Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
Útlevél nélkül — Itáliába Ne tévesszük meg az olvasót! Nincsen szó frissen életbe léptetett utazási könnyítésekről. Tegyük idézőjelbe: „útlevél nélkül” egy testes, harminchét íves könyv segítségével lehet eljutni Itáliába. Utazásának célját ki-ki maga választja meg. Lehet az utas a csencse- lő kedvű turisták undorító táborába tartozó, vezethetik komoly üzleti, gazdasági tárgyalások, a tudományok valamelyik részterülete iránti érdeklődés. akár a könnyűbúvárkodás szenvedélye is. Olasznónba azonban századok óta elsősorban a művészetek kedveim zarándokolnak el, és a francia művészettörténész professzor, André Chastel kitűnő munkája, az „Itália művészete” eppen ezeknek nyújt egítseget. Minden elismerés megilleti a Cor- vina Kiadót a mű megjelentetésért a 423 kitűnően való- gatott 'fényképfelvételért és, a fordítókat — a Hao Béla,. a - sányi Zoltán. Illyés Mana — az ízes és mindvégig elvezetes tolmácsolásért. Az utóbbi évek megélénkült turizmusával párhuzamosan, útikönyvekben szerencsére mar nem szűkölködünk, (ciar gyarország minden egyes megyéjéről olyan színvonalúak állnának rendelkezésre, mint amilyenek távoli országokról.) Ha Chastel műve egyszerű Baedecker lenne, nem so^szot vp«l7tejelnénk ra. Az, amiéi a könyv különösen figyelemre érdemes, a szemiélete. _ Nemzedékek iskolai törtene.emtan tása és ezzel párhuzamosan a művészettörténeté is. ha ugyan egyáltalán eredményezett a te. jekben valamilyen történelem szemléletet, az meglehetősen mesterségesen éfebtéreArna4m0Sy kategorikusan ’ÓSÍS J hívták tét . W- A középkorban, vagy akár az ókorban is éltek m-akat e nipálóan modern, fr.ss sza mek és gondolatok, szellem Szátok amióta párhuzamo- san egymás meUett, kölcsönhatásban és egymást kérdezve fejlődtek. Ezt az európai művészet leggazdagabb knvcsesházában bemutatni nem csekély feladat, & hogy maradéktalanul sAeruUazlenyü- oö7Ő tárgyi tudasa, kitűnő su fusa mellett Chastel legm^b érdeme. Szándékának egy részterületét találóan öss^zi a kötet fülszövegének írója. lelttel a reneszánszot nem egyszerűen csúcspontnak Untatja, hanem bemutatja az tu. hogy mennyiben volt & kor törekvéseinek beteljesítője, és mennyiben rejtette magában a fejlődés csíráit.” A római kor. Bizánc, Szíria es a Közel-Kelet, a normann, az arab és a francia hatások kereszteződése, egybeolvadasa szinte tapinthatóan bontakozik ki az olvasó előtt, aki nemcsak megérti, hanem valósággal érzékeli is, hogy az olyan óriások, mint Giotto, Brunelleschi, Lu. ca della Robbia, Bramante, vagy a legnagyobbak: Leonar. do da Vinci. Michelangelo nem egy véletlen 'folytán, elődök nélkül bukkantak fel a semmiből, hanem — képletesen szólva — „csak” égbetörő ormai Népújság § voltak egy évezredeken átnyúló hegyláncnak. A könyv egyébként nem szakad meg, mint annyi más, erőltetett módon valamelyik önkényesen kiválasztott, múltbeli évszázadnál. Az első műalkotás, amelyet megemlít, a már 386-ban átépített (!) San Paolo fuori le Mura, az első szobrász az 1099-ben működött Wiligelmo. Az utolsó a római Termini- pályaudvar (befejezve 1952- ben) és G. Pagano (1896—1945). aki a Bocconi egyetemet építette Milánóban (1936—1942). Az egyes műemlékek keletkezésének évszámai a magyar olvasót könnyen borongós hangulatúvá teszik. Hazai múzeumainkban nem egy szép töredék bizonyítja, hogy Itália művészete nemcsak nyugati és északi, hanem észak-keleti irányba, mifelénk is hatott. Ugyanígy az ásatások, Gorsium, Aquincum, vagy éppen Viseg- rád. Az Anjouk Itáliából jöttek hozzánk és Mátyás olasz kapcsolatairól minden középiskolás hallott valamit. Arról a várostervezési tudatosságról, ami olasz földön már nyolc- kilencszáz évvel ezelőtt uralkodott. kevesebbet beszélünk, pedig a mai kornak is szolgál nem kevés tanulsággal. Az olasz városok polgárainak lakhelyük egészének szépsége közügy volt. A firenzei dómkupola magasságának megállapítását 1367. október 26-án népszavazás döntötte el. Szó sem volt arról, hogy a firenzei polgárok képzett építészek lettek volna, de több alternatívát tártak elébük, azokat kellően megmagyarázták és győzött a jobb, Orcagna javaslata, aki azt akarta, hogy a magasabbra falazott kupoladob jóvoltából a dóm már messziről láthatóan uralkodjon az egész város felett, ami mindmáig így is van. Csak egyetérteni lehet a Chastel könyvéhez csatlakozó magyar szerző (Pogány Frigyes) soraival, aki így vélekedik: „Kissé elgondolkoztató', vajon mai korunkban, midőn városméretekben büszkén hangoztatott urbanisztikai szemlélettel törekszünk nemcsak jót, funkcionálisát, har.em szépet is alkotni, érvényesülnek-e városaink látképének alakításában ezek az elvek ilyen széles és hozzáértő kollektívával megvitatva, alátá- rúasztva? Legyünk őszinték, dehogy! Visszatérve a kitűnő Corvina-kiadvány méltatásához, ne hallgassuk el annak egyetlen negatívumát. A képek elhelyezése nehezíti az olvasást. Chastel a szövegben — joggal — állandóan hivatkozik az illusztrációkra, ezeket azonban hat nagy csoportban (1—69, 70 —221, 222—293, 299—337, 338— 379 és 380—423) helyezték el a kötetben és szüntelen lapozgatást igényelnek, hogy az olvasmány hatása megfelelően kiegészülhessen a vizuális élménnyel. Végezetül is, kiknek ajánlható ez a kitűnő könyv? Azoknak, akik már jártak Itáliában, és fel akarják eleveníteni, rendszerbe óhajtják foglalni élményeiket, emlékeiket. Mindent megnézni kát élet is kevés lenne, így segít a választásban azoknak, akik csak ezután készülnek ilyen útra. Akik pedig soha nem jutnak, nem juthatnak el olasz földre, azoknak a legszerencsésebb módon gyarapítja műveltségét, tudását, ami egyáltalán nem csekélység és amiért 109,— forint, ennyibe kerül a könyv, nem nagy ár. ORDAS IVÁN IFJ. TÖTTÖS GÁBOR: DÉDED FABULÁJA eloltod a gyertyát szürkén sercen a füstje a Hold konty-barna üstbe gyűjti a felhőt te lehörpinted habját s mélykék rongyokat raksz a sebedre lezárod szemét napszítta ücsörgő öreganyádnak halottaidra rászegzed az ajtót patyolatra sulykolod anyád gyászát csatos könyvet adsz kezébe földet morzsolsz homlokára meglesed a hajnalt fényes-álmos szemmel lekaszálod a csönd kalászát csatakos lábbal lépsz be a tiszta szobába anyádat keresed sietve de ő kizuhant éjjel a fekete-kékbe Néhány esztendeje érdekes és ünnepi antológia jelent meg a képzőművészet és az irodalom kapcsolatáról, a „Színek költői — Költők színei'’ című gyűjtemény. A formás albumban versek, képek és szobrok reprodukciói sorakoztak, az európai és a magyar irodalom nagy találkozásai a kortársi vagy a korábbi piktúra és szobrászat ihlető alkotásaival. Ezúttal egy a korábbinál reprodukciókban kevésbé gazdag, de az elemzésekben tudó- sabb, átfogóbb és sokrétűbb válogatás jelent meg Kampis Antal és Németh Lajos szerkesztésében (Gondolat Kiadó). A Képek és nézők című albumban nemcsak versek találhatók az emberi kultúra jó néhány emlékezetes alkotása társaságában, hanem értően kitűnő esztétikai elemzések is. Szakszerű „leírások és tudós analízisek váltakoznak ihletett prózarészletekkel és versekkel, sokszor egykorú, bár inkább későbbi és nagyobbrészt modern vallomásokkal. Babits Mihály, John Keats pontos és lírai „műleírása” (Hegeso sírja; Óda egy görög vázához) mindkét könyvben megtalálható. És más hasonló találkozások ugyanígy. A „megközelítések” mutatják azt is, mit nyerhettek kultúrák a korábbiaktól, a Rilke-i felszólítás, amelyet egy „Archaikus ApoUó-iorzú” láttán tett, ma is feltétel és ma is időszerű: „Változtasd meg élted”. Azt szolgálja az új gyűjtemény is. mint a művészet és irodalom maga. A szép antológia mégsem pusztán hasonló konvergenciák ünnepi citátuma, inkább az élmény nagyszerűségét felidéző és ébreszteni kívánó kép- és szöveggyűjtemény. Bevallottan didaktikus és pedagógiai célzata van: a művek sokféle megközelítési lehetőségét tárja elénk, a mindenki által elérhető élmény nagyszerűségét kínálja, a szépség keresésének változó szempontjait és műfajait. A maradandót a múlandóságban, a j elhagyó ember eleven gesztusait. A kötetben közölt képzőművészeti alkotások időrendje Polükleitosz Dárdavivőjétől Henry Moore-ig és Jackson Pollockig ível, a művek melletti szöveg változó korokból származik, eltérő foglalkozású művészek tollából és — mint említettük — sokféle műfajú. A költők mellett (Goethe, Peter Weiss, Stendhal, Machado, Gongora stb.) egy-egv esztéta, író. vagy éppen festő és szob1973, december 9. — Mit veszel a ká- estédből? — szegezte felém a kérdést Jázmin Oszkár költő barátom. — Fogadjunk, hogy a nejedre költöd. Ilyenek vagytok mind. Csak az olcsó sikereket hajszoljátok. így van ez, ha már valaki az öregfiúk csapatában játszik. — Hiába szövegelsz, egy ötvenesnél többet nem tudok kölcsönadni. A feleségemnek pediq retikült, kesztyűt, sálat veszek karácsonyra. — És te? Az öreg jakódban, fejeden ezzel a drótostót kalappal ünnepelsz? A munkahelyeden már csak te öltözöl ilyen konzervatív módon. Emlékezz csak, mit mondott az igazgatód: te egy békebeli bútordarab vagy. Tudod mi a békebeli bútordarab? A hintaszék, ez vagy te. Ember nézz végig magadon. Nyakkendő. Kalap, öltöny. Típuscipő. Hát joggal bírálnak, hogy nem haladsz. Modern férfi Gondolkozni kezdtem. Lehet, hogy igaza van? A többiek valóban megváltoztak az osztályon. A Komora túl az ötvenen tinézser dzsekit hord; Kovács hülyegyerekfrizurát és barkót növesztett, óriás fazonú kabátban teszi a szépet a lányoknak, pedig több világháborút lógott át. Lajos bácsi pedig, közvetlen nyugdíj előtt bevezette a farmerdivatot. Nemcsak árulja, hordja is. A Bodolai megnövesztette a haját és emeletes nyomorékcipőt hord a kockás nadrágjához. Ahogy elgondolom, mostanában az igazgatónkon is csak nagyobb értekezletek alkalmával látok sötét ruhát, nyakkendőt. Egyébként kockás ing, pulóver megy nála is. Sőt, a múltkor egyszer méq őt is farmerban láttam ... Csak én lógok ki a sorból. — Segítesz nekem néhány dolgot vásárcl- ni? — kérdeztem a barátomat. — Gyere — mondta nekem és karon ragadott Bementünk az áruházba. Oszkár fürge gyíkként ugrándozott a pultok előtt. Percek alatt öt kockás inget nyomott a kezembe, aztán rámhúzott egy ano- rákot, fejembe nyomott egy kockás sportsapkát, a nadrágosztályon kiválasztott két lila és két farmernadrágot. Amikor a farmert felpróbáltam, és a tükörbe pillantottam, egy cowboyt láttam az idegenek között. A cowboy én voltam, csak a colt és a tehenek hiányoztak mellőlem. A cipőosztályon volt a legtöbb bajom. Az emeletes cipő úgy nyomta a lábam. hogy útközben le kellett venni, de Oszkár szerint az sem baj, ha holnap még nem veszem fel az új cipőt, mehetek mezítláb is, akkor is modernnek könyvelnek el. Mindenben igazat adtam barátomnak, mert most már elhatároztam, hogy én bizony modem leszek ha belepusztulok Is. De mi lesz a nejem karácsonyi ajándékával? — Vörösmarty feleségének nászajándékul egy verset adott. A Me- rengőhöz címmel. írj hozzá te is egy költeményt. —- Az ötlet kitűnő. Csak egy hiba van. Nem tudom, mit szól ehhez a nejem? — Semmi vész. Ha nem tetszik neki a vers, átadsz neki két nadrágot és két inget. Esküszöm, jobban fog örülni a farmereknek, mintha retikült vennél neki. Ha nem tudnád, az unisex világát éljük! Abai Pál rász szólal meg. elemzéseik természetesen különbözők, ahogy a napszakokkal változik a műalkotások tüze és látványa is. Az írások a művek „összetett jelentését” mutatják, a különböző embereknél és változó korokban egy-egy maradandó mű más és más jelentősége domborcd.k elő, A beve_ zetőben Németh Lajos is utal az értelmezések sokféleségére, elárulja a gyűjtemény célját: a képzőművészet sajátosságainak és titkainak megközelítését szolgálja felmutatni a kötet. Ugyanakkor ébreszti gyönyörködésünket is: Rodin elemzései a Milói Vénusz csodájáról vagy Michelangelo rabszolgáiról (és másokról), Ferenczy Bé„ ni mondatai Donatello Szent Györgyéről, Jean Cocteau hódolata Hieronimus Bosch előtt: Rilke Rodinról, Apollinaire és mások Picassőról vagy Blaise Cendrars verse az Eiffel-to- ronyról és Delaunay képéről és így tovább — nagyszerű és maradéktalan, maradandó ösz- szecsengések ezek. Nem kevésbé ilyenek a kitűnő tollú festők és szobrászok (Carlo Cárrá. Delacroix, Bernáth Aurél, Réti István, Odilon Redon, Borsos Miklós és mások) belső szemléletű vallomásai korábbi vagy korabeli pályatársakról, a néhány jól ismert kiváló esztéta, művészettörténész, filozófus vagy író beható elemzése ugyanígy. Ez utóbbiak közül a kötetben Winckeimann, Francaiéi, Huysmans, Sedlmayr. Lyka Károly, Fülep Lajos. Ra- binovszky Máriusz, Garaudy, Heidegger, Claude Roy és mások emlékezetes „megközelítése” található. Néhány elemzés itt lát először magyarul napvilágot. Ugyanakkor a könyv mutatja azt (a korábbi még inkább). mekkora hatást tett a képzőművészet a magyar lírára, így a kortársi ra is. Elég talán Nagy László megrázó Csontváry-versáre, Weöres Sándor Egry-portréjára utalnunk. A modern tipográfiával és megkapó képrészletekkel, bár gyenge minőségű reproduk- c': ókkal kiadott, remek szövegű kötetet azoknak ajánljuk, akik összetett és sokrétű élményt kívánnak szerezni. Akik mélyebbre kívánnak jutni az alkotások felületénél: „az értelemig és tovább”. Szándékuk megvalósulását gondos jegyzetanyag és néhány színes nyomat segíti még. BODRI FERENC EC^ipeSc es nezsk