Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-23 / 274. szám
Magas részvételi arány, nagy aktivitás az évi beszámoló taggyűléseken Kétmilliárd forint a könnyűipari nyersanyagok világpiaci drágulásának ellensúlyozására Megyeszerte folynak az évi beszámoló taggyűlések. Hozzávetőlegesen pártszervezeteink felében került sor eddig erre a rendkívül jelentős, az egész év munkáját értékelő és a következő évre a feladatokat kijelölő eseményre. Teljes értékelést adni ma még nem lehet, messzemenő követ- kezte*éseket levonni is merészség lenne, néhány kérdésben azonban máris állást foglalhatunk, mert a jelzésekből leszűrhető sok általánosítás is, meg felhívják a figyelmet arra, hol vép*ztünk jó munkát, hol van még tennivaló. Legelébb talán azt kell hangsúlyozni: az élet igazolja az évi beszámoló taggyűlések rendszerét. A választás^ ciklus az alapszervezeteknél két évről négy évre növekedett, ez nemcsak abból a szempontból ígérkezett jónak, hogv csatlakozik a pártkongresszusok és pártértekezletek időszakosságához, hanem azért is. mert a rfégy év egyrészt folyamatosságot biztosít az elanszervezeti vezetőségek munkájához, másrészt kifutási időt is egy-egy hosszabb távot igénylő koncepció megvalósításához. A ciklus négy évre való meghosszabbítása viszont elengedhetetlenné tette, az évenkénti beszámoltatás rendszerét. Természetesen az alapszervezeti vezetőség voltaképp minden taggyűlésen számot ad munkájáról, átfogó értékelésre viszont itt kerül sor. Amikor a megyei pártbizottság nárt- és tömegszervezetek osztá'vának munkatársai beszámoltak tapasztalataikról, és amikor a járási pártbizottságok csoportvezetőinek tájékoztatója elhangzott, egyértelműen olyan kép alakult ki, hogy az elmúlt időszakhoz képest megnőtt az aktivitás. A szekszárdi járásban például eddig mintegy 85 százalékos volt a megielenés a taggyűléseken. Ez a szám. ha figyelembe vesszük a betegségeket, a szabadságokat, a külföldi utakat, az idős, immár mozgásképtelen párttagok számát, optimálisnak mondható. De hasonló jelzések érkeztek a többi járásból és a megye két városából is. Anélkül, hogy végérvényes következtetéseket (akarnánk levonni, arfy- nyit azért megállapíthatunk, az érdeklődés az átlagosnál nagyobb, vagyis a párttagság tevékenyen részt akar venni a veze+őség munkája és az egész al noszervezeti munka megítélésében. A bonyhádi járásban sok heivütt 100 százalékos volt a megielenés. Látszatra talán levon ennek értékéből, hogy nem egy helyen munkaidő alatt tartották a beszámoló taggyűlést. viszont semmi esetre sem leh^t elítélendő, hogv évente egvszer, pláne egy ilyen jelentőségű eseményre, munkaidőben kerüljön sor. Szinte mindenütt eleven vita alakult ki. Százalékosan nagyon nehéz lenne meghatározni, milyen volt a felszólalási arány, óvatos megközelítés szerint körülbelül 40—45 százalékos. És ez jó. Lényegesen jobb, mint általában a taggyűléseken lenni szokott. Persze ez mindenekelőtt a vezetőségi beszámolókat dicséri. Egyébként is általános, hogy ahol jó a beszámoló, ott élénk a vita is. Ügy tapasztalták megyeszerte mindazok a munkatársak, akiknek feladatkörükbe tartozik figyelemmel kísérni a beszámoló taggyűléseket és általánosítható tapasztalatokat kívánnak leszűrni a szerzett élményekből, hogy a beszámolók nem vesztek el a részkérdésekben, hanem a pártmunka egészét értékelték, sőt néhány kérdést külön ki" eme’ten tártak a tagság elé. Ez helyesnek bizonyult eddig, feltehetően a jövőben is ez az út járható. Á kritika-önkritika súlyos fegyver. Nem is könnyű élni vele. Mintha itt is előbbre léptünk volna az elmúlt napokban, hetekben. Persze találkozni még olvan esett«! is,' amikor a megbírált sértődötten kivonul a taggyűlésről, ez azonban egyedi eset, inkább az a jellemző, hogy helyben és azonnal keresi a tévedések kijavításának, a „hogyan ezután”-nak a mód iát. És ez történt például a decsi htsz- ben is, ahol a vezetőség ugyan bírált, de a végén kiderült, hogy éppen a vezetőség bírálata nem volt jogos, és az adott esetben a vezetőség figyelmét kellett felhívni munkája jobbítására. Á személyi sérelmek még mindig a kelleténél nagyobb helyet kannak a felszólalásokban, de azt is látni kell, hogy adott elvtársnak éooen az a kérdés a legfontosabb, ami az ő húsába vág. Elzárkózni tehát az egyéni felvetések elől nem helyes, viszont panasznappá degradálni a taggyűlést — végképp nem kívánatos. Tudnánk jó példát említeni arra, hogy a gazdasági vezetővel szembeni kifogásaikat rártsz°rű keretek közölt mondták el az alaoszervezeti tagok. ez a iellemző, inkább azt említenénk meg, amit helytelenítünk: Urgevéron addig a gazdasási vezető ellerf egyetlen bíráló megiegyzés sem hangzott el, amíg jelen volt a taggyűlésen, miután viszont mulaszthatatlan kötelessége elszólította, annál inkább kritizálták —• a háta mögött Ha már a bírálatoknál tartunk, örömmel kell megjegyezni azt is, hogy az idei évi beszámoló taggyűléseken minden eddiginél több olyan Újjáválasztották a MAE gépesítési szakosztálya vezetőségét Csütörtökön Szekszárdon tartotta ülését a Magyar Agrár- tudományi Egyesület gépesítési szakosztálya. Ez alkalommal dr. Soós Géza az AGRO- TRÖSZT osztályvezetője tájékoztatta a megye állami gazdasági és termelőszövetkezeti gépesítési szakembereit a mezőgazdaság gépesítésének fejlesztési lehetőségeiről a negyedik ötéves terv hátralévő időszakában, valamint az ötödik ötéves terv idején. Ezt követően a szakosztály tagjai megválasztották az elkövetkezendő négyéves periódusra a szakosztály vezetőségét. Elnökként Gacsályi Lászlót, az AGROKER Vállalat főosztály- vezetőjét. alelnökokként Béres János gépészmérnököt (Szekszárdi ÁG) és Feil József gépészmérnököt (Paks, MT Járási Hivatala). A szakosztály titkára Balogh Géza. az AGROKER V. gépészmérnöke lett. Sz. L. megállapítás is elhangzik a vezetőségek és a tagság részéről, amelyben elismerik a munkát, dicsérnek. A szerénység kommunista tulajdonság, de a túlzott szerénység egyáltalán nem kívánatos. A dombóvári járásban lehetett ez idáig leginkább tapasztalni, hogy részletesen beszéltek a problémákról, az eredményekről viszont hallgattak. Pedig amire jogosan lehetünk büszkék, arra legyünk is. Ez is kommunista tulajdonság. A beszámolók elkészítésével, azt itt folyt kollektív munkával általában elégedettek lehetünk, de csak általában, mert nem egy helyen még ma is kísért a titkárcentrikusság. S nem véletlen, hogy éppen ezeken a helyeken illeti legtöbb bírálat a beszámolókat. Rendkívül széles a skála, amely kérdésekkel a beszámoló taggyűlések foglalkoznak. Úgyszólván mindenütt a legnagyobb felelősség érzésével teszik ezt a kommunisták, s a beszámoló taggyűlések eddigi mérlege azt mutatja, hogy munkájukat az alapszervezetek ma magasabb szinten végzik, mint tették egy évvel ezelőtt. Jó érzés: megint feljebb léptünk a követelmények lépcsőjén. LETENYEI GYÖRGY Tegnap délelőtt Szekszárdon, a városi tanács nagytermében a KPVDSZ megyei bizottsága és a Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztálya újítótanácskozást rendezett. A megye területéről érkezett mintegy száz gazdasági vezető, szakszervezeti titkár és újító előtt Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője tartott előadást a megye kereskedelme és vendéglátóipara .újítómozgalmáKözismert, hogy az utóbbi időben különösen gyorsan emelkedett a különféle nyersanyagok világpiaci ára. Osváth Laura, az MTI munkatársa a Könnyűipari Minisztériumban érdeklődött, hogyan hat ez ki a hazai textiltermékek árára? A könnyűipar már tavaly 256 millió forint költségvetési juttatást használt fel a tőkés piacról származó import anya, gok drágulásának ellensúlyozá. sára. Mivel az idén a világpiaci áremelkedés még erőteljesebb. a költségvetési juttatást is tovább kellett növelni, igy 1973-ban mintegy kétmilliárd forintot fordítanak erre a célra, hogy a világpiaci árak emelkedésének terheit ne kell, jen a hazai vásárlókra áthárítani. Ha például az idei tőkés piaci árnövekedést érvényesítették volna a belföldi árakban is, akkor a ruházati termékek átlagosan 6—8 százalékkal drágultak volna. A jelentősebb hazai alapanyagok ára általában hatósá, gilag rögzített; •, szocialista országokból származókét hosz- szabb távra kötött államközi szerződések határozzák meg. A tőkés import nagy volumene miatt azonban korántsem közömbös, hogy miként változnak a tőkés piac árai. A hazai könnyűipart ezek a változások nagyon is közelről érintik. hiszen nyersanyag-szükség, létének 70 százalékát importból szerzi be. A tőkés piacon 1968—1970 között, az árak általában nem változtak, illetve nem egy nak helyzetéről és a feladatokról. Az előadást és a kor- referátumokat vita követte, a résztvevők elmondták észrevételeiket. munkahelyi eredményeiket, gondjaikat is. Ezután megválasztották azt a három személyt, akik a megye vendéglátó és kereskedelmi vállalatait, valamint a fogyasztási szövetkezeteket képviselik a tavasszal megrendezendő újítók és feltalálók IV. országos tanácskozásán. esetben még csökkentele is. Az emelkedő tendencia 1971-től azonban már megfigyelhető. Ez időszaikra esett a tőkés valuta- válság, és az infláció gyorsulósa. Az életszínvonal-politika is megköveteli, hogy a mind erő. teljesebb tőkés piaci drágulást ne „vezessük át” a magunk árrendszerén, és a tőkés infláció hatása lehetőleg még a szabad áras területeken se jusson kifejezésre a vállalatok árképzésében. Éppen ezért, a tőkés piacról beszerzett legfontosabb alapanyagok; a bőr, a gyapot, a gyapjú, a szintetikus anyagok árának emelkedését a hazai vásárlók aligha érzékelhetik. Amennyiben magasabb áron vásárol valamely cikket, akkor azzal az újdonságot vagy a nagyobb használati értéket fizeti meg. Ez az „ellensúlyozás” azonban korántsem problémamentes. így például, ha a tőkés piaci áremelkedéseket „lefogják”, akkor a vállalatok nem minden esetben érdekeltek abban, hogy devizaszempontból a legmegfelelőbb nyersanyag- forrásokat kutassák fel. Az illetékes gazdasági vezető szervek ezért keresik a módját annak, hogy a mainál jobb ösztönzési rendszert alakítsanak ki a vállalatok számára. A költségvetési juttatás egyébként bizonyos előnyöket jelenthet azoknak a vállalatoknak. amelyek nemcsak importálnak (nyersanyagot), hanem exportálnak is (készterméket) a tőkés piacra.,,Ezért van szükség arra, hogyha tőkés export úgynevezett konjunkturális árnyereségét, illetve annak egy részét az állam elvonja. Fokozottabb a jelentősége ennek azokon a területeken, ahol az állam — az említették szerint — az import anyagot külön ártámogatásban részesíti. A szakemberek szerint előreláthatólag 1974-ben sem lehet számolni a tőkés piac árainak stabilizálódásával; a drágulási tendencia várhatóan tovább folytatódik. Az áremelkedés 1974-ben sem érvényesíthető árainkban, és így továbbra is költségvetésből el. lensúlyozzák az import nyers-, illetve alapanyagok drágulásának hatásét. Cjítótanácskozás Szekszárdon Másfél évvel ezelőtt, miutón új, a 6-os út mellett épült üzemébe költözött a Bonyhádi Vasipari Ktsz, Rákóczi utcai régi épületeit megvásárolta a Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet. A paksi székhellyel működő szövetkezetnek korábban csak bedolgozórészlege volt Bonyhádon, most már több mint százhatvan fő — leány és asszony — dolgozik az egykori lakatosüzemekben berendezett konfekciószalagokon. A szövetkezet korszerű üzemet alakított ki, közben megtanultak a modern gépeken dolgozni az ide járó bonyhádi és környékbeli asszonyok, leányoké Az üzem ma már főként exportra termel.
