Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-21 / 43. szám
1 \ BZIUQS Fiatalok ARCKfPCSARNDX Tanul, hogy taníthasson Fehér köpenyben jár, az apró emberek között óriásnak tűnik, meséskönyvet, játékot tart a kezében. — Szereted a gyerekeket? Nagy, barna szemét rámemeli és csodálkozva válaszol, mintha azt kérdezné, hogy tehetek fel ilyen együgyű kérdést egy óvónőnek. — Persze, hogy nagyon szeretem őket. Hiszen olyan aranyosak és kedvesek. Kismődi Julianna magas, hosszú, barna hajú lány. Képesítés nélküli óvónő egy bó- taszéki óvodában. • — Hogy lettéi óvónő? — A gimnáziumot Bátaszé- ken végeztem el, és az érettségi után jelentkeztem erre a munkahelyre. Szeretek itt lenni. — Milyen a munkád és milyenek a gyerekek? —, A munkám igen sokrétű. Játszom a kicsikkel, mesét olvasok nekik. Érdekes, hogy mindig azt a mesét szeretnék újra hallani, amit már kívülről tudnak. Ebédnél, a lefekvésnél segítünk a gyerekeknek, vigyázunk rájuk, elvégzőnk sok-sok apróságot, amit egy kisgyerekkel kell csinálni. A gyerekek igen élénkek, érdeklődőek. vidámak. Ha néha baj is van velük, hamarosan elfelejtem, mert mindig okoznak örömet. — Vágyaid, melyeket szeretnél elérni? — Szeretnék továbbtanulni. Kecskemétre jelentkeztem az óvónőképzőbe. Felvettek. A következő tanévben elkezdem a tanulást. Végcélom pedig a gyógypedagógiai pálya. — Mi vonz a gyógypedagógia felé? — Nagyon sok olyan gyerek van, akik szellemileg fogyatékosak. de őnekik is meg kell tanulniuk sok mindent, hogy eligazodjanak a világban. Az ilyen gyerekek sokkal érzékenyebbek, mint általában az egészségesek. Éppen ezért sok szeretettel, türelemmel az érzelmeken keresztül kell az értelemre hatni. Aki ezt szívvel- lélekkei csinálja, annak sikerül is. Én személy szerint a csökkent hallású gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Szép hivatás és úgy érzem képes lennék rá. — Milyen elképzeléseid vannak? — Jelenleg csak az óvodát ismerem. így ott próbálkozom (a többi óvónővel együtt) valami mással. Nem helyeslem, ha a gyerekek csókolomot köszönnek. Sokkal jobbnak tartom a napszaknak megfelelő üdvözlést. Azt már elértük, hogy reggel »jó reggelf’-tel állítanak be. Persze akad olyan is. aki a délutáni alvás után is „jó reggelt"-et köszön... — Szabad idődben mit csinálsz? ■ — Mivel Bátaszéken lakom, nem sok szórakozási lehetőségem van. Néha Szekszárdrá megyek egy-egy film, vagy előadás megnézésére. A klubpresszóba elég gyakran benézek. Főleg olyan emberekkel szeretek beszélgetni, akik nőm átlagosak. Valamiben, valamivel kitűnnek a többi közül. A mai fiatalokban igen sok ilyen ambíció van. Vitatkozni nagyon szeretek. Egy-egy jó vita partnertől sokat lehet tanulni, s szórakozásnak sem rossz dolog. Alkalom mindig van rá. — Jelenleg mit tanulsz? — Szekszárdrá járok KPM-hez, tanulok autót vezetni. Hamarosan vizsgázom. Tele van a fejem különböző fogalmakkal. (tengelykapcsoló, sebességváltó, közút, stb.) Bi zony az első órán vezetéskor keresztbe állt a kocsi az úton. — Hány éves vagy? —- Február 12-én töltöttem be 19. életévemet. A Generál- koncerttel akartam megünnepelni, de sajnos elmaradt. — Elégedett ember vagy? —i Nem! Tanulni, tanulni szeretnék még sokat. Tanulok, hogy taníthassak. Talán soha nem mondom azt, hogy most elégedett vagyok. — Mit változtatnál meg a világdn. ha tudnál változtatni dolgokon? — Az emberek gondolkodás- módját. Azt szeretném, ha senki nem lenne önző, egymás problémáján szívesen segítene, békében, harmonikusan élnénk. Nagy Vendel A a mm rr JOVO Mire számíthat az, aki a jövő csütörtökön fellapozza oldalunkat? Ismét olvashattok egy kevéssé ismert szakmáról, a „Te mi leszel?” sorozatban. Jelentkezik magnóssorozatunk második része, és ismét találkozhattok majd fényképbírálattal. Nem felejtkezünk el a beat-kedvelőkről: bemutatjuk a Fonográfot Természetesen nem marad nak ki a tudósítások, rövid hírek sem. 11 Virágbúcsúztató” Nem hatott a szenzáció erejével, hogy nagy beategyütte- seink szétválnak és új, vagy régi néven megváltozott felállításban lépnek közönség elé. A Skorpió, o Fonográf hallatott már magáról, de zenei programjuk a nagyközönség előtt még nem teljesen ismeretes. ,• A Tolcsvay-egyiittes is a válást átélt együttesek közé tartozik. „66,6 százalékban" régi — Tolcsvay Béla és Czipó Tibor — „33,4 százalékban” új: Pomázi Zoltán személyében. A szekszárdi klubpresszó látogatói és a húszon felüliek klubja a múlt héten megismerkedhetett Tolcsvay Béla új együttesével és megtisztult zenei programjukkal. Beatkoncerten szokatlan, ismeretterjesztő szándékú előadással kezdődött a produkció. A hangulatos, színes diák vetítését népdalok, Bartók- és Kodály-hangfelvételek kísérték, közben Tolcsvay vázolta programjukat: népi motívumok átmentését a beatzenébe. Nem népieskedés. Bartók. Kodály és a népdalgyűjtő Kallós példájának követése, sajátos formába öntve a tartalmat. A prózai ars poétikát zenei is követte: „Virágbúcsúztató" címmel. A számmal megtagadják — legalábbis a szövegben — az olcsó sikerek útját — mint a Kék színű virág és más slágerek sikere jelentett az együttesnek. Szerepelt a műsorukon meglepetés, szokatlan próbálkozás: népballada feldolgozása. Választásuk Kádár Kata balladájára esett. A siker nagy volt. Elégedetten távoztunk volna a műsor után, hiszen a zene kellemes volt, ha nem hallottuk volna Tolcsvay Bélát az első részben. Nem éreztük a zenei vallomásban a szóban ígérteket, ami égyébként elég nehezen elképzelhető. Bizonyított dolog a jó beat-ben a népi motívumok szerepe, de akármilyen jó, az nem nevezhető Bartók—Kodály munkája folytatásának. Mindenesetre az új Tolcsvay-együttest nem fenyegeti újabb zsákutca. Van esélyük rá, hogy „Kék színű virág" nélkül is közönségre találjanak, — KZ — Foto-, filmklub Ozorán 1973. júniusától működik Ozorán a foto-, filmklub, Kó- kány Zoltán vezetésével. Havonta két alkalommal gondosan előkészített szakköri foglalkozásokon előadások és filmek segítségével ismerkednek a fotózás, filmezés művészetével. A klub időnként nagy gyakorlattal rendelkező, a fényképezést művészi szinten űző előadókat is meghív. Havonta minden szakköri tag lead egy vagy több képet, amelyből kollektív szavazással választják ki a hónap, legjobb képét. A díjnyertes képeket, kiállítják, alkotóik között pedig jutalmakat osztanak ki. Kisebb stábokba tömörülve mozgófilmeket is készítenek. Jelenleg Ozora és a vár történetét feldolgozó film forgató- könyvén dolgoznak. Amennyiben sikerül a filmeket hango- sítani. pályázatokra is szeretnének benevezni. Görgényi Zoltán Szakkörről szakkörre 1974, február 21. A Garay biológusai — Csípjék fel a bőrt csipesszel, majd a szikével alávágva fejtsék fel! Az utasításra vagy egy tucatnyi érdeklődő szempár hajol a boncolótepsik fölé. A fürge ujjak csendben dolgoznak, csak időnként hallatszik a nikkele- zett műszerek finom csörrené- se. Ha ezek után valaki azt gondolná, hogy a kórbonctani intézetben, vagy valamely kórház hasonló célra szolgáló helyiségében vagyunk, az téved. A nem mindennapi kép a szekszárdi Garay Gimnázium egyik osztályában fogad bennünket, ahol a tepsikben nem emberi, hanem állati — pontosabban galambhullák fekszenek. A boncolást végzők sem orvostanhallgatók — legalábbis egyelőre nem azok — hanem a biológiaszakkör tagjai. László Lászlóné biológiakémia szakos tanárnő irányításával ismerkednek a madártestek rejtelmeivel. — A gimnázium 670 tanulója közül tavaly 130 járt valamilyen szakkörbe, idén már 440-re emelkedett a számuk — tájékoztat bennünket Nagy Andor igazgatóhelyettes. Nőtt a szakkör iránti érdeklődés, és ez különösen vonatkozik a biológiaszakkörre. Érthető, hiszen — ezt ugyancsak az igaz» gatóhelyettestől tudtuk meg — Lászlóné hozzáértéssel ésszív- vel-lélekkel vezeti a délutáni foglalkozásokat. —■ Nálunk nincs lemorzsolódás, inkább még évközben is jelentkeztek néhányan — mondja Lászlóné, miközben az egyik tepsinél magyarázza a diákoknak a galamb különböző szerveinek felépítését, működését. Aztán, hogy az újságíró is okuljon a látottakból, hozzáteszi: — Jöjjön csak ide, egy gyönyörű kis szívbillentyűt akarok magának mutatni. Ahogy múlnak a percek, oszlik az előbb még émelyítő éterszag (a galambokat éterrel szenderí tették örök álomra), napfényre kerülnek a parányi vesék, szivek, a zúzógyomor, az agy. Közben az egyik kis társaság műhibát követ el. Éppen csak hogy el akarják kezdeni a boncolást, mikor a galamb kinyitja a szemét. Gyorsan kap egy erős ' injekciót és máris zavartalanul folyhat a munka. Az ablaknál Bencze Márta negyedik osztályos tanuló mikroszkóppal vizsgálja a vér- kenetet. \ — Gyógyszertári laboránsnak készülök. Már az általános iskolában is foglalkoztam ilyesmivel, aztán a gimibe kerülve kémia iránt kezdtem el érdeklődni. Negyedikben viszont nem tanuljuk ezt a tantárgyat. így beiratkoztam a biológiászakkörbe. Ez a szakkör tulajdonképpen a másodikosoké, de a tematika sokkal közelebb áll hozzám, mint a negyedikesek elméleti anyaga. — Kik járnak ebbe a szakkörbe? — kérdezzük Lászlónét. — Elsősorban azok, akik biológusok, orvosok szeretnének lenni, de sokan vannak, akiket „csak” a biológia szépsége vonz. A tanév elején az egysejtűekkel kezdtünk foglalkozni. csináltunk amőba- és papucsállatka-tenyészetet, aztán folytattuk a gyűrűsférgekkel, megvizsgáltuk a legegyszerűbb reflexreakciókat, de boncoltunk már békát és halat is. Jövőre, a, genetika és a származástan következik, amikor pedig a mostani másodikosokból negyedikesek lesznek, az élettan filozófiai problémáit beszéljük meg. Egyelőre viszont még nagyon is gyakorlati dolgokkal foglalkoznak a biológiaszakkörösök, A sztereo mikroszkóp alatt izomkötegek vöröslenek, agysejtek várják, hogy alaposan szemügyre vegyék őket. Lassan véget ér a délutáni foglalkozás. Mosogatás, takarítás következik, a galambmaradványok a szemetes konténerbe kerülnek, a sok ismeret viszont, amire a két óra alatt tettek szert a biológia- szakkör tagjai, feltehetően jól elraktározódik, hogy hasznosítani lehessen, ha majd szükség lesz rá — például az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgán. — fi — Petőfi szavaléverseny Február 13-án a Bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium KlSZ-szervSzete ‘ szavalóver- ' sényt rendezett. A' már hagyománynak számító versenyre az iskola 23 tanulója nevezett be. A szervezésben igen sokat segítettek a magyar szakos. tanárok is és talán ennek is köszönhető az a nagy érdeklődés, mely délután fél háromra az iskola könyvtárába csalta a diákokat. Minden szavaiénak egy Petőfi-verset és egy mai magyar költő költeményét kellett elmondani. A szerelmes versektől a forradalmi versekig, mindenféle témájú ízelítőt hallhattunk. A KISZ-szervezet a legjobb öt szavalót értékes könyvjutalomban részesítette. Az első há- rpm helyezett Kiskunfélegyházán képviseli majd iskolánkat. Hadd elmlítsem meg nevüket: Gyarmati Mária, Fischer Mária és Czéh Éva tanulók. Az őket követő három versenyző a megyei szavalóversenyen fog iskolánk színeiben szavalni: Kiamik Aranka, Palkó Éva és Füller Imre diákok. Érdekes dolog és érdemes megemlítenünk, hogy az idén több első osztályos és több fiú bátorodott neki a szavalásnak. A 23 szavalóból hét fiú vo’t. míg tavaly 2 fő, és a 23-ból 12 elsős. A szaktanárok igen nagy figyelmet fordítanak a „kezdőkre”, mert később így tudunk jobb és több, kiforrottabb, egyénibb szavalót a közönség elé állítani. Reméljük, hogv ez is és a versenyzők további szavalása is eredménnyel jár. Rónai Magdolna Bonvhád
