Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-02 / 257. szám

Kikötő a víz alatt lelet a Duna medrében Ritka Egyetlen tégla az, amelynek lefényképezéséért Bajára utaz­tunk. A téglát több, mint más. fél ezer évvel ezelőtt égették és tíznél biztosan több évszá- szadot töltött a Duna vize alatt. A régi mesterek becsü­letére válik, hogy a rajt lé­vő felirat ma is kifogástalanul olvasható, sőt a fal, amelynek részét képezte másfél—két méteres magasságban máig áll. A Duna fenekén, dacol­va számlálhatatlan milliárd köbkilométer víz lerohanó ere­jével. A falat római szakem­berek rakták az időszámítá­sunk kezdete utáni harmadik évszázad küszöbe táján, és vagy őrtorony volt, vagy ki­kötő. valószínűbb, hogy mind­kettő. A Duna azóta a sza­bályozásoknak és a saját ked­vének engedve ide-oda változ. tatta medrét, a régi épületek víz alá kerültek. Azóta a medret már jó néhányszor fel. térképezték. A régi kövek, melyek Dunaföldvárnál a 1151,7 folyamkilométer felett mintegy másfél száz méterrel magasodnak a víz alatt, „szik­la” besorolással kerültek a nyilvántartásokba. Egészen ok­tóber derekáig. amikor egy román uszály itt léket kapott és kormányszerkezete is tönk­rement. A jogviták beigazol, ták a magyar vízügyi szervek kifogástalan hajózóútvonal-ki. tűzési munkáját. A hajósok hi_ báját bizonyító eljárás során azonban a bajai Vízügyi Igaz­gatóság hivatásos könnyűbú­vára — Pallós György — és az ottani MHSZ-szervezetben dolgozó két társa — Ignác An­tal és Kollár Ernő — leszállt a víz mélyébe és egy nagy­jából 20x50 méteres építke­zést tárt fel. • Felhozták a be­vezetőben említett téglát is, ami nemsokára átkerül a bajai múzeumból a szekszár­diba. Felirata a következő: OEARN MAXENTIARY Ez a pár betű a régészek­nek felbecsülhetetlen értékű, noha az a Maxentiarus (vagy Maxentianus) császár, akinek uralkodása idejéből származik, még a közepesnél rosszabb zsarnokok erényeivel sem ren­delkezett. Uralkodásának ideje azonban ismert, így az épít­kezés hozzávetőleges időpont­ját is körülhatárolhatóvá te­szi. Maxentiarus i. sz. 312 ok­tóber 28-án fulladt a Tiberis- be, a későbbi „Nagy” Kons- tantius-szal szemben elvesztett csata után. Minden jel arra vall, hogy a víz alatt még értékes, sőt talán kiemelkedően nagy ér­tékű leletek pihennek. Ez a régészek dolga, akinek a ké­pesítéséhez azonban a búvár­kodás nem tartozik hozzá. A következő év tavaszán — az árhullám elvonulta után —• a bajai könnyűbúvárok a mu­zeológusok rendelkezésére tud. nának állni. Immár nem elő­ször, és remélhetőleg nem is utoljára, de itt soha többé. Ugyanis folyami hajózásunk biztonsága érdekében a fala­kat fel kell robbantani. O. L MITŐL NEUROTIKUS A GYEREK? Háromgyermekes családideál Értelmesen élni sokféleképpen lehet. Értelmesen él az oz em. bér, aki munkájában, hivatásában örömet talál, eredményeket produkál, aki alkot, létrehoz, teremt valamit: oki a közösségért, másokért tevékenykedik, s aki mindemellett a jövőre is gondol: gyermekeket nevel. A család, a társadalom legkisebb közössége, szándékosan — de nem célzatosan — a végére került ebben a felsorolásban. Napjainkban a „családprobléma" élesen és' nyugtalanul vetődik fel. S nemcsak a népesedés pillanatnyilag elszomorító helyzete miatt, hanem a teljes, értelmes emberi élet érdekében. Ismeretes, hogy a népszaporulat évenkénti aránya, ha nem is csökken számottevően, de stagnál. Mintha nem vennénk tudo­másul, hogy ez konzekvenciáiban azt jelenti: o keresők-eltartottak száma hamarosan aránytalan lesz, elöregedünk. A Miniszterta­nács népesedéspolitikai intézkedése felhívta a figyelmet a tár­sadalmi felelősségre, egyben maximális segítséget biztosít a csa­ládok támogatására, s felvetette o háromgyermekes családideál szép, nemes és elgondolkodtató perspektíváját. A ma felnőttjeinek, az állampolgároknak — fogalmazhatnék úgy is: akikre ez a nagyszerű program, összességünkben, legin­kább számíthat — valamire gondolni kell még. Ami kiegészíti, egyénhez szólóvá teszi, és gondolati-érzelmi oldalról támogatja a nagy közösség szempontjából kitűzött célokat. Ez az értelmes élet megvalósításának igénye. Az alkotás, a hivatás, a másokért élés, a család — összetartozó fogalmak. Az Idősebb generáció tagjaitól, akik nagyobb csalódban nőttek fel általában, mint mi, és akik nagyobb családot is neveltek, nem­egyszer hallhatjuk: „...ha mi is így gondolkodtunk volna!" Úgy, hogy minden előbbre való, mint a gyermek. A hivatali ranglétrán, munkahelyen előrehaladás, a nagyobb fizetség, a lakásszerzés, a civilizáció javainak begyűjtése, és az általában hangoztatott „előbb élni akarunk" jelszó. Jó, ha ezek megvannak, s azután tervezünk családot De gondolkodjunk: és ha elkésünk vele? Ha hiába minden — a la­kás és társai, a pozíció, az úgynevezett modem életforma, a ta­karékbetétkönyv — már nem lehet gyerekünk, vagy túlságosan elkényelmesedtünk, és nem vállaljuk? Természetesen nem arról van szó, hogy minden körülmények között, könnyelműen, alapok nélkül nekivágjunk a családalapításnak. Arról a rétegről van szó, amelyik a túlracíonalizált életformát vallja. Tagadhatatlan, hogy társadalmi feszültségek, gazdasági ne­hézségek bonyolítják a népesedési arány növelésének amúgy sem könnyű kérdéseit A nők kétségtelenül nagyobb terhelése, a lakásproblémák, a bölcsőde- és óvodahelyzet —, amely még mindig az egyik legégetőbb gond — és saralhatnónk. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy országos viszonylatban mind nagyobb erőfeszítéseket tapasztalhatunk — és tapasztalni is fo­gunk a határozatok végrehajtása során — a gondok megoldására. A családokat tehát nem hagyják sorsukra. Szülessen több gyermek, hogy ne egykés családok — vagy ami még szomorúbb — családtalanul megöregedett emberek legyenek többségben. Az ember akkor teljes lény, ha nemcsak önmagára, hanem másokra is gondol. Elsősorban a családjára, amely oz ó jövőjé­nek is záloga, s ezen túl, ezzel együtt —- mert a nagyobb közös­ség teljesebb, jobb életét tervezi ezzel — a társadalomra is. A pszichológus tanácsai a szülőknek Aradi napló Az utóbbi időben egyre több iskolás-, óvodáskorú gyermek fordul meg a nevelési tanács­adókban és az idegszakrende­léseken. Sokan ezért állítják, hogy Magyarországon mind több a neurotikus gyermek, s ez az aggodalom nem egészen alaptalan. — A leggyakoribb ok a vá­lás — mondta az MTI mun­katársának adott nyilatkoza­tában dr. Sipos Kornél pszichológus, a Magyar Tudo­mányos Akadémia pszicholó­giai intézetének tudományos munkatársa. — A gyermekek neurózisa sohasem választható el szüleik zaklatott vagy kö­zönyös életmódjától. Harmoni­kus lelki fejlődésükhöz az ap­jukra és az anyjukra egyfor­mán szükségük van. Az a gyermek, aki kiegyensúlyozat­lan légkörben nő fel vagy a szülők állandó vitáit látja- hallja, idővel neurotikussá vá­lik. — A gyermekkori neurózis felismerésének egyik legmeg­bízhatóbb módszere a játék közben való megfigyelés. Ha a gyerek a hasonló korú kis­gyermek közé kerülve önfeled­ten elmerül a játékban — nincs különösebb baj. Ha vi­szont pajtásai körében sem feledkezik bele a játékba, ar­ra már fel kell figyelni. Ez ugyan még nem neurózis, de intő jel lehet: a gyermeknek szüksége van a szülők, óvó­nők és p°rtagógusok segítségé­re. hogy könnyebben átvészel­hesse a nehézségeket/ — Most. az új tanév első hónapjaiban különösen érde­mes odafigyelni: mire. hogyan reagál a gyerek, ugyanis min­den gyerek életében az iskola jelenti a legnagyobb megter­helést. Az iskoláskor első négy évében mindenekelőtt bizonyos testi tünetek és a gyengébb is­kolai teljesítmény alapján le­het következtetni a gyermek neurózisára. Tíz-tizenhat éves korában inkább a csavargás és az iskolával való szembe­fordulás a neurózis legjelleg­zetesebb tünete. — Ha a gyermek nem akar idejében lefeküdni vagy tanu­lás helyett inkább tévét nézne, játszana — egyszóval nem azt akarja csinálni, ami természe­tes vagy ami a feladata volna —. a szülő mérlegeljen, s döntse el, hasznos-e a gyer­meknek az. amit akar. Ki kell derítenie, van-e a normális­tól eltérő viselkedés mögött olyan ok. amely természetes reakcióként váltja ki a gyer­mekből az ellenkezést vagy a visszahúzódást. — Kisebb gyermekekkel gyakran előfordul, hogy végig­sírják az éjszakát. Ilyenkor semmi esetre sem szabad rá­juk kiabálni, megverni őket. A helytelen nevelés a tünet rögződéséhez vezethet és az ilyen jelentéktelennek tűnő ap­róságok is elindíthatják a neu­rózis kialakulását. Ezért fon­tos, hogy mindenekelőtt a tü­net okát keressük: nem fél-e valamitől, nincs-e melege, nem fázik-e, vagy nem fáj-e valamije. Ha nem találunk ilyen okot — vagy az iskolás gyermek teljesítménye akkor is romlik, amikor semmi sem változik körülötte — elsősor­ban a pedagógussal és az is­kolaorvossal kell megbeszélni az észrevételeket. Szakorvos­hoz akkor forduljon a szülő, ha az így megbeszélt segítség sem vezet eredményre — mon­dotta dr. Sípos Kornél pszicho­lógus. (MTI) Gerencsér Miklós : 26. Ebben az átalakulásban az sem akadályozta meg, hogy közben a magyarok oldalán is sokan bizalmatlanul véleked­tek róla. Az osztrák hadmér­nököt. a bécsi katonai vezetők volt kedvencét látták benne. Ezt másképp ítélte meg, mint a mi haragunkat. 'A magya­rok — egyes magyarok — bi­zalmatlanságát természetes visszahatásnak tekintette. A bekerítettek, a bajbasodortak, az igazságukért jogosan küz­dők önvédelmi ösztönének. Ezért nem sértődött meg, ezért maradt nyugodt és belá­tó, amikor a helyére lépő új várparancsnok, a szerencsét­len állapotú Lenkey János vizsgálatot javasolt ellene. Görgey volt az, aki kezessé­get vállalt Török Ignác meg­bízhatóságáért. Soha nem tagadta, a forra­dalom szélsőséges híve előtt sem, hogy egész komáromi tar­tózkodása alatt szakadatlanul vitázott benne a régi osztrák tiszt és a hazáját mindenek­előtt szerető magyar. Két lel­kiismeret élt benne, de min­dig az utóbbinak kellett győz­nie. A körülmények tették kötelességévé, hogy mindig az utóbbi győzzön — ezt ő val­lotta. A körülmények pedig abból állottak, hogy mi megtámad­tuk a magyarokat, és a ma­gyarok védekeztek. Ennek kö­vetkeztében Török Ignác, a honvédsereg legfőbb hadmér­nöke mindent elkövetett Ko­máromnál, a Rába-vonalnál, Párkánynál, Esztergomnál és legutóbb Szegednél, hogy mi-1 nél több műszaki védelemmel biztosítsa a megtámadottakat. Természetesen, már Komá­romnál átjöhetett volna hoz­zánk. Éppúgy szabad elhatá­rozásától függött ez. mint az, hogy maradt. Miárt? — kér­dezték tőle. — Rokonaim, barátaim, is­merőseim mind ott voltak kö­rülöttem. Mindenki, aki be­csült, aki bízott bennem. Sem­mi áron nem vállalhattam hogy ők, akiket szeretek, a hazaáruló megbélyegző elne­vezéssel illethessenek. • Egyetlen olyan tábornok volt a magyar vezérek között, aki semmiféle illúziót nem táplált sorsa felől az esetben, ha fogságba kerül. S ez Nagy­sándor József. Nyíltan meg­mondotta, külföldre szándéko­zott menni, mert: — Tisztában vagyok azzal a, büntetéssel, amely reám vár. Úgy látszik, ő ismert ben­nünket a legjobban, Erre volt is elegendő atkai­ma, hiszen a honvédsereg oly sok tisztjéhez hasonlóan Nagysándor József szintén az osztrák hadseregben szerezte kiváló katonai képzettségét. Annak ellenére, hogy tizenhat esztendős korától 1842-ig, hu­szonhárom éven át szolgált so­rainkban. semmi hajlandóságot nem mutatott sajátjává tenni a német szokásokat. Mint ahogy változatlanul megőrizte heves, lobbanékony vérmér­sékletét, éppúgy megmaradt nagyváradinak, bihari ma­gyarnak; Legutóbb Olaszor­szágban, a József főhercegről elnevezett huszárezrednél volt százados és századparancsnok. Szolgálat közben bukott lová­val és olyan súlyos mellkasi sérülést szenvedett, hogy bú­csút kellett mondania a kato­nai pályának. Legalább akkor azt hitte. A Bánátban telepe­dett le. s mivel vagyona nem lévén, bérlőként élte «magányos életét. Mindaddig, amíg el nem kezdődtek délen a rác és szerb lázongások. Régről Is­merte Kiss Ernőt, úgy is, mint az olaszországi magyar hu-* szártisztek egyik legnevesebb­jét, úgy is, mint bánáti föld­birtokost. Amikor parancsnok­ként megjelent a környéken Kiss Ernő, fölkereste a régi bajtársat. Arr* kérte, legyen segítségére a rácok lecsendesí- tésében. Nagysándor József nem habozott. Rögtön Nagyki- kindára sietett és a néhai lob­banékony huszártiszt bebizo­nyította, hogy a kivételes lé­lekjelenlétre is képes. Jó szó­val, türelemmel megelőzte a lázadást, mielőtt az véreng­zéssé fajult volna. A siker el­ismeréseképpen Nagy kik inda térparancsnokává nevezték ki. (Folytatják

Next

/
Oldalképek
Tartalom