Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-02 / 282. szám
tudtam a könyvecskéről, hogy kincs. A regölyi kovácsmester nehezen taníttatott fiának, Dávid Tibornak sok tekintetben téves szemléletű könyvecskéje nagy becsben áll a faluban. A szociográfiát 1934-ben írta Dávid Tibor. Mai haszna: eml"keztetés. A sokszor ki- hagvó, pontatlan memória segítése. Így éltünk negyven éve, így élünk ma. Ablaktalan szoba fürdőkáddal Harminckilenc éve 2321-en, ma 2060-an laknak Regöly- ben. (Az utóbbi években nőtt a falu lakossága.) 560 ház áll, kilenccel több, mirft 1934'ben. Fonott karosszék az egykori tornácon: betűz az ősz Végi nap. Az üveges tornác és hat helyiség: ez a főépület. Szoba az öregeknek, nappali, gyerekszoba az unokáknak és hálószoba. Tóth Ferenc tsz- nyugdíjas lakja, feleségével, Giza nénivel, agronómus ve- 3ével. orvosírnok lányával és két fiúunokájával. Késett a regölyiek az első ;,házat” nem lakták, a másodikban laktak az öregek, a fiatal házasok meg a konyhában, vagy az állatok mellett háltak. T'-'-thék lakása kényelmes, lakályos. A nagyszülők szobája köves, szőnyegezett. A nappaliban tévé, könyv, újság, a padló fénylő sárga, a gye'" rekek szobáiéban játék, tankönyv, a hálószobában világos szekrénysor. Az ablakokon nylonfüggöity, a falakon családi képek. A nagymama büszke: az ajtóból figyeli, hogyan hordjuk körül szemünket a berendezésen. Kinyitja a fürdőszobát, konvhát. és restelkedik; a gyerekek otthagyták a pancsot, a hűtőszekrényben ott a déli maradék. Keresem Tóthéknál az ablaktalan szobát. Nincs. Azt írta róla Dávid Tibor, hogy minden háznál vart, s benne az egész család meghúzza magát. „ ... ahol sajnálják a tüzelőt, márpedig ez csaknem mindenütt így van, ott éjjelnappal benn laknak, ott főznek és alusznak.” Egvetlen házban sincs ablaktalan szoba. Kamrának használ iák, vagy ebből alakítják ki a fürdőszobát. A fürdőszoba Regölyben „divat”. A legutóbbi adatok szerint 230 fürdőszoba van a faluban, berendezve, használva. Az 1934-es év krónikaírója azt írta a regölyiekről, hogy „tisztogatási érzésük hiányos”. Hogy a fehérneműt nem mossák, mosakodni nem szeret" nek. Egy idős regölyi A 648 regölyi termelőszövetkezeti tagnak a fele nyugdíjas vagy öregségi járadékos. (324-en.) Antal Péter egyedül lakik. Nagvkabátban ülünk a konyhában, Péter bácsi marasztalja a sapkát, kalapot. Utóbbi a megtisztelés jele Regölyben, előbbi szokás. Nem vesszük le a kabátot, jelezve, hogy nem maradunk sokáig. Antal Péter hetvenhárom éves. 1970 óta tsz-nyugdijas. 538 forintot kap. Kiadása már kevés van: ruhát régóta nem vásárol, hat éve festetett, rádiója nincs. — Nyáron elvesződök a szőlővel, különben nem dolgozom már. A nyugdíj elég arra, hogy ne kelljen 73 éves fejemmel a kenyérért aggódnom» Változások Regölyben — Csak a lovak hiányoznak. Az utcán most is megállók, ha szép lovat látok. De a fo- gatosok is megállnak, Péter bácsi, mit szól? Aranyérmet, díszoklevelet kaptak a lovaim: legutóbb a Horkantó 1958-ban. A regölyiek híresek lószere- tetükről. Vagy csak múltidőben jogos az állítás? Most csak egyetlen lovásztanuló van Bábolnán Regölyből. Dávid Tibor idejében az istállókra nagyobb gondot fordítottak. mint a lakóházra. Péter bácsi kilép nehéz bőrpapucsából, bemegy az első házba. Fényképeket hoz: Fényes szőrű büszke mének, nagy bajuszú, peckes paraszt- emberek. Péter bácsi öccse, bátyja, jómaga egy-egy lóval. ,A kiállítási fényképész készítette, jó pénzért. — A 16 szép és okos állat. Az volt az ember egyik oldala, azzal kereste a kenyeret — krákog egyet, és összesöpri a megtöredezett fotókat. A lakókonyha egyetlen dísze egy kisméretű bronz lószobor. Móriék kisfiái Nemrégen készült el Móriék háza. Négyéves forma kisfiú áll az ajtóban, a rádió a déli híreket mondja, csecsemősírás hallatszik. Néhány idős asszony a fejét csóválta, amikor Móriné a második gyereket várta. Az „országos divat” egykének Regölyben múltja vart. Ügy tartották: az okosnak egy gyerek sok, az egyse — elég. Annak idején virágzott a tiltott magzatelhajtás, számos asszonynak fiatalon ástak sírt a temetőben. Móriné eteti Csabika fiát, Laci, a nagyobbik rajzolja őket. (Pont, pont, vesszőcske, a papíron.) A népesedéspolitikai határozatról beszélgetünk. Móriné nehezményezi, hogy a termelőszövetkezetben dolgozó anyák most sem egyenlő gyermekgondozási segélyt kapnak az ipari dolgozókkal. — Életkörülményeink majdnem egyformák, és a falusi gyermekek sem érnek kevesebbet a városiaknál! Hajdan a regölyi fiatalasz- szony nem sok segítséget kapott. Volt, aki a szülés után már másnap dolgozni kényszerült. Nem maradhatott otthon a fiatal anya kicsinyével, mert a ház körüli murtka ellátása, a főzés, az öreganya dolga volt, a fiatal a mezőre járt. De hát ki csodálkozik rajta, hogy az ember mindig többet szeretne? Negyven éve két bába segítette a kis regölyieket a világra. Ma a pincehelyi kórházban születnek. Évek óta tizennyolc, huszonnégy csemetével gyarapodik a község. 1934-ben harmincketten születtek — a krónikaíró ezt a születési számot borúsan szemlélte. Mit szólna az 1973. évi adathoz? A művelődés jelei Már készen áll a könyvtár új helye. Tágas, korszerű lesz, módot ad a 6250 kötetes állomány bővítésére. 6250 kötet — nem sok. A jelenlegi körülmények között ennyinek sincs biztosítva az épsége. Szűk, vizes a könyvtárszoba. Magántulajdonban 29 500 kötet könyv van, azaz egy re- gölylre cirka tizennégy kötet jut. Igényes folyóiratokból — Világosság, Valóság stb. — egy-egy példány talál gazdára. Igaz, száznégy más lap jár, 516 a rádió, 401 a tévéelőfizető. Mozi, stb. nirtcs — olvassuk az egykori krónikában. Ma van mozi — hetente kétszer vetítenek benne, és 1968 óta áll a szép művelődési ház. Szép is, új is, csak éppen nem korszerű. Egy nagyterem, három öltöző és két iroda. Éppen olyan, amit nem érdemes építeni. Szakkörnek, klubnak nincs helye berfne, tulajdonképpen csak nagy rendezvények tartására alkalmas. Olyan népművelési koncepciót erőltetve Regölyre, ami már évtizede elavult. A Déryné Színház előadásain; a tánccsoport bemutatóin megtelik élettel a ház, hétköznapokon — amelyekből több van — csertdes. Mindössze két klub, két tánccsoport és egy citerazenekar van. Szakkörökre, ismeretteriesztő előadásokra lenne szükség — már 1934-ben is szerették Regölyben az ilyen rendezvényeket. A gyógyszertár és a tornaterem van hátra Szerencsésebb a többi új létesítménye a falunak: új kis- áruházának bőséges a választéka, a közelmúltban adták át az új postát, a tágas orvoslakást, bővítették az iskolát. — Ha elkészül a gyógyszer- tár és az iskola tornaterme,’ már csak utat, járdát kell építeni Regölyben, amennyire csak futja — mondja Dávid Gyula, a község népszerű ta* nácselnöke, aki szinte szociografikus szenvedéllyel tartja számon községe fejlődését. Valószínű, hogy a gyógyszer» tár és a tornaterem elkészülése után felmerül új, más igény Regölyben. Mindig több kell az ittenieknek, és becsületükre legyen mondva, meg is teremtik maguknak. Dávid Tibor könyve meg hasznos lesz a fiatal, az eztán születő regölyieknek, ha tudni akarják, honnan indult falujuk. VIRÁG F. É. .: Gerencsér Miklós t Aradi napló 51. Áld céltudatosain készül nagy szerepre, az fokozatosan hozzáedződik a lelki teherviseléshez, és aztán, ha alkata is szerencsés, bírja a magas próbatételeket. Mindenre számított, a távoli helyőrség névtelen huszárkapitánya, csak arra nem, hogy néhány nap alatt az országos politikai izgalmak középpontjába kerül. Egyrészt a szűnni nem akaró ünneplés, mindenütt, ahol magyarok laknak, másrészt az újdonsült kormány kínos zavara. Miközben Máramaros vármegye és Eger városa felhívással fordult az ország közvéleményéhez a Lenkey-huszárok védelmében, addig a budai hadügyminisztérium a büntetés módozatát fontolgatta. Lenkey János és századának valamennyi katonája kényszerű vesztegléssel várta sorsát Máramarosszigeten. A parancsnoknak volt ideje felmérni azt a bonyodalomhalmazt, amelyet okoztak. Kelet-Galí- ciában mindössze annyit tudott a honi helyzetről, hogy független magyar kormány alakult és csak az uralkodó maradt közös Ausztriával. Honnan érthette volna az új államjogi helyzetből következő osztódási komplikációkat, a kulisszák mögötti ádáz huzavonákat. ö csak a szolgálathoz értett, csak a hadsereg sablonrendszerében igazodott el, de itt sem tovább, mint amed. dig n csapattisztek hatásköre és érdeklődése terjedhet A katonáskodás és a politika találkozási pontja oly messze volt tőle, mint Bécs Kelet- Galíciától. És íme, a magyar minisztertanács most miattuk ülésezik. A magvar miniszterelnök miatta szalad a királyhoz. Nyilvánvalóan elmarasztalta tettüket Mészáros hadügyminiszter. azt javasolja, hogy fegyverezzék le, oszlassák fel a századot, s legényeit sorozzák. be a budai Ferdinánd- huszárokhoz. Több mint egy hónapon át tiszti bizottság vallatta, faggatta őt is, a századot is. Bizalommal jöttek, a hazai vezetők pártfogására számítottak. most pedig vesztegzár alatt várják, miként bánnak el vele és huszárjaival Zokszó nélkül tűrték a vizsgálatot. De fegyelmükön átütött a keserűség. Amikor kérvényt írtak a hadügyminiszternek, megokolták tettüket: „Édes hazánk boldogsága és csendje fenntartására siettünk”. Egyszersmind fogadták, hogy örömest alávetik magukat a parancsnak. csak küldjék őket minél előbb szembe az ellenséggel. Kérésük teljesült. Minden fegyverfogható emberre szükség volt a bácskai harctéren. Mégis kegynek számított, hogv feltételesen megbocsátottak a századosiak. ígérték n°- fci, a harctéren dől el, együtt hagyják-e avagy feloszlatják a századot • A kellemes tavaszból perzselő nyár lett, mire végre elindulhattak iúlius húszadikán a verbászi táborba. Fenn, a Kárpátoknál hagyták el a Tiszát, naptól perzselt mezőkön át lovagoltak Szatmárnéme- tin, Nagykárolyon. Nagyváradon, Sarkadon, Békéscsabán át. hogy aztán Szegednél megint kiérjenek a Tiszához. A folyón túl a bácskai síkság, délebbre Verbász, a tábor, ahonnan egyenesen a harcmezére visz az út. Mindez oly messzire van a Dnyeszter-parti Maryampol- tói, mintha a világon se lenne Kelet-Galícia. Törődtek is már az egyszerű szívű huszárok Kalliany tábornokkal, meg az egész császári ármádiával! Nem úgv Lenkey. Mögötte ott lépdelt a hűvös árnyék, amely mindig Sztaniszlau felé mutatott. Ha nem is értesült róla hivatalosan, semmi kétsége nem lehetett afelől, hogy volt osztrák parancsnokai megindították ellene a hadbírósági eljárást. Hiába került át a magyar hadsereg hatáskörébe, hiába volt egyensúly isimét a mundér és a lelkiismeret között. nem szaggathatta ki lényéből mindazt a beidegződést. mindazt az emberi térfogatában jelen lévő nevelési és életmódbeli eredményt, amely a mi hadseregünkben vált személyisége tulajdonává. A harmonikus kedélyállapot legnagyobb veszedelme az egymást kizáró indulatok együttes jelenléte egyazon lélek klímájában. Miként a közönséges természetben: hideg-meleg ütközik és kész a jégverés. De amíg a természetben zajjal, látványossággal megy mindez végbe, addig az ember zivatarai a tűnődő homlok csendje mögött tombolnak. Lenkey a miénk is. Hozzánk tartozott, sokáig tisztelt bennünket. Talán szeretett is. Oszrák tisztként szerette a katonai hivatást. Osztrák katonaként élvezte a tiszti hivatás igen magasra tartott ázsióját, őszintén, önként respektálta az ugyancsak magasra tartott és cseppet sem kedélyes regulánkat S a mi számunkra mi kellett őbelőle? Csak a janicsár. A vak eszköz. A nyers izomerő. A szolga, aki roppant gőgös cifra ruházatára, lovára, trombitájára. ám vacogion benne a lélék, ha reápirítunk. Mindezt nagyon különösnek találom, . ahogy életemben először megpróbálom végiggondolni. Végtére is mi jogosít fél bennünket arra, hogy mindenek fölé helyezzük osztrák glóriánkat? Mi az a magasabb eszmény, amelyért jogunk van kiválogatni seregünkbe egy másik nép legjobb egvedeit? Egyáltalán, a trónöröklés vitathatatlan törvényén túl. milyen jogcímen tekintjük alávetettjeinknek a magyarokat? Nos. ha bennem fölkiálthatnak iiyerf kételyek. Lenkey Já-* nosban sokkal jogosabban kiálthatnak fel. Be kell vallanom, indokokat én - sem találok a látszatra oly magától értetődő előjogainkra, pedig hát ezerszer inkább osztrák vagyok, mint Lenkey János. Minél több állítást merek megkérdőjelezni, annál kike- rülhetetlenebb a következtetés: Ez a sok büszkeség, ünnepélyes követelőzés a sérelmek drámai mutogatása, a jogok fenyegető ismételgetése nem egyéb, mint kidolgozott szertartási díszöltözet a cinikus rablóösztön pucérságára. Megáll az eszem, ha természetes módon próbálom használni, s így kérdezem magamtól: mit keresek én az aradi várban? Vajon attól a magaménak tekinthetem-e ezt az erődöt, hogy a fegyvereink jogán gyógyíthatom benne a rabjainkat? Ez a felemásság fog szétmorzsolni bennünket. Rabtartó orvos vagyok. Lenkey pedig olyan katona volt, akinek magyarsága kizárásával kellett magyar huszárnak lennie az osztrák hadseregben. Ebből is látszik, hogy a hatalomvágy önmagában, lett légyen bármilyen következetes, nem egyezik feltétlenül a józan ésszel. Minél kevésbé tudja eltitkolni logikai képtelenségeit, annál tisztábban szemlélhető a maga valódi lényegében a meddő uralomvágy. Aki hitt a látszatnak — mint én is — annak nagyrészt le kell mondania önmagáról. Hiszen ez az uralomvágy teremtett bennünket olyan időben, amikor mégnem volt mddő. Mi, a szorgalmas teremtmények éltettük tovább, fenntartva a látszatot, hogy a hatalom vérkeringése a miénkkel azonos. (Folytatjuk) Népújság 1973. december 2.
