Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

w 1 C zerdán reggel a helyi ^ járat egyetlen kocfeija sem ment Csatárra. Nyolc órakor, félperces időközök­ben négy busz is fékezett a Kerámia mellett. De ekkor már nem volt utas. Csatár Szekszárdhoz tarto­zik. Hol kezdődik Csatár? * T. László nem szereti a várpst. Itt épített az új ut­cában. Az udvarban csinált •egy nagy disznóólát. Hizlal. A vállalat a kapuban1 rakja le a tápot, innen viszik el a hízót tehergépkocsival. — Reggel, délben, este fü­rödni kell, ez az egyedüli hát- ' rány a hizlalásban. A hi­vatalban húzzák az orrukat. Az utca még féloldalas, a kacsát tehát egyik oldalán sütik. Lesz-e szemben házsor? Nem tudni. Betoncsík a há­zak előtt. Az új házak előtt. . Az elsőt három éve kezdték építeni, kettőre az ősszel húz­tak tetőt. Ez- is Csatár. De azt mondják, hogy az alsóvárosi temetőnél kezdő­dik. Pincesorral. A nád- és cseréptetős pincék-tanyák fö­lött „övházak” épülnek. Egy .ház — lakás — nem kap nagyobb alapterületet, mint egy 150 éve épített tanya. A .ház — hat lakást fog egy tető alá, — háromszintes — kapcsolatban van a pincesor­ral — ki tudja, melyik pin­ce fúródik még e házak alatt ,is a hegy. gyomra felé. A Koldeiszrtanya alatt például a pince végében még kút ■is -van, a kúton túl — em­berek emlékezete óta — négyszer omlott be a pince. Évszázadok alatt vajon hány- - szór. > Szóval, kezdődjék Csatár az alsóvárosi temető bejáratá­nál. Az ötvenes évek közepén- végén építettek itt a temető­vel szemben néhápy házat — és több tanyát lakhatóvá tet­tek. Már valóságos utcáról le­het beszélni — járda nélkül. Járda a szemközti oldalon, a temető kerítésé mellett van, — de az utóbbi három év­ben kétszer is fölforgatták, egyszer az út építése, másod­szor meg a víz vezetése cél­jából. A telefonosok is túrtak- fúrtak, de alapjaiban nem mozgatták meg a járdát. A csatári bolt előtt frissen- festett útmenti kép. A szen­télyt — téglából építették tán 100 évnél is régebben — sár­gára festették, a kép élénk színű, a rácson nájlonnal kö­tött virág szárad. Végered­ményben azonban. Csatár itt kezdődik. Szemben a házon ott az írás: Csatár. A zo­mánctábla csodálatos - módon ép, és tiszta mintha a ház gazdája pénzt kapna pucolá- sáért. Az utas tájékozódni tud: itt kezdődik Csatár. Egyébiránt ezt a városi fa- lutelepülést a zümmögő da­rálókról lehet megismerni, és főleg emlékezetben tartani. Hol vannak már azok a szép időki amikor még csend volt és az öreg Németh még min­den arra vetődő embert be­hívott pincéjébe, kóstolja meg a borát. Most pénzért adják. Itt mindjárt a régi kútnál. És egy-két cigánykocsi örök­ké parkol a kapu előtt. A másik borszerzőhely Götzék tanyája. Onnan minden es­jc se j*,) JIQC. .'oda tiaaíó: [IVjIyív Huszonöt éves törvény — a szakmunkásképzésről Diákkorunk kedves-szomorkás olvasmánya volt Móra Ferenc „Kalcinált szóda" című elbeszélése; talán a legmaradandóbb be­pillantást engedte az egykor-volt kisinasok életébe, döbbenetes kiszolgáltatottságukra. A vasárnapi iskola padiában szundikáló, az inassorból csupán a robotot, a cselédmunkát, a kizsákmányo­lást ismerő apróka gyerkőcök úgy testesítették meg a maga való­ságában az inaskodást, mint a keservek és nehézségek gyötrő keserű korszakát. Jót nevetnének a ma inasai, — bocsánat, hiszen a kifejezés is régen a múlté, a szakmunkástanulók, — ha valaki a tizenöt, tizenhat éves fiúkat, leányokat arról faggatná; ugyan takarítot- tak-e a mesternek s megpoforta-e őket reggelente a mesterné? Huszonöt esztendő s egy éppen negyedszázados törvény emlé­keztet csupán a múltra, rögzítve a szocialista államban a társa­dalmi igényeknek megfelelően a szakmunkástanulók mai jogait és kötelességeit. Az 1949. évi IV. törvény „az iparos és kereskedő tanulókról” — úgy foglalja össze céljait: a múltban a szakmunkásszükségletet jórészt a kisiparban képzett tanoncokból, segédekből elégítették ki ... a tano.nci jogszabályokat oly módon kellett módosítani, hogy a nagyipar átvehesse a képzést, összehangolják az iskolákat a tanműhelyekkel, s a fiatalok megfelelő szociális védelmet kapja­nak. Mindezek mellett a magyar munkásság legjobb utánpótlási bázisává kellett formálni a szakmunkásképzést, biztosítva meg­felelő színvonalát, megadva — először a magyar ipari munkásság történetében — a tanulás, képzés, a művelt és öntudatos em­berré válás lehetőségeit. A törvény alaptétele, hogy tanulót csakis tanulószerződés alapján lehet foglalkoztatni; a fiú, leány személyiségjogai, kedve, hajlama perdöntő, leghamarább 14 éves korában, az általános iskola elvégzése után kezdheti meg szakmunkás tanulmányait, orvosi bizonyítvány birtokában. Csakis ott lehet tanulót foglalkoztatni, ahöl „erkölcse, testi épsége, egészsége nincs veszélyeztetve". Munkája, képzése diffe­renciált, kizárólag a szakmájához tartozó tevékenységgel '■'foglal­koztatható. Napi nyolc órát dolgozhat, de ebben a pontosan sza­bályozott idejű elméleti képzésnek is benne kell lennie. Az elmúlt negyedszázad azután még tovább fejlesztette a törvényt, igazodva az élet követelményeihez. Sorolni is hosszú, hányféle ösztöndíj-juttatás segíti a fiatalokat, mennyi új kollégium, szakmunkástanuló-otthon, korszerű tanműhely épült a Számukra; milyen sokféle üdülési, sportolási lehetőség. között válogathatnak. Akik ma — évente több tízezren — a szakmunkásképzést választ­ják további tanulásuk formájául, igen könnyen eljutnak az érett­ségiig is, folytathatják tanulmányaikat gimnáziumban, vagy szak- középiskolában. Az ifjú szakmunkástanulók közül alighanem csak kevesen is­merik ma már a IV. törvényt. Olyan természetesnek veszik, fogad- ' ják lehetőségeiket, mint a tiszta diákszállásokat, a modern tan­műhelyeket, az oktatás legka-szerűbb módszereit. S így jó. A tör­vény írott szövegét a törvénytár őrzi. Szellemét, igazát a gya­korlat — az élet táplálja. te csa.patnyi férfi és nő szé- deleg ki a csillagfényes éj­szakába, cívódó nótaszó kí­séretében. Járda csak az iskoláig visz. Itt vége. A szomszédban ázik a harangláb kopott kötele. Valamikor istentiszteletet is tartottak az iskolában, öreg, szálkásszőrű kutya acsarkodik minden arravetődőre, — egyébként az iskolát eszi az enyészet. El ktllene adni. Valaki alakítsa át lakássá, ne legyen az épület a város-Csa- tár csúfja ... Igaz viszont, hogy errefelé a házak, tanyák „állagára” külsejére sem so­kat adnak. Miért? Azért, mert nem érdemes. Az első félórás csapadékesés után az ablakok felső ’ szeméig verik a buszok a sarat, a vizet. Meg aztán ennek a Csatárnak a jövője is valahogy homályba vész. Nem kapnák az emberek — tanyásgazdák, tanyát lakás­nak átalakító szegény embe­rek — választ senkitől: ide­ér-e majd a baktai városrész a csúnya övházaival? Szóval, erre még járda sincs. A szemből, vagy hátulról jövő autó előtt legjobb az út közepén úgy megállni, mintha az ember süket volna és vak. Ekkor áll csak meg, vagy lassít, az autó és lépés­ben hajt tovább. Különben száguldanak. Kismamák pa­naszkodnak: a kocsi olyan sá­ros, mire a városba érnek, mint ősszel a répát szállító parasztszekerek ... Mert a busz nem vesz fel gyerekko­csit. Valahol olvastam ar­ról, hogy a magyar ipar olyan buszokat gyárt nyugati rende­lésre, amelybe könnyűszerrel lehet külön ajtón a gyerek­kocsit betolni. Ide elég volna '-> búsz-k'dtúfából ann^i: pon­tosság, kellő számú hely„Mert „^.jheljfi járat valami ..sajátos rendszerben keresi fel Csa­tárt. Szerdán reggel nyolcig egyetlen busz sem érkezett, nyolckor négy fékezett a tég­lagyárnál — utas ekkor már egy sem volt, elment min­denki gyalog. S ezért elkés­tek hajnalban a kazánfűtők, aztán a .szatyorgyárba a ha­tos műszakba járó asszonyok, a hétórás hivatalnokok és a fél nyolcas kisdiákok. Józsi bácsi, Kozlov József, éppúgy gyalog caplatott, mint Sörös Imre József, a gépkocsiveze­tő ... Szóval ez a baj, hogy nem lakik errefelé sem Volán­ellenőr, sem osztályvezető. De a buszvezetőket is meg­értjük. A téglagyári forduló veszélyes. a megálló pedig közlekedési akadály. Nem csoda, ha lehet, el-elhagynak egy járatot. Pedig ez a vég­állomás is Szekszárd. Itt két üzem is működik: a kerámia-, meg a téglagyár. Százötvenen, kétszázan keresik itt a kenye­rüket. A környéken talán két­száz család él. És itt akar él­ni. A nyáron nem kevesebb, mint négy tanyából építettek takaros családi házat. A nádat az ivánvölgyi kútnál égették, túl a cigányokon, akik még örültek is a füstnek. Nézzünk be Új-Csatárra. Valóságos falu. Rendezett ud- varú házak. Villanyoszlop-sor, a tetőn antennák. A ház mind új. Cseréptetős, palával talán hármat fedtek. Harminc­negyven ház. Ugyanennyi csa­lád. Az udvarokban gazdálko­dásra alkalmas ólak, istállók. Tyúkok, kacsák tapossák a sarat, a házaknál itt is dará­lók búgnak. A város gazdál­kodásra alkalmas területe. Ser­téssel is lehet foglalkozni. Finnyás orrú ember ide nem építtet házat. A postás névről szólít mindenkit, a gázos autó nem hozza házhoz a palackot. Tegnap négy udvarban disz­nót vágtak — lángszóróval pörkölték. A kiskapukon kis zöld láda, postaláda. Újság kandikál ki mindegyikből. Az idegent megnézik. Kijönnek a kiskapuig, s kérdik: „Tán a kövesút miatt jár itt?” Nem. A tanácstagok Csatár­ról kevés problémát visznek a városatyák asztalára — mert ha vinnének, több len­ne a látszata. Szóval az újtélén szép. Kár. hogy a közművesítés lassú. Persze maid ez a városrész is sorra kerül. Van olvan érzésem, hogy a ..belső” Csatár lassan elkooik. De András bácsinak mégvisz- szavan legalább negyven év. Nem tudják ősei tanva-házától elmozdítani. A vadőrt sem. hiz­laldájából évente ötvenet vi­het el az Állatforgalmi. Né­meth nénit sem, amíg él, hisz harminc év óta még minden nao a fiát várja. A harctérről, a Don-kanyarból. Onnan kanta utoliára a hírt: „Sietek édes”. Rozi néni fia most költözött vissza. Hat évig Komlón la­kott. A föld. az anvaföld, Csatár visszahívta. A régi ta­nyát az ősszel újították fel. Még a padláson is csináltak egy szobát — a két kisebb gyereknek. Csatár sorsa? Az új lakótelepből városrész lesz. És a régi? És végül itt. Csatár köze­pén. a kerámián túl, vannak a „csökkent értékű házak”. Az elnevezés hivatalos. Annvit rejt ez a kifejezés, hogy e°v- egv tető alatt ké<- ewszoba- konyhás. kamrás kis lakás szo. Űj edények Bonyhádról Szebb is. jobb is a réginél a Lampart ZIM bonyhádi gyá­rának új „edénycsaládja”. Az összesen 39-féle lábasból és fa­zékból álló „család” ideiglenes neve: Vario. A Vario család négy alap­típusból áll. Az első három csoportba tartozó edények könnyen tisztítható, zárt le_ A Tolna megyei AGRO- KER Vállalat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ 1 FÖ TRAKTOROST ÉS 1 FÖ TARGONCAVEZETŐT. Fizetés kollektív szerint. Jelentkezni lehet a vál­lalat telephelyén Szek­szárd, Mátyás k. u. 63. (209) mezfüllel készülnek; a negye, dik csoportba tartozók mű­anyag füllel. A fedőkön gőzei, vezető nyílás van. A jobb hő­gazdálkodás érdekében vala­mennyi edény vastagabb falú a szokásosnál; alul pedig fe­kete zománccal borított. A lá­basok. fazekak, fedők peremén rozsdamentes acélcsík csillog. Bonyhádon büszkék arra, hogy az új edénycsalád úgy­nevezett kiöntési tulajdonsága minden eddiginél jobb. Köz­érthetőbb megfogalmazásban arról van szó. hogy ezekből a fazekakból, Lábasokból] anélkül lehet kiönteni az ételt, hogy az az edény falán végigcsu­rogjon. A Varíohoz némileg hasonló modem edények — elég kis mennyiségben — egyelőre olaszországi importból kerül­nek a hazai üzletekbe. A bony, hádi gyárban úgy számítják, hogy új termékeikkel ez év vé­gén jelentkezhetnek, Erdősítés, fásítás Tolna megyében A fának, mint nyersanyag­nak világgazdasági, világpiaci jelentősége — noha egyre na­gyobb teret hódítanak a fát he íyettesítő anyagok — az elmúlt évtizedben sem csökkent, ha­nem növekedett. Az utóbbi év­tizedekben azonban ki is bő­vült az erdők szerepe. Az erdő már nemcsak termelést jeleni. Az életszínvonal emelkedésé­vel mindinkább előtérbe ke­rül erdeink környezetvédelmi szociális, üdülési jelentősége, funkciója. Hazánk erdősültsége mind­össze 16,7 százalék. Kevés. Ki­termelésre kerülő faanyagunk nem fedezi rz ország szükség­letét. ezért is szorulunk beho­zatalra fából. Mindez okszerű, helyes erdőgazdálkodásra köte­lezi az erdővel rendelkező szerveket, erdészeteket, állami fagazdaságokat és termelőszö­vetkezeteket egyaránt. A pécsi Állami Erdőrendező­ség 1973 nyarán készítette el a Tolna megyétől megkövetel­hető erdőtelepítések, fásítások távlati tervét. E szerint ösz_ szesen 12 908 hektár erdősítést és fásítást kell elvégezni, ami­ből 6807 hektár a termelőszö­vetkezetek területén valósul meg. Erdőterületünk 25 száza­lékán a mg. termelőszövetke­zetek gazdálkodnak. Az említett távlati tervben — mely tíz évre szól — a tele­pítendő összes erdőterületből 5954 hektár termelési, 6708 hektár környezetvédelmi. 147 hektár pedig üdülési célokat szolgál. ronkodik. A kertekben virág­ágyás. A kövesúthoz salak]ár- da visz. A kerítésdúcon csen­gő, a kapun belül kutya. Csen­des, szép és tiszta lakótelep. Csak por ne volna nyáron. Télen meg sár! És legalább járda lenne! Víz, az már van. A lakók saját pénzükön vit­ték a kerítéstől a csövet — ad­dig a város. Az óraaknánál nem szereltek fel fagytalanító csapot, a télen minden ház sarkánál elfagyott a cső ... A takaros házakon túl a ci­gánytelep, A csatáriak legna­gyobb szomorúságára. A cigányság éli a maga vi­lágát, úgy hírlik, fát a Cin­kából lopnak, terményt Gyű- szűvölgyből, meg a Porkoláb­völgyből. Csak az egyik „csök­kent értékű házban” lakó ács­tól félnek. Nagy, erős ember. Ha ricsaj, rendetlenség van a telepen, átballag hozzájuk, szétrúgja az udvaron égő tá­bortüzet, két—három pofont leken a részeg embereknek. Ezután két napig csend van. Ide nem jár a város köztiszta­sági ellenőre, — az egészség- ügyi és járványügyi hatóság talán nem is ismeri ezt a te­lepülést — a rendőrség is csak razziák alkalmával áll villogó kocsijaival az útra. Most, úgy tapasztalják a csatáriak: a ci­gányemberek valami nagy ügy­be keveredhettek, mert csak asszonyok, meg gyerekek van­nak a telepen. Férfi, javakor­ban lévő férfi alig. Szóval, itt van vége Csa­tárnak, az Iván-völgyi kútnál. Vize jobb, mint a szekszárdi csapi víz. Az Iván-völgyi út menti képet és a téglából, leg­alább kétszáz éve épített kis kegy-házat ellepi a hegyről alkalmanként lezúduló iszap. Siessünk vissza. Mert talán most este, hisz olyan szépen világít a Hold, talán pontosan indul majd a busz. Nem. Hát akkor menjünk gyalog. Itt, a Karcsi bácsi háza mel­lett térjünk le jobbra. Sár van. Szántáson tipródunk. Út még itt nincs. Ott. ahol a sarkon sáoadt villanykörte világít, már egyemberes betonjárda fut az országútig. PÄLKOVÄCS JENŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom