Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-23 / 274. szám

? Az állatorvos feladatai és helye a nagyüzemben A nagyüzemi d™gga£r_ melés létrejötte mennyiségi és minőségi változást eredménye­zett az állattartásban. Az ál­latok koncentrálása az addig sokféle tartási, takarmányozá­si körülményt néhányra redu­kálta. A nagyüzemi telepeken sok száz, illetve ezer állatot tartanak, .azonos feltételek kö_ zött, s e tartási viszonyok po­zitív, illetve negatív hatása is a nagy egyedszámon jelentke­zik, ezért a megelőzés jelentő­sége megsokszorozódott. A mezőgazdasági nagyüze­mek kialakulása, a mezőgaz­daság szocialista átszervezése az állategészségügy területén is mennyiségi és minőségi vál­tozásokat eredményezett. A hagyományos parasztgazdasá­gok feltételei között tartott sok, kis egyedszámú állomány termelésébe az állatorvos ki. vülről, csak állategészségügyi beavatkozás esetén kapcsoló­dott be, főleg a. már megter­melt érték védelme céljából. Természetesen a megelőzés már ebben az időben is lé­nyeges része volt munkájának. Az állattartó mindig tudni akarta, hogy a megállapított betegség újbóli előfordulása miképpen akadályozható meg. E megelőzés tevékenységét azonban csak egy-egy beteg­séghez hívás esetén, s általá­ban csak az adott beteg­séggel kapcsolatban, az adott néhány darabos állományra vonatkozóan gyakorolhatta. Ahol betegség nem fordult elő oda természetesen nem hívták. Már a felszabadulás után vál­tozott a helyzet. Az egységes állatorvosi hatósági szolgálat létrehozásával e szolgálat kap­ta jigyanis a járványos beteg­ségek leküzdésének és meg­előzésének feladatát. E mun­kák során (tbc-méntésííés, vé­dőoltások, stb.) az állatorvo­sok valamennyi állattá rtóhp? eljutottak. A nagyüzemben az állat­orvos munkáját nem az eset­leges hívások, hanem állat­egészségügyi munkaterv sze­rint látja el, így bekapcsoló­dott a folyamatos termelésbe. Naponta megfordul a telepe­ken, ismeri a tartási, takar­mányozási viszonyokat. Meg­előző tevékenysége előtérbe került, a nagyüzemi állattartás megjelenésével ugyanis a ká­ros tartási körülmények által kiváltott hozamkiesések jelen­tősége megnőtt, sőt e hozam­kiesések ma nagyobb kárt kép­viselnek, mint a megbetege­dett, s elhullott állatok értéke összesen. 4 állományok meny 1 l,d/* nyiségileg a ha­gyományos parasztgazdasághoz hasonlóak, de minőségileg je­lentősek a különbségek állat­egészségügyi szempontból is. Pl. a háztáji állományokat egyre nagyobb mértékben a nagyüzem látja el takarmány­nyal, így az egyik legjelentő­sebb környezeti faktor a ta­karmány azonossá válik. Jár- ' ványvédelmi szempontból je­lentősebb az a gyakorlat, hogy az üzemek a szakosított tele­pek környékén, s különösen a telepen dolgozók háztáji állo­mányában azonos immunbioló­giai állapotú állatok tartására törekszenek azzal, hogy a te­lepről látják el őket tenyész- anyaggal. Ezzel védik a sza­kosított telep állományát, és ugyanakkor a háztáji állo­mányt is bekapcsolják a rend­szeres megelőzésbe. A megelőző tevékenység mi­nőségileg más, mint a gyógyí­tó munka. Itt nem egy már megtermelt érték védelméről, az azt ért kár csökkentéséről, hanem termelő, új értékelő­állító tevékenységről van szó. Szemtanúi lehetünk annak, hogy az állatorvos-tudomány a szocialista nagyüzemekben közvetlenül termelőerővé válik, azzal, hogy az optimálist meg. közelítő termelési viszonyok állategészségügyi paramétereit meghatározza. Természetesen munkájának éredménye csak a többi nagyüzemi szakember munkáján keresztül realizálód­hat. A növénytermesztésnek a megfelelő minőségű és meny- nyiségű takarmányt, az építő­iparnak megfelelő épületeket, az állattenyésztésnek a fajta igényeit kielégítő gondozást, a genetikai adottságok kiaknázá­sát biztosító tenyésztési mun­kát kell adnia. Felmerülhet a kérdés, hogy ha mindent optimálisan meg­adunk, akkor nem lesznek-e betegségek, vagyis nem kell az állatorvosi munka? Ez a kérdésfeltevés nem veszi fi­gyelembe, hogy állatainktól mindig több termelést várunk, s ennek érdekében a termé­szetes tartási módtól egyre jobban eltávolodunk. E tény, és az, hogy a nagyobb terme­lőképességű fajták mindig ér­zékenyebbek a környezeti ha­tásokkal szemben, mindig újabb ■ preventív feladatok megoldását igényli. Az állategészségügyi munka hatékonysága burkol­tan jelentkezik. A kisüzemi' állattartás viszonyai között ál. talánosan elfogadott volt, hogy az állategészségügyi munkát a kiesési százalék nagyságával jellemezzék, természetesen egy hasonló körülmények között termelő nagyobb egység ada­taihoz viszonyítva. A nagyüze­mi keretek között ez az érté­kelés már félrevezető. Az üze­meknek ugyanis nagyobb kárt okoz, egy, az egész állományt érintő hozamcsökkentő faktor, mint néhány egyed elhullása. Pl.: ha a 180. nap helyett a 187. napra készül el egy 800 férőhelyes hizlalda állománya, akkor 600x7, azaz 4200 hizía- lási nap a kár. 660 gramm na­pi átlagsúly-felvétellel számít­va ez 27 q 72 kg élősúlykiesés. E kár mellett eltörpül az akár 3 százalékos hízókiesés is, mely átlag 60 kg-mal számolva ,,csak” 10 q 60 kg kiesést okoz. A nagyüzemi állatorvosi munka az üzem állattenyész­tésének termelési eredményei­ben realizálódik, közösen a többi szakterület munkájával. Pl.: ha egy üzemben csökken­tették a borjúelhullást úgy, hogy a tehenek takarmányo­zását és az ellesi higiéniát ja­vították, akkor ebben az ered­ményben az állatorvosi munka a takarmányozási, s az elletési hibák feltárásában, s az elletők felvilágosításában van. Hogy az eredmény létrejött, ahhoz jobb takarmány (növénytermesztő szakember), illetve takarmány­kiegészítő használata (pénzügyi szakember a pénzügyi kihatás mérlegelése miatt) és szigo­rúbb munkafegyelem (vezető) kellett az elletőben. A példa szerint egy egyszerű eredmény realizálásához is két-három szakterület aktív együttműkö­dése szükséges. Azokban az üzemekben is, ahol még nincs üzemi állat­orvos, ez az együttműködés a munka folyamán kialakult. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése idején sok helyen az állatorvos volt az egyetlen képzett mezőgazdasági szak7 ember a faluban. A körállator­vos az üzem vezetőjével és az állattenyésztés valamennyi ér­dekelt dolgozójával közvetlen kapcsolatot tart. E módszer a gyors beavatkozást igénylő ese. tekben feltétlenül célra veze­....■' G erencsér Miklósi ­Aradi napló 43. A hóhér bólintott és a nya­kára igazította a hurkot. Eközben végigdördült Damja­nich mély hangja a csendes, párás aradi rét fölött: — Éljen a haza! Immár egyetlen tábornok állt a szekérnél. Szokatlanul halkan ejtette ki nevét a hadbíró. — Gróf Vécsey Károly... A szólított először ki­húzta magát, majd elfogta a tétovaság. Szeretett volna ő is búcsúzni, de nem volt ki­től. Segélykérő csodálkozással nézte az üres szekeret. Le­csüngő bajusza csalódottan megrándult, s marig összeszed­te magát. É?o olyan zárkó- zottan és határozottan, mint ahogy Aulich tette, indult meghalni. De nem a számára ácsolt akasztófához ment, ha­nem Damjanich-hoz. Letérdelt a holt bajtárs előtt, megcsó­kolta annak súlyosan csüngő kezét. Ezután kevesen látták, mi történik a szélső bitónál. A papokból előtört a sírás és körbe mind a négy század so­raiból felhangzott a rekedt, tó'? férfi zokogás. Tizediknek engem szólítot­tak. Rángatóztam, a szájamat harapdáltam. Csak akkor vet­tem erőt sokkos rohamomon, amikor testi közelségbe ke­rültem a halállal. Egymás után meghallgattam a kilenc férfi csendes szívét. Csodál­koztam, hogy képes voltam hangot hallatni mélységes né­maságomból. — Zászlóalj parancsnok úr, az elítéltekben az élet meg­szakadt ,.. Haynau táborszernagy úr őkegyelmessége úgy rendelke­zett, hogy a kivégzettek nap­hosszat bitófán függjenek, hadd szégyenüljenek meg ha­lálukban is. Megtörtént. Ket­tőzött őrség vigyázott az áldo­zatokra. mivel a város lakos­sága zömmel magyar lévén, nem látszott! lehetetlennek a bennünket fenyegető demonst­ráció. De nem történt semmi incidens. Egészen a sötétedé­sig sokan jöttek leróni kegye­letüket a vesztőhelyre, ám szelídek maradtak a látoga­tók és sírva távoztak. Akad­tak néhányan a mi híveink közül is. Ezek elégedettek voltak a látvánnyal és meg­nyugodva mondogatták: úgy kellett a Kossuth-kutyáknak. Késő este a bitó alá temef- ték lovag Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Knézich Ká­roly, Aulich Lajos. Nagysán­dor József holttestét. Beszélik itt a várban, hogy a többi tetemet a brünni hó­hér bocsátotta áruba. Szoká­saink szerint ez megengedett, egyfajta hallgatólagos sza­bály. A szóbeszéd szerint Damjanich Jánosért és Lahner Györgyért hatszáz fo­rintot, gróf Vécsey Károlyért ötven aranyat, gróf Leinin- gen-Westenburg Károlyért ti­zenhárom aranyat kapott. Igaz, vagy valótlan, nem tud­hatom. A cáfolatot senki nem tartja fontosnak. Tény. hogy a négv áldozat földi marad­ványait elszállították a vesz­tőhelyről. « Megérkezett a hír Aradra: Pesten is fekete nap volt ok­tóber Metodika. Agyonlőtték az Újépület udvarán gróf tő. Ahol üzemi állatorvos van, ott olyan hatáskört kell neki állategészségügyi kérdésekben üzemen belül biztosítani, hogy a prevenció igényei ne az egyéb szakterületek vezetői ál­tal megrostálva kerüljenek tár­gyalásra, illetve megvalósítás­ra. Az állatorvosok közvetlen 4,, 7<1,n; állatorvosok hatás-: i\£j u/iEiiii körét az üzem ve­zetőgárdájában elfoglalt he­lyükkel is jellemezhetjük. Ma Tolna megye 9 állami gazda­ságában és 7 termelőszövetke. zetében összesen 28 üzemi ál­latorvos dolgozik. (A gyakor­latban dolgozó állatorvosok 32 százaléka üzemi állatorvos.) felettese az üzemben: Igazgató, illetve elnök é Termelési főmérnök Főagronómus Főállattenyésztő Telepvezető Kerületvezető é s vezető állatorvos A . G. i 3 i — 3 i 12 Tsz. 6 — — — — — — A táblázat adatai szerint tér­zett középkáder, aki az a melőszövetkezeteink felismer­ték, hogy az állatorvos csak akkor tudja kamatoztatni tu­dását, ha beosztása ezt előse­gíti. Az üzemi állatorvost nem foglalkoztató termelőszövetke­zetekben is megvan a lehetőség az állatorvos szaktudásának nagyobb kiaknázására, erre már több éve rájött pl. a naki, szakcsi, aparhanti, pálfai ter­melőszövetkezet, mert az állat, tenyésztést érintő kérdések tárgyalásához az állatorvost mindig meghívják. A hagyományos f-lat™™: kák (oltások, ivartalanítások) természetesen a nagyüzemek­ben is megmaradnak, de az állatorvosi munkaerő jobb ki­használásának gazdasági szük­ségszerűsége ezen a területen is változást parancsol. Az állatorvos preventív, szervező munkájára, nem kézügyességé­re van szüksége az üzemnek. A tömegmunkák: oltások, ivar­talanítások, fertőtlenítések, in- szeminálások, stb. végzésére állategészségügyi középkádere, két igényel a szocialista nagy­üzem. Az elmúlt járvány ide­jén az állatorvosokat kettő­négy hétre nélkülözték az üzemek, mert a járványvéde­lem ellátásához nem volt (s még ma sincs elég) szakkép­területen dolgozó állatorvos irányításával az oltásokat, fer­tőtlenítéseket elvégezhette vol­na. (A Tolna megyei Állat­egészségügyi Állomásnak egyetlen felcsere van.) A hagyományos állatorvosi munkák közül a hatósági te­vékenység természetesen elkü­lönül az üzemi szolgálattól. Ez egyrészt közegészségügyi, (pl. húsvizsgálat) másrészt gazda­sági (exportszállítás) érdek. Ahogy az ipar területén a termelőktől független szerv (pl. KERMI) ellenőrzi a ter­mék minőségét, úgy az állat- tenyésztés területén is az üzemtől független szervnek kell a fogyasztók és a többi üzem érdekvédelmét ellátnia. Fentiekből nyilvánvaló, hogy a hatósági és üzemi szolgálat nem ellentétes, hanem egy­mást kiegészítő oldala az állat- egészségügynek. A szocialista nagyüzemek megerősödése az üzemi szolgálat fejlődésének ad lehetőséget, közegészség- ügyi, járványvédelmi, környe­zetvédelmi, export, stb. érde­keinek pedig hatósági szolgá­latunk jó hírnevének megtar­tását, illetve fokozását köve­telik. Dr. Czéh Miklós, megyei szakállatorvos Josef Tichy őrnagy ma meg­szólított az udvaron. Láttam rajta, nagy kedvet érez a be­szélgetéshez. Én annál kevés­bé. Mivel vele együtt -szolgá­latot kellett teljesítenem a ki­végzéseknél, cinkosának érez. És tisztelettel viselkedik irán­tam a hivatásom miatt. Isme­rem ezt a rögeszmét. Mind­annyian félünk a reánk lesel­kedő nyavalyáktól és ha ki­választ bennünket a kór, kin­cset ér az orvos jóindulata. Mert a laikus mindig több tu­dást tételez föl bennünk, mint amennyivel valóban rendel­kezünk. A látszat kedvéért iparkod­tam szívélyes lenni Tichy őr­nagyhoz. Megkérdezte, tu­dom-e, miért éppen október hatodikén álltunk bosszút a becstelen lázadókon. Nem tud_ tam. Valamiféle dátumok egyeztetésére korántsem gon­doltam. És arra sem, hogy a lázadók egyszersmind becste­lenek lettek volna. De az igenis feltűnt, hogy ez a cseh tiszt osztrákabb akar lenni az osztrákoknál és erről pajtás- kodva óhajt meggyőzni engem, a valóban osztrákot Az irántam mutatott eny­hén bizalmaskodó tisztelet­tudása mögött ott feszengett a kisebbrendűségi érzés. A ka. tonai verkli határain túl ügyetlenkedő csapattiszt vágya a szellemibb érdeklődésű or­vos rokonszenve iránt. Boldo­gan világosított fel, hogy a kivégzések Pesten és Aradon a legméltóbb emlékeztetőül szolgálnak a bécsi forradalom évfordulóján. Tavaly október hatodikén gyilkolták meg a boldog emlékezetű Latour osztrák hadügyminiszter urat. A bécsi csőcselék a magyarok lázadásából merített bátorságot. Jellemző az uralkodó és Hay­nau táborszernagy úr nagy­lelkűségére, hogy beérték ilyen enyhe figyelmeztetővel. így tanított ki az össze­függésekre Josef Tichy őrnagy. Hálás csodálkozással nyugtáz­tam a felvilágosítást. Erre még jobban nekibátorodott és ajánlotta, hogy ismét vacso­rázzunk együtt a Hajó ven­déglőben. (Folytatjuk) Népújság 4 a t973. november 23. Batthyányi Lajost, a tavaly márciusban kinevezett felelős magyar kormány első minisz­terelnökét. Ez a gyilkosság még érthetetlenebb számomra, mint a katonák kivégzése. Hiszen Batthyányi grófról köz­tudott, hogy a dinasztiával való harmonizálásra töreke­dett. Inkább Kossuth-ékkal szakított, minthogy vállalja a birodalom végzetes megha- sonlását. A hír még olyanokat is megdöbbentett, akik fenn­tartás nélkül kívánják a ma­gyarok bűnhődését. Nem tud­ják mire vélni a logikával — sem jogászi, sem politikai, sem katonai logikával — meg nem magyarázható szigort. Aggo­dalmukat áttételes formában juttatják kifejezésre, ahogy ez már lenni szokott a terror légkörében. Érzik, ha nem lesz megállás, egy ponton túl azoknak is félni kell, akiknek a rettegés ébren tartása a feladatuk. ±

Next

/
Oldalképek
Tartalom