Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-03 / 28. szám

Tizenkilenc állomás Fruzsina asszony hetvenkét éves. Bütykös kezén repede­zett a bőr, átsejlik a húsa ró­zsaszínje. Rendes körülmé­nyek között az ilyen kéz bar­náink a földtől, repedései — az anyaföld hajszálerei. A negyedik emeletről lesi a tavasz érkezését. Életében a tizenkilencedik házban. AZ ELSŐ Udvariberenden volt. Hogy emlékeznék rá? Igen kicsiny voltam. Apám — Barta Jó­zsef — rokonainak volt ez a háza. Alighogy megszülettem, el is költöztünk. Anyámat ha­za vitte Göcsörbe a família. Merthogy apámról kiderült, hazugsággal ment a házasság­ba. Volt egy nagybátyja, azt ugyanúgy hívták, mint őt. Hát ennek a nagybátyjának a föld­jére mondta, hogy az övé. Há­zasságkötés után már kiderült, hogy nem igaz, de próbaidőt kapott: hátha megembereli ma­gát. Nem. így anyám és én Göcsörbe költöztünk, apám meg szerencsét próbált Ame­rikában. A MÁSODIK Anyám háza Göcsörben szép, rangos kúria volt, hat­holdas kerttel. Hárman éltünk itt: anyám öreg nagybácsija, Mihály; édesanya és én. Szé­pen, békésen éltünk, semmi bajunk nem volt a világgal. Hatéves voltam, amikor meg­jött Amerikából Barta József. Vinni akarta anyámat is, mu­togatta a jegyet. De itthon maradt a család. Bérbe adtuk a kúriát, és elköltöztünk Sár- ■ közújlakra, ahol apám rönlcő- felvételező lett. A HARMADIK Emeletes vadászházban lak­tunk, az erdő közepén, őzikék, vadmalacok szaladgáltak a ház körül. Ott született meg bá­róin testvérem. Mi gyerekek sohasem unatkoztunk, én nap­számba is jártam. A kisvasúi­nál a gazt irtottuk tizenketten. környékbeli gyerekek. Tízéves múltam, amikor a baleset történt. Apám egy bi­valyosnak lelőtte a sapkát a fejéről. Azt hitte, hogy vad­állat mozog a rönkő közt. Ala­csonyabb beosztásba helyez­ték, ő meg felmondott. A NEGYEDIK Visszaköltöztünk ' Göcsörbe, és elkezdődött életem szomorú: szakasza. A kúriába csák ügy tudtunk beköltözni, ha a' bér- : lőnek' adtunk új lakást. Mire ezt elintézte apám, édesanyám meghalt szülésben. Apám nem sokat várt, húszban újra nősült, egy özvegyasszonyt vett el. Én sem voltam valami szeretetre- ^ méltó — édasanya halála után zárkózott, bús gyereklány let­tem — ő meg egyenesen el­lenséges volt velem. így az­tán amint kértek, mentem. A férjemet bácsiztam, tíz évvel idősebb volt, nagyhírű, mula­tós férfi. Attól tegeztem csak, hogy a lányom megszületett. Bár örököltem anyám után a házból, nem költözhetett oda a férjem. Még engem sem engedtek be. a hozományomat —• amiért én dolgoztam meg — a bíró hozatta ki apám há­zából. Azt is megtartották volna. AZ ÖTÖDIK Apósomék háza nagy volt, végigház. Volt benne vagy négy lakás. Vagyis szoba. A nászéjszakánk mégis közös szo­bában volt, más sem volt ott, csák ágyak. A tisztaházban meg a felhalmozott ágyneműt tartották. A nagy konyhát fűtötték, ott volt az asztal, padokkal napközben ott vol­tunk. Apósom házában született meg az első lányom, anyósom kívánságára Matildnak keresz­teltük. Nem tudom, honnan vette. Akkor már el kellett mennünk: anyósoméknál még három fiú volt. nem fértünk. A HATODIK A patikaház mellé költöz­tünk. Bérbe vettük egy isme­rős lakását, aki ..családostól el­költözött Göcsörből. Két szo­ba volt, volt kamra meg sütő. Vagyis kemence. Jó ház volt, szerettem, de más után kel­lett néznünk, mert istálló kel­lett, hiszen gazdálkodtunk. Megszületett Józsikám, aztán továbbköltöztünk. A HETEDIK Ismertük a juhászt, 6 hasz­nálta a réteket, legeltetett raj­tuk. Épített a falu végén egy házat a fiának. Azt mondta, amíg nincs szükség rá, oda mehetünk. Külön sütő volt, az istálló a házhoz építve. Ez nem tetszett, de máskülönben jó volt: szoba, konyha meg há­rom hold föld. Apósom intéz­te a bérletet. így volt szokás­ban. Nem tudom, meddig el­lakhattunk volna itt, ha nem vágyódom el. Szerettem volna, hegy a gyerekek tanulhassa­nak. Ismertem a városi éle­tet, Szatmárról, ahol nagy- nénéim laktak. Egyre többet gondoltam rá: el kell menni Göcsörből. Itt, ezeknek a Khöpferéknek á házában szü­letett meg Imre fiam, kicsi, gyenge gyerek, idő előtt. Na­gyon beteg lettem, így aztán a família fontolóra vette, hogy ' városba költöznénk. Józsi, a férjem a katonaság alatt Pes­ten szolgált, a keresztanyja írt, hogy visszamehetne. Ak­kor meg anyós, após tiltako­zott. ne menjünk: Durva em­ber volt Józsi, féltek, nein úgy bánik majd velem, meg a gye­rekekkel, ha elkerülünk ott­honról. Én kértem őket, eresz­szék. Ősszel aztán él is ment. A NYOLCADIK, KILENCEDIK 1929. januárjában már Pes­ten laktunk mi is. Szolgálati lakást kapott Józsi, nyolc al­tiszt és családja lakott egy­szobás lakásokban. Tavasszal kénytelenek voltunk tovább­menni, mert újra várandós voltam. Az egy szobába ke­servesen fért el a holmink, hát még hat ember? A bérle­ményünk kétszobás, konyhás lakrész volt egy új házban. Eötvös utca két szám. Úgy írják, hogy eö. Volt ott még nyárikonyha is, meg kamra. Szóval jó hely volt. Mégsem maradhattunk itt. Nyáron megszületett Sárikám. Én öt­ven kiló sem voltam, a gyerek meg öt kilónál több volt. Szét­roncsolt teljesen. Hat hétig a kórházban, utána is fekvő­beteg voltam. És ott a négy gyerek, meg Józsi. így hát hazamentünk Göcsörbe a gye­rekekkel, Józsi beköltözött a laktanyába. A TIZEDIK Az öcsém megnőtt, a húgom férjhez ment, elkerültek Gö­csörből. Megvettük apám há­zában az ő részüket is, és oda­költöztem a gyerekekkel. Ak­korra már megszelídült a mos­tohám, a gyerekeimet még szerette is. Egy évig élt így szétszakítva a család. 'Akkor jobban voltam, és újra felköl­tözhettünk Józsi után. Nem bánta volna, ha maradunk, mert volt neki egy .nője, szép kövér nő. de én a gyerekeim­re gondoltam, az iskolára. TIZENEGY, TIZENKETTŐ Angyalföldön bérelt .lakást Józsi. Egy nyomorult • szoba, apró konyha. Nem bírtam. Le­költöztünk a földszintre, tága­sabb szobába. Egy évet húz­tunk ki ott,1 akkorra készült el a szolgálati lakás. Mért akkor njáP. elmekórházi ápoló .v^t Józsi. Nagyon szerette, meg tanfolyamra . is járt. Hamaro- ' s$n főápoló lett,' így kaptunk ' lakást', ‘ A TIZENHARMADIK Ez a tizenharmadik lakásunk igen jó lakás volt: két szoba, konyha, fűtés, világítás, még fürdőszoba is volt, három csa­ládnak közösen. Addig egyál­talán nem volt fürdőszobánk. Szubjektív sorok Száguldó — Úgy nézem; mozog ez a Trabant! • Ettől, kezdve ketten nézzük. Ketten hisszük,'hogy káprá- • ,Ük a. széniünk. élőbb is. mintha mozdult volna. És -most ist'Rángáí^kikú^Pf'ö^at ugrik,előre. Most már egészen biz­tos, hogy pJÓibg’.!,'Á>pyem is mutatja'. ^................" — Valamit áía kellene tenni, mert meg kifil{ az útra a parkolóról! . ■ •, ■■ Követ keresünk, alárakjuk. És várjuk á tulajdonost. Meg akarjuk neki mondani: máskor fékezze be a kocsit a lejtős parkolón, mert balesetet okozhat. A tulajdonos nem jön. Mi nézelődünk. A Garay Szálló előtt egy Trabant kanyarodna, a Béla tér felé egy autó robog. Legalább nyolcvan kilométeres sebességgel. — Jaj! — tör fel belőlünk a kiáltás, amelynek végére csattanás teszi a felkiáltójelet. — Szerencsésen megúszták! A száguldó gépkocsi — sárga-fekete, 1500-as Volkswa­gen IS rendszámú — nem lassít, sőt gázt ad, és rohan felfelé. — Gyerünk utána! — javasolja egy fiatos, de a kocsi elrobogott, pontosan senki se tudja, merre. — A trabantos volt a hibás! — A volkswagenos is, gyorsabban ment a megenge­dettnél. — És ráadásul csibész is! Meg sem állt! Pedig hallania kellett a csattanást! — A város központjában is ilyent mer csinálni! Mit ten­ne kint, ahol nincs senki, ha elgázolna valakit? — Világos, hogy mit tenne! Otthagyná! — Az ilyeneket nagyon meg kellene büntetni! Az emberek szétszélednek. Én maradok. Várom a trabantost, hogy figyelmeztess - m és izgat a száguldó volkswagenos is. A trabantos előkerül. Csodálkozva veszi tudomásul: az autója elment a helyéről. Mondja is. nem jó a kézifék, be­tette ugyan sebességbe, de úgy látszik, hogy ez nem elég, köszöni, hogy a kerék alá tettünk, mert valóban nagy baj :hetett volna, meg is csináltatja a kéziféket, mert most már átja, nem lehet azzal játszani ... A trabantos elmegy. Én tovább várok. Elindulok a Béla tér felé, majd vissza. Jól éreztük magunkat., igaz. amikor megnőttek a gyerekek, a fiúknak a konyhában kel­lett ágyat vetni, de azért na­gyon jó. volt így is. A Sárik it gimnáziumba Írattam, a na­gyobbak szakmát kaptak. Elé­gedett voltam. Negyvenhárom­ban aztán hirtelen meghalt a szép 18 éves kisfiam, Józsi­kám. Újra jöttek a bajok, mert a háb.orú ■ minket sem kímélt. Megsebesült a kis­fiam, találatot kapott a lakás. Mindenünk a romok alatt ma­radt. Kedvem sem volt élni; Romok között, a semmiből. ' A TIZENNEGYEDIK Valahol kellett laknunk. Ki­utaltak egy romos házat: a lakói külföldre menekültek, ha rendbe tesszük, leszámítják az árából, olcsón megkapjuk. Kölcsönöket szereztünk, segí­tett a família, amivel tudott. Készült a ház, és mi még soha­sem laktunk a sajátunkban. Takarítottuk, amikor megállta ház előtt egy idős férfi, egy fiatal lány egy csecsemővel; A tulajdonos, a lánya, meg az unokája. Németországba men­tek, egy német tiszt csalogat­ta ei a lányt. Amikor a gye­rek megszületett, a katonának nyoma veszett. Ott álltak. Csak néztek. Elmondtuk, hogy kerültünk mi oda. Nem volt mit tenni, elmentünk a ta­nácsra. Azt mondták, fizesse ki a költségeinket. „Egy karika­gyűrűm van, ezt odaadom. Egyebem semmi nincs." Tud­tuk mi azt. így aztán laktunk tovább a romok között, sem­mi nélkül, adóssággal. A TIZENÖTÖDIK Józsi attól kezdve nem tett semmit. Beteg volt, fáradt Én jártam addig, amíg nem kaptunk újra lakást. Éz egy villa volt, valamikor cserkész­lak. Megkaptuk a hátsó trak­tust, az elsőben aggmenheiy működött egy-két évig. En­nél nagyobb helyünk azóta sem volt. Három szoba, cseléd­szoba. ‘ konyha, mosdófülke. Csak aztán meghalt Józsi. Szegény sokat szenvedett. A fiam megnősült, elköltözött, a nagyobbik lányomék építettek, így négyen maradtunk: Sá­rim a férje, a kicsi lány­unokám és én. Nagy lett a lakás. Vettünk a nagyobb lá­nyomék mellett telket, hogy oda építsünk egy kis házat.- 'A TIZENHATODIK Ideiglenesen a lányomék há­zába költöztünk. Jöttek a ba­jok: előbb engem vittek kór­házba, aztán Matildkámat. Meghalt, és én nem is tudtam róla. Alig éltem túl, felsza­kadt az operációs sebem. Már nem volt értelme ott építkez­ni, el is adtuk a telket, A TIZENHETEDIK í Vettünk 'egy házat eltartás­ra. 1956-tól 1964-ig laktunk ott. Szerettem, mert volt hoz­zá kert, és az utolsó években már minden szépen termett. De itt meg a vejemnek nem volt maradása. Én meg men­tem velük, mi mást tehettem volna. Elköltöztünk Pestről, ide a dombok közé. Gondoltam, talán jobb lesz az egészségem a levegőváltozástól. Meg 'hogy nagyobb kertünk lesz. A TIZENNYOLCADIK Kertünk nem lett, hiszen bérházban laktunk. Kicsi la­kás volt, de kényelmes: nem kellett a fűtéssel gondolkod­ni, volt fürdőkályha. Nehezen szoktam meg, hogy áthallat- szik a szomszédok perlekedé­se, hogy zúg a lefolyó és hogy nem tarthatok még egy csir­két sem. Bántott hogy a föld szagát nem éreztem. Egyik ol­dalunkon út, másikon köve­zett játszótér. Utóbb már ki sem mehettem, mert clgyen­gült a lábam. Nem mondtam, hogy nem szeretek itt lakni. Sárika ki­találta. Igaz, mentem volna én akárhová, minden mindegy volt: meghalt az én Imi fiam is. negyvenöt évesen. Hót újra költöztünk. A TIZENKILENCEDIK Ez volt az én utolsó költö­zésem. Innen már csak a te­metőbe visznek hosszabb la­kásra. Magasban vagyunk, a göcsöri rokonok — már csak két sófeorom él — azt írták, ilyen magasba nem jönnek. Én nem bánom az emeleteket. ■ Van lift, ha nem működik, nem megyek a boltba sem. Szőnyegpadló van, hideg­meleg víz és vettek nekem egy hintaszéket az ablak elé. •Itt nézelődöm délutánonként. Messzire ellátni, bár sok néz­nivaló nincs, csak az épülő házak. VIRÁG F. ÉVA , ..^TalálkQzni szeretnék a volkswagenosisál. Izgat: ki vezet- hft^ra kosit jfi»az, aki .fék helyetti a gázpedálra lép? , ’ Hoíazú váíapozás j után. fvégrfe., feltűnik a Volkswagen. Á'Béía bertfeiol' jön 'és beáll a Garay Szálló elé a parkolóba. Nem száll ki belőle senki. Átmegyek. Mustrálgatom a gép­kocsit. Két fiatalember ül benne. A volánnál ülő lányos arcú, hosszú hajú. Először lánynak néztem. Mellette egy fe­kete, kemény arcú fiatalember. ULnek és várnak, vizslatják a környéket. Már odamennék hozzájuk, amikor elindulnak. veszedelem Intek, de nem állnak meg. A taxiállomásnál megáll­nak. A fekete, keményarcú lehúzza az ablakot és kérdi a taxisokat, nem látták-e, hová ment a trabantos? — Miért nem álltak meg? — kérdem. — Mert siettünk. Sietős volt a dolgunk. — Magúit legalább nyolcvannal mentek. Egyébként is mit ír elő a KRESZ? — Ne hülyéskedjen, uram. Mi negyvennel mentünk. Egyébként is a trabantos volt a hibás. — Kettőjük ügye ez, kérem! — csitít a fiatalabb taxi­sofőr. A lámpa zöldre vált. A Volkswagen felbődül és eliramlik. Megint nem tudtam leolvasni a rendszámát! Pedig le kellett volna. Minden ilyen autóról le kellene olvasni a rendszámot. Mindannyiunk érdekében. Mert csak így lehet megállítani a száguldó feielőtlenséget. Másnap, vasárnap elmesélem otthon is a történetet. A lányom hirtelen rámkérdez: — Sárga-fekete volt? Az ajtaja behorpadt? — Igen. Az ajtaja behorpadt, még a díszléce is leesett. A díszléc egyébként a szerkesztőségben van. — Az az autó engem is majdnem elütött a gyerekkocsi­val együtt, az Arany János utcában. Mentem át az úton és... Ez már az első szabálytalankodás után volt. Nem tanult az első szabálytalanságból sem. Az ilyen embertől el kell venni a jogosítványt, a saját érdekében, mindannyiunk érdekében. Csak így állhatjuk út­ját a száguldó veszedelemnek! SZALAl JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom