Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
i f 1 * i < Tűnődés a szabad időről, a munkáról, az időbeosziúsról Üjabban, s távolról sem véletlenü', Sokan sokféle megközelítésben foglalkoznak a szabad idő értelmes felhasználásával. A sajtó, egyáltalán a kommunikációs eszközök nevében mondhatom: mi magunk is jócskán osztogatjuk a tanácsokat. Aztán, hogy ki, s miként gazdálkodik pihenő-, vaav mondjuk így, szabad idejével, az részben magánügy, részben közügy, de szinte lehetetlen eldönteni, hogy melyik megoldás tekinthető igazán értelmesnek. Egyesek szerint: á lógás. De ez természetesen más lapra, a munkafegyelem oldalára tartozik. Maradjunk változatlanul komolyak. A körülmények, a személyek törekvései, igényei mozgatják leginkább a szabad idejével gazdálkodó ember ilyen vagy olyan elhatározását. Megbízható felmérések azért teljes biztonsággal igazolják, a hét vége, a szabadság, a kora reggel. a késő este, kevesek számára tétlenség, és sokak számára komoly munka, hasznos tevékenység. Nem rég pénzügyőrökkel utaztam Budapestre, egymás között munkájukról beszélgettek: a ravasz, meg a gyakorlatlan szeszfőz- désekről, a szeszfokokról, szolgálati nehézségekről és — a szabad időről. Az egyik főhadnagy immár tíz éve ..barkácsol”, házépítéssel foglalkozik. Maga az épület kész, de, hogy a ben- neélést a főhadnagy még komfortosabbá tegye, a tennivalókból nem fogy ki soha, és például sziklakertet épít. Hát, olyan mini sziklakertet. Társainak a továbbiakban elégedetten és részletesen elmagyarázta: még a tél beállta előtt megoldotta a tüzelőAz utóbbi években a természeti ritkaságok szinte kimeríthetetlen lelőhelyévé vált a tatai—tatabányai medence. Az új lakótelepek kialakításával, az úthálózat bővítésével járó naqyarányú földmunkálatokkal sorra tárulnak fel az őskövületeket, ősnövény-maradványokat rejtő geológiai rétegek. A tatai művelődési központ immár országos hírű természet- tudományi stúdiójának szakemberei jól szervezett figyelőhálózatot alakítottak ki megyeszerte. A különféle szakágakat képviselő természetbúvárok rendszeres „őrjáratot” tartanak azokon a területeken, ahol építkezések, tereprendezési munkálatok folynak. Időről időre felkeresik a művelés alatt álló kőbányákat, s átkutatják a szénbányák meddőhányóit is. A nagyszabású kutató-lelet- mentő vállalkozás már eddig is figyelemre méltó eredményeket hozott. A jégkorszak és a távolabbi földtörténeti korok élővilágának számos kővé konzerválódott maradványa került napfényre a szárazföldi és tengeri eredetű üledékes rétegekből. Közülük nem eay tudományos és muzeális szempontból is egyedülálló ritkaságnak számít. Nemrégiben ismét egy ritkaságnak számító „leletegyüttes” örvendeztette meg a kutatókat. Skoflek István, a neves paleo- botanikus nem mindennapi nö- vénylenyomaíokra bukkant Tata- bánya-U'vá'osban. Egy trópusi pálmaféle leveleinek tökéletesen kirajzolódó lenyomatát őrizte meg a földmunkák során felszínre került márgás homokkőréteg. Ugyanitt egy furcsa formájú, hosszanti bemélyedést őrző kő is előkerült, s ez első pillantásra valami ismeretlen őslény testlenyomatának tűnt. Ám amikor Skoflek István gipsszel öntötte.ki a szivar alakú kavernát, kiderült, hogy egy jól fellett banán tökéletes lenyomata ma-adt fenn az Üresben. A különleges ősnövényáfiyag, ' a gázdlá j szagtalan tárolását. „Eddig tele volt bűzzel az egész ház.” A tartály elhelyezve, s ami a főhadnagy számára igen lényeges, egyszerű ötlet segítségével a szobákban nem érezni a fűtőolaj szagát. Arra gondoltam, talán az apróságot szabadalmaztathatná. De mikor pihen? „Számomra az otthoni munka a pihenés, a teljes értékű kikapcsolódás” — mondta meggyőződéssel, s élvezettel emlegette' a nyárt szabad szombatokat. amikor a tűző napon, né- gerbamára sülve a kertjét rendezgeti. © Egyik ember így, a másik ember úgy. Van, aki horgászni jár, mások hajót barkácsolnak, vagy „beleestek” a repülő-modellezésbe. Téesz- ‘ tagókkal beszélgetve Viszont kiderül, hogy van szabad idejük, de végső soron nincs. Akik vinni akarják valamire. azokat helyhez köti. szinte fogva tartja a ház körüli munka, elsősorhan a jószág. Aki vinni akarja valamire! És ez nem kizárólag a téesz-ta- gokra, az üzemi dolgozókra is, a hivatalnokokra is vonatkozik. Csakhogy, értelmesnek tekinthető riVolc órát ledolgozni a munkahelyen, s annyit, vagy talán még többet otthon? Erre kívülállóként könnyű válaszolni, de akik a plusz nyolc órát vállalják, csinálják, azok nem biztos, hogy a kívülálló maradvány korát is sikerült meghatározni a jellegzetes geológiai réteg alapján. Ezek szerint bebizonyosodott, hogy a földtörténeti harmadkor egyik időszakában, mintegy neqyvenmilíió évvel ezelőtt meleg égövi pálmák és banánligetek zöldelltek o mai bányászváros területén .., válaszát fogadják el, hisz arra nézve saját érdekszempontokkal rendelkeznek, hogy mi az „értelmes” és mi az „értelmetlen”. A kőműves brigádvezető baráti segítséggel, mégis saját erőből épít házat. Szerinte: Édes barátom, tudnám éh, hogy nyáron mit jelent a Balaton, meg is engedhetem magamnak. csakhát a körülmények. Ha oda járok, mikor lesz ház? Namármost, valóban az a kérdés, kik csinálják okosan? A zombai téesz-tag, akinek van ugyan szabad ideje, de egyáltalán1 nincs szabad ideje, hiszen bikákat hizlal, és az idén szeretné bevakolni a házát. Mégis, kik csinálják okosan? A szekszárdi technikus, aki örökké a kutyáját sétáltatja? Vagy netalántán mégis inkább a pénzügyőr főhadnagy, aki még soha nem ült le ultizni, de megoldotta a fűtőolaj szagtalan tárolását? Jó lenne tudni, hányféleképpen vélekednek erről az emberek. Igaz az, hogy minden azon múlik, ki, mit engedhet, és engedélyezhet önmagának? Fontos kérdés. A megközelítés lehetősége rengeteg. A brigádvezető dolgozik? Hamarosan eljön a részesedésosztás ideje, és Józsi kiskocsmájában a sörözgetők néhányszor újra megvitatják, mi számít munkának. Rég tudom: nézőoont dolga, s vita közben többnyire hallgatok. Elvégre, a kazánfűtő szemében munka az én munkám? S elvégre, ez a kérdés ezerszer lezárt, mégis örökké ismétlődő téma, főleg részesedésosztás idején. Valójában mindenki azt tartja igazán munkának, amit ő maga csinál. Ez egyszer szívemre teszem a kezem. Azt tartjuk, a többi semmi, sma- fu, terfgés-lengés, ilyesmi. Hogy ez így van, annak szerintem, jórészt táiékozatlanság a magyarázata. „Utazó szeretnék lenni, külkeres üzletkötő, járnám a világot” — mondja a középiskolát végzett bolti eladó, S nem lehetetlen, a sikeres nyelvvizsga, a főiskola elvégzése utárt csakugyan bekerül üzletkötőnek. Feltétlelezhétjük. Ám, ha sikerül neki, valamire feltétlenül rá fog jönni. Arra, hogy utazni, világot járni valóban jó, csakhogy külkeresnek, üzletkötőnek lenni távolról sem áll csak abból, hogy áz ember gondtalanul járja a világot Hozzánk közelebb eső területeken maradva, a fizikai dolgozók egy része azt tartja: a vezető, az irodista felveszi a nagy pénzt, bezzeg nem dolgozik. Mélyen gyökerező ellenérzésről várt szót Valóban nem tudnák a kétkeziek, hogy a brigádvezető, a bérelszámoló, a főkönyveló, a mérnök tevékenysége erős szellemi igénybevétel, sőt a gépírónő munkája kifejezetten nehéz testi munka. Esetleg arról lehet itt Inkább szó, hogy némelyik hivatalban túlságosan laza a munkafegyelem, kelleténél többen vahmak, s a kívülálló jórészt a semmittevést látja. Jobban kellene nemcsak ismerni, becsülni is egymás munkáját, s nemcsak azt tartani nehéznek, fárasztónak, elismerésre méltónak, amit mi magunk végzünk. Olykor érdemes észrevenni: „a szomszéd”, az alárendelt, a beosztott teljesítménye sem kü- t3ra, az is lehet annyi értékű, legfeljebb más formában. S ha már erről beszélünk, ne tagadjuk, hogy olykor némelyik vezető beosztásban lévő ember, bizony a körülötte élőket, a gépkocsivezetőket, a takarító-, a kézbesitőnőket. a fűtőket, a beszerzőket alig veszi emberszámba, mintha azok a világon sem lennértek, s mintha kizárólag az lenne áz igazi, amit a „főnök” végez. Másik véglet: „Legjobb neki, autóba vágja magát és megy, a kutya sem dirigál neki.” — hallom a kijelentést, árról a/, intézmény vtH zetőjéről, akiről a világért sémi merném azt állítani, hogy neki a legjobb. Sőt, sok szempontból annak a jobb, aki irigyli. Többet megengedhet magának, mint saját igazgatója. Igaz, az igazgató fizetésébe az is bele van kalkulálva, amit ő, az igazgató nem engedhet meg magának, cla dirigál neki a felelősség, a felsőbbség és a pártszervezet, a szakszervezet útján a szocialista demokratizmus jegyében az egész kollektíva. Kérdés persze, hogy ml er-j fői áz Olvasó véleménye? j o Mi is számít tehát mun J kának? Bizonyos vagyok benne, kizárólag a jól Végzett munka számít munkának. Tehát, rterh áz, amelyiket az egyik ember íróasztalnál, a rhásik műhelyben, határban, szabad ég alatt végez, hanem az, amelyik jól, hozzáértéssel van csinálva. Van itt még valami: az idő- zav|ar. Sokan szeretnek jól dolgozni. Lóg a nyelvük, csinálnák lelkiismeretesen, szorgalmasan, a végeremény máris siralmas, mert buzgolkn- dásuk haszna érdemben alig Valami. Rossz az időbeosztásuk. Többet ésszel, mint erővel, tartja a közmondás. Rengeteg egyéni módszert ismerek, de vajon átveheti-e és alkalmazhatja-e az egyik ember a másik egyéni módszerét? Gondolom, egymástól legfeljebb tanulni lehet, figyelni. Mást nem. Azt, hogy többet ésszel, mint erővel, kinek saját magára szabva, saját teherbíró képességére alkalmazva, saját megtanulnia. Ehhez biztos alap a műveltség, az önművelés, s íme máris a szabad időnél tartunk. A szabad idővel viszont úgy vagyunk ... Na tessék, olyan Oz, mint a kutya farka. Jobb is, ha abbahagyom. Folytassa az olvasó, ha van rá ideje, és ha kedve tartja. Szekulity Péter Pár évvel ezelőtt a velencei biennálén megbotránkoztatta a „művészi megdöbbenéshez” hozzászokott közönséget is egy kiállított alkotás. Bármilyen hihetetlenül is hangzik — az alkotást egy falusi árnyékszék képviselte. Egy olyan árnyékszék, amilyennel naponta találkozni nálunk is. A művész megvásárolt egy ilyen ócska árnyékszéket, amit szépen kipingált és kiállította. Már ez az ötlet is bizarr. Már az árnyékszék puszta látása is felpaprikázta a vendégek hangulatát. De ebbe az árnyékszékbe be is lehetett menni. Nem a kis- vagy nagydolgot elvégezni, hanem nézelődni. Csak félre kellett húzni a ponyvaajtót és a deszkafalakon ott lógtak a fogyasztói társadalom mindennapos kellékei: lemezjátszó, televízió, autómodell, hűtőgép, magnetofon, filmkamera, műszőrmedarabok, grillsütő, masszírozógép, automata horgászbot, amely ember nélkül fogja a halat... Nem vitatom e kiállított tárgy „művészi értékét.” Ez valóban nem művészet, de arra jó, hogy a látogatóknak nyersen kimondja: „Ennyit ér a fogyasztói társadalom, minden javaival együtt.” A velencei biennálé vendégei már lehet, hogy el is felejtették ezt a megbotránkoztató „művet”. Nekem is csak most jutott ismét az eszembe. Most, amikor a televízió képernyőjén láttam a képeket a kihalt autópályákról, a lóháton nyargalászó milliomosokról, az automata olajégőt plusz húsz fokra beállító nyugatnémet háziasszonyról... Igen az autó, az automata olajégő... kezd azzá válni, amivé a velencei kiállító tette — kacattá. Mert mit ér az autó benzin nélkül, az olajégő, még ha mégoly automatikus is, olaj nélkül, a magnetofon áram nélkül, az ember munka nélkül? A fogyasztói társadalomban minden a tőkétől, a tőke érdekeitől függ. És minden a tőkés érdekében készül, vagy nem készül. A munkás is vehet autót, hűtőgépet, magnetofont, meg mindent, de csak addig, ameddig a tőke érdeke így kívánja. Ha nincs benzin, vagy ha annyiért nincs, amennyiért korábban volt, még tovább menve, ha az olajmonopóliumok keveslik a hasznot, a profitot, akkor csökken az autógyártás, ha pedig csökken az ” ttógyártás, akkor esőken az acélipar, a gumiipar..; termelése. Ebből következik, hogy kevesebb munkáskézre van szükség. Aki pedig az utcára kerül az nem tud benzint venni az autójába, olajat tölteni az automata olajégő tartályéba... Százezreket tesznek az utcára. Az embert is eldobják, mint a kacátot. Az ember is addig ér valamit, ameddig profitot termel. Világméretű árnyékszék? Már nem, de még a fél világ tele van aggatva kacattal. Autóval, amely az embert szolgálhatná, mosógéppel, amely az emberért készülhetne... De minden a profitért készül. A tőkés, ha úgy akarja elzárhatja a benzint, az áramot, és benzin nélkül az autó is szemét, áram nélkül a mosógépnek is a szemétdombon a helye... Azért folyik a küzdelem világméretekben, hogy minden az ember érdekében készüljön. minden az embert szolgálja. Nehéz és hosszú küzdelem ez. A mi útjainkon vasárnap is autók mennek. Viszik az embereket kirándulni, családot látogatni. Egyelőre nincs annyi autónk, mint amennyi kellene, nem is olyan áramvonalasak, mint a nyugatiak, de mégis ezek az utók a legkorszerűbbek. Korszerűségük abban van, hogy at embernek készülnek, az embert szolgálják és senkinek nem áll érdekében elzárni a benzincsapokat. Ebből a különbségből adódik, hogy a mi autóink, a mi hűtőszekrényeink, a mi alitomäta olajégőink, a mi televízióink nem kadatok, hanem használati cikkek. A mi gyáraink nem állnak le. Náluhk senki nem kerül áz üteára. Nálunk ugyan csak negyvennégy órás munkahét van. az Sem mindenütt, de mégsem irigyeljük az angol munkásokat, akikét most háromnapos munkahétre kárhoztatott a kormány, a tőke. Nálunk minden az emberért van, a kapitalizmusban minden a tőkéért. Érdemes ezen..hosszan és alaposan elgondolkodni. Tgaz, belefájdul az ember feje, de utána mindenki jobban ‘ndja becsülni azt, ami náluhk — természetes. SZALAI JÁNOS i Szubjektív sorok Kacat az árnyékszékben Kővé vált „banánliget”
