Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

Utazások a hazában I SilHV;'ri emlékezetére 3SP 11 Sá^Vári Endre, az illegális kommunista ifjúmunkás-moz­galom egyik vezetője 1973. november 4-én lenne hatvan évéá. Az: antifasiszta népfront és az ifjúsági függetlenségi mozgalom kiemelkedő szervezőjének 1944. július 27-én rend­őrgolyó oltotta ki életét. (MTI Foto — KS) Nézem a szembe jövő te­herautókat, az előre siető hosz- szú kamionokat, a fákon túl szántóföldeket, szőlőket, s azt mondom: ez az a hatalmas műhely, ahová minden reggel százezer vekker ébreszti ä munkásokat. A mögöttünk el­maradozó fák, falvak, üzemek egyszer csak ismét szembe jönnék, mintha ismernék a mellékutakat, mindig elénk kerülnek. Akár egy forgószín­pad.. Haladunk, haladunk, esz- szük a kilométereket, mégis a biciklikkel megtámasztott első italboltot Zomba óta immár negyedszer látom. A dűlőútra forduló traktort tizedszer. Hét persze, ez már nem az első traktor, csak' éppen az a dol­ga, úticélja, ami a többié, ősz Van: szántanak, vetnek az egész országban. A cél, a szán­dék hasonlósága. a mozgás természete kelti bennem a csalóka képzeteket, .azt, hogy minden ugyanaz, hogy minden ismétlődik, újra feltűnik, elém kerül. S mivel az ország út­jait járva nézni és látni sze­retek, a képzeletemet se kell •túlságosan megerőltetni, hogy Magyarországot egyetlen Ö6z- szefüggő műhelynek lássam. •Milyen belül ez a hatalmas műhely, mit mutat a szemnek? Baján, a vasúti hídnál a sorompó leeresztve. Az innen­sői dunántúli oldalon libasor­ban állnak az autók, hosszú, hosszú sor, a végét se lát­ni; Ott van talán az ártéri erdők közepén, a gátőrháznál. Minthogy a . sorompó tíz per­cen túl is zárva tartható, oly­kor 200 személy- és teherautó ■vesztegel az innenső és a túlsó oldalon. Valamikor, a nyáron fürdőruhás lányok tartóztatták , fél rövid időre a személy-, a tehergépkocsikat, az autóbu­szokat, s honnét. hová kérdé­sek után valamit beírtak a füzetbe. Egy ilyen felmérés, összegezés biztos, hogy je­lent valamit, de hogy "mit. az isten tudja. Talán híd épül majd az adtoknak, esetleg alagút? A kormánynál ülő férfiak reménykedve mondják: valami lesz, ha egyszer kiállí­tották a hídhoz a lányokat. Lent a parton a Potykacsár- da csendes, néptelen. Egy vén halász ásít ózva ődöng a köve. ken. Ördög tudja, hogy van ez: egyik csárda divatba jön, a másik nem. Itt igazán van idő, ennek ellenére egyetlen autó sem áll a Potyká előtt. A csárda rossz helyre épült: sorompó előtt az emberek tü­relmetlenek, azoknak is sie­tős. akik kifejezetten ráérnek. Autó, autó, autó. öt év múl­va nem szabad gépkocsit tar­tani, mondja egyik barátom, aki ebben a kérdésben szak­értőnek tekinthető. Budapes­ten. Pécsett, Szekszárdon a belvárosban már most. 1973- ban az a helyzet, hogy az az autós némelykor nem tud megállni, nincs parkolóhely. Két esztendeje a fővárosban az Engels tér környékén negy­ven percig furikáztunk a dé­li órákban, egyetlen szabad helyet sem találtunk, ahol meg lehetett volna állni. Csáki ugyan: mi lesz öt év múlva? Baján. Pécsett, Kecskeméten, Székesfehérváron, Szekszár­don. Cegléden, Békéscsabán, mindenütt ugyanazt látom1: autó. autó, autó. Ha valaki húsz évvel ez­előtt nekem azt mondja, hogy egy állami vállalat vízvezeték­szerelője 1973-ban saját Sko­dáján jár vízvezetéket szerel­ni. azt a valakit bolondnak tartom, öt esztendővel ezelőtt a gyárak, a szövetkezetek előtt legfeljebb néhány vállalati? ál­lami kocsit láttam. ' Három hete, a mözsi hűtőház előtt hu­szonhét benzinparipa állt, s hallom, némelyik, üzemben a dolgozók panászkodnak: nincs megoldva a parkírozás. Az öt­venes években alapfokú sze­mináriumokba járva megta­nultuk: hetvenben már úgy lesz, hogy nem kell lakbért fizetni, a villamos energia, á kultúra, a szolgáltatás nem kerül pénzbe, bekövetkezik az aranykor. A jakbér, a kultúra, a villamos energia változatla­nul pénzbe kerül, viszont1 az autóról, televízióról áz ötvenes évek elején'nem-volt szó. 1 A túlsó oldalón felnyitják a sorompót. Először a túlsó' ól- dalról eresztik át * a' várakozó-, kát. Néhány perc és ‘ar túlsó oldal átrobog,' de előttünk a sorompó még mindig ' zárva. Biztos szekér ‘„tévedt” á híd­ra, mire átér,* legalább" fél' őrá. így is van. Poroszkál a lovács'j: ka. ráérősen, kényelmesen: ko­moly, vén. paripa, nem néz se jobbra,- se balra. • Az autók mintha összébb húznák, ma­gukat, a dühös férfiak meg,hir­telen elhallgatnak. .Elvégre va­lamikor lovas-nemzet voltunk. Szeretek találkozni az or_ szággal, s rendesen a véletT len találkozások nyújtják, a tartós élményt.1 amikor nincs kiszámítva, . előre betervezve semmi, amikor minden kilo­méter’' tartogat •" valamilyen meglepetést. Az utazás lehe­tőség és fegyelmezett lemon­dás a lehetőségekről. Tudom például, hogy» bárkit megszó­líthatok, • biztos., értjük egy­mást. de nem biztos,. hogy megégjük egymást. Magyarul szólok, magyarul felelnek. Ha akarom meg,tudom, kire vár a cégjé'di jpiáctérén a piros ar­cú postás, de azt is paegtud- Patö'8€" ’frift? tud5, Széks^árdróf k’1 VŐsé?préfpi hentes. Azért leg­inkább mégiscsak: , nézelődni' szeretek: • ív u outi Az a különös persze; hogy mi. magyarok az ismerkedő beszélgetéseket, anélkül, hogy tuctnók, szinte mindig kádere- zéssel, kezdjük. Hol dolgozik, mi a foglalkozás^, mennyit ke­res? Szóval ilyenekkel. Finn­országban Szokásainkat isme., rik, mert előre figyelmeztet­tek: ■ a' keresetről, - az .iskolai végzettségről és a beosztásról ne érdeklődjek. Ezt firtatni to­lakodó tapintatlanság, beszélni róla bárdolatlanság. Ahány hgz.: . annyi szokás, hogy közhelyeket is mondjak. Nézelődve . az, országban, az ember nagy »szavak nélkül, s komolyán a szocializmus kitel­jesedését látja:' eltöltheti a büszkeség. Egy-egy vjtazás utálj'még-inkább féltem, *• tisz­telem vívmányainkat, s ha le­het még* jobban dühít az ön­zés. a cinizmus, a’ naplopás, a harácsolás. meg a többi átko­zott nyavalya. Hagyjuk -talán. Inkább azt teszem szóvá, ami sehogy- se fér-;.a fejembe. Ezen az őszöd'' megfordultam 10—12 nagyvárosban. Bejártam a fél országot. Bennem maradt, a táj, a városok képe; Egyik se hasonlít a másikra . és mind­egyik csak, önmagához hason­lítható, Idáig rendben van. De miből tudja majd ötven év múlva, száz év múlva az uta­zó.' hpgy. .Székesfehérvár Szé­kesfehérvár, pem pedig Veszp­rém ? A városok, a falvak új lakótelepei, új utcái egyfor. mák: a, pécsi pont olyan, mint a, .lágymányosi, a szolnoki meg mint.a békéscsabai. .Érdre ér­ve meg ügy tűnik, hogy Üj- szászon vagy Máj oson járok. Egyiknek sincs önmagára ha­sonlító arca, gmi .a > többiektől megkülönböztetné. A települé­sek egyénisége, múlófélben, s úgy tűpik unokáink könnyeb. ben eliszákadnak szülőhelyük­től, lakóhelyüktől, hisz az .új környezet olyan lesz: épület­ben, - városképben,' mint a ré­gi. Ébf>en az esetben igazán' jó lenne tévedni;-rossz jósnak bi­zonyulni. Hát majd meglát­juk. illetőleg majd meglátják azok, akik ebben a hazában kétezerhetven ben élnek. Innét írják az újságok az újságot. Egyszerű, csodálom is, hogy eddig nem jutott eszem­be: ez a mai műhely nem más. mint eseményeink, törté­néseink, nevetéseink, szomo­rúságaink színtere. Szóval, ez a magyar valóság. Némi pá­tosszal: Hazánk munkaruhá­ban. Bútorszállító kocsik, kombájnok, leeresztett sorom­pók, kilométer hosszú szerel­vények, ketreces Bamevál- autók, feliratok, kirakatok, olajkályha-vásár, gyár, falusi hitelszövetkezet, cukorrépahe­gyek, sörösládák, üzemanyag- töltő állomások és üzletek. Az alföldi városokból kosaras asz- S '.onyok bicikliznek a-távoli ta­nyákra, mennek haza. Az Izsá­ki Állami Gazdaság közelébe érve lesem a szüretelőkom­bájnt. Szőlőt szüretel. De ho­gyan? Egyszer biztos megtu­dom. , Érdekes, akik Budapestről indulnak. azoknak Karcag, Dunaújváros, Paks vidék és mi vagyunk a vidékiek. Ez va­lami mást, eltérőt jelent Job. bat is, rosszabbat is egyszerre, tanyákat, sáros utakat, zsí­ros ételeket, szüreteket őszi ködöket. Életformát is? Sze­rintem nem. Budapesten a belvárosban is lehet valaki vidéki és Murgán is lehet va­laki széles látókörű, „népben, nemzetben gondolkodó” mai ember; Gondolom, úton lenni sokfé­léképpen lehetséges, de csak egyféleképpen érdemes. Ügy érdemes, hogy hazatérve az ember több legyen legalább egy fűzfával, de ha lehet le­gyen több. sok új felismerés­sel. Milyen kár, hogy akadnak hivatásos utazók, akik elindul­nak, s vissza úgy érkeznek, mintha el ®e indultak, mint­ha otthonról ki se mozdultak volna. Én a ráismerő, a fel­fedező. az összefüggéseket lá­tó, a tűnődő, töprengő utazó­kat kedvelem, a magát gaz­dagító patriótát, a hasonlítga- tót, a lelkesedni tudót, és a kritizálót. Az élmények a ké­pek, a benyomások sokaságá­tól fosztja meg magát az az ember, aki a hazát járva a fáktól, nem látja az erdőt. Akadnak, akik minden héten elutaznak Budapestre, de nem látnak mást, csak az utat. Kár. s*. p. ; Szubjektív sorok A Kecske ufca lakói A dolog látszólag jelentéktelen. De csak látszólag, mert, a leiszm alatt egy nagyon is suiyos „prooiemareteg” nuzoaiK. ivilroi is yan szó tuiajuonnéppen? t Egy utca iaKoi leveiet írtak a szerkesztő- ségpeK. így, ennek és ennek az utcának a laicoi — aiaírassai. iszt a leveiet mar majd­nem a papírkosárba dobtuk, amikor egy női hang hívott oemiurmét telefonon. Az után érdeiciodolt, hogy mucor napnak választ a le- vfeiukre. ívn Kérőik a nevét, de azt mondta, hogy a pahasz Konentiv panasz, a név nem éroenes. kctoi a pillanattól megváltozott a név­telen levél sorsa, wem dobtuk méltó Helyére, a papírkosároa, hanem elküldtük az illeté­kes tanácsnak kivizsgálásra. A panasz lényégé: a Községben van egy utca, ameiynek van rendes neve, de a la­kók szívesen átkeresztelnen, ha lehetne, Kejsne utcára. ' Ebben az utcában sok a kecske. Es a keesnek taiánn auatok, mmdent lerágnak. Bemennek a nem kecskeíulajdonosok kertjé­be és ott felzabálják a díszbokrokat, a vi­rágokat ... A nem kecsketulajdonosok for­dultak ' már panasszal mindenkihez, de eredménytelenül. _ A községi tanács elismeri a válaszában: valóban panaszkodtak az utcabeliek, a ta­nács szabálysértési eljárást is akart indítani, de az utca lakói között nem akadt olyan, aki mégnevezte volna, hogy az ő kertjében ki­nek a kecskéje garázüálkodott- Tehát nem akaut egy konkrét kecske, amelyre rámond­hatták volna — ez zabálós, ez jár ebbe. meg aboa a kertbe. Csak US.Y általában vádolták a kecskéket és a kecsketulajdonosokat. Kol­lektív szabálysértési eljárást lefolytatni nem lehet. Csak a „bűnös kecske” tulajdonosát lehet magbüntetni. Persze ehhez az kell, hogy megnevezze valaki. De nincs, aki megnevezze. Ezzel el is jutottunk a kecske-ügy lenyege­Egy utca lakói ’ kollektíván panaszkodnak, holott bizonyára vannak olyanok az utcá­ban. akiknek a kertjében soha sem járt kecske, nem is beszélve arról, hogy a, kefs“ ketulajdoncsok sem tartoznak a panaszKodok közé. Ha pedig ez így van. akkor néhány, esetleg egy tucat, vagy ennél tobo kenben , zabáltak” a lm est. ?k. A kár tanát nem az egész utcát érte, hanem annak egynéhány lakóját. Ismerve a kecskéket, nem minden kecske .mászik át a*.,Kerítésen, zott is olyan, amelyik- megeiégsztk ag. honi koszttal. A kecskék .sem mind'”bűndr sok’ de az utög.:,J,Siíói aláír^&ij-.-levélben; „őket” is általában vádolják, mert még . a, kecskéket sem akarják megsérteni. A felelősséget, azt, hogy valaki is nevén nevezze a gyereket, illetve a zabálós kecske tulajdonosát, senki sem vállalja. Ismeretlen kecskék ellen tesznek jelentést, holott mind­annyian konkrétan is tudják, kinek a kert­jében, kinek a kecskéje garázdálkodott. Az utca nem nagy, a lakók mind ismerik egy­mást. tehát feltétlenül kell. hogy ismerjék egymás kecskéjét is. • A "kecske, nagy jószág, nem; .olyan, mint a- kutya vagy a macska', nem is. lehet úgy elbánni vele. Ha a szomszédok kutyája vagy macskája eszi a csirkét, a. tojást, köny- ny'űszerrel meg lehet, tőié szabadulni. ■ Egy, kis méreg a húsba és soha nem tudódik, ki: ki ölte meg a kutyát, a macskát. Legfel­jebb csak gyanakodnak, de e$t el lehet vi­selni. A kecskét viszont nem -iiehet megmér­gezni, mert azért büntetés jáf-hat. A kecské­ket tehát fel kell jelenteni. Méghozzá név­telenül, hogy ne tudódjék ki, ki -volt a fel­jelentő.. ►­A névtelen feljelentés viszont semmit sem használ, fezt bizonyítja- ez a kecske-ügy is. Az „utca lakói” írják* a panaszos levelei két és várják, hogy a tanács esetleg őröket, állít az utcájukba, hogy ázbk Védjék meg a kerteket a kecskéktől, hogy azok "állapítsák meg: kinek a kecskéje "nem tiszteli-á kerí­tést, a szomszéd kertjét és kié igen. Ez sajnos nem megy. Az utca lakóinak kell megneyezniök a kecskéket és tulajdonosaikat. Helyesebbén az utca lakói közül azoknak... akiket a „kecske- rágás” érint. »■ Ehhez viszont felelősségvállalás szükséges. Vállalni, hogy emiatt -haragost. szereznek.’ Lehet, hogy hosszabb' keletű lesz a harag, lehet, hogy' rövidebb. sőt ez is előfordulhat, hogy ebből egyáltalán nem'lesz'harag. Kü­lönösen akkor nem, ha az illető kecskéje valóban bejár a szomszéd kertjébe. A kecskéket „leleplezni” nem lehet olyan felemás módon, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon: jó fiú is legyek mindenki szemében, de a kecskéknek is lás­sák el á baját. ', , ■ Semmilyen problémát nem lehet ityen mó­don megoldani. A névtelen lévél.' a kiállás nélküli .handabandázás'semmit sem • ér.-’Et­től a kecskék tovább légéinek. Ahhoz, hogy a kecskék leszokjanak*-e rossz tulajdonságúkról, meg kell nevezni őket- éS tudni kell azok nevét is, akik felelőséggel állítják, ez és ez a kecske ebben és ebben a kertben ilyen kárt tett. És ez a szabály nemcsak a kecskére ér­vényes. SZALAIJÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom