Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
w w ‘dergd utazás Régi elméleteket cáfolnak az esztergomi ásatások >DES Eddig száz tag — Óvodások és nyugdíjasok fejlesztésre Egy hónapja, hogy Szek- szárdon, az Augusz-házban megnyílt a Tolna megyei Tanács V. B. könyvtárának zeneműtára. Az eddig eltelt időszakról kérdeztük Marosi Gá- bomét, a zeneműtár vezetőjét, aki elmondotta, hogy közel sem számítottak akkora érdeklődésre, mint amilyet tapasztalhattak. Mindezt a számadatok is jól bizonyítják, hiszen a nyitás utáni napokban szinte egymásnak adták a kilincset az érdeklődők, s most már száz beiratkozott tagja van a zeneműtárnak, összetételükről kimutatást készítettek, amelynek alapjárt megállapítható, hogy a tagok foglalkozásukat tekintve igen változatos összetételűek, hiszen a diáktól a szakmunkáson keresztül a nyugdíjas orvosig járnak ide. A kor szerinti megoszlás ugyancsak érdekes, hiszen — különösen az ünnepek közötti napokban — sok kis óvodás kereste fel mesehallgatás céljából a zeneműtárat, de szép számmal látogatták nyugdíjasok is. IX. Süt a nap. rohan a gépkocsi, nem akaródzik megállnom még Jénában sem, pedig jócskán elmúlt dél, vendéglátóm ebédelne, pihenne is egyet. Azzal biztatom, csak „beköszönünk” Weimárba, s azonnal megyünk tovább Ilmenauba. a piactéren nyilván áU még a Sächsischer Hof és a Hotel zum Löwen, aho) Goethe olyan" jó étvágy- gyal ette kedvenc ételét, a gesztenyével tömött libát, s nagy élvezettel kortyolta hozzá a madeirát. Az idő veszedelmesen múlik, a nap fénye egyre fakul. Weimar határában már a bekö- szönésből is engedek: ne viziteljünk a Goethe-házban. robogjunk egyenest Ilmenauba, hogy még világosan érjük el az erdőt, s a vadászlakot, amelynek deszkafalára írta fel 1780. szeptember 6-án a csipke, finomságú verset a költő: szürkül. Autóba ülve azzal vigasztalom magamat: amikor Goethe 1831-ben utoljára itt járt, Ő is hintón vitette föl magát, úgy nézte meg a régi vadászházat. Aggódom, vajon sikerül-e még elcsípnem valamit a naplemente utáni pillanatok csendjéből és békéjéből, amikor a szürkület és az este határán álomra hajtja fejét a természet? Sajnos, nem sikerül. Hiába van ötven ló a kocsimba fogva (lám, a miniszter úrnak annak idején csak kettő jutott, de még a fejedelemnek is meg kellett elégednie négy, legfeljebb hat lóval), mire felérek a Kickelhahnra, erősen sötétedik, jócskán elkéstük a napnyugtát. már nem gyönyörködhetünk a színpompájában, sötétedik. S az elszenderülő természet csendje? Viharos szél tombol, üvöltve söpör végig az úton. majd ledönt a lábunkról. „Über allen Gipfeln 1st Ruh .. ” Talán azért bliccelem el oly könnyű szívvel a tisztelgést a költő házában, mert írószobájába lépve valószínűleg nekem is torkomon akadna a szó, mint Heinének, aki Jénából Weimárba zarándokolva egész úton azon törte a fejét, miként hódoljon majd illőn a költő- fejedelemnek, de úgy. hogy közben a maga nagyságát is éreztesse. Aztán csak annyit tudott kinyögni: igen ízlettek neki a Jénából jövet, útközben felszedegetett szilvák.., A Marktplatz még napfényben fürdik Ilmenauban. állnak mind a régi épületek, csak az Amtshaus változtatott funkciót: két évtized óta múzeum, Goethe-szobával. A tárlókban dokumentumok a Wilhelm Meisters Lehrjahre keletkezéséről. Az ablakból rálátni a Sächsischer Hofra, ahol Coro. na Schröter és Charlotte von Stein lakott 1784-ben. amikor Goethe itt ünnepi beszéddel köszöntötte az ilmenaui bánya- művelés megindulását. Csalódott vagyok, szinte meg. dermeszt a jeges szél. alig van kedvem elbotorkálni a vadásziakig. Hiszen úgysem az a régi vadászház már. A faépület, amely Goethe kézírását őrizte, még 1870-ben leégett. Négy évvel később építettek újat a helyén. Falán ez is őrzi a halhatatlan verset, de márvány, kőbe vésve: „Csupa béke minden orom. Sóhajnyi szinte a lombokon a szél s megáll. A madár némán üli fészkét. Várj; a te békéd sincs messze már.” (Szabó Lőrinc fordítása) Havat vág az arcomba az üvöltő szél. ráz a hideg, a fűtött kocsiban is vacogok. Mint Goethe, amikor )831-ben újra elolvasta 51 évvel előbb írt sorait a vadászház falán, nekem is egyre a verszáró mondat sóhaja neszez a fülemben: „Várj. a te békéd sincs messze már.. Népújság 4 1974. január 13. Hazánk legnyugatibb szélén terül el a néprajzi, nép-építészeti szempontból értékes terület az Őrség. Most sok évszázados parasztházat, pajtát, haranglábat, templomot részesítenek műemléki védelemben. Képünkön; a Kástu — az Őrség jellegzetes kamra- és pinceépület«. A Hotel zum Lőwen falán is emléktábla, mint mindenütt, ahol Goethe megfordult. Gesztenyével tömött liba nincs, madeirát sem lehet kapni, de kitűnő a sertéskotlett és az egri bikavér, talán még az ínyenc miniszter ízlését is kielégítette volna. S nyilván jól érezte volna magát a Hotel zum Lőwen mostani vendégel közt is, akik jórészt — mint Goethe korában mondták — a köznép soraiból kerülnek ki. Hiszen 1779-ben azt jegyezte fel: „Együtt élek az emberekkel, beszélgetek velük, mesél- tetem őket”, A vidáman tereferélő német és lengyel építő- munkások beszédét is szívesen hallgatná bizonyára. akik testvéri barátságban dolgoznak együtt a fennállásának 700. év. fordulójára készülő városka építésén-szépítésén. A turistautak, amelyek a Gabelbachra, a Hermannstein. re, a Kickelhahnra vezetnek, mint „G”-vei jelzettek, mint valamennyi ösvény, amelyet valaha Goethe lába taposott. Ha szívem nem kínozná meg már egyetlen emelet is. gyalog indulnék a Kickelhahnra. De most az idő is sürget: erősen Előérzete nem csalta meg: utolsó születésnapját ünnepelte akkor itt Ilmenauban, a Hotel zum Lőwen éttermében. Ahogy vágtat velem a gépkocsi, nincs messze már, ninc3 messze már, zúgja-károgja a Zeneműtár i IV A G Y ERDE KLCI: — Évi 25 ezer forint Most már elérték, hogy napi átlagban legalább harmincán keresik fel a zeneműtárat, s veszik igénybe annak különféle szolgáltatásait. Hogy ezek közül melyik a legnépszerűbb? A legtöbben zenét hallgatnak, s hozzá megfelelő szakirodalmat olvasnak. A napi lemezhallgatás forgalma eléri a negyvenöt-ötven darabot. Természeteseit sokan vannak azok is, akik különféle zeneműveket vesznek fel magnetofonjukra, vagy éppenséggel nyelvi és irodalmi lemezeket hallgatnak szívesen. Kérdésünkre, hogy kik a legnépszerűbb zeneszerzők, Marosi Gábomé elmondotta, hogy elsősorban Liszt Ferenc, Kodály Zoltán és Bartók Béla műveit hallgatják a látogatók, de igerf népszerűek Bach, Beethoven és Csajkovszkij alkotásai is. A zeneműtár hanglemez- és könyvtárának fejlesztésére évi 25 ezer forint áll rendelkezésre. Az idei esztendő vásárlásai megkezdődtek, s elsősorban olyan lemezeket vásárolnak, amelyek iránt eddig a legnagyobb volt az érdeklődés. Szeretnék például Liszt minél több alkotását megszerezni, de hasonlóak a tervek Kodállyal éis Bartók Bélával is. A jövővel kapcsolatosan megtudtuk még, hogy a megyei múzeum kezdeményezésére a jövőben várhatóarí új szolgáltatással várja tagjait a zeneműtár. A múzeum tulajdonában igen sok. Tolna megyei gyűjtésből származó népdal és népmese magnetofonfelvétele van. A tervek szerint ezekről katalógust adnak ki, s valamennyiből másolatot tartanak majd a zeneműtárban, amelyeket ki-ki meghallgathatja vagy saját magnetofonjára veheti feL- Vj. -- j fülembe a ködrongyokat — suhanó fehér köpenyeket! — hajszoló, ágakat tördelő, kéri. téseket kidöntő szél, s hirtelen elfog a félelem: vándorló Wilhelm, viszontlátom-e még Philinemet? Másnapra ijesztőn felszökik a lázam, harmadnap véget kell vetnem az utazásnak. indulok haza. Hiába, a költöző madarak a napfényes tjélre repülnek őszszel, nem a didergő északra. Legalább ennyit tanulhattam volna tőlük, amikor elirigyel, tena őszi vándorlásukat. HOMORÓDI JÓZSEF Hat éven át irányította az esztergomi Várhegy ásatásait Nagy Emese, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője. A neves régész most, Esztergom millenniumával kapcsolatban összegezte kutatásait. A III. Béla palotája alatt feltárt, három külörtböző nagy építési periódusból fennmaradt épületmaradványok hitelesen bizonyítják a város korai eredetéről szódó történelmi források adatait. Ugyanakkor számos korábbi nézet megdőlt. A leletek cáfolják például azt a — jórészt legendákra és szájhagyományokra alapult — felfogást, hogy a Géza és István korabeli palota nem a Várhegyen, hanem a város mélyebben fekvő részein feküdt Pontosan kirajzolódott ugyarfis a Várhegyen állt fejedelmi, királyi központ képe. Az épületmaradványok arra engednek következtetni, hogy Géza idejében egymástól függetlenül álltak a lakóépületek, István már összefüggőbb alaprajzú építkezésre törekedett. Ezek az épületek megcáfolják azokat az elképzeléseket is, amelyek szerint a XII. század végén emelt királyi palota — amedyet 1938- ban helyreállítottak — volt az első magyarországi világi rendeltetésű épület, nem igaz tehát az, hogy egészen addig sátrakban, vagy faházakban laktak az előkelőségek. Az épületmaradványok a kor történelmi, társadalmi viszonyainak a megismeréséhez is közelebb visznek. Alátámasztják azokat a legújabb felfogásokat, amelyek szerint az új hazába érkező magyarság életformája nem maradt el a szomszédos, ez idő tájt létrejött más fejedelmi központoktól, sőt némelyiket felül is múlta. Az épületek száma, mérete, minősége olyan volt, amilyen az ország első fővárosát megillette. A velencei bronxlovah „Ha a Szent Márk tér bronzlovai útra kelnek, megindul egy birodalom bukása is” — tartja egy régi velencei mondás. A lagúnák városának lakói most kíváncsian találgatják, melyik birodalom néz szomorú sors elé, miután a négy világhírű bronzló közül szerdán egyet laboratóriumba szállítottak. A tudósok azt vizsgálják, milyen kárt okozott a szobrokon a sós tengeri levegő és a közeli iparvidék szeny- nyezett füstje. Az egyenként 800 kilós szobrok eddig háromszor változtattak helyet és a mondás mindannyiszor beigazolódott: 1204-ben, a bizánci birodalom bukásakor kerültek Velencébe, majd a XVIII. század fordulóján Napóleon vitte magával valamennyit Párizsba, hogy császárságának alkonyán gyönyörködjék bennük. Bukása után a szobrok ismét elfoglalták régi helyüket egészen az első világháborúig, amely során biztos helyre rejtették őket a tüzérségi lövedékek elől. Rövid távozásukat ekkor a német és az osztrák birodalom bukása követte. D D e
