Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-25 / 20. szám

t V ! 9 A hármas követeim 5itj A szocializmus teljes fel­építi--!nek történelmi felada­tai hatványozott politikai, szak. mai és emberi követelménye­ket támasztanak a közös dol­gainkért elsődlegesen felelős vezetőkkel szemben. A párt vezető szerepének további erő­sítéséhez, politikájának folya­matosságához és következetes gyakorlati végrehajtásához esz­meileg szilárd, politikailag megbízható, magasan képzett, szocialista emberi, erkölcsi tu. lajdonságokkal rendelkező te­kintélyes vezetők kellenek. Enélkül a párt, a munkás- osztály törekvései sem orszá­gosan, sem helyileg nem való­sulhatnak meg. A VEZETÉS SZÍNVONALA, tekintélye, tevékenységének tartalma a legkisebb közös­ségben is politikai kérdés. Nő­nek a vezetőkkel szembeni követelmények, mert történél, mileg mind közelebb kerülünk szocialista céljaink megvaló­sulásához. A nép alkotó mun­kájának eredményeképpen megsokszorozódott a vezetőkre bízott népvagyon; s olyan idő­ket élünk, amikor minden ve­zetőtől egyértelműséget, elv­hűséget, magas fokú ismerete­ket követel a két világrend- szer közötti fokozódó ideoló­giai harc. A párt Központi Bizottságának legutóbbi ülése határozottan aláhúzta: a veze­tőkkel szemben támasztott hár. más követelmény: a politikai megbízhatóság, a szakmai hoz­záértés és a vezetői rátermett­ség alapelvként bevált és mind következetesebben érvényesül a káderek kiválasztásánál. A további építőmunkához azon­ban az élet minden területén — a minisztériumtól az üzemi brigádig — egységesebbé és következetesebbé kell tenni a hármas követelmény értelme­zését és érvényesítését. A min. ciennapi élet tapasztalatai egy­értelműen azt mutatják, hogy előbb vagy utóbb súlyos po­litikai, gazdasági és erkölcsi károkat okoz a káderkiválasz­tás bármiféle szubjektivizmu­sa, a káderpolitikai elvek egyé­ni értelmezése, akár egyik, akár a másik követelmény ro­vására. Szocialista utunk több mint negyedszázadának gazdasági, tudományos és kulturális ered­ményei egyértelműen azt bi­zonyítják, hogy a vezetők nagy többsége megfelel a politikai követelményeknek. Meggyőző­déssel szolgálja a szocialista rendszert, jól képviseli a párt politikáját, a szocializmus oda. adó híve. Rendszerünk kima­gasló vívmánya, a munkás­hatalom történelmi bizonyíté­ka, hogy a felszabadulást kö­vető évtizedekben létrejött, fel. nőtt, megedződött és megszi­lárdult a szocializmus és veze­tői állománya. A munkás- osztály és a dolgozó paraszt­ság, majd később a nép sorai, ból származó értelmiségből kinevelődtek azok a vezetők, akik a szocializmus építésének különböző szakaszaiban ered­ményesen szolgálták és szol­gálják a Párt, a munkásosz­tály, a nép ügyét. Kádermun­kánkban ez a szilárd és meg­határozó alap, amelyre az újabb, magasabb követelmé­nyeket építhetjük. A PÁRT HATÁROZATA tételesen sorra vette a politi­kai követelményeket. A poli­tikai alkalmasság egyértelmű politikai elkötelezettséget, ma­gas szintű képzettséget, a tár. sadalmi-polltikai kérdések iránti érdeklődést jelent. A vezetés egyben politikai ki­állás. Aki vezetői munkakört vállal ezzel számolnia kell. A párt, a munkásosztály, az egész nép elmúlt negyed- százados rminkája, a szocializ­mus erőinek világméretű gya­rapodása, a nemzetközi erő­viszonyok számukra pozitív alakulása kedvező feltételeket teremtettek a szocializmus tel­jes felépítésének magasabb szinten történő — politikai, anyagi, morális erőinket még * jobban hasznosító — folytatá­sához. Ezeknek a követelmé­nyeknek csak az a vezető tud megfelelni, akit a társadalmi és politikai élet gyakorlata ki­próbált, aki meggyőződéssel szolgálja a munkásosztály ha­talmát, a nép érdekeit, a párt politikáját. Minden egyes ve­zetőnek rendelkeznie kell a munkaköréhez szükséges elmé­leti-politikai végzettséggel és a továbbképzésre való szán­dékkal. A vezetővel szembeni politikai követelmény alapve­tő eleme, hogy ismerje és ért­se a párt és a kormány poli­tikáját és az irányítása alá tartozó területen képes legyen azt végrehajtani A POLITIKAI Népújság 3 1971. január 25. ALKALMASSÁG végső soron emberség, em­berszeretet, és társadalmi felelősségtudat. Ezért a veze­tői döntésnél mindenkor figye­lembe kell venni a társadal­mi közérdek elsődlegességét, a döntés politikai hatását és emberi következményeit. A mi rendszerünk tekintélyes, meg­becsült vezetője aktív közéleti tevékenységet folytat. Elvárjuk tőle, hogy életmódja feddhe­tetlen legyen, magatartása megfeleljen a szocialista er. köles követelményeinek. Tevé­kenységében a szavak és a tettek elválaszthatatlan egysé­get alkossanak. A politikailag alkalmas vezető fejleszti mun­katerületén a szocialista de­mokratizmust, őrködik a tör­vények betartásán, helyesen él a rábízott hatalommal. A vezetővel szembeni másik alapkövetelmény a szakmai al­kalmasság. Korunkban, amikor a tudomány mind inkább ter­melőerővé vélik, elengedhetet­len követelmény a szakmai felkészültség. A tényleges szak­mai tudás, a bizonyított fel- készültség, a realizálható isme­ret — a valóságos mérce és nem a diploma önmagában. Szocialista rendszerünk veze­tőinek — az alacsonyabb be­osztástól a legnagyobbakig — lépést kell tartani a rohamos fejlődéssel. Az élet arra tanít, hogy a főiskolai és egyetemi tanulmá­nyok csak az alapokat, a „be. lépőt” jelentik a mind bo­nyolultabbá váló alkotómun­kához, amelyhez a szükséges bővülő ismereteket újból és újból meg kell szerezni! Szo­cialista építőmunkánk mai idő­szakában az a szakmai köve­telmény áll a vezetők előtt, hogy rendelkezzenek a mun­kakörüknek megfelelő végzett­séggel, korszerű szakmai és gyakorlati tapasztalataikkal. A szakmai alkalmasság állandó­an gyarapítható, gazdagítható ismereteket jelent, szoba-tudo. Hiányokkal, „általános” tehet­séggel nem sokra megyünk. A jó vezető — szakmai értelem­ben is —■ a nap minden órá­jában tanul. Szakmai alkalmasság nél­kül nincs szocialista vezető! Ugyanakkor a társadalmi és gazdasági élet minden szintjén — a szemléletben, a követel­mények értelmezésében és a gyakorlati döntésekben is — egyértelművé kell tenni, hogy a szakmai alkalmasság, a vég­zettség, — még nem vezetői alkalmasság. A politikai alkal­masságot és a vezetői ráter­mettséget semmiféle szakmai bizonyítvány nem helyettesít­heti. A SZOCIALISTA FEJLŐDÉS magasabb osztályába lépő tár­sadalmunk dolgai úgy alakul­nak, hogy a politikai és szak­mai alkalmasság mellett a vezetői rátermettséggel szem­beni követelmények is növe­kednek. Azt. hogy ki a ráter­mett, tehetséges vezető, min­denkor pontosan jelzi a mun­kahelyek teljesítménye, belső légköre, fegyelme. Rátermett az a vezető, aki rendelkezik megfelelő áttekintő, elemző és általánosító készséggel, aki képes az új szüntelen keresé­sére, felismerésére alkalmazá­sára, van véleménye, mer kez­deményezni, dönteni, felelős­séget vállalni, tud szervezni és ellenőrizni; aki képes be­osztottai munkájának össze­fogására. képességeik sokolda. lú kibontakoztatására, a biza­lom, az őszinteség és nyíltság légkörének megteremtésére, munkatársai nevelésére. Amikor számba vesszük a vezetőkkel szembeni hármas követelmény lényegét, össze­tevőit. még inkább nyilván­valóvá válik, hogy a párt ha­tározata sem új irányt, sem fordulatot nem eredményez a kádermunkában, hanem a hár­mas követelmény egységének következetesebb érvényesítését, a politikai és szakmai alkal­masság. a vezetői rátermettség mércéjének magasabbra eme­lését jelenti. r *r j r utas Január 24-én és 25-én tart­ja a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében VI. országos tisztújító küldött­közgyűlését a Magyar Agrár- tudományi Egyesület. A közgyűlés első napján a főtitkári beszámoló, valamint a bizottságok jelentései hang­zottak el az elmúlt 4 év munkájáról. Ezt követően Dr. Diménv Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, „A mezőigazdasági termelés - fejlesztés időszerű kérdései” címmel tartott előadást az egyesület 450 küldötte részé­re. Ma megválasztják az el­következő 4 évre az egyesü­let tisztségviselőit. A MAE Tolna megyei szer­vezetét Horváth József me­gyei tanácselnök-helyettes, a MAE megyei elnöke vezetésé­vel a megyei szervezet 17 tagja képviseli a nagy jelen­tőségű rendezvényen. ' SZ. L. I Övék a jövőt Fiatalokkal és fiatalokról Még mindig Bátaszéken va­gyunk, és még mindig a ter­melőszövetkezetben. Pontosab­ban a termelőszövetkezet iro­dájában, ahol a vezetőkkel tudunk elsősorban beszélgetni, bár ez nem mond ellent an­nak. hogy a fiatalokkal beszél­getünk. Mert nemcsak az elnök nem számít még veteránnak, de a többi vezető még úgy sem, és ha néha igyekeznek is .felnőttesen” nézni a „kérdést” amelyet feszegetünk, nem tud­nak szabadulni fiatal voltuk­tól. A község utcáit járva a meg­kérdezettek meg pláne az ifjú­sági korosztályba sorolhatók voltak, de úgy éreztük ez nem elég. Gyerünk csak a közvet­len termelésben dolgozók kö­zé. Mi most az elérhető, hol folyik ebben a téli világban kétkezi munka? Azt ajánlják, menjünk a gépműhelybe, de ha úgy tetszik máshová. (Nagy lenne a kísértés Pörbölyt meg­járni. de oda most traktor szükségeltetik, legjobb eset­ben első-hátsó meghajtású GAZ, ez pedig nincs, ezúttal kérünk elnézést a pörbölyiek- től, hogy „kimaradtak a szó­rásból”, noha izgalmasnak ígérkezett volna a velük való beszélgetés.) Nem bántuk meg, hogy vé­gül is a gépműhelyre esett a választás. Az első élményt a kétségbeejtő útviszonyok okoz­ták, már ami az üzemterüle ten belüli utakat illeti. Bokáig érő sár, kietlen környezet. Em­ber legyen, aki ide belábal, s közben nem akarja saját ke­zűleg leráncigálni az eget. Megnyugtatjuk az elnököt es a vezetőséget, mi védeimül egy jó mondatot nem találtunk, de a megkérdezett fiatalok — bármelyiknek említettük —, rögtön védekezett:- Nem kelj ezt olyan komo­lyan venni. Ez ideiglenes he­lyünk. Úgyis lesz másik, kü­lönb. Meg aztán nem az út a fontos, hanem az, hogy a gé­pek legyenek rendben, amikor szükség lesz rájuk. — Mi ez, a gazda védi bi­rodalmát, annak hibáival is együtt? Többen nem értik a kér­dést. de néhányan rábólinta­nak: — így is lehet mondani. És akkor?... De menjünk tovább, hiszen tényleg nem ez a fő kérdés. — Fiatalok? A műhelyvezető, Gyuricza József — egyébként ő is a fia­tal korosztályba sorolható még, ha talán el is múlt harminc —, meg Baksa László, a szerviz- részleg — az általunk har­mincban behatárolt évek szá­mát tekintve is fiatal — ve­zetője válaszod. Egyszerre mondják: — Ez az üzem a fiatalságé. Az összes létszám 48, ebből tíz az idősebb. Érdekes fogalmazás, bár le­het csak nekünk tűnt fel. nem azt mondják, mennyi a fiatal, hanem mennyi az idősebb, te­hát nemcsak értik, tudják, ha*- nem érzik is. hogy fiatal az üzem. A főnök is 34 éves, a műszaki gárda nem különben a mi kategóriánkba sorolható. A következő sztereotip kér­désünk, amit itt se hagyjunk ki, mert a közérzetnél nem nélkülözhetők az anyagi szem­pontok: — A kereset? • — Tizenkét forint«» órabér a középarányos. Ezzel két és fél ezer forint körül alakul a havi átlagkereset. (Közbevet­jük, ebben az üzemben nem mindig lehet napi nyolcórás munkaidővel számolni.) A sze­zonban persze ennél jelentő­sen több is lehet. — Igazságosnak tartják-e azt. hogy az eltöltött idő a bérben is kifejeződjék, esetleg még akkor is, ha egy fiatal, a nehéz fizikai erőfeszítést igénylő területeken többet tud teljesíteni, mint egy idósebD ember? — igazságosnak, de nálunk az a heiyzet, hogy általában a fiatalok bére a magasabb. Ép­pen a teljesítmények nyomán, s itt nern annyira a munka fi­zikai nehézsége, hanem a szak­ér cetem Goráinál, Érdekes mó­don. nálunk az idősebbek a haluáo szakmákban dolgoznak. Erre rá kell kérdezni, s itt íl V v. J.SZ' — Főleg bognárodé, szíjgyár­tóik, Egyénként azonos terüle­ten azonosak a kívánalmak, akár oregrol, akár fiatalról van szó. — Van-e a gépműhelyben szocialista brigád? A kérdésre majdhogynem vihar tör ki, s legfeljebb az fékezi az indulatokat. ' hogy kevesen vagyunk beszélgető­partnerek. (Egyébként minden jel arra mutat, hogy a bri­gádverseny nagyon is bürok­ratikus kezelése nehezen or­vosolható sérelmet ejtett a gépműhely dolgozóin.) — Szinte az egész műhely tagja a brigádnak. Égi’ két íő nem érdemelte meg, hofay fel­vegyük őket, nem is »ettük. De van nekünk egy pana­szunk: 1972-ben 13 brigád kö­zött első volt a miénk. 1973- ban egy nappal később adtuk le a brigádnaplót, mint a ha­táridő volt, ezért kizártak ben­nünket. Ezt nem tartjuk igaz­ságosnak. Mit mondjon erre, a fen­tebb elmondottakon kívül, áz újságíró, aki végül is ner.a több itt. mint látogató? Annak már nem lehet örül­ni, amikor kérdésünkre kide­rül, hogy a gépműhely dolgo­zói bizöiiy más munkaterüle­tek dolgozóival aiig-aiig tar­tanak kapcsolatot és szinte csak a traktorosok és munka,- gépkezelők a közvetítők a gépműhely és például a nö­vénytermesztés között. Éppen a gazdaszemlélet elmélyítésé érdekében a társadalmi szer­veknek feltétlenül akadna en­nek megváltoztatására tenni­valójuk. Mert odáig rendben ven, amit a gépműhelynek kimon­danak: — Az az elsőrendű feladat, hogy mindenki lássa a célt. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ne csak az üzemegység! célt, hanem az egész feladat- komplexumot. (Ifjúsági szer­vezet. ez is egy feladat!). Utolsó kérdésünk kissé su­tán is hangzik, mert az erre várható válasszal kezdődött a beszélgetés: — Meghallgatják-e a fiatalok véleményét? — Ez a műhely a fiatalságé. Most az igazság szerint sok dicsérő szót, mondatot kellene leírni, de biztos, hogy az igaz­ság nem csupa szépből-jóból áll. Az tény. hogy a munká­ban derekasan és dicséretesen helytállanak a bátaszéki gép­műhely fiataljai, azt már szó­vá lehetne tenni, hogy miért törődnek bele az üzemterület elhanyagoltságába. Ami az úgynevezett politikai kérdése­ket illeti, inkább a belpoliti­kai kérdések iránt érdeklőd­nek, azon belül is a kereske­delmi ellátottság fog’alkoztat- ja őket elsősorban. Mintha ná­luk is éreztünk volna egy k s különállást a termelőszövetke­zet egyéb területeitől. De miért keressünk, akarva hibákat, örüljünk annak, hog / az összkép jó. Gazdákkal találkoztunk a bátcszéki gépműhelyben. F - tál gazdákkal. Akik a szó r - mes értelmében tulajdona . i munkatérül etüknek. ORDAS IVÁN LETENYEI GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom