Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-15 / 267. szám
Kissinger Tokióban Amerikai—kínai kosos közlemény Henry Kissinger. az Egyesült Államok külügyminisztere szerdán Pekingből Tokióba ér_ kezett. A külügyminiszter négynapos látogatást tett a Kínai Népköztársaságban, csaknem 15 órán át tárgyait Csou En-lajjal, a kínai államtanács elnökével és hosszabb kihallgatáson fogadta őt Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke is. A pekingi repülőtéren Kis- singeft Csi Peng-fej külügyminiszter búcsúztatta. Tokióban Ohira japán külügyminiszter fogadta az amerikai vendéget. Kissinger tokiói tárgyalásainak középpontjában a közel-keleti helyzet miatt akadozó japán kőolajellátás áll. A távol-keleti szigetország kőolaj fogyasztásának 90 százalékát importálja, s ennek 40 százalékát az eddigi gyakorlat szerint a közel-keleti kőolajtermelők fedezték. Amerikai—kínai közös közleményt hoztak nyilvánosságra Henry Kissingernek, az Egyesült Államok külügyminiszterének a Kínai Népköztársaság vezetőivel tartott tárgyalásairól. A két fél — hangzik a közlemény — áttekintette az 1973. februárja, vagyis Kissingernek a Kínai Népköztársaságban tett legutóbbi látogatása óta végbement nemzetközi fejleményeket. Megállapították, hogy a nemzetközi kapcsolatokat „intenzív változás” fémjelzi. Megerősítették, hogy hí. ven ragaszkodnak a Nixon elnök kínai látogatása alkalmáOhira japán külügyminiszter (jobbra) fogadja amerikai kollégáját. Közel-Kelet Főbelövendó'k klubja Mariano Rumor olasz kormányfő két legádázabb ellensége az infláció és a neofasizmus. Ami az előbbi jelenséget illeti, a fontosabb közszükségleti cikkek árbefagyasztásának fenntartásával, a beruházási kedv felcsigázásával, az ország zilált gazdasági helyzetéhez igazodó szigorúbb adópolitikával a júliusban megalakult kabinet máris számottevő eredményeket ért el. A szélsőjobboldali veszély azonban erősebb, mint valaha. Erre utal a múlt hét végén La Speziában leleplezett neofasiszta összeesküvés. Szerdán újabb két személyt vettek őrizetbe a karabinierik. s ezzel már hétre emelkedett a letartóztatottak száma. A nyomozás azonban nagy apparátus, sál tovább tart, elsősorban Itália északi nagyvárosaiban, Genovában, Padovában és Livornóban. S ami egyáltalán nem meglepő: már az eddig tisztázott részletek világosan bizonyítják a neofasiszta terroristák szoros kapcsolatát Giorgio Almirante legálisan működő pártjával, az MSI-vel. Aki visszaemlékezik a hatvanas évek derekán lezajlott és nagy botrányt kavart Sifar-ügyre, az óhatatlanul párhuzamot von a katonai kémelhárítás egykori tisztjeinek akkori szervezkedése és a most leleplezett összeesküvés között. Akkor is, most is közismert olasz személyiségek — politikusok, szakszervezeti vezetők — kerültek a „likvidálandók listájára”. Legfeljebb azzal a különbséggel, hogy a Sifar hajdani parancsnokai'elsősorban a kommunista funkcionáriusok rajtaütésszerű foglyul ejtését tervezték, míg a La Speziában házkutatás során talált halállista 1617 szereplőjére azonnali fel- koncolás várt volna. Legfrissebb jelentések szerint nyilvánosságra került jó néhány név erről a listáról. Például Enrico Berlingueré, az OKP főtitkáráé. Pietro Nennié, a Szocialista Párt elnökéé, de rajtuk kívül szép számban találhatók a „főbelövendők klubjában” baloldali kereszténydemokrata szenátorok és képviselők, lapszerkesztők, sőt művészek is, mint például a színésznek és rendezőnek egyaránt kitűnő Gian Maria Volonté. Messzire nyúlnak a szálak, ezért a nyomozás rendkívüli tapintattal folyik — írják az olasz lapok. Itália közvéleménye viszont a tapintat helyett erélyes nyomozást sürget, hogy a Mussolini nyomdokain lépkedők kedvét egyszer s mindenkorra elvegyék mindenfajta összeesküvéstől. (KS) Saigoni bombatámadás a felszabadított Thien Ngon ellen (Folytatás az 1. oldalról) tén kijelentette; a közel-keleti válság bármely pillanatban ismét ' robbanhat, amennyiben Franciaország és a világ többi állama nem vállal részt a rendezés nemzetközi garanciáinak biztosításából. * Az Európai Parlament szerdán hajnalban hozott határo. zatában felszólította a Közös Piac kilenc tagállamét, léptessen életbe közös ellenszankciókat a nyugati államokkal szemben olajembargóval élő arab politika befolyásolására. Az energiapolitikai általános vita során született döntés nem kötelező a Közös Piac miniszteri tanácsára nézve. val kiadott sanghaji közleményben rögzített elvekhez, s hogy az államok közötti ellentéteket az erőszak alkalmazásának, illetve az erőszakkal való fenyegetőzésnek mellözé. sével, az összes államok szuverenitása és területi sérthetetlensége, más államok meg nem támadása és a belügyeik- be való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés elveinek tiszteletben tartása alapján kell rendezni. A felek újból nyomatékosan hangoztatták, hogy egyikük sem törekszik a hegemóniára sem az ázsiai—csendes-óceáni térségben, sem a világ bármely más részében, s elutasítják más országoknak, illetve más államcsoportoknak hegemo- nisztikus törekvéseit. Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság — a közös közlemény tanúsága szerint — megállapodott a washingtoni és a pekingi összekötő iroda működési területének további kiszélesítésében. A két ország teljes mértékű diplomáciai kapcsolatok felvételéről azonban nem született megállapodás. Nyilvánvaló, hogy a kapcsolatok normalizá. lásának továbbra is a tajvani probléma állja útiát. Ami az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kétoldalú kapcsolatait illeti, ezek a dokumentum szerint — 1973-ban fejlődtek. A közlemény megfogalmazása szerint „a két ország közötti kapcsolatok elmélyítették a kínai és az amerikai nép kölcsönös megértését és barátságát”. Á felek tanulmányozták a két ország kapcsolatai további kiszélesítésének kérdéseit és a jövő évre vonatkozólag egy sereg új kontaktusban állapodtak meg. Kinyilvánították azt az akaratukat, hogy kétoldalú kapcsolataikat elmélyítve „fokozatosan a legmagasabb szintre emelik” pekingi. illetve washingtoni képviseletüket, vagyis az amerikai, illetve a kínai összekötő irodát. A saigoni légierő ismét bombázta a Saigontól 115 kilométerrel északnyugatra fekvő felszabadított Thien Ngon körzetét — közölte a katonai vegyes bizottságban részt vevő DIFK-küldöttség szóvivője. A saigoni bombázásnak több ‘tucat halálos és sebesült polgári áldozata van, jelentős az anyagi kár is. A hanoi Guan Dói Nhan Dán szerdai száma rámutat, hoev a saigoni légierő a gyalogsági hadműveletek támogatásán kívül nem teljes adatok szerint november 4—11. között több mint 130 légitámadást hajtott végre Dél-Vietnam felszabadított területei ellen. Hangsúlyozza, semmivel sem igazolható a saigoni kormányzatnak az a szándéka, hogy fokozza a légierő felhasználását. Különbséget kell tenni — mutat rá a hanoi lap — az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat bűnös hábo—'s cselekményei és a felszabadító erőknek a párizsi megállapodás és a felszabadított övezetek védelmében végrehajtott jogos visszavágásai között’ Az AP moszkvai tudósítója Napjainkban, amikor lépések történnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak megjavítása irányában, Roger Laddingtonnak, az AP hírügynökség moszkvai tudósítójának tevékenysége nyilvánvalóan egyáltalán1 nem felel meg az idők szellemének — írja a Lityeratumaja Ga- zeta. A lap hangsúlyozza, hogy az amerikai újságíró az AP moszkvai irodáját Nyugatra irányuló szovjetellenes rágalom- anyagok továbbítását végző intézménnyé alakította át. „Roger Laddington nehéz élete” című cikkében a Lityeratumaja Gazeta így ír: Moszkvába érkezése után, 1970. nyarán Lad- dingtorf forró szavakkal ecsetelte, hogy „mélyrehatóan és tárgyilagosan” kívánja feltárni a Szovjetunió életének legfontosabb oldalait, így a népművelést, a szovjet művészetet, „a nagy múltú szovjet balettal kezdem”, az egészségügyet „a gyermekek és anyák védelme a Szovjetunióban — erről kell írni!” Igazi arculatát Led- dington azonban akkor mutatta meg, amikor az önmagukat „a demokráciáért és az emberi jogokért küzdő harcosoknak” nevezők gyülekezetével ösz- szetalálkozott, akik valójában külföldi szovjetellenes szervezetek kiszolgálói voltak. Gyakorta hallani, hogy néhány Laddingtonhoz hasonlóan mértéket nem ismerő újságíró szerint, az amerikai tudósítóval „nem mernek” határozottan bánni, szem előtt tartva a szovjet—amerikai kapcscr latok rendeződését. És mi történik, ha másként nézzük a dolgot? Hiszen az államközi kapcsolatok fejlődése nemcsak nem károsul, hanem még nyer is, ha a Laddington félék nem zavarják” — írja a Lityeratumaja Gazeta. (TASZSZ) GHANA Nigériai látogatásának befejeztével ma Ignatius Kuti Acheampong elnök meghívására Ghana fővárosába, Accrába érkezik Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A Ghánái Köztársaság Afrika nyugati partján, a Guineai-öböl mentén fekszik 238 000 négyzetkilométernyi területen. Lakóinak száma 8,5 millió, Accrában 400 000-en élnek. A népesség 57 törzsből tevődik össze. Ghana először portugál, holland, majd brit gyarmat volt. A függetlenségi mozgalom a második világháború után bontakozott ki. Dr. Kwame Nkrumah vezetésével 1949-ben megalakult a Népi Konvenció Párt (CPP), amely következetesen harcolt a gyarmati rabság ellen. Az ország 1957. március 6-án nyerte el függetlenségét. Nkrumah miniszterelnökségének három, s elnökségének öt éve alatt az ország a nem kapitalista úton való fejlődés politikáját követte. A tudományos szocializmus afrikai és ghanai alkalmazásának szükségességét hirdető nkrumahizmus nyújtott ideológiai alapot a belső reakció visszaszorításához, a lakosság nemzeti öntudatának növeléséhez. Nkrumah kormánya átfogó gazdasági szociális fejlesztési tervet dolgozott ki. Ghana baráti kapcsolatokat létesített a szocialista országokkal. A haladó belpolitika, a gazdasági függés csökkentését célzó gazdaságpolitika gyakorlati iiégrehajtása során azonban súlyos problémák merültek fel: a haladó erőket tömörítő pártban frakcióharc kerekedett felül; gyakran letértek a gazdaságfejlesztési programban megjelölt útról. A nemzetközi monopóliumok manipulációi is súlyosan érintették Ghana legfontosabb exportcikkeinek — főként a kakaó — világpiaci árát. Az 1966. februári katonai államcsíny eltávolította a hatalomból Nkrumah elnököt. A hatalmat megragadó reakciós tisztek a jobboldali áramlatokkal, a komprádor burzsoáziával és a hozzá kapcsolódó értelmiségi réteggel szövetkeztek. Az Ankrah-rezsim fokozatosan felszámolta a haladó szociális és gazdasági intézkedéseket, nyugati nyomásra leépítette a szocialista országokhoz fűződő jó kapcsolatokat. A súlyos gazdasági helyzet 1967-től kiélezte a társadalmi ellentéteket. A Busia vezetésével 1971-ben megalakult polgári kormánynak sem sikerült feloldania a belpolitikai feszültséget. I. K. Acheampong ezredes vezetésével 1972. január 13-án megdöntötték Busia kormányát. Acheampong elnök állami tiszteletadással temettette el a néhai Nkrumah elnököt. Az új ghanai kormány külpolitikai programja az el nem kötelezettséget, az aktív semlegességet, az afrikai egység erősítését és a félszabadítási mozgalmak tevékeny támogatását, a fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaság kormányával való párbeszéd gondolatának elutasítását hirdeti. Magyarország 1961. július 29-én vette fel a diplomáciai kapcsolatot Ghánával nagyköveti szinten. Nkrumah magyarországi látogatásától (1961.) az 1966. évi puccsig baráti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés alakult ki a két ország között. A katonai-rendőri rendszer antikommunista politikája miatt azonban kapcsolataink elhi- degültek, bár államközi viszonyunk korrekt maradt. A Busia-kormány megalakulása után kapcsolataink ismét bővültek. A két ország 1972-ben kulturális megállapodást kötött. 1973. júliusában ghanai delegáció járt Magyarországon, hogy tanulmányozza az alumíniumipari létesítményeket. Ignatius Kuti Acheampong ezredes 1931- ben született Kumasiban. Hét gyermek apja. Tanulmányait katolikus egyházi iskolákban kezdte, majd kereskedelmi iskolában végezte. Angliában és az Egyesült Államokban kapott tiszti kiképzést. Acheampong ezredes a Busia-kormány megdöntésekor az első ezred parancsnoka volt. A vezetése alatt álló nemzeti újjászületési tanács a fekete-afrikai országok közül az elsők között üdvözölte a vietnami fegyverszüneti megállapodást, a vietnami nép győzelmét.
