Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

Antal János körülnéz a portán Antal János döbröközi tsz- •tag házának vagyunk a ven­dégei. Esztendeje hagytuk ab­ba a beszélgetést, ideje foly- ■ tatni. Antalné a nappalit ki- . Jelöli vendégszobának, kávét tesz az asztalra, elnézést kér, . és visszavonul a konyhába: készül az ebéd. Antal János figyelmezteti: hallgatózni tilos. * — Háztartási gépeket ter­mészetesen használnak. — Én úgy tudom, még az efeő szériából került a fele­ségemnek mosógép. Akik. ak­kor vettek, a régit felcserélik újra, a régi már divatjamúlt. Abban az időben kezdődött az Asszonyoknak a könnyebbség, faluhelyen. Jött a porszívó, a villanytűzhely, a gáztűzhely, rhihd könnyebbség, a házi­asszony akkor indítja, amikor akarja, s nem kell vacakolni a tüzelővel. Én úgy érzem: ami falusi viszonylatban kell, az nálunk van. ... Fogyasztják a fekete­kávét? — Van gép. daráló, minden. Fél négykor kelek, iszom egy kávét, s mire hazakeveredek, újból kell inni. Aztán neki a háztáji munkának: gépekkel. Daráló, szecskavágó, ezeket villanymotor hajtja. A mosta­ni jó felszerelésre álmomban Sem mertem gondolni. Jószá­got tenyésztettünk, gazdálkod­tunk, amikor a Szovjetunióból hazatértem^ én vettem át a kormány kereket' a kis gazda­ságban. hogy úgy mondjam az apósomtól. Rajtam fordult meg minden. Szerettem volna, hogy ugyanannyi munkával több legyen. Bejött a törzskönyves állatok tartása, én is hozzá­fogtam. Sikerült is,, nagyon jó két tehenünk volt. és a te­nyészállat ártnyl ábrákká! "f&l- rrő, mint egy hízó bika, de legalább háromszorosát ka­pom érte. Tgáz, tiógy amikor bárhonnan megjöttem a mun­kából. nem restelltem meg- fogni-.a kötelet, a jószágot jár- tatni vittem, mert annak iz­mosnak, erősnek kellett lenni. Nélkülözhetetlen a mozgás. A fáradtságot nem. ismertem, akármennyit dolgoztam, a te­nyészbikát megjártattam. hogy megfeleljen a követelmények­nek. —. Akkor mostani beosztá­sában ■ biztos jól érzi magát. — Brigádvezető vagyok a szarvasmarhatelepen. Amikor a téesz megalakult, a növény- termesztésnél voltam brigád­vezető és elmentem az egy­éves továbbképző tanfolyamra Zsámbékfa. Elnökképzőnek mondták, de hát vezetőképző volt, ez a helyes -kifejezés. Elvégeztem. Nyomban utána arra kértek, hogy menjek a szarvasmarhatelepre. Nem na­gyon szerettem oda menni, a rossz körülmények közé. Any- nyira-ánnyira, hogy megkér­deztek: nem akarod a szeke­rünket tolni? Erre ráálltam, de .fogadni mertem volna, hogy kilenc évet nem húzok ki, mipt brigádveZeto. Kilenc évet! Minden reggel fél négy­kor kelek. Bírom egészséggel, és mondhatom az volna fur­csái há onnan el kellene jöni :. Magaménak érzem az állato­kat:’’figyelem, na ennek mi­lyen borja lesz, a másik ho­gyan alakul, úgy hogy mind ; a távlatokat hozom, nézem. Előfordul persze, hogy tejre, borjúra, fejzsírra nem mindig úgy sikerül, ahogy az ember számolja. — A jószágtartás megy itt­hon is. ' , — Igen. Van öt disznó, én megdarálok mindent és dél­ben lefekszem, a sok műnk megkívánja a pihenést. lg tudok csak este fönnmarad’, rádiót hallgatni, televíziót néz­ni, olvasni, gyűlésre elmenni. Délben, fél tizenkettőtől egyig alszom, egy órakor kezdődik az inszeminál'íh ott kell len­ni a szar/asmarhatelepen. Mindennap pihenek, nagyon sürgős munkának kell közbe­jönni, hogy elmaradjon. De hát most a háztáji jószágról beszélünk. Igaz? A disznókat elmondtam. Van egy jó öreg tehenünk. Vemhes két hónap múlva lesz borjú. Van egy hasas üsző, egy idős az anyja vemhességévei; Egyszer magá­nak úgy nyilatkoztam, hogy nem tartunk jószágot. Mégis megy tovább. Itt vannak az állami lehetőségek, kedvezmé­nyek. Mindig azt tartottam a kormány adta lehetőséget ki kell használni. Az öreg tehén­nek ha szerencsésen leellik, meglesz a tizenötödik borja; ez már egy egész vagyont adott nekünk, ha így lehet mondani. Ha az öreg tehén el­megy, meghagyjuk az üszőt, talán örökli anyja tulajdon­ságait, és az államtól kapok öt-hatezer forintot. Akkor is­tállóban még-az öreg tehén ki - lenchónapos bikaborjüja, szarvasmarhából ez a .három van. Most szerződtem lé a bi­kát, augusztusban, szeptember­ben tizennyolc hónapos korá­ban leadom, addigra elkészül. Az ól, az istálló nem üres, A nyáron volt liba. kacsa, ilyen, csirke, olyan csirke. A ló­istállóban tartjuk a.takarmány- répát, a szalmát, hogy mindig kéznél legyen. Kézzel fejünk, majd talán ha nyugdíjba me­gyek, akkor veszünk fejőgépet, bár a feleségem egy kicsit idegenkedik tőle. Ez az összes, más nincs. Mit mondjak? A Wartburg az is beleilleszke­dik a gazdaságba három zsák lucerna fér a hátsó ülésre, a csomagtartóba. A korpát nem a vállamon hozogatom, ott a kocsi. Döbröközön lehetetlen fogatot kapni. Nagyon besegít ez' az autó, pótolja a lovat, nélkülözhetetlen. Falun mun­kagép lesz, föltétlenül hozzá­tartozik a háztáji gazdasághoz: — De ahhoz is, hogy az Antal család jobban élvezze a szocializmust. — Esztendeje, nem panasz­képpen, de éppen magának mondtam el, hogy egy hónap­ban csak egy vasárnapom szabad. Igaz, helyette hét­közben megjárt a szabadnap, de a vasárnap az vasárnap. Jobb szervezéssel immár egy hónapban három vasárnap szabad. Ilyenkor beülök a ko­csiba, leszaladunk Harkány­ba. Egy óra húsz perc alatt leérünk, fürdőnk, valamit csi­nálunk a ház körül utána a következő hetet vidámabban, frissebben kezdi az ember.. — Hány éves? — Ötvenkettő. — Meddig szeretne élni, és mit szeretne megérni? — Könnyebbet kérdezzen. — Mióta tan jogosítványa? — Hatvannégy óta, motorra hatvan óta. Az autó előtt Pan­nóniával jártam, de az. autó sokkal jobb. Amióta megvan a kocsi, rengeteget besegít a mezei munkába is. — Nézzünk körül a padlá­son, szabad? — Ott most nincs semmi. Nem látunk semmit. Búzát nem kell tartani, a kukoricát a góréban tároljuk, úgy hogy a padláson mindössze néhány régi ládát, meg dobozt talá­lunk. Televíziódobozt, ilyesmit. Egy-két régiséget, olyan ami ide le rnár nem való. Elhasz­nált: órák kéziszerszámok. Ja, és a lisztespad, régebben hét­nyolc zsák liszt szokott rajta lenni. . — A kenyeret itthon sütik? — Ritkán. A pince sípja előtt van egy kemence, hús- vétra, karácsonyra, búcsúra az asszonyok benne sütik a döb­röközi lukaskalácsot, perec- kalácsot, kuglófot. Ha kell, akkor legyep, a teknők meg­vannak egyik a daráló alatt, abba folyik a dara. (Folytatjuk) P. V. sz. Az ellátás, a piac és a szemlélet Hogy hol oldható meg egyik vagy másik község zavar­talan ellátása zöldségfélékből? A válasz kézenfekvő: erre a kérdésre csak az lehet a válasz, hogy ott helyben, a köz­ségben a háztáji gazdaságok, a kiskert-tulajdonosok, a kertbarátok és a ■ termelőszövetkezet közreműködésével. Ezért több mint meglepő, hogy a paksi járás egyik községének a vezetői azzal a kéréssel fordultak a paksi ÁFÉSZ-hez, hogy az ÁFÉSZ oldja meg náluk a zöldség­ellátást. Mi sem könnyebb ennél, ha vannak, akik megter­melik és a felesleget a fogyasztási szövetkezetnek eladják. Ennél sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb megoldás már csak az lenne, ha a község sajátmagát látná el, hiszen ehhez minden feltétel adva van, különösebb befektetés sem szükségeltetik ahhoz, hogy önellátó, sőt piacra termelő legyen. Itt kezdődnek a szemléleti hibák. Ebben az eset­ben konkrétan arról van szó, hogy az ÁFÉSZ, ha humo­rosan fogja fel a községi vezetők kérését, akkor viszant- . látogatást tesz, és a tanácsházán tanácsokkal látja el a község vezetőit: miként oldható meg a lakosság zavartalan ellátása a helyi lehetőségek kiaknázásával. Félne persze a tréfával, hiszen zöldségfélékből az ellátás javítása, a választék bővítése falun, városon egyaránt „ko­moly kérdés". De éppen a zöldség, a gyümölcs esetében feltétlenül érvényes a „segíts magadon" tétel. A községe­ket csak a községek földművesei képesek ellátni. A keres­kedelem mit tehet? Sokat, de végső soron semmit. Mit te­het olyan helyzetben, amikor például Kurdon, Dombóváron nemhogy növelnék a kertészetek területét, inkább csök­kentik azt. Megvannak erre persze az elfogadható érvek. Egyfelől igen, de másfelől marad a nagy kérdés: az aszfalt zöld­ségtermesztésre alkalmas? Nem. Miként a mezőgazdaság is alkalmatlan orra, hogy hűtőgépet, műtrágyát, trak­tort gyártson. Van megoldás. A megyei vezetés egyebek között már tavaly felvetette, hogy a háztáji földek tömbösítésével az arra vállalkozó téesztagok létesítsenek háztáji kertészetet. Néhány hektárnyi területen hosszabb távra is berendezked­hetnek és piacra is termelhetnek. Úgy hírlik, néhány köz­ségben ezt az utat jónak, járhatónak tartják. Belecskán és Regszemcsén a háztáji földek egy részén az idén zöld­ségféléket termelnek — eladásra. Növekvő érdeklődés a mezőgazdasági akadémiák Iránt A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat legutóbbi 'kül­döttközgyűlése nyomatékosan, felhívta a figyelmet arra, hogy á következő időszakban az ismeretterjesztésben na­gyobb gondot kell fordítani az akadémiai forma fejlesztésére. — Hoigyan realizálódik ez az elképzelés a TIT Tolna megyei tevékenységében ? — kérdeztük Takács Mihályné megyei titkártól. — Munkánkban a mezőgaz­dasági akadémiák Jelentik . a falusi ismeretterjesztés leg­szervezettebb. leghatásosabb formáját. Bár a 69—70-es évek felfutása után két-három éves visszaesés következett, az el­múlt esztendő óta újra. nőtt megyénkben az érdeklődés, különösen az olyan előadások iránt, melyek az emberek min. • ’“"napi munkáiával kapcso­latosak. Bizonyítékul elég megemlíteni, hogy ebben, az évben már közel húsz téesz- akadémiajndujt be, zömmel egymásra épülő előadássoroza­tokkal. örvendetes, hogy ma már a termelőszövetkezetek vezetői is nagy figyelmet for­dítanak tagjaik képzésére. Akadnak olyan téeszelnökök — mint például a szakályi és tengelici — akik maguk is részt vesznek minden előadá­son. — Minek köszönhető az ér­deklődés növekedése? — Azt hiszem a falusi lá- kosság munka- és életkörül­ményeiben az utóbbi időben beállt mélyreható változások játszották ebben a döntő sze­repet. A modern technika be­vonulása a mezőgazdaságba, a szakosított telepek létrejötte és az új termelési rendszerek A Dalma női Állami Gazdaságban kihasználják a jó időjárást, műtrágyázzák a lucernát. Foto: G. K. bevezetése szükségessé teszi az emberek tudati formálódását is. Ez a kor követelménye te­hát, melyet többek között a tudományős ismeretterjesztés hivatott kielégíteni. — Milyen témák kerülnek leggyakrabban feldolgozásra? — A tárnákat ajánlásunkra, személyes megbeszélés után a termelőszövetkezetek állítják össze, illetve kérik. Ezek iga­zodnak a tagság a szövetke­zet. de egyben az országos ér­dekekhez is azáltal, hogy fi­gyelembe vészük a különböző kormányprogramokat. így ki­emelném a nagyüzemi zöld­ségtermesztésről, a szarvas­marha-tenyésztésről, a korsze­rű gépesítésről, vagy a háztáji szerepéről szóló előadássoroza­tokat. Természetesen a szak­mai kérdéseken kívül több he­lyen van igény különböző jo­gi kérdések feldolgozására is. — Hogyan alakul az akadé­miák látogatottsága? — Ezt mindenekelőtt az ha­tározza meg, hogy a termelő­szövetkezeten belül milyen létszámú ember dolgozik az adott munkaterületen. Előfor­dul. hogy csak 15 fő látogatta rendszeresen az akadémiát, de 60—70 ember megjelenése sem ritkaság. — Milyen szemléltetéssel könnyítik az anyag elsajátítá­sát? — A szemléltetés valami­lyen formáját mindig alkal­mazzuk. bár vannak komoly problémáink. Az egyik: olyan gyors a fejlődés, hogy mire a film elkészül és forgalomba kerül, a benne szereplő anyag bizonyos mértékben már el­avul. Aztán, ha készül is kor­szerű film. nem tudjuk vetí­teni. mert ezek általában 35 milliméteresek, ilyen géooel pedig nem rendelkezünk, csak a mozikban lehetne bemutatni. Sajnos a reklámfilmeken kívüí nagyon kevés keskeny- és dia­filmet gyártanak, holott az ilyen könnyén kezelhető esz­közökre már csak azért is szükség lenne, hoev az e! iadók magukkal tudják vinni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom