Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-15 / 267. szám
korunk Fehérje — minden mennyiségben Állati fehérjéből az emberi ezervezet feltétlenül szükséges napi adagja 30 gramm. A világfogyasztás átlagát megvizsgálva azonban kitűnik, hogy a Föld minden lakójára csak 19 gramm állati fehérje esik, de az is olyan egyenlőtlenül oszlik el. hogy embermilliók csupán napi 2 grammal kénytelenek beérni. FEHÉRJEKON CENTRÁTUM — KŐOLAJBÓL, 1963-ban Alfred Champa- grtat francia tudósnak, a Marseille melletti Laverában sikerült kőolajszármazékok táptalajként való hasznosításával az állati fehérjékkel egyenértékű fehérjéket előállítania. Champagnat nyersolajjal, pontosabban gázolajjal feltöltött tartályokba e célra kitenyésztett élesztőgombákat helyezett el. amelyek az olaj parafinját testanyagaikhoz hasonló fehérjékké és vitaminokká alakították. Kiszámították: egy 500 kilogrammos marha súlya naponta maximum 2,5 kilogrammal gyarapodhat; ugyanakkor az időegység re vonatkoztatva nyolc marha termel annyi élelmiszert, mint egy zacskónyi élesztőgomba. Mindent egybevetve kiszámítható, hogy 30 kilogramm fe. hérjekoncentrátum ára 1 kilogramm húséval azonos. Champagnat készítménye íztelen. szagtalan fehér por. megfelelő ízesítéssel azonban pörkölt. vagy akár bécsi szelet készítésére is alkalmas. 1965-ben Nyeszmejanov szovjet, akadémikus és munkatársai újságírókat láttak vendégül. A laboratórium hűtőszekrényéből fekete és vörös kaviárt tálaltak eléjük. A legkülönösebb az volt, hogy ezt a kaviárt — bár sem külsejére, sem ízére nem különbözött a megszokottól — mesterséges úton állították elő. olyan nyersanyagból, aminek semmiféle köze sincs a tengeri halakhoz. A vegyvizsgálat bebizonyította, hogy a szintetikus készítményben a legjobb minőségű kaviár minden alkotórésze — tehát a nagy mennyiségű, értékes fehérje is — megtalálható. FEHÉRJE — ÚJSÁGPAPÍRBÓL Úr. W. Dexter Bellamy, amerikai biokémikusnak viszont cellulóz alapú hulladékokból — újságpapírból, kartondoboz-maradványból stb. — sikerült emészthető fehérjét előállítania. Módszere azon alapul, hogy bizonyos baktériumtörzsek a cellulózt megemésztik. s közben saját testük anyagaként fehérjét állítanak elő. Az eljárás érdekessége. hogy a baktériumokat városi szennyvíz-iszapból származó anyagokkal táplálják, ami egy másik súlyos probléma. a szennyvízkérdés megoldását is elősegítheti. A kísérletek során Bellamy 140 különböző, hőt kedvelő baktéri. umfajt próbált ki, míg sikerült a cellulózt gyorsan emésztő és egyben nagy mennyiségű emészthető fehérjét termelő törzseket izolálnia. Több ország kutatóintézeteiben arra is rájöttek, hogy a fából kivont facukor jóval több fehérjének lehet a forrása. mint amennyit a takarmánynövényektől remélhetünk. Az ésszerű fakitermelés hektáronként évente két tonna fát szolgáltat. Ennyi fa — ha facukorrá, majd élesztővé alakítják át — több fehérjét ad, mint az ugyanakkora területű búza-, vagy kukorica- tábla termése. Az élesztő termelésében a fán kívül sok mezőgazdasági melléktermék is felhasználható, így a kukoricaszár. a szalma, a napraforgóhéj, a nád, a melasz, a cukorrépa, sőt a savó is. Újabban már a fák és Izotópos szívvizsgálat \ szívbántalmak okainak itos felismerése elsőrendű itos célja a szívgyógyászatit Jóllehet az utóbbi évtize- c egyik kiemelkedő jelentőid vizsgálati módszere, a vkatéterezés ma már sok- ndenre fényt derít, mégsem ■szén veszélytelen és meg- helés nélküli az eljárás. Az roskutatók által újabban kihozott új vizsgálati módit viszont sokkal kíméletednek és könnyebben ke- íztülvihetőriek ítélik meg a szakemberek. A vizsgálat során indium 113 izotópot juttatnak a vérbe, és egy erre a célra szerkesztett készülék segítségéyel követik az érrendszerben, a szívben megtett útját. E módon az orvos könnyen meg tudja állapítani a szív- billentyű vagy a szívizom megbetegedését, sőt az esetleges elváltozások pontos helyét is. A mérések mindössze három percig tartanak, a mérési görbék értékelése pedig további 20 percet vesz igénybe, bokrok leveleiből is tudnak fehérjét előállítani. SZÁZSZOR TÖBB FEHÉRJE A fehérjegyártás forrásaként emlegetett mikroorganizmusok közt ugyancsak rnegbe- csülendők az gigák is. Az édesvízi algák fontos szerepét már régebben felismerték. Ta_ vakban, folyókban felsőbbrendű állatok milliárdjainak szolgálnak táplálékul. Az édesvízi egysejtű algák 6—30-szor jobb hatásfokkal hasznosítják a napfényenergiát, mint általában a növények. S mi több: tenyésztésük, illetve termelésük függetleníthető az időjárás szeszélyeitől. Az algaliszt szárított állapotban. átlagosan legalább 50 százalék emészthető fehérjét, ezenkívül 10—20 százalék zsírt, és 20—30 százalék szénhidrátot tartalmaz. Az algák növekedési erélye jóval nagyobb, mint a felsőbbrendű növényeké. Így az algák évi hozama egy hold, vagy hektáregységnyi területen emészthető feAZ ÉLESZTŐ-KULTÚRÁK LABORATÓRIUMÁBAN hérjében akár százszorosa (!) is lehet annak, mint amennyit a jelenlegi szántóföldi takarmánynövényeinktől a legpél- dásabb művelési feltételek közt remélhetünk. A kutatók világszerte egyik csatát a másik után nyerik meg a „fehérje-háborúban”, s csak idő kérdése, hogy az emberiség rendelkezésére bo. csátandó módszerek használatba vételével helyreálljon a világ fehérje-egyensúlya —közvetett. vagy közvetlen úton. Közvetve úgy, hogy a haszonállatokkal etetik fel az értékes fehérjetakarmányokat, közvetlenül pedig akként, hogy az emberek hozzászoknak a fehérjekoncentrátumokból ké„ szített élelmiszerek fogyaszd fásához. Ez utóbbihoz azonban az szükséges, hogy az ételek megszokott íze, illata, külső megjelenési formája biztosítva legyen, és ez a nehezebb feladatsz. Á. \ A rágógumi karrierje Kezdetben furcsán hatottak azok a főként filmen látott emberek, akiknek akkor is mozgott az állkapcsuk, amikor nem beszéltek, vagy ettek. A népi humor hamarosan „kérődzőknek” nevezte el őket. Sokáig nem tudtuk elképzelni, hogy mi jó lehet abban, ha valaki jóformán egész nap ki sem veszi a szájából a rágógumit. Egy szép napon azután hozzánk is eljutott e „nyugati áramlat”, s ma már ott tartunk hogy évi mintegy 50 ezer dollárért importálunk belőle. Fogyasztói főként a fiatalok. S hogy mi jó van benne? És abban hogy a felnőttek egyik cigarettáról a másikra gyújtanak, vagy napestig rágják a pipaszárat? KI VOLT A FELTALÁLÓ? A rágógumi őshazája az amerikai kontinens. Santa Anna mexikói generálist tartják a gumirágás „ősapjának”, aki — a korabeli leírások szerint — kis kaucsuklabdacsokat rágott szüntelenül. Utánzóinak a száma oly rohamosan nőtt, hogy 1869-ben egy élelmes amerikai 50 dollár alaptőkével kisüzemet létesített a rágógumi előállítására. Később egy drogista kezdeményezésére különféle aromákkal ízesítették a rágógumit. A múló évtizedek során egyre tökéletesebb lett a gyártástechnológia, a fejlődő csomagolástechnika tetszetősebb külsőbe öltöztette a rágnivalót, a vegyészek pedig sokféle ízkombinációval tették kelendőbbé. Mindezek eredményeként az Egyesült Államokban jelentős iparággá vált a rágógumigyártás, ma már évente kb. 250 millió dollár értékű árut termelnek és sok más országban is jelentős a rágógumiipar. MI RÁGHATÓ BENNE? A rágógumi alapanyaga kezdettől fogva egy trópusi növénynek, a chicle-fának a kérgéből nyert tej nedv, amelyet szilárd halmazállapotúvá besűrítve juttatnak el a gyárba. A Közép-Amerikában és a Yukatán-félszigeten honos, 20—25 m magasra növő és kb 1 m átmérőjű fa közeli rokona a közönséges kaucsukfának. A chicle-fa nedve íztelen, szagtalan és semmi egészségre káros alkotórészt sem tartalmaz. Újabban már szintetikus ' anyagból, a polivinilacetátból is állítanak elő rágógumit. Ez is íztelen, szagtalan, vízben és nyálban nem oldódik, nem ragadós, nem keményedik meg az erőteljes rágástól. Hosszas kísérletek után ezt az anyagot is mentessé tették a káros egészségügyi hatásoktól, és természetesen sokkal olcsóbb, .mint a chicle-fa nedve. HOGYAN KÉSZÜL? Világszerte sokféle recept alapján készül a rágógumi. A természetes alapanyagúaknak kb. 20%-át teszi ki a chicle- gumi és 30% glukóz, 15% kristály-, és 30% porcukor van még bennük, valamint 3% lefölözött tej. Az ízesítőanyag mennyisége 1%. A szintetikus alapanyagú rágógumik összetétele némileg eltér a természetestől. Kevesebb bennük a „rágóanyag”, kb. 16%, viszont jóval több — mintegy 60% — porcukrot tar, talmaznak. Van még bennük 22% glukóz, kevés glicerin és víz, valamint 0,5% ízesítőanyag. Akármilyen eredetű anyagot is használnak fel, a kész masz- sza már egyforma gépsoron halad át, hogy megkapja végső alakját, és nagy teljesítményű automata csomagológépek ruházzák fel a tetszetős külsővel. Az ízesítőanyagok nagy választékát használja fel az ipar , a rágógumi ízesítésére. Az Egyesült Államokban fodormentával és borsmentával ízesített gyártmányok a legkedveltebbek. Az európai ízlésnek, jobban megfelelnek a gyümölcsaromákkal ízesített rágógumik. A citrom-, narancs-, keserűmandula-, fahéj-olaj, stb. szabadalmazott receptek szerinti kombinációiból jellegzetes ízösszetételeket hoznak létre. Egyes rágógumifajtákat kávékivonattal, kakaófőzettel ízesítenek, de kedvelt a kóladió finomra őrölt porával ízesített rágógumi is. A rágógumi anyagába egyes esetekben gyógyászati hatóanyagokat is „becsempésznek”, ha például kisgyermekekkel kell bevetetni rossz ízű gyógyszert, vagy ha gyógyszert las-; san és egyenletesen kell bet juttatni a szervezetbe. EGÉSZSÉGTELEN? ' Hazánkba későn tört be a rágógumi-fogyasztás, talán azért, mert sokan gusztustalannak tartották az állkapocs szüntelen mozgását. Pedig az orvosok véleménye közel san elmarasztaló: a gumi rágása fokozza a nyáltermelést és segít eltávolítani a fogakról az ételmaradékot, a lepedőket, ami a fogszuvasodás szempontjából előnyös. Az sem megvetendő, hogy friss leheletet biztosít, különösen a mentás ízesítésű. Ugyancsak előnyös, hogy az állandó „tréning” következtében erősödik a rágóizomzat és gyakori masz- százsnak van kitéve a fog- ágy, ami megakadályozza az ínysorvadást. Egyes orvosok egyenesen dicsőítik a rágógumit: a modern konyhatechnika „jóvoltából” a kultúremberek egyre kevesebb gondot fordítanak az étel megrágására. Káros hatása csak a túlzott rágógumi-fogyasztásnak leheti a hozzákevert cukor és ízesítőanyag csökkenti az étvágyat Kétségtelen, népi esztétikus látvány a pofacsontok állandó mozgása, az pedig kifejezetten káros, ha a vékony „agyonrágott” gumihártyából léggömböt fújnak a gyerekek, nem szólva arról, ha a rágási szünetben a fülük' mögé ragasztják a maradékot. Szűk társaságban, iskolában tehát — embertársaink iránti tapintatból — mellőzni, illik a rágógumit. S ha valaki aggódna, hogy nálunk nincs rágógumigyártás, az téved. A Csemege Édesipari Gyárban üzembe állított modern gépsoron napi 24 mázsa ■— több mint félmillió darab — rágógumi készíthető, egyelőre csak golyó vagy párnácska formájában. Jóllehet az alapanyagot importálnunk kell, mégis kifizetődő a gyártás, hiszen az összes többi anyag rendelkezésünkre áll. H. J.
