Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
/ I r Munkamegosztás — otthon Időről időre védelmünkbe vesszük a nőket, a feleségeket.'az anyáikat. Megkíméljük1 őket a szervezetükre ártalmas munkától, lehetőséget adunk kisgyermekük nevelésére, hónapokig vitázunk, hogy lehet-e főhivatás az anyaság, felszólalunk egyenlő bérezésük mellett. Megállapítjuk, hogy az asszonyon dupla teher nyugszik: otthonáé és munkájáé. A nők felszólítják a férfiakat, a férfiak megígérik a nőknek, hogy részt vállalnak az otthoni munkákból. — Márpedig otthon az asz- szonynak kell dolgozni. Hogy néz az ki? Férfi mosson? Lesülne a képemről a bőr! Kettőkor már végez a munkával az asszony, háromkor otthon van. Szép világ lenne, ha attÓT csak heverészne. én meg a konyhában, tüsténtkednék! Szegedi József ás segít azért: felvágja a fát behordja a szenet. — Nem kellene nekem olyan katuska-férj. Belenéz a fazékba, mindent jobbam tud. Olyan az. mint az anyós. Nagyon jól van ez így! — mondja Szegediiné. íme kettőjük napirendje" A férj háromnegyed ötkor kel. Megreggelizik, bekészíti a szenet fél hatra megy dolgozni. Kettőig végzi a dolgát — géplakatos. Akkor beszélget egy keveset munkatársaival a büfében és elindul haza. Szeret barkácsolni, újabban virágtartókkal bíbelődik. Hétkor bekapcsolja « tévét. megvitatja a híradót a fiúval, fél tízkor lefekszik. Az asszony fél ötkor kel, reggelit készít, kihamuzza a kályhát, aztán indul a férje után. Műszak után siet bevásárolni. Ha hazaér, rendet rak. aztán főz. mert főttet vacsoráznak. Vacsora és mosogatás után vagy mos. vagy vasal, vagy ruhát javít. Közben számon kéri a fiútól — tizenhárom éves — az iskolai eredményeket, a leckét megnézi. bár a fiú ás tudia. hogy nem tudia ellenőrizni a helyesírást vagy a számtanit. Kilenc után beül a tévé elé. de akkor már majdnem vége a filmnek. Megágyaz, lefeküdnek. másnap újra kezdődik ugyanígy. Amikor a tamási Oriomban beszélgettünk az j asszonyokkal a családi demokráciáról, kiderült, hogy valóban, sok asszony még a saját maga rabtantója. Elvárja a férjétől, hogy ne segítsen otthon, és csak amikor visszeres a lába, rossz a szíve, akkor jön rá. hogy másként kellett volna szerveznie az életét. Az ötvenévesek között majdnem mindenki ..elmosogatta” az életéből a szórakozást, a művelődést. Kocsisáé fiatal művezető asszony azt mondja, hogy a fiatalok már okosabbak. Igaz, a friss asszonyok eleinte szívesen átvállalnak minden házimunkát: kényeztetni akarják férjüket, megmutatni, hogy mindenhez értenek. Aztán ami kor elmú lik a mézes korszak, már nehezen lehet .visszacsinálni’’. rátérni a munkamegosztásra. * Valamikor a lány mórin got vitt a házasságba, a férfi pedig: kötelezte masát. hogy ezután gondoskodik róla és születendő gyermekeikről. A féri eljárt dolgozni, az asz- szony pedig — ez is munka- megosztás — kormányozta a háztartást, nevelte a gyerekeket — nem ritkán hatot, .hetet is. Miféle erkölcs az. amely konzerválni óhajtja a békebeli asszonykötélességeket? Ami természetesen elfogad ja ' azt is. hogy az asszony a gyárban, üzemiben is elvégezze a maga munkáját? Az ember azt hiszi, hogy ez a kérdés már túlhaladott. Hogy nem is kell beszélni róla. Pedig Szegedieknél, és számos más családban, ahol úgy tartják, hogy a háztartás egyedül a nő reszortja, gyerekek is nevelődnek. Fiúk. aifcikmefk nem kell segíteni otthon, és akik utasíthatják lánytestvérüket, hogy hozzon vizet, kenjen kenyeret. Szülői jóváhagyással. Kocsis Lászlóné mondja, hogy náluk a féri végzi a mosást. Géppel, ügyesen és kifogástalan eredménnyel. Mindent közösen végeznek, segít a kislány is, így gyorsan túl vannak a háztartási kötelességeken. Miért nem elsősorban a háztartási gépek könnyíthetik meg a nők helyzetét. mindenekelőtt a ..kötelező és általános otthoni munkamegosztás’’. ' ' ') tvfé) Munkásdinasztiák Fotóriporterek hálás, soha meg nem ónt témája: a lencsébe mo. solygó, vagy éppen komolyan néző négy Kovács, hat Majoros, a hé‘ Baljós, s mellettük az asszonyok,-akik szintén • Babos-Lányok.' voltakba téma sokféle, változata él, hisz’ az élet ebben is gazdag. Vannak üzemek, ahol akár családidnak beillenék a létszám- nyilvántartás, mert szülőket, gyerekéket, testvéreket, sógorokat összevéve húszán, harmincán dolgoznak ott. Családi ‘gyár? Miért ne? Játszunk el a gondolattal: miért ne „sajátíthatná ki” a gyárat, a közepes üzemet harminc, negyven' család,, olyanok, akik szeretik azt a munkát amit' csinálnak, azt a közösséget, vállalatot, ahol'dolgoznak, akiket a rokon hozott be, akik az apjuk, a sógoruk, a nővérük keze alatt tanulták a szakmát? Rossz ez? Nagyon jó! S ezt nemcsak az újságíró véli így, hanem azok a tekintélyes szakemberek szintén, akik a Munkaügyi Minisztérium számára széles körű vizsgálatot végeztek, s megállapították: a termelőüzemek • legértékesebb; a gyár, a vállalat dolgai után leginkább érdeklődő magját azok a munkások alkotják, akik tíz-tizén- öt esztendeje ott dolgoznak. Akiknek tehát minden porciká- jukba beleivódott, hogy ez a.gyár nemcsak kenyéradójuk, de tulajdonuk is; amivel gazda módjára illik törődniük. ; • Jutott-e még másra az Plőbb említett kérdezősködés? Egyebek között arra, hogy a családi ‘ kapcsolatok előnyösen befolyásolják a munkahelyi magatartást A szülő' szeme előtt a gyerek fegyelmezettebb, ha másért nem, azért, hogy. ne hozzon szégyent az „öreg1" fejére. A rokonok nehezebben változtatnak munkahelyet, mert akkor teljesen idegenek közé kerülnek., A testvérek féltő gonddal segítik a gyakorlatlanabbat ■: ■■■■•■■ 1 ■■ Evjex Az árvaház kollégistái Ä kapu vasból van. a kerítés vagy két méter magas vastag téglafal. Az ablakokon vasrácsok. Az L-alakú földszintes épület külső falait sárgára meszelték. A bejárat fölötti ovális. zománcozott táblán eiz olvasható: Bért Balogh Ádám Fiúkollégium. Az idősebb szekszárdiak viszont máig úgy ismerik, hogy ..az árvaház”. Mert annak készült. az is volt jó ideig. A felszabadulás után pártiskola működött is. később pedig a Garay Gimnázium és részben az akkori közgiazdasági technikum vidéki fiútanulóinak adott otthont. Talán hat éve lehet, hogy a gimnazistákat felváltották a szakmunkás- képzősök. Mindezt — a kollégium vázlatos történetét — a jelenlegi igazgató, pártái Gyula mondta eL Tőle tudtuk meg azt is. hogy jelenleg 56-an laknak itt, elsősorban autószerelők. esztergályosok, de más szakmát is tanulnak a fiúk. Az épület külsejének látványa már bizonyára megdöbbentett. elszomorított néhány szeptemberben érkező elsőst, ha viszont belülről vesszük szemügyre a műanyaggal padlózott. burkolt folyosókat, a világos tanulószobákat, a legkorszerűbb. favázas emeletes ágyakkal berendezett hálótermeket. változik a véleményünk. Ennék ellenére , hamisítatlan a kollégiumi hangulat. a légkör. — Szinte családias a kapcsolat a gyerekek között. Három nagy hálónk van. 18—20 hellyel — mondja Pártái Gyula — és ez segíti a közösségek kialakulását. A szakmunkásképző intézet mellett már épül az űí kollégium, ennék kapcsán mondták minap is az elsősök, hogy ők inkább itt maradnának az új épület átadása után. Pedig elég vegyes a társaság, akár a műszakbeosztást, akár az életkort nézzük. Elég. ha a napirendre vetünk egy pillantást. így kezdődik: „Ébresztő a korai műszakba menőknek 5 órakor, óra segítségével. A többség ébresztője 6 óra 45 perc. (A napos csengetésére.) Az előző nap esti műszakosainak 8 óra 45 perckor.” Este hasonló a helyzet a takaródéval. Akinek 10 óráig kell a munkahelyén lennie, az csak azután vacsorázhat, fekhet le. Ilyenkor a többiek —■ esetleg a hajnalban kelők is — vagy felébrednek, vagy nem. — Múltkor az egyik nevelőtanár kint volt a Volánnál. Ott tudta meg. hogy egyik- másik gyerek elaludt munka közben — folytatja a kollégium igazgatója. Véleménye szerint elég lenne ha a tanulók a gyakorlati napokon csak hat órát dolgoznának. Minden bizonnyal igaza van. és ha ez megvalósulna. a tizenöt-tizenhat esztendős fiúkra nézve az embernek nem jutna eszébe Munkácsy- „Ásító inaisa”. Délután három óra. A kollégium viszonylag csendes. A gimnázium és az egészségügyi szakközépiskola menzásai — százhetvenen vannak — már megebédeltek, elmentek. A nagytanulóban folyik a matematika korrepetálás, öten- hatan, ülik körül a szakmunkásképző intézetből érkezett tanárnőt. A többiek a folyosón lévő szekrényeknél fesznek-vesznek. vagy az egykori szolgálati lakásból kialakított klubban sakkoznak, olvasnak, pinpangoznak. zenét hallgatnak. A szabad idő megfelelő eltöltésének — mondjuk így: objektív — feltételei megvannak. Hogy megfelelően kihasz- náliák-e, az már nagyrészt a diákokon múlik. A tanév elején készült egy felmérés, kit mi érdekel. Legtöbben a sportot meg a könnyűzenét jelölték meg. Ettől függetlenül. tanári közreműködéssel, csoportosan megnéznek majd minden tárlatot. kiállítást. . jártak az új zeneműtárban is. — Mit olvastál utoljára? — kérdeztük a kisebbik tanulóban Kiss Andor első éves autószerelőt. mikor néhány fiúval leültünk egy rövid beszélgetésre. — A fehér törzsfőnököt — kaptuk a választ — de azt még otthon. Gyapa-pusztán. — És itt. itt mit szoktál csinálni délutánonként? — Leginkább pingpongozunk. Kiss Andor, akár a többiek, maid minden hét végén hazautazik. Olyankor csak azok maradnak a kollégiumban, akiknek vasárnapra van valami elfoglaltságuk, vagy büntetésből nem mehetnek haza. Mert ez is előfordul. Nemrég az igazgató „elkapott” négy kollégistát, amint a város egyik szórakozóhelyén söröztek. Ketten legálisan tették ezt. hiszen már legérettségiztek. húsz-huszonegv éves fiat talemberek. Tíz ilyen tanuló lakik a kollégiumban —együtt az általános iskolából éppen, hogy csak kikerült fiúkkal. Ez nevelési szempontból részben jó, részben rossz. Hogy miért az - nyílváihválé. ' Szükség- megoldás. Kovács Zoltán, túl. a második X-en. az autóvillamossági műszerek szakmáját tanulja. Jól érettségizett, utána kétszer is jelentkezett egyetemre. Sok társához hasonlóan . nem vették fel. — Szükségmesoldásból kerültem ide. — Idén’ végez. Tervei? — Azok egyelőre nincsenek. Azt hiszem, lesz két évem — a katonaságnál — azalatt alaposan meggondolhatom. — Milyen a kollégiumi élet? — Ahhoz, hogy unalmas legyen, kevés a .szabad időm. Jelent némi kötöttséget. de meg lehet szokni. A tizenéveseknél meg éppen jó. ha rendre szoktatják őket. — Milyen a kollégiumi, ön- kormányzat, , a diáktanács munkája? — Erről éppen most olvastam egy Ciliket, az- újságban. Hát nálunk is így van; formális. — Pedig úgy tudom, a választás mindig titkos. — Igen., csakhogy a megbízatást nem mindenki fogadja szívesen. A DT ettől függetlenül rendszeresen összeül, beszámoltatja a resaortfelelósöket. Igaz. hogy időnként az igazgatónak kell őket ösztönözni. A fegyelmezési jogkört is visz- szaadták. mondván, b^>gy kellemetlen dolog, hogy csak büntetni tudnak, jutalmazni nem. Pedig abban a' kollégiumban., amelyikben érettségizett, úgyszólván felnőtt . fiatalemberek is laknak, nagyobb szerepe lehetne a t önkormányzatnak.- . A lehetőség megvan, vétek nem kihasználni. — gy — Sorolhatnék, mert hisz' a munkalélektan, az üzemszociológia friss eredményeket, megfontolásra érdemes tanulságokat ad a kezünkbe, de alighanem fölösleges lenne. Aki gyárba jár, s még inkább, aki ott dolgozik, jól tudja, a munkásdinasztiák magatartásukban, gondolkodásukban legtöbbször az átlag fölé emelkednek, hírük, tekintélyük van, s maguk is úgy vélik, a példa . kötelez. Ezer az ága-boga annak, miként verbuválódnak e családi, rokoni dinasztiák, miért követi a testvér, a gyerek, a rokon az előtte járó útját, egy valami azonban bizonyos. Csak ritkán parancsszóra, a szülői szigornak, a családfői akaratnak engedve. Talán azért, mert otthon jót hallott a munkahelyről, mert tiszteli a szülő, a testvér, a rokon szakmáját, munkáját, becsületesnek tartja a fizetséget, nehezebben találná meg helyét idegenek között ... Ne kutassuk a személyes indítékokat, azaz, kutassuk, de más módon. A munkahely eszközeivel, lehetőségeivel, szándékaival, és terveivel. Mert a munkásdinasztiák léte, gyarapodása feletti örvendezésünk nehogy elfeledtesse: kölcsönösen előnyös kapcsolatról van szó! Azzal, hogy „az öreg Barna Márton bácsi behozta a fiát a gyárba", a gyárhoz való •ragaszkodását, a gyár jövendőjébe vetett hitét fejezte ki. S ha a nővér azt mondja a húgának, hogy a szövőgép mellett keresett kenyér is legalább olyan jó ízű, mint a buszozássaJ, vonatozással^ két hónapot itt, három hónapot meg amott töltéssel keresett másik, akkor erre a nővérre rá lehet bízni nagyobb feladatokat is, mert szereti a munkáját, miként manapság emlegetik, fantáziát lát benne; miért ne látna fan. táziát egy ilyen lányban, asszony, ban a gyár? S miért hagyná ka- pálatlanul azt a bevetett földet, amit a családi dinasztiák hintenek tele maggal? Miért ne támaszkodna az egészséges családi törekvésekre, a tisztes szorgalomra, az összefogásban rejlő erőre? / Megtörtént, hogy lehurrogták a főművezetőt, aki egy család tagjaiból szervezett brigádot; vé. gül nagy nehezen megengedték. Ez a munkacsoport ma arany- koszorús szocialista brigád, s a mag most is a család, de örömmel vettek maguk közé idegeneket. Másutt nem nézik jó szemmel, ha férj is, feleség is egy helyen dolgozik. Mi a baj ebben, ha a munkapadoknál nem keletkezhet összeférhetetlenség? S nem kegyként, hanem természetes kötelességként kell felvenni annak a fiát, lányát, aki tíz vagy több esztendő becsületes munkájával kovácsolt szavainak hitelt, magának fajsúlyos erkölcsi tőkét. Sőt, példaként lehet állítani őket: ilyen módon is ragaszkodnak a gyárhoz, a vállalathoz, s a munkahely meg hozzájuk, gyerekeikhez. Büszke lehet az a munkahely, ahol egész padsort foglalnak el termelési tanácskozásokon, válla, lati ünnepségen a családi dinasztiák. Legyen is büszke, mert a munkahelyet, sőt, a munkát, a gyár, a vállalat jelenét és holnapját minősíti, értékeli a családok hűsége, ragaszkodása, összetartása. S ha büszke rájuk, akkor min. den jó eszközzel, megérdemelt erkölcsiekkel és anyagiakkal, tö. rődjön is velük ...! MÉSZÁROS OTTÓ Népújság 6 1974. január VU
