Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-15 / 267. szám

Munkaügyi döntőbizottság a tsz-ben

Ahol a kevés elfoglaltságnak örülnek

Két nemzedék

Pólya Zsuzsa vékony, filigrán kis’ány, mégis tíz tonnányi erővel bír. Érdekes kontraszt: törékeny termetű lány a hatalmas présgép mellett. (Ez a lengyel gyártmányú monstrum a Mezőgép várdombi gyáregységének legnagyobb gépe.)

Zsuzsa kezén vastag kesztyű. Baljával kiemel a mellette levő ládából egy kerek lemezt, a gép alá teszi. Utána mindkét keze lecsúszik a kapesológombokra. A lomha gép megmozdul. hatalmas csattanás. egy koccantás a jobb kézben levő kalapácscsal. és a kész alkatrész repül a jobboldalt levő ládába. Ez a. néhány mozdulat ismétlődik egyszer, kétszer, tízszer, sok százszor naponta.

— Most a Szekszárdi Vasipari Vállalatnak dolgozom bérmunkában. Az' olajkályhák huzatszabályozó tányérját készítem, miután az idei évre tervezett öntözőcsőprogramot már teljesítettük. Ahhoz is nagyon sok alkatrész kikerült a prés alól.

Zsuzsa ugyanolyan tulajdonos-felelősséggel beszél munkájáról, mint azok a férfimunkatársai, akik két évtizeddel ezelőtti traktorosokból váltak a vasasszakma művelőivé. Mögötte pedig még csupán hároméves munkásmúlt áll.

— Hogyan, miért választja égy fiatal falusi lány a nőiesnek egyáltalán nem nevezhető foglalkozást?

— Egyszerűen; Tovább tanulni nem volt kedvem. Milyen foglalkozást válasszak? Járjak be Szekszárdra, vagy valahol távolabb keressek

munkahelyet? Hiszen itt van a munkalehetőség helyben. Ott lakunk a pilisi elágazásnál, öt perc alatt it,t vagyok a munkahelyemen. / Különben, apám is itt dolgozik, bátyám is itt tanult szakmát, még azzal sem volt gondom, hogyan illeszkedők be a közösségbe.

— Kezdettől itt dolgozik a présgépen ?

— Nem, csak tavaly november óta. Addig a tekercselőüzemben voltam. Kérdezték, lenne-e kedvem a préshez. Miért ne? Egyáltalán nem nehéz munka, semmivel nem nehezebb, mint gondolom, egy textilgyárban.

— A kesztyű a kezén?

— Nem is annyira azért, mert a kezem tisztaságára vigyázok, hanem, hogy a lemezek éle fel ne hasogassa.

— Nem fél, hogy a prés elviszi valamelyik ujját?

— Nem. A baleset kizárt, mert csak két kapcsolóval lehet indítani. De ettől függetlenül is vigyázok minden mozdulatomra,

— A jövő?

— Itt akarok továbbra is dolgozni. Nem lehet panaszom a keresetre, és kollektíva is nagyon jó. Vannak fiatalok, van KlSZ-szerveze-. tünk, van társadalmi munka, politikai oktatás, vetélkedő, szórakozás, gyakran közös program az alsónánai KISZ- szel. Vezetőségi tag is vagyok, gazdasági felelős, nemrég választottak újjá.

Sallay Sándor, a szakszervezeti bizottság titkára hozzáfűzi:

— Zsuzsa munkáját a tröszt kéthetes olaszországi üdüléssel jutalmazta.

— Rendkívüli élmény volt számomra ez az utazás. Bécset, Triesztet, Velencét látni, pihenni a tengerparton. És még külön öröm, hogy elismerik a munkámat.

Mikor Séri néni — Bogár Já- nosné— annyi idős volt, mint most Pólya Zsuzsa, bolondnak nézte volna, aki azt mondja neki. hogy egyszer majd elektromos szakmában dolgozik, villonymotort, transzformátort tekercsel, pupinegységet készít, a szerszáma fogó és forrasztópáka lesz*

— Alsónyékről — ott lakunk — tizenöt évig az erdő- gazdaságban dolgoztam a csemetekertben. Kapáltunk, gyomláltunk. Mennyi is? Igen, már hét éve, hogy munkát változtattam, miután férjem is itt dolgozik, idejöttem Várdombra.

— Nem volt furcsa a kapa után a fogó. a páka?

■ — Jaj, dehogynem. El is voltam keseredve kezdetben, mert a brigádvezető nem fogadott valami szívesen. Otthon volt ugyan villanymotor, de annak a belsejét ép.nem láttam soha.

— Magyarázták a fogásokat, hogyan kell tekercselni,

én meg megkérdeztem:

— Mind ilyen. nehezen megy?

— Még nehezebben, mert meg kell tanulni a pólusokat is bekötniji

— Hát, ha kell, megtanulom én a bekötést is. Egy négy pólusú motort kötöttem be, mutatom a brigádvezetőnek: nézze meg, jól van-e bekötve.

— Azt mondja, jól. Ki kötötte be?

— Én.

— Sári néni, nem is olyan tehetetlen, mint hittem.

— Szóval, attól kezdve a brigádvezetőm legkedvesebb

munkása lettem. Nem tudom, miről, talán a ruhámról ítélt meg kezdetben — látják, most is bőszoknyában járok —. én meg ráadtam magam, hogy akárhogyan is, de megtanulom ezt a szakmát;

— Közben átkerültem ide, a pupinműhelybe. A pupin- egység kábelcsatlakozó, a Telefongyárnak készítjük. Négy hétig Pesten voltam tanfolyamon.

— A legkényesebb munkákat a Sári nénire bízzuk — mondja Bognár Jenő műhely- vezető. — Ha valahol szükség van a finom, higgadt kézre, akkor itt igazán, mert ezeken a kábelcsatlakozókon kétezer voltos áram megy át. Sári néninek tekintélye van az üzemben, amit mond. arra oda kell figyelni. A megbízható, jó munka különben családi vonás. Bogár János, a valamikori gépállomási traktorszerelő most az egyik legjobb lakatos.

Sári néni életútja eltért a hozzá hasonló korú sárközi asszonyokétól. Amíg azok megmaradtak a házi-, a mezei munka, a szövőszék mellett, ő szögre akasztotta a kapát és forrasztópákával cserélte fel. De úgy, hogy elismert munkás lett. A dicséretet szerényen elhárítja:

— A kitüntetéseket .adják a fiataloknak.-Nekem már nincs sok időm hátra, három év múlva elérem a nyugdíjkort...

Bognár István Gottwald Károly

A mözsi Uj Élet Termelő- szövetkezetben öttagú munkaügyi döntőbizottság foglalkozik a tagság ügyes-bajos dolgaival, összetétele olyan, hogy szinte minden ágazat képviselve van: található benne traktoros, szerelő, kertész és állattenyésztő. Elnöke Vígh Istvánné könyvelő, tőle kértünk információt a döntőbizottság tevékenységéről.

— A közgyűlés 1972. január 22-én szavazta meg a munkaügyi döntőbizottság létrehozását. Azóta mindössze hat ügyet tárgyaltunk, szerencsére kevés a dolgunk. De azt hiszem ez a jobbik eset, mert azt mutatja, hogy nincs sok nézeteltérés a tagság és vezetőség között.

— Említene egy-két konkrét esetet?

— Többnyire a háztájival kapcsolatos vitás kérdésekkel foglalkoztunk, de szerepelt már napirendünkön pótsza-. badság és nyereségrészesedés kérése is. Az egyik tag például év közben kilépett a termelőszövetkezetből, ennek ellenére igényt tartott a nyereségrészesedésre. El kellett utasítanunk, mert az alapszabály kimondja, hogy aki december 31-én nem rendelkezik tagsági viszonnyal, az nem kaphat nyereségrészesedést.

Egy másik esetben a tag el* idegenítette háztáji szőlőjét, ami ugyan a saját tulajdonát képezte, de helyette nem kaphat újabb területet. Annak sem tudtuk megítélni pótszabadság iránti kérelmét, aki nem dolgozta le az évi 250 munkanapot

— Tehát csupa elutasító hac tározatot hoztak eddig?

— Nem, egy esetben helyt adtunk a kérésnek. A feleség tulajdonát képező földterületet tévesen számították be a háztájiba, ezért a földhivataltól hozott határozat alapján 274 négyszögöllel kiegészítettük a területet.

— Vitás kérdésekben dönteni felelősségteljes munka. El tudnak igazodni a sokféle rendelet, paragrafus között?

— Mielőtt összeülnénk, aa üggyel kapcsolatos rendeleteket alaposan áttanulmányozzuk, megbeszéljük, de mindöl esetben kikérjük jogtanácsosunk véleményét is. Egyébként megkönnyíti munkámat, hogy előtte a tanács igazgatási osztályán dolgoztam hosz- szabb ideig.

Döntéseikkel a panaszosok eddig mindig egyetértettek, fellebbezés egyszer sem fordult elő, s ez bizonyítvány is.

TÓTH

Továbbképző tanfolyamok — termelőszövetkezeti vezetőknek, szakembereknek

Az utóbbi két évben jelentősen fejlődött a termelőszövetkezetek anyag-műszaki ellátása; egyre nagyobb szükség van a közös gazdaságok vezetőinek és szakembereinek továbbképzésére. 1971-ben 3000 felső- és középszintű vezető tanult s.7, ország különböző vidékein megszervezett tanfolyamokon, s idén számuk mér csaknem elérte a 6000-et. Különösen nagy az érdeklődés a továbbképzés iránt Heves, Hajdú és Fejér megye termelőszövetkezeteiben.

Népszerűek az ökonómiai és növényvédelmi tanfolyamok. Egyelőre még a vártnál kisebb az érdeklődés a kertészeti, valamint az állattenyésztés-gépesítési szakmai oktatás iránt. A tanfolyamok szervezésében és megtartásában kiemelkedő szerepet vállalt a Debreceni Agrártudományi Egyetem. a

kaposvári és a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola, valamint a nagykanizsai, gyöngyösi és körmendi főiskolai kar.

A tsz-vezetők és szakemberek továbbképzését jövőre tovább szélesítik; 6500 szakember számára szerveznek tanfolyamokat.

Egyebek között több olyan tanfolyamot rendeznek, ahol a termelőszövetkezeti és áz állami gazdasági szakemberek együtt tárgyalják meg a legfontosabb tennivalókat. Számos előadás hangzik majd el a legkorszerűbb termelési eljárások hazai tapasztalatairól.

A továbbképzés rendszerét f is korszerűsítik. Az egyetemek, főiskolák az eddiginél jobban együttműködnek majd a megyei oktatási továbbképző központokkal, illetve szak- középiskolákkal, valamint a legjobban működő mezőgazda- sági nagyüzemekké!.

Három év eredményei

November 12-én feldíszítve várta az ünneplőket Dombóvár égjük legjelentősebb üzeme, a most hároméves Láng- Gépgyár Dombóvári Gyáregysége. Az évforduló most, nem ünnepi esemény a gyáregység életében, ugyanolyan szorgalmas munkanap, mint a többi.

Egy szerény tabló mégis magára vonja a figyelmet az előcsarnokban, a három év eseményeit fényképeken mutatja be az érdeklődőknek. Jóleső érzéssel nézegetik az építkezés első fázisait, az első gyártmányokat és a legújabb termékeinket, azok akik már az ünnepélyes felavatás előtt tagjai voltak a kollektívának. Kíváncsian érdeklődnek azok is, akik később, vagy a közelmúltban léptek be a gyáregységhez. Természetesen ez a tabló azoknak is szól, akik nem itt dolgoznak, de valami ügyben ellátogatnak a

gyáregységbe. Az ízléses képes-krónikát a Minőség-brigád tagjai készítették november 7 tiszteletére.

A három év gyorsan eltelt, de emlékekben gazdag. Sok esemény, sok nehéz időszak volt, ami nehezítette a munkát, de a fejlődést nem gátolhatta semmi. A három év alatt összeszokott a kollektíva, kialakult az a törzsgárda- mag, akikre a legnehezebb időszakban is számítani lehet.

' Az első teljes év, 1971 termelési értékének több mint kétszerese, 110 millió, az idei tervünk. A háromnegyed év eredményei alapján minden biztosíték megvan rá, hogy a feladatot teljesítjük. A törzsgyár „öreg” gyáregységeivel versenyezve, az utóbbi időben egyre többször vagyunk az első helyen.

Jelenleg az NSZK-megren- delésre készülő páncélpajzsok gyártása folyik, amit igen rövid határidőre vállalt a gyáregység vezetése. Eddig még sem a határidővel, sem a minőséggel nem vallottunk szégyent.

A muríkaverseny, a brigádmozgalom egyre jobban bővül, egyre aktívabbak a résztvevők.

A pártszervezet megerősödött, a szakszervezet egyre több dolgozót von be a szervezett dolgozók táborába, és ma már a szervezettség jobb, mint sok régi üzemnél.

A KISZ-szervezet megfelelően irányítja, szervezi, neveli fiataljainkat.

A gyáregység utánpótlását fogja biztosítani az a több mint száz ipari tanuló, akik nálunk tanulják meg a szakma gyakorlati fogásait.

QSZLÁNCZI JÁNOS

\