Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
M. ÉRDI JUDIT RAJZA LOVÁSZ PÁL JÁTÉK A sírok közt a temetőben játszott, egy síremlékre fölkapaszkodott, a kő meghasadt „Anya most hozta a virágot a nagymamának, fény bújócskázik a virágon és anyuka szemén.. A kőnek mázsás súlya van, . dőltében irgalomtalan, arcot kuszái, sikolyt rekeszt GONDATLANSÁG — FEGYELMEZETLENSÉG — BŰNÖS MULASZTÁS — suttognak, ordítanak A léha szó a kő súlyát könnyűvé nem teszi. A legkiforrottabb és egyben legnépszerűbb késői Haydn- szimfóniák két nagy csoportra oszlanak: „Párizsiak” és „Londoniak” címmel három-, illetve tizenkét szimfóniát tartalmazó sorozatot ismerünk, amelyek a mester érett művészetén kívül egyre növekvő világhírét is tanúsítják. E két sorozat egy-egy darabja szólal meg az új lemezen. A Párizsi szimfóniák közül az 178ő-ban keletkezett darabnak „mellékneve" is van: „Medve-szimfónia”. Haydnnál gyakori az ilyenfajta címadás, ám a címeknek csak egy része utal a mű programjára, keletkezési alkalmára, vagy hangulati tartalmára: néhányat a kortársak utólag ragasztottak a művekhez. A „Medve” alcímet a szimfónia utolsó tételének brummogó duda-basszusától kapta. Az „C/st- dob-ütés” szimfónia Haydn első londoni útjának emlékét őrzi. A második tétel, halk bevezető zenéje után hirtelen megszólaló üstdob Haydn tréfája, hogy az esetleg elbóbiskoló közönséget felriassza. Ezt a szimfóniát Angliában „meglepetés-szimfóniának" nevezték, az óta mindkét címet használják. A művek az Állami Hangverseny- zenekar tolmácsolásában, Feren- csik János avatott vezényletével kerültek felvételre. Bartók „nagy” hegedűverse, nyének 1939-es bemutató előadásét őrző hangiéivá ele felbecsülhetetlen értékű dokumentum. Az amszterdami Concert- gebouw bán lezajló premiert Hanglemezfigyelő örökítette meg a hilversumi rádió mikrofonja, Székely Zoltán szólista közreműködésével, Willem Mengelberg vezényletével. Székely Zoltán Bartók kamaramuzsikus partnere és jóbarátja, számos művének első megszólal- tatója volt. A hegedűversenynek nemcsak bemutató előadása fűződik nevéhez, de a mű végső formába öntése is a Bartókkal közösen végzett munka eredménye. Ily módon a premiert őrző szalag egyike azon kevés számú felvételnek, amelyek Bartók személyes részvételével, irányításával készültek, az ő elképzeléseit tolmácsolják az utókor számára. Az egykori felvétel — a Hungaroton laboratóriumában történt gondos restaurálás után — most első ízben a hanglemezgyűjtőkhöz is eljutott. A fiatal hangszeres előadóművészek bemutatása után a Hungaroton útnak indította az ifjú énekesek sorozatának első hanglemezét. Verdi A végzet hatalma című operájának közismert részleteivel mutatkoznak be az Operaház legtehetségesebb fiatal szólistái, akik közül néhányon már jelentős külföldi sikerekkel is büszkélkedhetnek. Az opera szoprán főszerepét Leonórát Marton Éva énekli, aki jelenleg a frankfurti operaház szólistája. Partnere Alvaro szerepében Kőrizs Béla,, az operaház reperMári i (Mári néni, Fábián Ágostonná, Kakasdon tudja a legtöbb szép népmesét egész Tolna megyében. Nagyapjától, édesapjától hallotta ókét, akik a bukovinai Andrásfalváról idekerült székelyek. Mári néni meséi székely népmesék, amelyek közül lejegyeztük a legszebbeket, hogy kis olvasóink is megismerkedhessenek velük. Az itt kővetkező mese Mári néni nagyapjától származik, így akár azt a címet is kaphatta volna, hogy „Pista bácsi meséje”.) Amikor én gyerek voltam Amikor én még gyerek voltam, nem úgy volt. mint ma. Nekem még egy bugylibicskám sem volt. Szerettem volna, ha lett volna, hiszen, hogy tudtam volna én azzal faragni. Dehát nekem nem volt bicskám, csak édesapámnak. Erős. szép, csontnyelű bicska volt. és én örökké lestem, mikor tudnám ellopni, hogy egy kicsit faragjak vele. Egyszer, hogy. s hogy nem, egyszer, mikor édesapám ebéd után beszalonnázott, a bicskát ott felejtette az asztalon. Alig vártam, hogy kimenjen a házból. fogtam a bicskát és hátra a kertbe. Ott állt egy hatalmas nagy gesztenyefa. Jó korhadt volt a közepe. Elkezd, tem a bicskával faragni. Any- nyira faragtam, hogy a bicskát egyszer csak beleejtettem. Na gyerek, gondoltam magamban. most lesz nemulass. Hogy állok én édesapám elé? Próbáltam elérni a bicskát, de nem tudtam. Próbáltam a fejemet bedugni, be is fért. Gyorsan lebújtam az odúba, kutattam a bicskát, de nem találtam. Próbálkoztam kibújni, de hiába, beszorultam a fába. Késő este volt már, nem volt más választásom, ott kellett maradnom éjszakára. Kucorogtam a fában. már majdnem elaludtam, amikor hallom, hogy sustorognak. Né. toár-darabjainak számos tenor főszerepében bizonyította már képességeit. Kováts Kolos nevét több nemzetközi verseny első díja tette ismertté; Miller Lajos, Erese Margit és Bordás György is jelentős szerepekben mutatkoztak be az Operaház színpadán. A felvétel karmestere Kó- ródi András biztos kézzel irányítja az énekeseket és együtteseit a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát és a Rádió- énekkart K. A. BÁRDOSl NÉMETH JÁNOS PÁSZTOR Milyen szép, hogy egy em' kezében bottal pásztora a nyájnak, védi barmait vész ellen. viharok ellen, olyan konfesszor ő, akinek kezében hatalom van, tud parancsolni, szelíd lenni, alázatos szívében láng ég, félelem fogja el a vérszomjas vadat ha tekintetét ráveti s az megjuhászodik ahogy áll s vár végtelen nyugalommal. néni hány cigány jött. a kertünkbe, fát akartak lopni. Elkezdték kopogtatni ezt a fát is, azt a fát is. mondogatták, ez jó, az nem jó. Egyszer csak odaértek ahhoz a fához is, amiben én voltam. Azt mondták, hogy ez jó lesz, kivágjuk. Elkezdték fűrészelni a fát. éppen a lábamnál. Meg sem mukkantam, amíg jól el nem fűrészelték. Akkor aztán elkiáltottam magam: — Tolvajok! Fogják meg! Megijedtek a cigányok, elfutottak messzire. Én akkor teljes erőmből mozgatni kezdtem a fát, addig, amíg ledőlt és én ki tudtam bújni. Késő éjjel lett addigra. Gondoltam, nem megyek haza, úgyis megvernek, hogy hol csavarogtam ennyi ideig. Inkább elindultam világgá. Mentem, mentem, egyik erdőből ki, a másikba be. Reggelre beértem egy faluba. A falu végén volt egy ház, az udvarán egy ember itatta a marhát. Köszöntem neki. — Jó reggelt bácsi. — Jó reggelt édes fiam. Hát te honnan jössz ilyen korán? Kinek a gyereke vagy? — Én csak szolgálatot keresek — válaszoltam gyorsan. — Akkor jó helyen jársz, gyere csak be. Benn reggelit adtak, aztán azt mondta a gazdám: — Itt van egy nagy darab háj, kend meg vele a szekeret, mert megyünk Vásárhelyre. Elvettem a hájat, és jól megkentem vele a szekeret ki. vül, belül, oldalát, rúdját, mindenhol. Szóltam a gazdának. hogy készen vagyok. Nagyot kiáltott: — Az árgyélusát! Hát te megkented a szekérdeszkákat. A szemem elé ne kerülj! Aztán mégis megbékült, mert ideadott még egy darab hájat, azzal, hogy rendesen kenjem meg a szekeret, a meséi küllőket, ahogy kell. Amikor elkészültem vele, az istállóba küldött, hogy vezessek elő négy lovat, és szépen fogjan\ be őket. Ki is hoztam a négy lovat és befogtam. Kettőt előre, kettőt hátra, mindegyik szemben állt az úttal. A gazdának nagyon nem tetszett ígyl — A mindenségit, megint rosszat tettél! Hát. hogy mehet így a szekér? — kiálltott — Fordítsd csak meg az egyik párat. Így is tettem, és két ló húzta a szekeret, kettő meg ballagott hátul. A gazdám szigorúan rámkiáltott, hogy húzzam meg magam, ne bosszant, sem. aztán elindultunk Vásár, helyre. Ültem nagy csöndben a saroglyábán. Egyszer csak látom, hogy kiesik egy küllő, aztán nemsokára kiesett egy kerék is, de én nem mertem megszólalni, csak kuporogtam. Erőst billegett a szekér,- alig tudták húzni a lovak. Hátranéz a gazdám. — Te gyerek, hát kiesett a kerék. Nem láttad? Mért nem szóltál? — Láttam, de nem Viertem szólni, hiszen megtiltotta. A gazdának már nem futót, ta a türelméből, emelte az ostort. hogy megver. Én már ugrottam is le a szekérről és be az erdőbe. Ahogy futok, látok valami világosat. Nem más volt. mint öt tolvaj tábortüze, akik egy nagy ökröt sütöttek. Odaköszöntem, hogy jónapot, aztán elmondtam, hogy eltévedtem, és a gazdám meg elzavart. Nem hitték el. Arra gyanakodtak, hogy én leselkedem utánuk, hogy aztán beáruljam őket. Tanakodni kezdtek, hogy mihez kezdjenek velem. Ügy döntöttek, hogy üres hordóba zárnak, annyi lukat hagynak, hogy ne fulladjak meg. aztán gyorsan elmennek. Így majd nem tudom elmondani, ha rámlelnek, hogy merre mentek a tolvajok. Így is lett. Enni adtak, aztán beleültettek a hordóba. Kucorogtam, várakoztam. Estefelé hallom ám, hogy szuszognak körülöttem a farka- ' sok, amik az otthagyott húsra gyűltek össze. Ahogy ott erre-arra forogtak, egyszer egy farkasnak beleakadt a farka a lukba, amin hozzám a levegő érkezett. Na én hamar megragadtam a farkas farkát, mind a két kezemmel. A farkas nagyon megijedt, elkezdett szaladni árkon-bokron át. Én meg torkom szakadtából ki. áltoztam. Elébe, fogják meg, segítség! Egyszer csak nagy rázkódást éreztem, recsegett a hordó, ri- pityára tört. Egy ház sarkának ütköztünk. A farkas mész. sze szaladt, én még csak ültem a földön, a kezemben a farkas leszakadt farkával. A nagy zajra előjöttek a ház lakói, aki csodák csodájára nem voltak mások, mint az én szüleim. Édesapám korholt, hogy hol jártam, egész éjszaka kerestek. Elmondtam neki, hogy a bicska miatt mentem világgá, és hogy milyen kalandjaim voltak. Édesapám megszidott, de amikor bebizonyosodott, hogy többé nem csavarogtam el, vett nekem egy bugylibicskát. Az még most is megvan, ha eljöttök, megmutatom. Képújság ö 1973. november IS.
