a pénztárosa. Aztán összeolvadt a földművesszövetkezettel. ahová szintén beválasztottak vezetőségi tagnak. Emlékszem: kijöttek a járástól. beszélgettünk. a bolthálózat fejlesztését tervez, tűk. Magamban gyakran feltettem a kérdést: ugyan minek? Lesz itt pénz. hogy az emberek vásárolni tudjanak? S lám idáig jutottunk. Régeb- t>en a parasztember nagyon keveset költött bolti, bevásárlásra. Megvette a sót, az élesztőt és el van boronáivá. Hát most konzervtől. mélyhűtött áruig mindent megvesz a földműves ember, télen is annyi zöldségfélét fogyaszt, mint nyáron. — Mi hiányzik erről a portáról? Mélyépítő gyakorlattal rendelkező technikusokat felveszünk, változó munkahelyre, építésvezetői munkakörbe. Jelentkezés a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat munkaügyi osztályán. (95) — Én olyat nem tudok mondani. Nékem nem hiányzik semmi. Az egészségem jó. a fizetésem elfogadható, a beosztásommal elégedett vagyok. — Irigyelt, haragosait számon tartja? — Ezt a kérdést kikerülöm. — Mennyi a fizetése? — Megmondjam? Alig merem megmondani, el se hiszik. Ötezerötszáz forint. Ehhez jön még a két kataszteri háztáji, apósom két év óta nyugdíjas, neki is jár. nekem is. — Antal elvtárs. mennyi az iskolai végzettsége? —■ A felszabadulás után hat elemim volt. Gimnáziumba nem küldtek, azt tartották, minek a parasztgyereknek gimnázium. Hatvanhárom szeptemberében elmentem Zsámbékra. elvégeztem az egyéves vezetőképzőt és közben elvégeztem a hetedik, meg a nyolcadik általános iskolát. Délután négy órakor vége volt a vezetőképzőben a foglalkozásnak. utána este kilencig az általános! iskolába jártam. Most nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezem, meg az egyéves vezetőképzővel. Ehhez képest ennyit az országban sehol nem keresnék. Gyakorlat igaz van, de különösebb iskolai végzettség nincs. Mégis megbecsülnek. A tsz vezetősége is megbecsül. Igaz, én olyat soha nem kérek. ami nem illet meg. Májusban volt a jutalmazás, ötszáz forintot kaptam és Kiváló termelőszövetkezeti tag jelvénnyel is kitüntettek. Ott voltam a szocialista jjrigádve- zetők országos tanácskozásán. Szocialista brigádvezető vagyok már két éve. A tehenészetiben két szocialista brigád dolgozik. Ami tőlem telik, én igazán mondom. odaadóan dolgozom. Éppen úgy fáj. ha valami a közösben nem sikerül. mintha itthon nem sikerülne. — A családi életszínvonala meghaladja a régi középparaszti életszínvonalat? — Itt már nincs összehasonlítási alap. Amúgy engem soha nem érdekelt mások ügye- baia. családi dolga. Nem tudom. hogyan élt a többi középparaszt. amikor egyéniek voltunk. Soha nem törődtünk egymással. Egyet tudok: nem tudtam, hogy így is lehet élni. állítom, es már nagygazda életszínvonal. Persze nekem az a beállítottságom, hogy ami van. az soha nem elég. Ez még a múltból származik. — De ha minden van, akkor mire dolgozik? — Nézze, hát van ez a kocsi. esetleg majd kicserélem. Elég régi a televízió, ha majd lehet venni a színes adást, akkor kell venni egy színes tévét, bár az. ahogy mondják, elég drága. A lányom Pécsen dolgozik és gépkocsivezető- tanfolyamra jár. Mondjak magának valamit? Tíz éve. hogy olvastam az újságban: az amerikai gyárosnak két meg liá- rom autója van. Hát elképzelhetetlen. hogy a lányomnak is vegyek autót? Nem. Odaértünk. hogv falun nem egv házban már két kocsit tartanak. A másik lányomnál van két unoka. Érti ? Szóval nem szeretném, ha most megpihennénk, örülök annak, ha több van. Falun vagyunk, velünk van az após. az anyós. Idősek és ha valami baj iönne, nem kellene hitelt kérnünk. A lányom férjhezmenő korban van. őt se lehet üres kézzel elengedni. A pénz mindig kell. — Maga pártonkívüli? — Igen. — És rendszeresen részt vesz a pártoktatásban? — Igen. Hétfőn múlott egy hete. hogy ott voltam. Érdekel. Minden érdekel. Gazdaságpolitika. művelődéspolitika. népesedéspolitika. engem érdekel. Érdekes dolgokat hallok a párttitkártól és*azt a heti másfél órát nem tartom túl soknak. Nem tartom annyinak. hogy nem lehetne kibírni. Főleg, ha az embert meghívják. P. V. Sz, A tanár úr mostanában ráér emlékezni. Van mire, hiszen negyvenkét hosszú esztendőn keresztül tanította a matematikát, fizikát. Híres tanár volt — ma is az —, munkásságát több rendkívüli előléptetés, a megyei szakfelügyelői rang is fémjelzi. Az emlékezés hajlamos szépíteni a távoli múltat. De ha a tanár úrról érdeklődik az ember légiónyi tanítványai között, a vélemény egybehangzó: —■ Szigorú volt, de aki az o osztályába járt, az megtanulta a matematilcát. Kérdés, mi kell ahhoz, hogy valaki jó tanárrá váljon? — Nagyon kevés, — mondja. — Szeretni kell tanítani, szeretni kell a tárgyat, amit az ember tanít, és végül szeretni kell a gyerekeket. Azon, hogy a fenti hármas követelmény valóban „kevés" lenne-e, most inkább ne vitatkozzunk. Természetesen van egyénenként különböző pedagógiai tehetség is, ami ki tudja aknázni az évek során szerzett tapasztalatokat, új és új ötleteket termel, érdekessé, élvezetessé teszi a két szaktárgy tanulását. A matematika fontosságára nemrégiben lapunk cikksorozatban hívta fel a figyelmet, Létay Menyhért, nyugalmazott gimnáziumi tanár — hiszen róla van szó, — örömmel, elismeréssel olvasta szaktárgya propagálását. Legnagyobb öröme azonban érezhetően nem a tárgyakról beszélni, amelyeket — hanem A gyermekekről, akiket tanítóit! A „gyerekek” — úgy tűnik —• a tanár számára az örökkel, valóságig gyerekek maradnakj ha netán már unokájuk van, akkor is. Ki mindenki tanult a tanár úrtól, negyvenkét hosz-, szú év alatt? — Legtöbbre Gázon Jóska vitte, — emlékezik — a sárközi parasztgyerek. Ö olyan kitűnő tanuló volt, hogy amikor egy hétre el kellett mennem, nyugodt lélekkel rá bízhattam matematikaóráim megtartását. Ez igencsak *forradalmi* módszer lehetett e maga idei jén, de aligha felesleges. Gázon József jelenleg, a magyar Izormánnyai kötött kulturális egyezmény alapján, egyetemi tanár az egyik afrikai államban. Természetesen matemaU- kaszakos. A tanítványok között van azonban a hazai darugyártás vezetője, párttitkár, féltucat főorvos, nagyon sok mérnök, tervezővállalat igazgatója, városi főorvos, nem egy tanár, újságírók, köztük nemrég eltemetett Rózsa Ferenc- díjas kollégánk, festőművész, tv-rendező. És nagyon sokan, százak és százak, akiknek életi pályája semmilyen különös ívet nem futott be, de akiket mégis megőrzött a tanári emlékezet és akik emlékeznek ® tanár úrra. Szeretettel, tisztelettel, amit egy élet hasznos, szép munkája mindenhogyan, megérdemel. —s. —n. Sajtónap Mohácson Emlékmű a csatatéren — Híd a Dunán? — Sikeres városfejlesztés Szomszédolni hívtak bennünket: nézzük meg. hogyan fejlődik, milyen tervei vannak Moliácsnak. Dél-Dunántúl újságírói voltak a városi pártbizottság és a tanács vendégei A szomszédoknak tárulkozott ki Mohács, ez az utolsó tíz évben rohamosan fejlődésnek indult ősi város. Borsos János, a városi pártbizottság első titkára és Fischer János tanácselnök tájékoztatta az újságírókat Mohács lakóinak száma a múlt év végén 20193 fő volt. 1960-ban még 18 624 lakosa volt a városnak. A rohamos iparosítás, új munkahelyek megteremtése révén egyre többen találnak munkát a városban — és egyúttal otthont is. Hiszen tíz év alatt több mint ezer lakást építették, ennek hatvan százaléka az utóbbi három évben készült el. Az aktív keresők száma az iparban 3844. a mezőgazdaságban 2174 fő. A város az ország déli kapuja: a Duna magyarországi utolsó kikötője. Dél-Baranya legnagyobb településének fejlődését is részben a Duna. részben pedig a mezőgazdasági kultúra — főleg állattenyésztés — és az ipar — farostlemezgyár — határozza meg. A közeli években háromezer új munkást tudnak maid a város üzemeiben foglalkoztatni, főleg a farostüzem fejlesztése és az úi székgyár bővítése, illetve felépítése révén. A nagy forgalmú város rendezési terve elkészült Eszerint a város- központ a pécsi út illetőleg a városon keresztül húzódó országos főút és vasút közötti területen lesz. A következő ötéves tervben nagyobb méretekben elkezdik a városrendezést Jelenleg a szanálás és közművesítés folyik. A városiból kitelepítik az üzemeket, ezáltal tágasaim „zöldebb” lesz a központ A város fejlesztését gondos vizsgálatok előzték meg. A századforduló végére, a kilencvenes évekre a lélekszám eléri a harmincezret. Ennek megfelelően építenek kommunális, szociális intézményeket is. Szó van arról, bogy a mostani vasútállomás vonalában, a Dunán hidat építenek. A közút korszerűsítése már elkezdődött, a várost megkerüli az országos főútvonal. a Pécsről jövő utat is részijén úi nyomvonalra terelik. .. Mohácson a városfejlesztés tervszerűen folyik. Néhány létesítmény — például az új könyvtár — azt bizonyítja, hogy jó ízlésű tervezők munkálkodnak a város illesztése érdekét>en. A város idén ötvenéves. Ebből az alkalomból több rendezvényre is sor kerül. Kiállításokon mutatják majd be a város fejlődését, a terveket, az egyes fontosabb űzőnek történetét. Szomorú évforduló megemlékezésére is készül Mohács, Két év múlva lesz négyszázötven éve. hogy a mohácsi vész megtörtént. Tudósok, írók készülnek a megemlékező rendezvényekre. Tanulmányokat készítenek — Dunántúli Tudományos Intézet —. fontos tudományos ülésszakra kerül sor — Magyar Történelmi Társulat —, képzőművészeti alkotások — emlékmű a csatatéren — tartozik a megemlékező események közé. Az újságírókat több gazdasági egység eredményeivel ia megismertették. így dr. Fay Mihály, a MOFA igazgatója. Jakab Mihály. a székgyár igazgatója és Józsa István, az Ui Barázda Termelőszövetkezet elnöke ismertette az eredményeket, a gazdaságok terveit. Mohács bemutatkozott a szomszéd megyék, városok újságíróinak. Abban Wznak vezetői. hogy Szekszárd. Baja, Kaposvár stb. városának tanácsi és Dártvezetői is gyal o- ribb vendégek lesznek. b i ;Z tapasztalatcserének is szánják a látogatásokat Az újságírók látogatását meg ?. • a használták fel. hogy a szomszédos városok, megyék lakosságának egy kis bepillantást adjanak Mohács életébe»: — PJ -? J
