Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

C^káig nem felejtik el a kétyiek azokat az eseményeket, amelyek szeptember első napjaiban ebben a kis Tolna megyei faluban megestek.

Mi történt itt tulajdonképpen?

Szeptember 3-án kezdődött a tanév — pontosabban a ké- tyi felső tagozatosok számára is ekkor kezdődött volna, ha a szülők elengedik őket a zombai általános iskolába. A párt-. kormányhatározatok, meg a megyei körzetesítési terv értelmében a kétyi felső tagozatot, ahol addig összevont osztályokban folyt a tanítás, az 1973—74-es tanévtől kezdődően Zombára körzetesí- tették. Ebbe nem tudtak belenyugodni a kétyi szülők. így aztán három-négy napon keresztül minden reggel elkísérték a gyerekeket a buszhoz, de felszállni már nem engedték őket. Inkább vitatkoztak a helyi, de főként a járási, megyei vezetőkkel, akik azért mentek ki Kétyre, hogy a kör. zetesítés előnyeiről győzzék meg a szülőket. Egyre forróbb lett a hangulat, elszabadultak a szenvedélyek, a logikus érvekre mind több meggondo- lat1"-' ípft a válasz.

BujZü' ISTVÁN

Három asszony az izgalmak következtében elájult, a körzeti orvos hirtelenében egy doboz nyugtatót osztott ki. ízelítőül néhány elhangzott mondat: ,,Mi szültük, neveltük, etettük a gyerekeinket, nem engedjük őket elrabolni. Megszüntetik a felső tagozatot, elássák a falunkat. Ha Zombára járnak iskolába, nem lesz időnk szeretni a gyerekeinket”. Mit válaszolhattak minderre a járási hivatal, a járási párt- bizottság, a megyei művelődésügyi osztály vezetői? A szakrendszerű oktatás előnyeiről beszéltek, arról, hogy mennyivel jobb, ha képesítés nélküli nevelők helyett, szaktanárok tanítanak, ha összevont osztályok helyett speciális szaktantermekben sajátítják el a tanulók az anyagot. Az érvek süket fülekre találtak, mindenki csak a magáét hajtogatta. Mindez néhány napig tartott, aztán amikor már nem volt kivel vitatkozni, a kétyi szülők szépen "elrakták a gyerekeket a buszra, engedték őket az iskolába. Azóta majd három hónap telt el. Az emlékezetes és tanulságos esetről megkérdeztünk néhány érintettet.

Bősze István, a bonyhádi járási hivatal művelődésügyi osztályának tanulmányi felügyelője:

— Jobbnak látnám, ha nem feszegetnénk ezt a kérdést. Sok .félreértés történt ott a szülők részéről. Mi már tavaly végre akartuk hajtani a körzetesítést, de akkor mereven -elzárkóztak. Idén nyáron aztán három szülői értekezletet is tartottunk, végül a községi tanácsülés ho. zott határozatot a felső tagozat megszüntetéséről.

— Véleménye szerint, megfelelő volt-e az előkészítés?

— Nem mondhatom, hogy nem fektettünk bele elég energiát. Talán még többet kellett volna. Számomra a tanulság: a következő körzetesítéseknél nagyobb szerepe legyen a helyi vezetőknek és a párttagoknak. Azt hiszem, ha velük jó előre megbeszéljük a dolgokat, másképp alakul a helyzet Ké- tyen is.

Tompái Béla, Kéty tanácséi, nőké:

— Talán maga a szervezés sem volt megfelelő. Nem lett volna szabad ilyen hosszan foglalkozni a dologgal. Akartak itt körzetesíteni már 63- ban, meg tavaly is. Mindkét esetben abbamaradt a dolog.

A korábbi próbálkozásokról Sárkány Titusz vb-titkár elmondta. hogy 1968-ban a helybeli pedagógusok mentek el a szülőkhöz. Aláírattak velük egy nyilatkozatot, melyben az állt. hogy beleegveznek a körzetesítésbe. Sokan nem is tudták, mihez adják a nevüket, csak a szülői értekezleten pattant ki a botrány. Akkor abbahagyták a szervezést. Tavaly ismét napirendre tűzték a dolgot. az akkori iskolaigazgatót azonban — pénzügyi fegyelem- sértés miatt — elhelyezték a községből. A körzetesítésből nem lett semmi. Idén nyáron három szülői értekezletet is tartottak — eredménytelenül. Mikor aztán már nagyon közel volt a tanévkezdés, augusztus 27-re összehívták a községi tanácsülést, amely meghozta a határozatot, méghozzá egyhangúlag:

„A tanács a kétyi felső tagozatú (5—8. osztályos) tanulók Zomba községhez történő körzetesítését kimondja. Utasítja a vb tisztségviselőit, hogy az érdekelt szülők figyelmét hívják fel gyermekeik Zomba községbe történő járatására. Határidő: szeptember 1. Felelős: Tompái Béla tanácselnök

Tolna megyében az iskolák körzetesítése már jó néhány esztendővel ezelőtt megkezdődött. A kétyihez hasonló eset sehol nem fordult elő. Ha egyik-másik helyen eleinte húzódoztak is a szülők, később már azt kérték, hogy ne csak a felső, hanem az alsó tagozatot is körzetesítsék. Látták, mennyi haszna származik a gyereknek abból, ha jól felszerelt. jó szakos ellátottságé iskolába jár. bizonyára Kétyen is így lesz — idővel. Mert most még nem egészen nyugodtak meg a kedélyek.

Hajdú Istvánnét — aki annak idején a buszmegállónál rosszul lett — otthon találtuk. Takaros ház, rendezett, tiszta udvar, a lakás berendezése elárulja. hogy a családnak nincsenek anyagi gondjai. Innen két gyerek jár Zombára. A kislány nyolcadikos, a fiú hatodikos.

— Nincsenek rossz helyen,

az biztos. Délután napköziben tanulnak, az is jó. Csak korábban hazajöhetnének. Szeretem, ha körülöttem vannak a gyerekeim. Meg az új igazgatót is sajnáljuk. Ugye, idekerült tavaly igazgatónak, aztán egy év után már nem igazgató. Most már nem is annyira ezzel az üggyel vagyok elfoglalva. hanem azzal, hogyan tud elhelyezkedni a nyolcadik után a k’s'ánv.

HAJDÜ ISTVANNÉ

— Mi a véleménye azokról a parázsjelenetekről, amelyek szeptember első napjaiban a buszmegállónál lejátszódtak?

— Nagyon szégyellem magam a gyerekek előtt. Nincsenek is hozzászokva az ilyesmihez, mert itthon még egy hangos szót, veszekedést se hallanak soha.

Nagy Vincéné postai kézbesítővel a postahivatalban beszéltünk. Naponta végigjárja a falut, sok emberrel találkozik, elmondhatja nekik a véleményét. Sajnos, nem híve a körzetesítésnek.

— Ellene vagyok, különösen annak, ahogyan elkezdték. Azt mondták, ..először az értelmes szülőket hívják össze, akik majd segítenek a többit meggyőzni”. Kérdem én: a többi nem értelmes? (A fenti, vagy a fentihez hasonló kijelentés a tanácselnöktől származik,

kérdőre is vonták a felettesei.

Természetesen egy rosszul fogalmazott mondatból csak akkor kerekedik ügy, ha van, aki csinál belőle.) Amikor én voltam iskolás, összevont osztályba jártunk, mégis ember lett belőlünk.

— Igaz-e, hogy sokan azért ellenkeznek, mert ha napközi, be jár a gyerek, nem lesz, aki délután dobjon egy villa szénát a tehénnek, öntsön vizet a kiscsirkéknek?

— Ez is fennáll.

Egy másik szülő, Csibi Sebestyénné ezt mondta:

— Pénzbe kerül a napközi, nem is kevésbe.

— Mennyit fizet naponta?

— A hatodikos fiam után, háromötvenet.

Háromötven látszólag nem nagy pénz, ott viszont, ahol három gyerek taníttatásáról kell gondoskodni, sok kicsi sokra megy. A vérdés az, megéri-e a „befektetést”. Mindenképpen. Csakhogy erről — nem is most. hanem sokkal korábban — meg kellett volna győzni Csibi Sebestyénnét, és a többi szülőt. Hogy kinek? Az oktatásügyi szakembereknek. a helyi tanács vezetőinek, a párttagoknak, pedagógusoknak, tanácstagoknak. A járási pártbizottság illetékes munkatársa a közelmúltban foglalkozott a kétyi alapszervezet munkájával. A taggyűlésen elhang. zott, hogy „egyesek” segítették a körzetesítést, mások ezzel kapcsolatos tevékenységével viszont nincsenek megelégedve. Mindez nem vet jó fényt a helyi alapszervezetre.

László Péter, a járási párt- bizottság titkára:

— Tanulságos a kétyi eset. A jó szándék, a jó döntés — aminek végeredményben közelebb kellett volna hoznia a község lakóit és vezetőit, hiszen az emberek, a gyerekek érdekében született meg — a végrehajtás során éppen az ellenkező hatást érte el. Az ügyet még a tanév befejezése előtt le kellett volna zárni, akkor marad idő arra. hogy a nyáron megnyugodjanak a kedélyek.

Most már úgy látszik, lezárul a kétyi körzetesítés ügye. A héten falugyűlés volt a kultúrházban. Nagyon sokan részt vettek rajta, számos felNAGY VINCÉNÉ

szólalás elhangzott. A körzetesítés szóba sem került.

Útban Szekszárd felé. a gépkocsi kilométeróráján lemértük a kétyi és a zombai iskola közötti távolságot. Nem a világ végére járnak a kétyi gyerekek, mindössze 3,5 kilométerre a kétyi iskolától. Az viszont igaz, hogy sokszor késik a busz. Pedig a Volánnál is tudhatnák, hogy mennyire fontos — különösen itt és most — a menetrend betartása.

Zombán éppen fizikaórát tartottak a nyolcadik osztályban. Borján János fizika szakos tanár a fogyasztók soros kapcsolásáról beszélt a gyerekeknek. A csak fizikai előadónak használt teremben szemléltetőeszközök, drága berendezések sorakoztak a szekrényekben, asztalokon. A padokban ott ültek a kétyi tanulók is, akik az otthoni iskolában talán soha nem láttak volna hasonló — csak drága pénzért beszerezhető — műszereket. Zombán az órák kilencven százalékát szaktanárok tanítják. Kétyen több lett volna a képesítés nélküli nevelő, mint a képesítéssel rendelkező. Melyik iskolában szereznek több ismeretet a tanulók, honnan juthatnak be könnyebben a középiskolába? A válasz egyértelmű. tudják ezt a kétyi szülők. Még az a néhány is, aki tovább hajtogatja a magáét.

GYUR1CZA MIHÁLY Komáromi Zoltán felvételei

Szülői értekezlet a laktanyában

TOMPÁI BÉLA

A múlt hét egyik reggelén, a napi feladatokkal kapcsolatos megbeszélés után Horváth József növényvédős mondja Bakonyi József igazgatóhelyettesnek:

— Akkor hát közös ügyben utazunk?

— Közös ügyben?

— Igen. A honvédséghez, a gyerekek után. szülői értekezletre ...

— Csakugyan. Amikor a gyerek kikerült az iskolapadból, azt hittem, nem kell szülői értekezletekre járni. És no lám; alig vonult be a gyerek, már szülői értekezletre hívnak

*

A laktanya egyik előadótermében gyülekező szülők között ismerős arcokat látni. Szekszárdiakat, és mint a kölcsönös érdeklődés során kiderül, a környező községekből is meglepően szép számmal jöttek.

A szülői értekezlet szinte ugyanúgy kezdődik, mint amikor az elsős gyerekek szülei először találkoznak a tanítókkal. tanárokkal. Az alakulat parancsnoka bemutatkozik, bemutatja a politikai helyettest, a párttitkárt, a KISZ-titkárt az alegységek parancsnokait.

A téma viszont már nem iskolás. amelyről a parancsnok a szülőknek beszél, arról, hogy a néhány héttel ezelőtt bevonult fiatalok hogyan illeszkedtek bele abba a kötöttebb, zártabb közösségbe, amelynek két éven keresztül, tagjai lesznek.

— A bevonult fiatalok olyan beosztásba kerültek, amely azonos, vagy hasonló polgári képzettségükhöz, illetve olyanba. amelyet az MHSZ-ben folyó sorköteles-kiképzés során elsajátítottak. Tapasztalatunk az, hogy a rövid idő alatt is jól beleilleszkedtek a katonaéletbe, fegyelmezetten végzik feladataikat, viselik el a nehézségeket. amelyeket — mi tagadás, nehéz követelményeknek keli megfelelniük — a kiképzés rájuk ró.

— A hadseregben a katonai kiképzés mellett komoly politikai és kulturális nevelőmunka is folyik, és ezzel az értekezlettel az a tulajdonképpeni célunk, hogy a szülőkkel közös nevezőre jussunk a nevelés módszereiben.

Végül kérte a szülőket: ösztönözzék fiaikat arra, hogy törekedjenek kiváló teljesítmények, és egyben címek elérésére, igyekezzenek minél magasabb rendfokozatot elérni, mert ezek számtalan előnyét a hadseregben, de a leszerelés után is élvezik.

Aztán következtek a „közös

információcserék” — a szülők és az alegységparancsnokok között.

— Pont ilyen a gyerek — bólogatott elismerően az egyik szülő a fiatal hadnagy jellemzése után.

— Ilyen rövid idő alatt így megismerték?

— Bennünket a főiskolán már nemcsak parancsolni tanítottak. hanem arra is. hogyan kell jó nevelőnek lenni — válaszolt mosolyogva a fiatal hadnagy.

Szóba kerültek erények, gyengeségek, hogy * az egyik srác szeret hencegni, a másik nagyon határozott, pontos, a harmadik, hogy polgári szakmáját nagyon jól tudja hasznosítani. a negyedik, hogy a lövészettel hadilábon áll, mert ideges, kapkodó természetű. Viszont egyről sem hangzott el olyan megállapítás, hogy fegyelmezetlen, nem tud beilleszkedni a katonaéletbe.

— Lesznek köztük kiválóak, lesznek köztük jó katon4k, akik becsületesen leszolgálják a két évet — összegezték mondanivalójukat a parancsnokok, a szülők pedig azt állapították meg; jó kezekben vannak a gyerekek, és csak hasznukra válik az elkövetkező kát év.

B. I.

A kétví ügy