Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-21 / 298. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXIII. évfolyam, 298. szám. ARA: 80 FILLÉR Péntek 1913. december 21. TOL& . ;v <* LJii • Költségvetésünk biztató képet nyújt az előttünk álló esztendőre Az országgyűlés befejezte munkáját Tímár Mátyás Csütörtök délelőtt az 1974 évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatta munkáját az országgyűlés ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Pocit Jenő, a kor. mány elnöke, Apró Antal, Gáspár Sándor és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, s ott voltak a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Varga Gáborné, az országgyűlés álelnöke nyitotta meg, majd Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnök- helyettese emelkedett szólásra. Tisztelt Országgyűlés! Jövő évi állami költségvetésünk az 1973-ban elért eredmények alapján biztató képet nyújt az előttünk álló esztendőre. Természetesen az éves terv és a költségvetés csupán előirányzat, amelynek megvalósításán erőteljesen kell munkálkodnunk. Engedjék meg, hogy a költségvetéssel kapcsolatosan elsősorban az ipar és építőipar feladataival és problémáival foglalkozzam. Az ipar és az építőipar 1974- ben a nemzeti jövedelemnek mintegy 52 százalékát termeli és az államháztartás bevételeinek ennél valamivel nagyobb hányadát fogja befizetni. Az ipari termelés 1974-re tervezett növekedési üteme 5,5—6 százalék, az építőipari termelésé körülbelül 4 százalék. , Iparágaink termelésének fejlődési ütemében kifejezésre hosszú folyamat, s nem lehetünk türelmetlenek akkor sem, ha ez egyes területeken átmenetileg a kapacitáskihasználás stagnálásával vagy romlásával jár. Természetesen a kapacitások mind teljesebb kihasználására kell törekedni ott, ahol a termelés verseny- képes, korszerű és gazdaságos. Ezt támasztja alá például a textilipar rekonstrukciója és számos más területen a gyors műszaki-technológiai fejlesztés. Az ipar szerkezeti átalakulásának jó irányú előrehaladását jelzi többek között a készletek összetételének kedvező arányváltozása is. A korábbi években a készletek a nemzeti jövedelemnél gyorsabban, a mostani tervidőszak eddig eltelt éveiben viszont lassabban növekedtek. Ha 1970-et 100nak vesszük, 1973-ban a nemzeti jövedelem 119—120-as, a készletnövekedés 113—114-es indexet mutat. Ugyanebben az időszakban az ipar és építőipar által megtermelt — támogatásokkal csökkentett — jövedelem 25 százalékkal növekedett. Az ipari szerkezet javításában nagy szerepe van fejleszjut kormányunknak az a törekvése, hogy az ellátás szempontjából fontos, rentábilis ágazatokat az átlagosnál nagyobb mértékben fejlessze. Azokban az ágazatokban és vállalatoknál pedig, ahol a termelés szerkezete korszerűtlen, olyan átalakításokra törekszünk, amelyek elősegítik, hogy a gazdaságtalan termékeket mind erőteljesebb ütemben gazdaságossal váltsuk fel. Ez természetesen az utóbbi ágazatokban és vállalatoknál mérsékelheti a fejlődés ütemét, de alapjában véve jó célt szolgál, hiszen a gazdaságosabb termékszerkezet kialakításával az állami költségvetés mentesül a vállalati támogatások és külkereskedelmi szubvenciók egy része alól és a felszabaduló összegeket más, hasznosabb célokra lehet felhasználni. tési politikánknak. 1974-ben az ipari beruházásokra, a fejlesz- tésialap-kiegészítésekre 27 milliárd forintot biztosítunk. E jelentős összeget, de a többi beruházási forrást is jobban kell felhasználnunk az eddiginél. Egy-egy új beruházás eldöntése előtt gondosabban kell felmérni a költségeket, a megtérülési időt. a nemzetközi piacok várható alakulását, az árprognózisokat, stb. Egyetlen beruházást sem szabad elkezdeni addig, amíg nem bizonyosodtunk meg a tényezők várhatóan kedvező alakulásáról. Az ipar fontosabb feladatai közül néhányról külön is szólt Tímár Mátyás. Az energiatermelés struktúrájának átalakítására kormányunk -hosszabb távú tervet hagyott jóvá, amelynek lényege: a szénhidrogének fokozott ütemű felhasználása, a legkevésbé rentábilis szénbányák termelésének csökkentése, az atomenergia meghonosítása hazánkban. Az energiaforrások szerkezetében 1970-ben a szénhidrogének 43 százalékos részarányt képviseltek, 1974. évi előirányzatunk szerint ez az arány 55 százalék. Az energiakoncepció megvalósításában tehát jelentős előrehaladást tettünk és továbbra is ezen az úton kívánunk haladni; a közel-keleti háborúval kapcsolatos olajválság ellenére sem szabad elhamarkodott lépéseket tennünk. Ha az olaj magasabb világpiaci árszintje tartóssá válik, célszerű bsjzai szénbányászati lehetőségeinket az eredetileg tervezettnél jobban kihasználni. Az ipari szerkezet változását elsősorban azoknak az ágazatoknak eredményei befolyásolják, amelyekben a technikai haladás' a legnagyobb mértékben fejti ki hatását. Ezek közé tartozik a gépipar több ágazata. Az elmúlt években számottevő volt a gépipari struktúra átalakulása, a termékcserélődés. A termékeknek csak mintegy harmadát képviselik' a három évvel ezelőtt is gyártott árucikkek. A termékcserélődés és struktúraváltozás következtében a versenyképesebb termékek termelése gyorsabban, mások lassabban növekedtek. Az elmúlt években gyors fejlődési ütemet értünk el az autóbusz, autóbusz-részegységek (motor, hátsóhíd), Zsiguli- kooperációs alkatrészek, a számítástechnikai termékek, az orvosi műszerek, a fényforrások, a tartós fogyasztási cikkek, a mikrohullámú berendezések, a fémmegmunkáló szerszámgépek termelésében. Lassúbb volt a termelésnövekedés üteme a vegyipari, élelmiszer- ipari, az erőművi gépgyártásban tudatosan visszafejlesztjük a tengeri hajók, a traktorok és a tehergépkocsik gyártását. Mindebben jelentős szerepet játszik a gazdaságosabb termékstruktúrára való törekvés. Több olyan hatalmas gépipari vállalatunk van — mint például a Ganz-MÁVAG, a Láng Gépgyár, a Magyar Hajó- és Darugyár, a Vörös Csillag Gépgyár — * amelyek nagy múltra tekinthetnek vissza. A múltból azonban nemcsak előnyöket hátrányokat is örököltek. S habár az utóbbi évtizedekben sokat fejlődtek, sorozatos bővítéseket hajtottak végre, az egymás mellé épült új részlegek nem vehetik fel a versenyt az olyan korszerű gyártási lehetőségekkel, mint amilyenek például a Magyar Vagon- és Gépgyár új győri motorgyárában, az Egyesült Izzó új gyárainál, a Videotonnál, a Hűtőgépgyárnál és más korszerűbb vállalatoknál biztosíthatók. Az előbb említett, sok problémával küzdő vállalatainknál nem állana'1: rendelkezésre olyan anyagi erőforrások, amelyek teljen rekonstrukciót tennének lehetővé, viszonylag rövid idő alatt. Éppen ezért a fokozatos megoldás útját kell keresnünk, számításba véve elsősorban a szocialista országok közötti kooperációs lehetőségeket is. E téren már határozott lépéseket tettünk. Gépiparunk és a külkereskedelem A gépipar iránti követelmények növekedése összefügg a külkereskedelemmel is. örvendetesen megélénkül a kelet— nyugati kereskedelem, és ez jelentős tényezője a békés egymás mellett élés politikájának. A szocialista országok egyre több gépet vásárolnak Nyugatról is. Ezzel együtt a szocialista országok egymás közötti forgalmában is növekednek a gépek minőségi, korszerűségi követelményei. A versenyképesség fokozása, a minden piacon értékesíthető cikkek előállítása talán egyetlen területen sem olyan fontos, mint a gépiparban. A KGM-nek és gépipari vállalataink vezetőinek e jelenségeket nem szabad szem elől téveszteniük: ennek megfelelően kell alakítani a gyártmánystruktúrát, fejleszteni a technológiát, korszerűsíteni a munka- és üzemszervezést és a figyelmet elsősorban azokra a cikkekre kell fordítaniok, amelyek a növekvő világpiaci versenyben perspektivikusan is leginkább megállják a helyüket. Ez egyszersmind szükségessé teszi az alkatrészek, részegységek kooperációjának fokozását is, elsősorban a szocialista integráció keretében, de a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok tekintetében is. Igen alacsony a gépiparunk termeléséhez felhasznált elemek, alkatrészek aránya; a kooperáció volumene százalékban még fele annyi sincs, mint sok, nálunk fejlettebb iparral rendelkező országban. Világos, hogy a gazdaságosság követelményeinek csak úgy tehetünk eleget, ha nagyobb szériákat gyártunk, kooperálunk, erősítjük a termelési kapcsolatokat. Ipari termelésünk túlnyomó része — mintegy 72 százaléka — a hazai szükségletek kielégítését szolgálja. Már ez a jelentős részarány is megkívánja, hogy valamennyi iparágunk nagy figyelmet fordítson a belső piac igényeinek jobb kielégítésére. A hazai felhasználók és fogyasztók szükségletének mennyiségi, választék szerinti és minőségi ellátásában iparunk az elmúlt években jó eredményeket tudott felmutatni. Figyelemre méltó ere_dményeket ért el jó minőségű termékeivel a Győri Richards Gyár, a Hazai Fésűs- fonó, a Vörös Október Ruhagyár, a Bonyhádi Cipőgyár — hogy csak néhányat említsetí — hasonló példákat szép szám« mai lehetne felsorolni az élelmiszeripar területéről és más ágazatokból is. Ipari termelésünk egyik fő vásárlópartnere a mezőgazdaság. A szállítások között olyan fontos tételek szerepelnek, mint a mezőgazdaság növekvő energiaszükségletének biztosítása, a gépek, az építőanyagigények kielégítése a vegyianyag- és műtrágya-termelés, stb. Mezőgazdaságunk növekvő eredményeiben tükröződnek a magyar népgazdaság gerincét jelentő ipar szállításai is. Ipari termelésünk tetemes hányada, kb. 28 százaléka kerül kivitelre, iparunk export- volumene — élelmiszeripar nélkül — 1974-ben kb. 1,7 milliárd rubel és kb. 1 milliárd dollár. Természetesen a nemzetközi piacon fokozódó verseny megköveteli áruink versenyképességének fokozását, a pontos, színvonalas munkát. Az előretekintés, a piaci viszonyok felmérése rendkívül fontos, mind a szocialista, mind a tőkés piacokon. A szocialista integrációhoz vezető úton még csak a kezdeti lépéseket tettünk meg. Ezt bizonyítja a kooperációk előbb említett alacsony volta is. Nem kielégítő vállalataink munkája a szocialista importlehetőségek felkutatásában? Sokszor, a könnyebb utat választva, tőkés devizáért szereznek be olyan anyagokat és feldolgozott termékeket, részegységeket és alkatrészeket, amelyeket jobb piacfeltáró munkával, idejében történő megrendeléssel a szocialista országokból is beszerezhetnének. Ennek azonban valahol határt kell szabni. Részben mert a költségvetés teherbíróképessége véges, s részben mert ez elszakadást jelent a világpiaci és a belső árviszonyok között és zavarja gazdasági tisztánlátásunkat. A tartósnak bizonyuló árváltozásokat megfelelő mérlegelés útin bizonyos mértékben követnünk kell. Ez a tényező még inkább arra ösztönöz, hogy mind teljesebben felkutassuk a sokkal stabilabb árakon beszerezhető szocialista importlehetőségeket., Természetesen a tőkés infláció exportunkban inflációs nyereséget is eredményez. E (Folytatás a 2. oldalon) A termelési szerkezet átalakítása
