Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

A sokadik újrakezdés után A sokadik újrakezdés után Mizsák Tibort arra kértük, szánjon rá egy délutánt, s ,, értékelje” fordulatok­ban bővelkedő éveit. Tekintsen vissza az eddig megtett útra. Mizsák Tibor hajlott a beszélgetésre, ilyen­formán közreadhatjuk egy vállalkozó szellemű ember némiképpen elfogult, de mindenképpen bátor szembe­nézését önmagával. • — A gyárvezetői beosztásnak egyszerűen hátat fordított? — Úgy éreztem, ha tényleg van bizalom velem szemben, s nemcsak a vb-tagoknak és a tanács titkárának a vélemé­nye egyezik, hanem a község lakosainak és a tanácstagok­nak is, akkor nincs jogom azt mondani, mint kommunistá­nak, hogy ott maradok a szűk gyárnál —, s nem egy na­gyobb egység gondjával, bajá­val foglalkozom. — Meg akarta mutatni, ha Kölesden főagronómusnak nem volt jó, tanácselnöknek azért is jó lesz? — Nem hajtottam én ilyen dolgokra. Nekem a rang, a cím sosem volt vesszőparipám. De ha így vizsgáljuk a kér­dést, akkor erkölcsi elégtételt láttam a gyárvezetés után, mert a gyárvezetés is a sok hiba ellenére nem volt rossz szinten. — Mennyi ideig volt gyár. vezető? — Egy évig, és úgy éreztem, mégiscsak nagy erkölcsi elég­tétel, hogy hívnak tanácselnök­nek. látva, ez az ember meg­állja a helyét az életnek bár­mely területén. Az erkölcsi bizonyítvány beszerzése és egyéb okmányok megszerzése miatt húzódott az ügy, s köz­ben híre futott a faluban, és azt tapasztaltam, hogy rend­kívüli módon megnyilvánult az emberek bizalma, hogy mégis, csak lesz valaki, akihez biza­lommal fordulhatnak. Amikor ez a dolog nyilvánvalóvá vált, akkor elmentem az akkori igazgatóhoz Pécsre, Takács Lászlóhoz és mondtam, hogy miről van szó: községi tanács- elnöki funkció betöltésére ke­rülne sor. A következőket fe­lelte: az az állásfoglalása, saj­nálja, hogy eljövök a gyártól, mert úgy vélte, hosszabb idő­re rendezett a kölesdi tégla­gyár ügye. De nem mindig akad lehetőség, hogy téglagyári vezetőt tanácselnöknek hívja­nak. Elvégre fáj, hogy egy hely üresen marad, de ő bízik ab­ban, hogy mint elnök továbbra is segítem a gyárat. így is vál­tunk el a legnagyobb egyet­értésben. — Tehát elengedték és kez­dődött a tanácselnöki munka. — Igen. Tetszett is az a té­ma nekem, szóval az emberek, kel való munka — az tetszik nekem. Én mindig szerettem ezt a témát, sőt úgy nézett ki a dolog, hogy hétköznap­vasárnap, e6te is elég nagy volt a forgalom. Nem volt ritka, hogy vasárnap délelőtt, vagy délután jött valaki, betörtek a Kétmillió forintos hitelt adott a Hungarocoop Külke­reskedelmi Vállalat a Tolna megyei Ruhaipari Szövetke­zetnek. A hitel ellenében a szövetkezetnek 40 ezer dollár értékű ruhaipari termékkel kell növelnie az exportot. A pénzt a paksi vezetéssel dol­gozó szövetkezetben a gépek korszerűsítésére fordítják. Uj gépek kerülnek a Bonyhádi Vasipari Szövetkezettől meg­vásárolt és átalakított új lakásába, stb. Énnekem az volt a módszerem, hogy a mezsgyevitákat, tyúkpöröket, hatósági intézkedés nélkül a . két fél összebékítésével ren­dezzem. Nincs értelme bíróság­ra menni, örök haragot kezdeni, beleüljenek ki. A legtöbb eset­ben sikerült is ez. És egy-egy ilyen ügy rendezése után. ami. kor tapasztaltam, hogy két csa. Iád között a béke megterem­tődött, jóleső érzés fogott eL Egyszer egy idős néni jött va­sárnap délelőtt, hogy betörtek a padlására, intézkedjek. Sze­gény asszony mit csináljon? Azonnal intézkedtem, és még vasárnap elrendeztük a dolgot Amit a betörők lehánytak a padlásról, visszaraktuk, a tet­tes is megkerült. Szegény né­ni annyira hálálkodott, pedig én nem vártam el, kötelessé­gem volt ügyével lelki ismere­tem szerint eljárni... Számta­lan ilyen eset volt. Szóval, jól éreztem magam, úgy éreztem megy a dolog. Járdaépítés, út­építés, kommunális fejlesztés, a községben egy kicsit meg­lódult, a társadalmi összefogás is elég jól kezdett kialakulni. Megnyugtató volt, hogy többen járnak járdán, orvosi, fogorvo­si rendelő van, tetszett ez a dolog. Jött aztán, hogy járta­sabbnak kell lenni a tanács­elnököknek bizonyos kérdé. sekben, a hivatali munkában, és így került sor a beiskolázá­somra. Szívesen vállaltam, örömmel mentem el. el is vé­geztem jeles eredménnyel a tanácsakadémiát, pedig néni vagyok fiatal ember. Nem be­szélve arról, hogy az akadé­mián, a tizenhét fős csopor­tunknál tíznek felsőfokú vég­zettsége volt, az én középfokú végzettségemmel szemben, mégis az első hat-hét ember között voltam ebben a cso­portban. Képzettségem alap­ján nem volt jogom erre a helyre, s úgy láttam, otthoh majd hasznosítani fogom az egyévi tanulást. No, de ez nem így történt. Mire hazaértem a tanácsakadémiáról, fenekestül fölfordulva találtam a közigaz­gatást. Az emberek fújtak egy­másra, az elégedetlenség nagy volt, nem győztem békéltetni. Nem találtuk meg a hangot a tsz elnökével. — A korábbi tanácselnökkel? — Nem. Azt elfelejtettem mondani, hogy a korábbi ta­nácselnököt a termelőszövetke. zet elnöki funkciójából le­mondatták, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Meg­bízást kaptunk, hogy keres­sünk egy olyan embert, aki alkalmas a téesz vezetésére. A párttitkár és én sorra jártunk jó néhány mezőgazdasági vég­zettségű embert, rendkívül ud­variasan fogadtak bennünket, s néhány nap múlva le is mondták ajánlatunkat. A vé­gén odaértünk, hogy meg kell oldani valahogy a tsz-elnöki funkciót, nem volt más hátra, hogy valahol helyben keres­üzemcsamokba és a paksi üzemekbe. így a Hungaro- coop-on keresztül növelni tud­ják a szovjet, cseh, NSZK, holland, osztrák, valamint az afrikai országokba küldött ex­port mennyiségét. A szövetkezet a közelmúlt­ban felvette a kapcsolatot a Hungarotex-szel is. Ennek a külkereskedelmi vállalatunk­nak a közvetítésével 40 ezer fiúinget küld az NSZK-beli megrendelőnek. sünk. Utolsó mentsvárként, ne­kem jutott eszembe a sióagár­di termelőszövetkezet, és én tettem egy javaslatot, hogy mi lenne, ha beszélnék a Pesti Gyurkával. Beszéltem is Gyur­kával. Hát aznap nem, de más­nap azt mondta; hogy igen, vállalom. Akkor megindult az eljárás, a termelőszövetkezet közgyűlése átkérte a sióagárdi téesztőL ö nagy lendülettel fogott a munkához, az első időszakban nagyon együtt te­vékenykedtünk. De jött ez az úgynevezett könyvtártéma. Akadémiai tartózkodásom ide. je alatt a könyvtárhelyiséget áttelepítették egy másik hely. re -és ott létesítettek egy téesz- klubot. Én ezt kifogásoltam, és elítéltem. A kultúrház nem ar­ra a célra volt rendkívül nagy költséggel fenntartva, hogy a könyvtárat megszüntessük, vagy más helyre tegyük. Je­lentőséget tulajdonítottam a könyvtárnak, s azt tartom, a faluban olyannak kell lenni a könyvtárnak, hogy az embere­ket vonzza. Ezt az állásponto­mat hangsúlyoztam a termelő, szövetkezet elnöke, elnökhe. lyettese előtt is, aki egyben a pártszervezet titkára is. Ta­nácsülésen is szóvá tettem, nem talált egyértelmű megér­tést, az emberek részéről ugyan nem volt kifogás, de a két vezető részéről igen. S megindult a lavina. Egy alka­lommal megjelent a járási hi­vatal elnökhelyettese és min­den bevezetés nélkül tanácsol, ta, mondjak le tanácstagságom, ról és elnöki funkciómról. Meg voltam lepődve, és az egysze­rűbbet, a könnyebbet választ­va, beadtam a lemondó nyilat­kozatomat a járási hivatalhoz. — Nem értékelte, hogy miért kell lemondania? — Dehogynem, de konkrétan nem mondta meg senki. Az volt az egyetlen ok, hogy a termelőszövetkezet vezetőivel nem értem meg magam, és a párt-csúcsszervezet nem szavaz bizalmat nekem a következő választásokra és esetleg jónak tartják, ha én most megyek el onnan, nem pedig később. Az­tán úgy láttam, hogy nincs semmi értelme annak, hogy ezt a vitát én folytassam, be­adtam a lemondó nyilatkozatot. — Hány évig volt tanács­elnök? — Két és fél évig. — Elküldték tanácsakadé. miára. Akkor jó volt Ha nem felel meg a követelményeknek, miért küldték tanulni? Nem izgatta magát ez a kérdés? — Dehogynem. Előtte más­fél évvel még arról volt szó, hogy nagyobb községbe kerü­lök tanácselnöknek. Tekintet­tel arra, hogy ott nagyobb fel­adatok vannak. A járási hiva­tal, a járási pártbizottság egyet­értésével volt ez akkor így el­rendezve. Ezért is tartottam furcsának, hogy elküldték ta­nácsakadémiára, tisztességes eredménnyel végzek, és alig Népújság 3 1973. október 6. Kétmillió forint az export fokozására kezdek dolgozni, máris egy ilyen ügy szakad rám. Egyik elvtáns egyszer kijött, mondta, vedd úgy, hogy hibát követtél el. hát igaz, igaz, hogy a na­gyobb hibás nem te vagy, de- hát ez a helyzet, ezt tudomá­sul kell venni. Én úgy voltam vele, hogy.. — Milyen hibát követett el? — Nem volt konkrétan meg­határozva. A könyvtárügy vég­eredményben az én negatív tevékenységemre lett írva. — És végül mit tanácsoltak magának? — Keressek helyet, és a já­rási pártbizottság segít majd, hogy elhelyezkedjek. A György elvtárs volt aztán nagyon ka­rakán ebben a kérdésben. Sza­badságon volt, amig ez a do­log zajlott. Ugyanis ennek a dolognak volt egy olyan fel­vonása, hogy beadtam a fel­mondásomat, összehívták a ta. nácsülést és ott a tanácstagok megkérdezték, miért akarok elmenni. Én azt mondtam, hogy azért, mert a Galambos elvtárs kijött és azt mondta, hogy mondjak le. Felmondásomban az az indok, hogy ide, meg oda akarok költözni, az nem dön­tő. erre a tanácsülés nem fo­gadta el a lemondásomat. Jött erre még egy tanácsülés, mondván, hogy minősített többség kell személyi ügyek döntésében. A következő ta­nácsülésen viszont megfelelő előkészítés után azt nyilatkoz­tam, hogy nem maradok. A György elvtárs elment a Lux elvtárshoz, hogy hát tudna-e nekem az elhelyezkedésemben segíteni. Lux elvtárs örömmel fogadott és egyik napról a má­sikra, átkerültem a Biztosító­hoz mezőgazdasági kárszakér­tőnek. (Folytatjuk) P. V. Sz. Naöir enden az őszi-(éli politikai tomegoktalás Szekszárdon ülést tartott a Hazafias Népfront városi el­nöksége. Eszenyi Antalné. vá­rosi népfronttitkár előterjesz­tésében az őszi, téli politikai tömegoktatás, valamint a la­kóbizottságok megválasztásá­nak feladatait tárgyalták. A városi titkár az eddig jól bevált politikai tömegoktatás formáira tett javaslatot: a ha­gyományos klubfoglalkozások­ra, ankétok és konferenciák tartására. A népfront elősegí­ti a különböző oktatási intéz­mények, szülői munkaközössé­gek ténykedését, hogy a szü­lők minél több ismeretet sze­rezzenek az iskolák életéről. A városi nőbizottság munká­járól szólva elmondta: Hasz­nos lenne, hogy a lakóterüle­teken élő asszonyok minél szélesebb körben megismerjék a népfront művelődési politi­káját. így figyelemmel kisér­hetik, hogyan valósítják meg városunkban a párt nőpoliti­kái határozatát. Foglalkoznak a nők munkáját elősegítő be­mutatók szervezésével, amiket a kereskedelmi, a vendéglátó- és más szolgáltató vállalatok­kal. szövetkezetekkel közösen szerveznek meg. Eszenyi Antalné bejelentet­te, hogy a városban működő két klub: a nyugdíjasok és az olvasó asszonyok klubja az idei novemberben ünnepli fennállásának kétéves évfor­dulóját. Befejezésül Domonyai Péter kongresszusi küldött él­ménybeszámolót tartott a VIII. magyar békekongresz- szusróL ( -i -é ) Víz az atomtelepnek Egy hete még szüreteltek ott, ahol mosfv fúrótorony magasodik az őg felé. A Pécsi Járási Építőipari Szövetkezet Vókó brigádja vizet fakaszt a paksi föld mélyéből. Ez csak egy kút a sok közül, amik az atomerőmű lakótelepét látják el ivóvízzel. Amire a házak elkészülnek, átadnak több kútcsoportot Is. Most még a szerelést végzi a brigád. A jókora fúró vídiakése a jövő héten hasít a talajba, s az­tán nincs megállás, míg le nem érnek háromszáz méterre. Hogy lesz-e víz? Azt mondják, amiatt nem lesz gondja senkinek, a kút ezer liter, de talán még annál is több vizet ad majd percenként. Fotó: Szepesi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom