Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-29 / 23. szám

Hősök városa A „blokádkák” PARANCSNOKA Sfcerge.i Valentyinovics Kudriaveev nyugalmazott el­lentengernagy. a ladogai flot- tilla egykori tönzsparancsno- ka. a leningrádiakra jellemző szívélyességgel fogadott ott­honában. Eddig több könyv­ben. sok-sok cikkben, versben irta meg emlékeit a blokád éveiről. Dolgozószobája egy történész kutatóműhelye: a nagy csaták színhelyeit ábrá­zoló térképekkel, rendezett írásos és fotódokumentu- mokkal telve. Naprakész fel­kíméletlenül bombázta az Élet Útja mintegy 160 ezernyi főből álló munkás- és katona­seregét. Súlyos veszteségeink voltak ezekben az időkben... Ekkoriban születtek száz- és ezerszámra hőseink. — Sokuk történetét őrzöm, nehéz választani közülük, hi- ‘ szén hőstetteik ma már olykor csodaként hangzanak. íme egy megrázó eset: 1941. november 4-én a Kansztruktór nevű őr­naszád éjszaka kifutott a ki­kötőből a Ladoga keleti part­ja irányába. Fedélzetén nők és gyermekek js tartózkodtak. Amikor megvirradt. néhány Bombatűzben. át a Ladogán, jegyzést vezet mindazok sor­sának alakulásáról, akikkel valaha együtt tanult a tenge­részakadémián. akikkel együtt szolgált a balti flottánál, és azokról, .akikkel együtt harcolt a leningrádiak életéért. Emlékeiből készséggel adott át nekem is egy csokorra va­lót: — Miután féltve féltett vá­rosunk körül 1941. szeptember 3-án bezárult a német fasisz­ták ostromgyűrűje, a védőse­regek és a lakosság ellátása szempontjából életkérdéssé vált a szállítások megindítása és a szállítási útvonalak vé­delme a Ladoga tavon. Az­előtt még csak nem is láttam e tavat: a balti flotta pa­rancsnokságán dolgoztaim. Szeptember éleién átvezé­nyeltek a ladogai flottálláhozj ahol asz eddig megszokott és jól ismert 60—80 ágyús hadi­hajók helyett 1—2 ágyús 'bár­kákból. uszályokból álló egy­ségeket kellett irányítanom. — Mindenekelőtt a szállító- hajóparkot kellett megterem­tenünk. hogy az Élet Utján megindulhasson a forgalom. Á város arra alkalmas üzemei­ben éi jel-nappal, szinte vég­ié merülésig dolgoztak az em ­berek. építették a „blokádká- kat”. ezeket a Ladogár^ ter­vezett 800 tonnás sajátos vízi­járműveket. A hajókat ré­szenként szállították a tó partjára, ahol az ellenség szün­telen tüzében szerelték össze. Embereink minden fellelhető régi uszályt bárkát össze­gyűjtöttek— köztük már ko­rábban kiselejtezetteket is. — és amilyen gyorsan lehetett helyreállították. BOMBAZÁPORBÁJf " ~ — Szeptember 12-én futotí be Oszinovec sebtében fátépí­tett úi kikötőjébe az első két 800 tonnás gabonaszállító fia- jó.. amelyék a Nagy Földről aa életet hozták városunknak. Ezeket később újabbak követ­ték. Amíg be nem fagyott a tó vize, még az őszi nagy vi­harok ideién is szállí tották a pvengén felszerelt. törékeny járművek az utánpótlást Ámde a németek sem tétlen­kedtek. Néhány kilométerre lévő tüzérségük, és légierejük mérföldre Oszinovec kikötőjé­től egy hitlerista repülő felfe­dezte őket A pilóta bombázni kezdte a naszádot. A légikalóz első támadása elől a kapitány­nak először sikerült kitéríte­nie a hajót — a bombák a vízbe hullottak. A második rárepülésnél találatot kapott a hajó: a robbanás sok nőt és gyermeket a jeges hullá­mokba sodort A hajó süllyed, ni kezdett. S az élvetemült gyilkosok bombáik kioldása után alacsonyan köröztek tet­tük színhelyén. szüntelenül lőtték a vízben Vergődő embe­reket. Megtámadták a bajba­jutottak segítségére siető Szta- linyec nevű futárhajót is. amelynek hős legénysége. Z G. Ruszakov parancsnokkal az éten végül ás az életbenmara- dottakkal együtt parthoz von­tatta a félig elsüllyedt naszá­dot — Jól emlékszem mégSzer­gei Kolesznyicsenko és Iván Koretnyikov von,tatóhaj csok­ra. akik a viharos ladogán felborult bárkák utasai közül egy alkalommal több mint száz embert mentettek ki az emeletnyi magas hullámokból. Hajójukhoz rögzített kötelet kötöttek derekukra és ember- feletti erővel ragadták ki a hiztos halálból a szerencsét­lenül jártakat. Vologya Mala- fejevazkij komszomolista ese­te ma is megrendít. Ő egy apró. 25 tonnás motoros bár­kán evakuáltakat szállított. Útközben repülőtámadást, kaptak. Vologya gépfegyveré­vel elszántan védekezett, de közben súlyosan megsebesült. Ezt:'hogy utasai ne essenek pánikba, eltitkolta. Amikor biztos partot értek. Malaie- jevszkij elvtárs holtan, esett össze. — Említhetném még a Seuhó szigeti csatát, ahol egy maroknyi szovjet katona né­hány ágyúval verte vissza a németek 30 hajóval indított, órákon át tartó támadását, amely az Élet Útja megszaka­dásával fenyegetett, AZ ASSZONYOK DICSÉRETE — Ä legjobban azonban lá­nyainkat. asszonyainkat cso­dáltam.^ Azokat. akik helytáll­tak a légvédelmi^ ütegele mel­lett. _az utak forgalmának irá­nyításánál, a lőszergyárakban és javítóműhelyekben, a hajó­kon. az egészségügyi segélyhe­lyeken. az őrszolgálatban. Kö­zülük csak kettőt hadd említ­sek. Az egyikük Tanya Subi- na. akinek bárkáját, az erős hullámverés egy éjjel leszakí­totta az oszinoveci mólóról és a németek közelébe sodorta Ott az éi sötétjében sikerült valahogyan észrevétlenül le­horgonyoznia és a bárka csó­nakjában ülve Kabonába, a mieinkhez eveznie. Segítséget hívott, s a bárkát a németek orra elől visszahozták. .Olga Piszerjenfca felcser volt a jégűt 7. kilométerénél. Egyetlen télen több mint ezer embernek nyúitott elsősegélyt. Talán ennyi ember életét mentette meg. hiszen a mínusz 30—35 fokos hidegben, hóvi­harban, a végsőkig kimerültek szamára a legkisebb sérülés is halálossá válhatott. — És hány Piszerjenkánk. hány Csubinánk volt. Nélkü­lük nem győzhettünk volna, Leningrád igazi hősei az asz- szonyok voltak. így vallott Kudrjavcev elvtárs, a Szovjet­unió Haditengerészeti Minisz­tériumának nyugalmazott el­lentengernagya a blokád évei­ről. GYERTYÁNOS ZOLTÁN Következik: Kenyér a győzelemhez EURÓPA Január 15-én ismét összeültek Genfben az európai államok képviselői, hogy földrészünk bé­kéjét hosszabb időre biztosítsák. Ebből az alkalomból a Magyar Posta két darab 5 forint névérté­kű bélyeget tartalmazó kisívet hozott forgalomba. A bélyegek azonos rajza Európa térképét áb­rázolja. A középső összekötő szelvényen a Genfi-tó hátterében csak sejthető a város látképe, a konferencia fontossága gondo­sabban kidolgozott, filatelista megemlékezést érdemelt volna. A kisív Kömíves István grafikus- művész terve alapján 350 ezer fogazott és 8500 vágott számo­zott példányban jelent meg. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tavalyi. Helsinkiben tartott ülésszakát nagy sikerű kisívve! köszöntötte postánk. Akkor bélyeget adott ki a konferencia házigazdája, Finnország, majd néhány hónap múlva a román posta emlékezett meg szelvényes bélyegpárral. FELESLEGES? Évente több mint 6000 féle új­donság jelenik meg, ez a meny- nyiság a filiate listáit véleménye szerint túlzott. Nyolcvan évvel ez. előtt az új bélyegek száma még csak százakra rúgott, ennek elle­nére Londonban már egyesület­ben tömörültek a nem kívánatos bélyegek ellenségei, Szükségte­lennek nyilvánították a ma va­gyont érő USA Kolumbusz-soro- zatot, mert 16 értékből állt. Az egyesület létrejöttéhez egy lelkes angol filatelista nyújtott segítsé­get, aki 1893-ban teljes vagyonúi a felesleges bélyegek elleni küz. delem céljára hagyta. HÍREK 1974-ben a posta munkáját kö. szöntik: csaknem minden ország bélyeggel is megemlékezik ez egyetemes Postaegyesület (UPU) centenáriumáról. A jubileumi ün. népségeket Svájcban tartják, ahol a posták világszervezete meg­alakult és központja ma is mű. ködik. A svájci posta négy bá. lyeget magában foglaló blokkot ad ki, amely az ősi kantonok postát vivő futárait ábrázolja, —>; január végén a dán posta, feb. ruárban az NSZK postája tiszte, leg a véradók előtt, akik külö­nösen a közlekedési szerencsét* lenségek áldozatainak megmeri, tését segítik. — Ausztrália négy bélyegen jellegzetes állatfajtákat ismertet meg a gyűjtőkkel. A so. rozatban ismerősként üdvözölhet, jük a sündisznót és a mormotát, — Brazília kiadványáról jaguár, flamingó tekint reánk. — A Mla- da Fronta c. napilap tizedszer hirdet pályázatot a legszebb csehszlovák bélyeg kiválasztásá­ra. Rézkarcot kapnak jutalmul azok, akik véleményükkel hozzá, járulnak az 1973-ban megjelent legsikerültebb cseh bélyeg kivá­lasztásához. — A Szovjetunió közzétette az elmúlt években» megjelent bélyegek példányszá« mát. Újdonságaik zöme 4 milliós mennyiségben lát napvilágot, a blokkok példányszáma 1,5 millió körül ingadozik, egyesekből csoi| 400 ezer darab jelenik meg. SIMON TAMAS > Szüts László: Pokolfűz K i s r e g é n 8. Az időközben, összesereglett harmadik brigád ugyanis. csatlakozva az elsőhöz. már ásta a csatornát. Mert csator­nát kellett ásni. A víz hihetet­len gyorsasággal gyülemlett a bakhátak között, s elsősorban a faluszéli házakat fenyegette, de félő volt. hogy az ország­utat is átlépi, elönti a lege­lőt. s onnan megint csak veszé­lyezteti a falut. Még előbb persze, a mi felvonulási tere­pünket. Mindenképpen el kel­lett vezetni, hiszen minden­képpen nehezítette a fúróto­rony megközelítését. A libalegelőn túl nemrég építettek egy csatornát, a bel­vizek lecsapolására. abba szándékoztunk kötni a mi csa­tornánkat, amit ilyenformán a legelőn keresztül keltett megásni. Az országút átvágása csak a legvégén következhe­tett. A kocsik úgy sorakoztak fel a legelőn, hogy reflektor- fényükben egész éjszaka dol­gozhassunk. Az ellenségemnek se kívánnám azt az é jszakát. — Legalább fújják ki ma­gukat! — mondta a főmérnök. Jól tudta, mit végeztünk mi ott a fúrótorony aljában. De- le se mosakodtunk. ki se fújtuk magunkat. Hogyan is tehettek volna ilyet az aposto­lok ?! Azonnal folytattuk a munkát, csak most csákánnyal, lapáttal. Közben azonban történt valami,. —• Nem ennének előbb? — jött oda Zsuzsa.' Kezében már ott volt Tóth néni ;t:atyor,ia. tele a boltban vásárolt éle­lemmel. S aztán hozzátette: — Hoztam kettőjüknek. — Hagyjon most bennünket! — csattant feL Flóra, tőle szo­katlan ingerültséggel. — Lát­ja, hogy mibe keveredtünk — pattogott tovább. — Minek ácsorog itt? Menten és vacso­rázzon meg egyedül. — És maguk? — makacsko- dott Zsuzsa. — Mi velünk ne törődjön! Maid eszünk, ha hozzájutunk. Tehát jól hallottam délután. Csakugyan magázzák egymást. Az én fülemnek ez még fur­csább volt. mint Flóiri szokat­lan ingerültsége. Osztogatták már a szerszámokat, de Zsu­zsa csak nem tágított. — Legalább egy falatöt egyenek! — könyörgött. Ettől a kutya-szolgálattól én is ingerült lettem. Meggondo­latlanul Odaszóltam: — A brigádvezető elvtárs nem ér rá, értsd meg! Abban a pillanatban észre­vettem a baklövést. De már késő volt. kiszaladt a számon. Flóri magázása mellett különö­sen feltűnt, hogy én letegez­tem Zsuzsát. Éreztem, hogy az apostolok tekintete döbbenten tapad rám. Addigra már egészen besö­tétedett. Az a morajlás a fú­rótorony felől a sötétben, még félelmetesebb volt A tömeg mégsem tágított a falu szélé­ről. Álltak állhatatosan a szél­ső házsorok mentén, ha vala­ki elunta, elment, de mindig jöttek a helyébe újak. meg­bolydult a falu. mint a han­gyaboly. Karonülő gyerekek­től kezdve a vénekig minden­ki látni akarta: ml történik az otthonuk közelében. Nem mindennapi látványt nyújthattunk ott a libalegelőn. A sötétben a kocsik reflektor- fényei. s a fényben a jövő- menő emberek, az össze-vissza kiabálás, a munkazaj, s a háttérből az a félelmetes moí rajlás — akár egy alvilági rémlátomásnak is beillett vol­na. A tanácstitkár feladata volt. hogy ne engedje pánikba esni a falut ettől a rémláto­mástól. A Zöld Mező elnökétől pe­dig még segítséget is kellett .kérnünk. A három brigádból harmincán se kerültünk ki. 3 látnivaló volt. hogy ennyien, két nap alatt se készülünk el a csatornával. Mozgósítani kellett a szövetkezet taglalt. De hizony, azok alig-aliá szállingóztak. Inkább csak a szélső házakból jöttek, akiket a veszély érzete sarkallt. Meg az elnök hozatott egy trak­tort. földforgató ekével. az szabta ki előttünk a csatorna útját Hanem, én mindezt csak a szememmel, a fülemmel fog­tam fel. A csákányt is csak a kezem fogta. A gondolataim állandóan Zsuzsa körül forog­tak. de ölyan erővel, hogy ké­sőbb már bete-belegzédúltem. Igaz. a gyomrom is üres volt Borostás dolgozott mellettem, — Puskást neveztük így. mer t nem szeretett borotválkozni — tíz óra körül szóltam neki, hogy én megyek, eszem valamit mert egész nap nam ettem. Tóth néni fia akkor érkezeit oda. az vette át tőlem a csá­kányt. — Hozzon helyette magának az anyámtól! — mondta. így aztán magyarázattal is tudtam szolgálni a távozáshoz. Gyérüitek ugyan a bámészko­dók a falu szélén, de még mindig akadt belőlük elegen­dő. Ahogy közéjük vegyültem, valaki utánam szólt. — Gyuszi! Én bizony észre sem vettem a tömegben Pirit. — Mit akarsz? — Azt mondják, a víz elön­ti a falut. Meg hogy előbb- utóbb megnyílik a föld. — Marhaság! — mondtam neki. --- Menjetek haza. jobb lesz! — És indultam tovább. — Várj! — szólt utánam. (Folytatjuk) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom