Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-29 / 279. szám

Az alább felsorolt betűket írjátok be az üresen hagyott me­zőkbe úgy, hogy a folyamatosan összeolvasott szöveg Petőfi Sán­dor egyik verséből adjon idézetet. AAAAAÄGHHIIJLLL MMNNOOORSV Úttörők és KISZ-esek Úttörőcsapatunk, a dombóvári 738. számú József Attila Úttörő­csapat tavaly decemberben szer­ződést kötött a Dombóvári Ve­gyesipari Szövetkezet KlSZ-alap- szervezetével. A KISZ-alapszervezetek no­vemberi csúcsértekezlete értékel­te az áprilistól októberig tartó időszak munkáját. Ezen az ér­tekezleten részt vettek csapatunk képviselői is. Eredmények: a KISZ-alapszer­vezet ifiket adott a csapatnak, mi pedig részt vettünk a válla­lat ünnepségein. A vállalat nap­közink udvarán játékparkot sze­relt fel, részben elkészült a lég­puska lőtér is. Közös mozilátoga­táson és klubdélutánon vettünk részt. A kapcsolatot a következő év­ben is szeretnénk megújítani. Kovács Ágnes Csupa szem-riporter Expedíció Dombóváron Az idei úttörőparlamenten el­határoztuk, hogy az országos versenyeken belül egy városi expedíciót is indítunk. Az expedíció témája Dombó­vár és környéke történelmi, gaz­dasági és társadalmi múltjának felkutatása. A benevezések megérkeztek. Vannak, akik üzemek^, gyárak, szövetkezetek felfedezését vállal­ják, vannak, akki a régi uradal­mi pusztákat keresik meg és ku­tatják föl. A tanév végén a leg­jobb és legszebb expedíciós- naplók egy kincsesládában kap­nak helyet, melyet majd a léte­sítendő dombóvári múzeumban helyeznek el. A sok kutatást igénylő mun­káért az elsők jutalmat kapnak majd. Simon Zsuzsa úttörőriporter Riporterőrs Ozorán ,,Az ozorai iskolában is meg­alakult a riporterőrs, tíz fővel. Vezetője igazgatónk: Schlauch Ede. Az őrs feladatai riportok ké­szítése, tudósítások írása és a technikai eszközök megismerése. Az első foglalkozást szeptem­ber 29-én tartottuk. Megbeszél­tük terveinket, és megismerked­tünk a magnó-, filmfelvevő- és fényképezőgép-fajtákkal. Rendel­kezésünkre áll egy kisméretű sö­tétkamra, 'felszereléssel együtt, így fényképes riportokat is ké­szítünk majd" — írja Németh Ágnes és Gáli István úttöfő- riporter Ozoráról. Hamarosan pe­dig megérkezett az ozorai ripor­terek első tudósítása is: NEM TÉRKÉP E TÁJ Ozorán az úttörők minden év­ben megünneplik a fegyveres erők napját. Az idén vendége­ket is fogadtak. A mezőszilasi és dégi pajtások örömmeí tettek ele­get a meghívásnak. A díszszemlén, a vár előtt Miklós Eszter csapatvezető kö­szöntötte a pajtásokat. Rövid műsor után a pajtások felkészültek a nehéz feladatok­kal bővelkedő expedíciós túrára. A rajok ötpercenként indultak a négy kilométer hosszú, útszakasz­ra. A túra befejeztével kiadós ebéd következett. Amikor min­denki jóllakott, a szabad ég alatti ebédlő percek alatt ki­üresedett. Megkezdődött a dél­utáni sportműsor, a kézilabda- és a labdarúgó-mérkőzések. Az egész napos program után fáradtan, de elégedetten tértek otthonukba a részt vevő pajtások. Gáli István és Molnár Erzsébet úttörőriporterek Csa paf otthon Bonyhádon Bensőséges ünnepség kereté­ben, november hatodikán adták át a bonyhádi kettes számú általános iskolában a szülői munkaközösség, a megyei úttörő- elnökség, a helyi szervezetek és üzemek támogatásával létesített csapatotthont. Ebben a helyiségben tartjuk a csapattanács-üléseket és .a ki­sebb úttörőrendezvényeket. Koch Róbert csapa ttanács-titkár Egy vidám délután Dombóváron az ének-zenei ál­talános iskolában egyik alka­lommal munkatanács-gyűlés volt. Vendégül láttuk Magyarszéki Bandi bácsit, a városi úttörő­titkárt. Először a munkatervet tárgyal­tuk meg, majd élménybeszámoló következett. Sliszka Erzsi tartotta, aki tíz napot töltött Zánkán a nyáron. Mesélt élményeiről Si­mon Zsuzsa, aki a Szovjetunió­ban járt és Nagy Klára, aki a hatodik országos úttörőtalálko­zón vett részt, Pető Mária úttörőriporter Pajtások! Ti is tudjátok, hogy olda­lunk csak minden második hónapban jelenik meg. így aztán leveleitek, tudósításai­tok egy kicsit pihennek fió­kunkban, mire napvilágot lát­nak. Néhány pajtás türelmetlen, és amikor nem olvassa már másnap írását, ahogy feladta, azt hiszi, nem érdemes írnia. Reméljük, elpárolog mérgük ezeknek a tudósítóinknak, és továbbra is rendszeresen ír­nak nekünk. Látjátok, egyet­len levél sem vész el, — csak várakozik. Van egy kérésünk tudósí­tóinkhoz. írjatok nyugodtan vonalazott papírra, füzetlapra. Senkitől sem várjuk el, hogy órákat töltsön levele lemáso­lásával, hiszen sima papírra gyakran a felnőttek is nehe­zen írnak egyenes sorokat. Azt azonban minden kisdo­bostól és úttörőtől elvárjuk, hogy rendes n írjon, ne küld­je el maszatosan levelét. Bi­zony van néhány pajtás, aki nagyon szégyellné magát, ha cikke úgy jelenne meg, ahogy ideküldte hozzánk, rendetle­nül, hibásan! Tudósításaitok mellé írjátok le, hogy miről szeretnétek ol­vasni oldalatokon, milyen ja­vaslataitok vannak. Rajzokat is küldhették, és persze vár­juk írásaitokat a csapat éle­téről, könyvélményeitekről, gondjaitokról, örömeitekről. Cserébe a következő alka­lommal meglepetést fogunk szerezni nektek! Vendégeink a dombóvári Csupaszemek A teveli Csupaszem őrs meg­hívására látogatást tett az út­törőcsapatnál Magyarszéki Bandi bácsi, a dombóvári úttörőripor­terek vezetője Bérdi Ági alapító taggal, és a legfiatalabbak kö­zül Sliszka Erzsivel. Először az őrsök munkájáról, tevékenységéről folytattunk ta­pasztalatcserét. Bandi bácsi be­mutatta a dombóvári Csupa­szemek lapját, az Előrét, és el­mesélte, hogyan szerkesztik a lapot. Beszélgettünk egymás munká­járól, aztán Bandi bácsi kubai útjáról beszélt. Mutatott onnan hozott érdekes tárgyakat, fény­képeket, filmet is vetített. Végül Sliszka Erzsi riportot ké­szített velünk. A találkozó érde­kes és hasznos volt, sok tapasz­talatot szereztünk. Erős Vilmos úttörőriporter A BETŰPÓTLÓ-JÁTÉK MEGFEJTÉSE: No, ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol. Pedró és Karló (Mese) Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két jó barát: Pedró és Karló. A két zsiráf éppen mindennapi sétáját tette, amikor Karló felkiáltott: — Meneküljünk Pedró! — Mi van, hogy így megijedtél, tán erdőtűz? — Igen! — felelte kétségbeesett hangon Karló. — Biztosan az egyik indián törzs ad füstjelzést valakinek — mondta nyugodtan Pedró, és tovább csámcsogott a falevélen, melyet már egy ideje leszakított, de Karló mindig megzavarta a zagyvaságaival. — Könyörgök, Pedró, nézzük meg, én úgy félek! — Na jó, essünk túl rajta! Gyere Karló. De vágtában, mert nem akarom temiattad huzamosabb ideig félbehagyni az étkezést. Már nagyban vágtattak a füst felé, amikor égy cérnavékony hang így kiáltott: — Állj! Mellső és hátsó pár lábakat gyors iramban leállítani! A két zsiráf nem tudta ki lehet ez, de azért leállt, és egy­szerre kérdezte: — Ki vagy te, aki merészül meg mertél bennünket állítani? — Hi-hi-hi! Úgy beszéltek velem, azaz Szitakötő Zizikével, mintha ti lennétek az erdő nagyhatalmú királyai! — Ááá! Te vagy a fecsegő Zizi — kiáltott fel Pedró. — Kikérem magamnak ezt a hangot — felelte sértődötten Zizike. — Mondd Züzüke, illetve na, Zizike, hol vagy? — kérdezte Karló. — Itt az orrod hegyén. — Aha — felelt Karló, és egy nagyot kancsalított, hogy meg­lássa a fecsegő Zizit Aztán úgy gondolta, hogy kihasználja a szitakötő fecsegését: — Te mondd Zizi, mi az a füst ott a távolban? — Hi-hi! Még ezt sem tudjátok? Az erődbe érkezett a híres Piff-Puff Jae, a zsiráfvadász. — Mi! Zsirófvadász! — rezzent meg a két zsiráf. — De mi köze van ennek a füsthöz? — kérdezte még fel­ocsúdva Pedró. — Tudjátok, nagy pipás az öerg. Különben azt ajánlom, hogy meneküljetek, mert közeledik Piff-P.uff Joe! Pá, aranyoskáim — köszönt el Szitakötő Zizike. — Szervusz — viszonozták a köszönést a zsiráfok, és hosz­szasan nézték az elrepülő jótevőt. . — Te Karló, van egy zseniális ötletem, biztosan tetszeni fog neked. — Mi az? — Fának fogjuk álcázni magunkat. — Tényleg! Hogyan fogjuk csinálni? — Majd sok gallyat aggatunk magunkra és mozdulatlanok maradunk. Ezzel a csellel el is bújhatunk, és meg is leshetjük a vadászt Aztán öt percen belül felöltözött a két zsiráf a jelmezbe. Megjelent a vadász. — Hű, a mennydörgős rézangyalát, sehol egy zsiráf! Erre a fára fel kéne mászni! — és ránézett Pedró jelmezére. — Igen! Azt hiszem, megfelel a célnak —- és már kezdett is mászni Pedró nyakán. Először fel se vette Pedró a dolgot, de amikor a vadász a fü­lére akasztatta a puskáját, és az orra hegyére verte az elégett pipadohányt, akkor már felmérgesedett Szép lassan, hogy Piff- Puff Joe nehogy észrevegye, behúzta a nyakát, ahogyan csak tud. to, és a lábát is behajlította. Miközben Joe így morgott: — A mkidenit ennek a szélnek, az ember tengeribetegséget kap. Ebben a pillanatban Pedró a fejével úgy meglökte a vadászt, hogy csak az őserdő legtávolabbik pontján ért földet, és ott rög­tön megfogadta, hogy ezentúl nem fog vadászni. Miután meggyőződött a két zsiráf arról, hogy Piff-Puff Joe jó messze van tőlük, levetették a jelmezüket és egy nagyot sóhaj­tottak: hát ezt megúsztuk! — Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen meg lehet szaba­dulni egy vadásztól! — nevetett Karló. RÉGER GÁBOR VI. osztályos Garay Általános Iskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom