Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-15 / 267. szám

Kissinger Tokióban Amerikai—kínai kosos közlemény Henry Kissinger. az Egye­sült Államok külügyminisztere szerdán Pekingből Tokióba ér_ kezett. A külügyminiszter négynapos látogatást tett a Kínai Népköztársaságban, csaknem 15 órán át tárgyait Csou En-lajjal, a kínai állam­tanács elnökével és hosszabb kihallgatáson fogadta őt Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke is. A pekingi repülőtéren Kis- singeft Csi Peng-fej külügy­miniszter búcsúztatta. Tokióban Ohira japán kül­ügyminiszter fogadta az ame­rikai vendéget. Kissinger tokiói tárgyalá­sainak középpontjában a kö­zel-keleti helyzet miatt aka­dozó japán kőolajellátás áll. A távol-keleti szigetország kő­olaj fogyasztásának 90 százalé­kát importálja, s ennek 40 százalékát az eddigi gyakorlat szerint a közel-keleti kőolaj­termelők fedezték. Amerikai—kínai közös köz­leményt hoztak nyilvánosságra Henry Kissingernek, az Egye­sült Államok külügyminiszte­rének a Kínai Népköztársaság vezetőivel tartott tárgyalásai­ról. A két fél — hangzik a köz­lemény — áttekintette az 1973. februárja, vagyis Kissingernek a Kínai Népköztársaságban tett legutóbbi látogatása óta végbement nemzetközi fejle­ményeket. Megállapították, hogy a nemzetközi kapcsolato­kat „intenzív változás” fém­jelzi. Megerősítették, hogy hí. ven ragaszkodnak a Nixon el­nök kínai látogatása alkalmá­Ohira japán külügyminiszter (jobbra) fogadja amerikai kollégáját. Közel-Kelet Főbelövendó'k klubja Mariano Rumor olasz kormányfő két legádázabb ellen­sége az infláció és a neofasizmus. Ami az előbbi jelenséget illeti, a fontosabb közszükség­leti cikkek árbefagyasztásának fenntartásával, a beruházási kedv felcsigázásával, az ország zilált gazdasági helyzetéhez igazodó szigorúbb adópolitikával a júliusban megalakult ka­binet máris számottevő eredményeket ért el. A szélsőjobbol­dali veszély azonban erősebb, mint valaha. Erre utal a múlt hét végén La Speziában leleplezett neofasiszta összeesküvés. Szerdán újabb két személyt vettek őrizetbe a karabinierik. s ezzel már hétre emelkedett a letartóztatottak száma. A nyomozás azonban nagy apparátus, sál tovább tart, elsősorban Itália északi nagyvárosaiban, Ge­novában, Padovában és Livornóban. S ami egyáltalán nem meglepő: már az eddig tisztázott részletek világosan bizo­nyítják a neofasiszta terroristák szoros kapcsolatát Giorgio Almirante legálisan működő pártjával, az MSI-vel. Aki visszaemlékezik a hatvanas évek derekán lezajlott és nagy botrányt kavart Sifar-ügyre, az óhatatlanul párhu­zamot von a katonai kémelhárítás egykori tisztjeinek akkori szervezkedése és a most leleplezett összeesküvés között. Ak­kor is, most is közismert olasz személyiségek — politikusok, szakszervezeti vezetők — kerültek a „likvidálandók listájá­ra”. Legfeljebb azzal a különbséggel, hogy a Sifar hajdani parancsnokai'elsősorban a kommunista funkcionáriusok rajta­ütésszerű foglyul ejtését tervezték, míg a La Speziában ház­kutatás során talált halállista 1617 szereplőjére azonnali fel- koncolás várt volna. Legfrissebb jelentések szerint nyilvánosságra került jó néhány név erről a listáról. Például Enrico Berlingueré, az OKP főtitkáráé. Pietro Nennié, a Szocialista Párt elnökéé, de rajtuk kívül szép számban találhatók a „főbelövendők klubjában” baloldali kereszténydemokrata szenátorok és kép­viselők, lapszerkesztők, sőt művészek is, mint például a színésznek és rendezőnek egyaránt kitűnő Gian Maria Volonté. Messzire nyúlnak a szálak, ezért a nyomozás rendkívüli tapintattal folyik — írják az olasz lapok. Itália közvélemé­nye viszont a tapintat helyett erélyes nyomozást sürget, hogy a Mussolini nyomdokain lépkedők kedvét egyszer s minden­korra elvegyék mindenfajta összeesküvéstől. (KS) Saigoni bombatámadás a felszabadított Thien Ngon ellen (Folytatás az 1. oldalról) tén kijelentette; a közel-keleti válság bármely pillanatban is­mét ' robbanhat, amennyiben Franciaország és a világ töb­bi állama nem vállal részt a rendezés nemzetközi garan­ciáinak biztosításából. * Az Európai Parlament szer­dán hajnalban hozott határo. zatában felszólította a Közös Piac kilenc tagállamét, léptes­sen életbe közös ellenszank­ciókat a nyugati államokkal szemben olajembargóval élő arab politika befolyásolására. Az energiapolitikai általá­nos vita során született dön­tés nem kötelező a Közös Piac miniszteri tanácsára nézve. val kiadott sanghaji közle­ményben rögzített elvekhez, s hogy az államok közötti ellen­téteket az erőszak alkalmazá­sának, illetve az erőszakkal való fenyegetőzésnek mellözé. sével, az összes államok szu­verenitása és területi sérthe­tetlensége, más államok meg nem támadása és a belügyeik- be való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, valamint a békés egy­más mellett élés elveinek tisz­teletben tartása alapján kell rendezni. A felek újból nyomatékosan hangoztatták, hogy egyikük sem törekszik a hegemóniára sem az ázsiai—csendes-óceáni térségben, sem a világ bármely más részében, s elutasítják más országoknak, illetve más államcsoportoknak hegemo- nisztikus törekvéseit. Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság — a kö­zös közlemény tanúsága sze­rint — megállapodott a wa­shingtoni és a pekingi össze­kötő iroda működési területé­nek további kiszélesítésében. A két ország teljes mértékű diplomáciai kapcsolatok felvé­teléről azonban nem született megállapodás. Nyilvánvaló, hogy a kapcsolatok normalizá. lásának továbbra is a tajvani probléma állja útiát. Ami az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kétoldalú kapcsolatait illeti, ezek a dokumentum szerint — 1973-ban fejlődtek. A közle­mény megfogalmazása szerint „a két ország közötti kapcso­latok elmélyítették a kínai és az amerikai nép kölcsönös megértését és barátságát”. Á felek tanulmányozták a két ország kapcsolatai további kiszélesítésének kérdéseit és a jövő évre vonatkozólag egy sereg új kontaktusban álla­podtak meg. Kinyilvánították azt az akaratukat, hogy két­oldalú kapcsolataikat elmé­lyítve „fokozatosan a legma­gasabb szintre emelik” pekin­gi. illetve washingtoni kép­viseletüket, vagyis az ameri­kai, illetve a kínai összekötő irodát. A saigoni légierő ismét bombázta a Saigontól 115 kilométerrel északnyugatra fekvő felszabadított Thien Ngon körzetét — közölte a katonai vegyes bizottságban részt vevő DIFK-küldöttség szóvivője. A saigoni bombá­zásnak több ‘tucat halálos és sebesült polgári áldozata van, jelentős az anyagi kár is. A hanoi Guan Dói Nhan Dán szerdai száma rámutat, hoev a saigoni légierő a gyalogsági hadműveletek támogatásán kí­vül nem teljes adatok sze­rint november 4—11. között több mint 130 légitámadást hajtott végre Dél-Vietnam fel­szabadított területei ellen. Hangsúlyozza, semmivel sem igazolható a saigoni kormány­zatnak az a szándéka, hogy fokozza a légierő felhasználá­sát. Különbséget kell tenni — mutat rá a hanoi lap — az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat bűnös hábo—'s cselekményei és a felszabadí­tó erőknek a párizsi megálla­podás és a felszabadított öve­zetek védelmében végrehaj­tott jogos visszavágásai kö­zött’ Az AP moszkvai tudósítója Napjainkban, amikor lé­pések történnek a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak megjavítása irányában, Roger Laddingtonnak, az AP hírügynökség moszk­vai tudósítójának tevé­kenysége nyilvánvalóan egyáltalán1 nem felel meg az idők szellemének — írja a Lityeratumaja Ga- zeta. A lap hangsúlyozza, hogy az amerikai újság­író az AP moszkvai iro­dáját Nyugatra irányuló szovjetellenes rágalom- anyagok továbbítását vég­ző intézménnyé alakította át. „Roger Laddington ne­héz élete” című cikkében a Lityeratumaja Gazeta így ír: Moszkvába érkezé­se után, 1970. nyarán Lad- dingtorf forró szavakkal ecsetelte, hogy „mélyre­hatóan és tárgyilagosan” kívánja feltárni a Szov­jetunió életének legfonto­sabb oldalait, így a nép­művelést, a szovjet művé­szetet, „a nagy múltú szov­jet balettal kezdem”, az egészségügyet „a gyerme­kek és anyák védelme a Szovjetunióban — erről kell írni!” Igazi arculatát Led- dington azonban akkor mutatta meg, amikor az ön­magukat „a demokráciáért és az emberi jogokért küzdő harcosoknak” ne­vezők gyülekezetével ösz- szetalálkozott, akik való­jában külföldi szovjetelle­nes szervezetek kiszolgálói voltak. Gyakorta hallani, hogy néhány Laddingtonhoz ha­sonlóan mértéket nem is­merő újságíró szerint, az amerikai tudósítóval „nem mernek” határozottan bán­ni, szem előtt tartva a szovjet—amerikai kapcscr latok rendeződését. És mi történik, ha másként néz­zük a dolgot? Hiszen az államközi kapcsolatok fej­lődése nemcsak nem ká­rosul, hanem még nyer is, ha a Laddington félék nem zavarják” — írja a Lityeratumaja Gazeta. (TASZSZ) GHANA Nigériai látogatásának befejeztével ma Ig­natius Kuti Acheampong elnök meghívására Ghana fővárosába, Accrába érkezik Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A Ghánái Köztársaság Afrika nyugati partján, a Guineai-öböl mentén fekszik 238 000 négyzetkilométernyi területen. Lakói­nak száma 8,5 millió, Accrában 400 000-en élnek. A népesség 57 törzsből tevődik össze. Ghana először portugál, holland, majd brit gyarmat volt. A függetlenségi mozgalom a második világháború után bontakozott ki. Dr. Kwame Nkrumah vezetésével 1949-ben megalakult a Népi Konvenció Párt (CPP), amely következetesen harcolt a gyarmati rabság ellen. Az ország 1957. március 6-án nyerte el függetlenségét. Nkrumah miniszterelnökségének három, s elnökségének öt éve alatt az ország a nem kapitalista úton való fejlődés politikáját kö­vette. A tudományos szocializmus afrikai és ghanai alkalmazásának szükségességét hirdető nkrumahizmus nyújtott ideológiai alapot a belső reakció visszaszorításához, a lakosság nemzeti öntudatának növeléséhez. Nkrumah kormánya átfogó gazdasági szociális fejlesz­tési tervet dolgozott ki. Ghana baráti kapcsolatokat létesített a szo­cialista országokkal. A haladó belpolitika, a gazdasági függés csökkentését célzó gazdaságpolitika gyakor­lati iiégrehajtása során azonban súlyos prob­lémák merültek fel: a haladó erőket tömö­rítő pártban frakcióharc kerekedett felül; gyakran letértek a gazdaságfejlesztési prog­ramban megjelölt útról. A nemzetközi mono­póliumok manipulációi is súlyosan érintették Ghana legfontosabb exportcikkeinek — fő­ként a kakaó — világpiaci árát. Az 1966. februári katonai államcsíny eltá­volította a hatalomból Nkrumah elnököt. A hatalmat megragadó reakciós tisztek a jobb­oldali áramlatokkal, a komprádor burzsoá­ziával és a hozzá kapcsolódó értelmiségi ré­teggel szövetkeztek. Az Ankrah-rezsim fokozatosan felszámolta a haladó szociális és gazdasági intézkedése­ket, nyugati nyomásra leépítette a szocialis­ta országokhoz fűződő jó kapcsolatokat. A súlyos gazdasági helyzet 1967-től kiélezte a társadalmi ellentéteket. A Busia vezetésével 1971-ben megalakult polgári kormánynak sem sikerült feloldania a belpolitikai fe­szültséget. I. K. Acheampong ezredes vezeté­sével 1972. január 13-án megdöntötték Busia kormányát. Acheampong elnök állami tiszte­letadással temettette el a néhai Nkrumah elnököt. Az új ghanai kormány külpolitikai prog­ramja az el nem kötelezettséget, az aktív semlegességet, az afrikai egység erősítését és a félszabadítási mozgalmak tevékeny tá­mogatását, a fajüldöző Dél-Afrikai Köztár­saság kormányával való párbeszéd gondola­tának elutasítását hirdeti. Magyarország 1961. július 29-én vette fel a diplomáciai kapcsolatot Ghánával nagykö­veti szinten. Nkrumah magyarországi látoga­tásától (1961.) az 1966. évi puccsig baráti politikai, gazdasági és kulturális együttmű­ködés alakult ki a két ország között. A ka­tonai-rendőri rendszer antikommunista po­litikája miatt azonban kapcsolataink elhi- degültek, bár államközi viszonyunk korrekt maradt. A Busia-kormány megalakulása után kapcsolataink ismét bővültek. A két ország 1972-ben kulturális megálla­podást kötött. 1973. júliusában ghanai dele­gáció járt Magyarországon, hogy tanulmá­nyozza az alumíniumipari létesítményeket. Ignatius Kuti Acheampong ezredes 1931- ben született Kumasiban. Hét gyermek apja. Tanulmányait katolikus egyházi iskolákban kezdte, majd kereskedelmi iskolában végezte. Angliában és az Egyesült Államokban ka­pott tiszti kiképzést. Acheampong ezredes a Busia-kormány megdöntésekor az első ezred parancsnoka volt. A vezetése alatt álló nem­zeti újjászületési tanács a fekete-afrikai or­szágok közül az elsők között üdvözölte a viet­nami fegyverszüneti megállapodást, a viet­nami nép győzelmét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom