Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
> t < f I munlcaíőrsaTnfc gyerekeket és felnőtteket, idős embereket és fiataío- kgt kereslek fel, ezt kutatva a velük íolyiqtott beszélgetésekkel, hogy megi'.éíésük szerint a család, a testvérek léte, vagy nemléte, mennyire meghatározó tényezője az ember fejlődésének? Újságíróink kollektív. kívánsága természetesen nem ötletszerű, s nem öncélú kívánság. A csrláríok, gyerekek, testvérek és testvérkékre várók élvezői már a népesedéspolitikai határozatok 1974. január elsejével hatályosult intézkedéseinek. Egyke volt, két kislánya van K. Istvánnal beszélgetünk, aki . két kislány édesapja. Az egyik gyerek elsős. a kisebb jövőre kezdi az iskolát. — Egyedüli gyerek vagyok. 1933-ban születtem édesapám a fronton volt. Negyvenhatban jött haza. akkor már fáradtnak érezték magukat egy újszülött daikálásához. Nem nagyon éreztem a testvérke hiányát. Mikor nagyobb fiú voltam, már elfogadtam volna egy testvért. Idősebbet, aki velem egy test. egy lélek, csak éppen érettebb, tapasztaltabb. Jó lett' volna tudni, hogy van valaki, akinek tanácsát kérhetem „nagy” kérdésekben. és akinek fontos az én sorsom. Feleségem is egyedül nevelkedett. s amikor összeházasodtunk, elhatároztuk, hogy két gyerekünk lesz. Lányaink vannak. tizennégy hónán korkülönbség van köztük. Ök nem is tudják elképzelni, hogy milyen lehet testvér nélkül. Amint nyiladozott a nagyobbik értelme, már volt kistestvére. A nagyobbik komolyabb, tartózkodóbb, a kisebb jópofa hízelgős. Különböző emberkék. Civakodnak is néha. de alapjában véve ragaszkodnak egymáshoz és megértik egymást. Hafon voltak, most egyedül Csillog-villog a csempe F. Józsefné konyhájában. — Szeretem a rendet. de mit nem adnék, ha lenne, aki szétpakolná a könyveket, ösz- szeturkálná a konyhaszekrényt. Hatan voltunk, három fiú. három lány. Nálunk aztán kő kövön nem maradt! De amikor édesanyánk szólt. hogy tegyünk rendet, pillanatok alatt megcsináltuk. Nagyon jó testvérek vagyunk. Már kiskorunkban is mindig összetartottunk. és gyöngéden szerettük egymást. Pedig hát hat ember esetén ritka a kölcsönös megértés. Nem állítom, hogy csak a jóban tartottunk össze. Sok csínyt is elkövettünk. Egyszer édesanyánk mindannyiónkat szépen felöltöztetett, két húgomnak új fehér ruhája volt. Talán akkor kaptak először új ünneplőruhát. Elküldték egy ismerős nénihez, hogy köszöntsük fel a névnapján. Nem emlékeim pontosan, úgy hiszem szüleim valamiért a lekötelezettjei voltak. Mi valahol útközben elhagytuk a virágot, és csokor nélkül, reménytelennek tartottuk küldetésünket. Inkább lementünk a Duna-partra. Nem részletezem tovább, végül úgy mentünk haza. hogy esvik bátyám kificamította q bokáját, az öcsémnek elszakadt a nadrágja, két húgom fehér ruhája sárgászöld lett a Duna vizétől. Akkor kaptuk a legnagyobb verést. Még erre is jólesik visszagondolnom... Férjem egyes gyerek volt, de ő is beleegyezett: ió. legyen három. Vártuk, vártuk, de nem ‘ jött az első sem. Most már boldog lennék, ha legalább egyetlen gyermekünk lenne. Azt mondják az orvosok, van egy csöppnyi remény rá. Nagyon bízom, de ha nem lesz, örökbe fogadunk egy fiúcskát. Nem ismertünk irigykedést Aki ezt mondta, a Nagy Pálné nevet viseli, tsz-nyug- díias és hatvanhét évesen is azért áldia az istenét, mert olyan családban jött világra, ahol kívüle még kilencen voltak gyerekek. hisszük, .hogy .á gyerekek 'ha'- zamentek. amikor az egyik - teremből .-halk zsivaj szűrődik , ki. A csöppségek most nyito- gatjálc a szemüket- vége á délutáni altatásnak. Benke Gyuláné igazgátóhelyettessfel az irodában’.váltottunk néhány szót. — A játéknál rögtön megmutatkozik. hogy kinek van testvére, kinek nincs. Az előbbiek türelmesebbek, megértőbbek. hiszen már otthon megszokták, hogy sok mindenben osztozni kell a másikkal. Nemrég nevelési értekezleten is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Azt hiszem kimondhatjuk: az egyszem gyerekek hátrányos helyzetben vannak- Nemcsak azért.. mert nehezebben illeszkednek be a közösségbe, hanem más, szociális okok — Segítenél is anyukádnak? — Segítenék. Etetném, öltöztetném a testvérkét. Vigyáznék rá, meg játszanék vele. Emesé mindent megkao szü- . leitől, amit kér. Csak egy valami hiányzik, egy igazi baba Remélhető., hogy ezt sem ta gadiák meg tőle. Unatkozom otthon... Égy tizennégy éves gyermek vajmi keveset tudhat a népesedéspolitikáról. Legfeljebb a saját, bőrén érzi. Az egykék a család minden jószándéka, demokratizmusa ellenére is nehezebben oldódnak. Sokszor belefulladnak a sok játékba. Körülöttük foroj* a világ, szülők, nagyszülők lesik- kívánságukat. A felnőttek között élve nem tanulhatják meg az önCifra desszertes doboz kerül az asztalra, átkötve fehér szalaggal. amit megold Róza néni és máris teregeti elénk a fényképeket. — Ezt nézzék! Lehet, már vaüy hatvan éves ez a kép. Alig fértünk rá. Apám. anyám, hat bátyám, meg a lányok. Ez a picinyke vagyok én. a leg- k'sebb. Úgy állítottak, hogy ne látsszék ki a mezítlábam, de csak nem takarta el édesanyám szoknyája. Mi bizony sokan voltunk, <je akkoriban gyakori volt az olyan nagy családi ágy. ahonnan annyi gyerek jött. mint a mienkből. Mostanában már ez nem divat. Ha van valakinek három gyereke, arra már azt mondják, hogy nagycsaládos. Az éri gyerekeim se akartak kettőháromnál többet, azt •'hiszik, az is elég. Bezzeg, ha nekem, meg az uramnak is ez lett volna a véleményünk, ők se jöttek volna mind világra. Jöttek pedig, hatan. Négy fiú, meg két lány. Egyikőiüktől van tizenkét unokám, ami kevés. mert csak kettővel több, mint ahányan mi voltunk gyerekek az én családomban. Pedig az én időmben nem olyan volt a gyerekek sora, mint manapság. Már az én gyerekeimé sem olyan volt. Nehéz ugyan. de azért valamivel könnyebb. Az én fiútestvéreimnek apám — aki 12 holdon gazdálkodó parasztember volt — nem tudott mesterséget adni, de vagyonkát se. amin megveti a lábát az ember és elkezdi a kínkeservesen lassú gyarapodást. A mi fiaink azok már mind mesterséget tanultak. van közöttük két diplomás is. De nem ezt akarom mondani, hanem azt. hogy egy gyerek — nem gyerek. Én. ha nem is jutott úgy minden, mint ahol kevesebb száj leste az ételt, kevesebb gyerek várta a ruhát, cipőt, miegymást, nagyon boldog kisleánykq voltam, mert igen jók voltak a szüleim, testvéreim. És később se rosszultak el, házasodva, férjhez menve is megmaradt az az összetartozásuk, amitől máig is olyan szép visszanézni a gyerekkorra. Mi nem ismertük se az irigykedést, se a féltékenységet. a marakodást. Na. láttam olyat is. de azért amondó vagyok, csak a nagy családban tudja megtanulni a gyerekember a világot, hogy aztán felnőttként kevesebb baj érje. Akik testvértelenül nőnek föl, nehezebben találnak a helyükre. valami fontosat nem tudnak magukkal hozni a családi fészkükből. Az egykék — hátrányos helyzetben Csendes a szekszárdi Beze- rédj utcai óvoda. Már-már azt miatt is. -Egyik-másik szülő már az óvodában elkezdi • a divatbemutatózást”, és a kívülálló- előtt is nyilvánvaló, hogy ez milyen káros.. .Nemcsak azok számára, akik .kénytelenek az idősebb .testvér kinőtt ruhadarabjait viselni, hanem azoknál is. akik ,.élvezik” az előnyös anyagi helyzet adta lehetőségeket. Sokkal könnyebben válnak önzővé, agresszívvá, mint azok, akik kevesebbel kénytelenek beérni. — Az óvodáskorban különösen nagy; jelentősége van annak is. hogy a gyereket megfelelően előkészítsük az érkező kistestvér fogadására. Nemrég történt á Mikülas-ün- n épségért! az, egyik . .'haSyesb- portos 8 jáStttefijisoP* rii^dS'‘-lŐoszlása ladt hozzám és megkérdezte, hogy nem rnaradt-e . véletlenül egy fölösleges csomag. mert hazavinné a két hónapja született testvérének.... Egy kislány babát akair Emese nagycsoportos Óvodás- Növése, értelme korát .meghazudtoló. Bizonyára szeretetteljes családi légkör veszi körül. — Mit szeretnél kapni karácsonyra? — Egv babát és egy babakocsit — mondja ■'felcsillanó szemmel. — Szeretsz a babával játszani? — Nagyon. — Igazi babát nem kértél anyukától? — Azt is szeretnék, egy kislányt. > — Miért lenne neked jó;'ha ketten lennétek? — Mert mire ő is óvodás lesz; addigra én nagy leszek és tudunk jókat játszani. — Szívesen megosztanád vele a játékaidat? ' • — Vannak otthon kis játékaim. Sókat ki is dobtunk, mert nem volt nekik- hély.: Ezt mind előszedném.. — Hol aludna a picike? — Kettén aludnánk a. kiságyamon. 'De van egy zöld he- verőnk is. ha iskolás leszek, úgyis azon fekszem. feledt játékot,, a -feiszabaau.it nevetést. Szabó1 Pisti most nyolcadikos. Kimért beszédű, nyílt gondolkodású gyermek, nyoma sincs, viselkedésén az öntéTt- .ségnek. Inkább nehezen barát, kozó; visszahúzódó természetű. — Vannak-é barátaid? — Édesanyám szeretné, ha járhának hozzánk gyerekek, de én nem óhajtom a társaságot. Bár Öcsényben van egy fiú, akivel ki.szoktunk járni a határba. mert a természetet na. gyón. kedvelem. :— Itt az iskolában? Nincsenek. íme a közösségbe nehezen beilleszkedő gyermek prototí. 1 p.üsa. Tehet róla? Nem. Mert ■ nézzük csak: a körülményeket, j -: ^'-§zéi-elméiéegy;"-.ki'éfestv'én:? í ‘Sokáig-'1'rágódika válaszon, s csak hosszas lelki tusa után mondja ki: —\ íven, sokszor kérdeztem : anyutól, hogy. miért nincsen testvérem. Azt- mondta, hogy sokat utazunk, nem lenne aki vigyáz a kjesire. Hét évig laktunk öcsényben, de szüleim akkor is itt dolgozták Szek- szárdon. engem is hoztak magukkal. Most meg már azx hiszem nem akarnak gyereket. — Mit gondolsz, jobb lenne neked, ha ketten lennétek? — Sokkal jobb lenne. Nem lennék annyit egyedül, tudnánk regyütt játszani, moziba járni. 'Segítenék' neki a tanulásban is. így sokszor unátko- zom otthon, mikor elkészítem a leckét, mert nem tudok mit csinálni. Megtanul az ember sorba állni B eszéig elésünket sajátságos számolgátássEÚ kezdtük. Azt latolgattuk Borsós Istvánnéval, hogy' hány kilométert kell utaznia valamennyi testvérének a meglátogatásához. — Közel félezret. Borsós Istvánná a Szekszárdi Szábö Szövetkezetnél dolgozik. munkaügyi vezető. <-r Öten' vagyunk, négyfelé. . — Vegyük sorra a testvéreit. Melyik hol él? — Két- 'fiútestvérem, Benő és Sándor Székesfehérváron, Ferenc Dunaújvárosban. Etelka Kisteleken, én Szekszárdon. —, • Honnan indultak el? — Mindannyian Kiskunhalasról. Ott születtünk, s húsz- huszónöt évvel '• ezelőtt hagytuk el sorrá a szülői házat. — Szülői ház. Mlré gondol, ha ezt hallja? — Felfigyelek rá és egy- pillanatra Halasra gondolok. Apámra, aki kőműves volt, de meghalt szegény, lassan tíz évé. És'"persze a testvéreimre.- Szeretem, őkét/ — Tudnak-e egymásról? — Hogyne tudnánk. Rendszeresen levelezünk. — Hány levelet ír. hányat kap? — A válasz egyszerű. Két- három hetenként négy levelet írok és ugyanannyi időnként négy levelet kapok is. — Mikor látják egymást? — A látogatások nálunk nflindennaposak. Éves átlagban úgy jön ki, hogy havonta látjuk egymást. Hol a testvérek jönnek, hol mi megyünk hozzájuk. — Hány gyermeke van? — Kettő. összetartóak és ugyanígy az unokatestvéreikkel is. Nevelés kérdése. — Egyetért-e azzal, hogy a rfagy család jobban segít közösségi emberré válni, mint mondjuk azok a családok, ahol egy-két gyerek van? — Egyetértek ezzel. Szerintem a nagy család megtanítja az embert sorba állni. Tehát türelemre és megértésre nevelve. Érthetőbben talán úgy, hogy a gyerek megtanulja, hogy nem mindenben ő az első. Ki jut vezető szerephez? Tancz Józsefné pedagógusi 1955-től 1961-ig alsó tagozatban tanított, azóta igazgató- helyettes az egyik szekszárdi általános iskolában. így hát érthető, ha a pedagógus . szemével, elsősorban az elméleti oldalról közelíti meg a témát. — A mi pedagógiánk szerint az, öröklésnek nagy szerepe van az egyéniség alakulásában, de domináló azért a környezeti hatás is! Sőt, a környezeten belül elsődleges közösség a család, sok minden múlik tehát azon, hogy ez a kollektíva milyen irányban hat- a gyerekre. Ha valakinek nincs testvére, eleve olyan helyzetbe kerül, amelyben soha, semmiről nem kell lemondania, mert „körülötte forog az egész világ”. Ez a dolog objektív oldala. A kérdés csak az, mennyire tudjuk a szülőket felkészíteni arra, hogy partnereink legyenek a nevelésben, sikerül-e velük megértetni, milyen káros, ha szülői tevékenységükben a „mindent megadni a gyereknek !” szellem érvényesül. Azonban ott, ahol egy gyerek van, az is fontos, hogy szívesen látott vendégek legyenek a barátok, a játszótársak. Ne féltsék tőlük a lakás rendjét, tisztaságát, hiszen ilyen esetben a gyerek nem a testvérek segítségével, hanem a baráti közösség útján tanul meg viselkedni, lemondani, érdekeket egyeztetni. A gyakorlatból tudom, hogy a többgyermekes családok gyerekei sokkal könnyebben illeszkednek be a közösségbe, mint az „egykék”. Náluk már természetes, ha dolgozni kell az osztályközösség érdekében, le kell mondani bizonyos dolgokról. Az egy szem gyereknek mindez terhes. Szépen megfigyelhető, amint az osztályközösség kezd kialakulni, azok a tanulók jutnak „vezető szerephez”, azoknak lesz „rangjuk”, akik többet tesznek a társaikért. Rajz: Érdi összeáll.: B%>.
