Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

Tv-napló 1S49. »któlni' 6. Zenés esték A tv egyre jobban megtalál­ja a zenei műsorok formáját, operabemutatóival pedig olyan szolgálatot végez, amit vég­eredményben csak a tv-től várhatunk. Schubert operájá­ról. a Házi háborúról van szó, amit a televíziónak köszönhe­tünk. Nem hatott reveláeió- ként, az is kétségtelen, hogy a nagy Schubert-művekkel (dalok, szimfóniák, szonáták) nem veszi fel a versenyt, még­is gazdagítja Sehubert-képün- ket, s kitűnő lehetőséget biz­tosít a jó szórakozásra, a min­den részletében kellemes mu­zsika és az Arisztofanész szel­lemében fogant történet iSw Oberfrank Géza, akinek nevé­hez a bemutató sokszorosan kapcsolódik, emlékezetesen jó munkát végzett, s hasonló produkciókat szívesen látunk máskor is, minél gyakrabban. A Mario Rossi koncert he­lyett a budapesti zenei hetek versenyeinek győzteseit hall­hattuk, s aligha volt okunk megbánni a cserét. Kitűnő mű­vészeket ismerhettünk meg, köztük az egyetlen magyar győztest, Oncsay Csabát, aki­nek nem ez volt az első tele­víziós szereplése. Itt azonban már fölmerül a kérdés: szeren- csés-e egy-egy nagyobb zene­mű részletével beérni? Bar­tók hegedűversenye például zárt egész, melynek csak az első tételét játszani föltétle­nül a mű megcsonkítását je­lenti. S talán itt lenne helyén­való, hogy a műsort kísérő is­mertető ne csupán a szerep­lőkre térjen ki. hanem arra is, amit a kritikus az előadásban, annak egyes részleteiben em­lítésre érdemesnek tart, előre fölhíva a figyelmet egy-egy részlet jó megoldására. Csütörtökön este a Carmen IV. felvonását láthattuk. a műsor szerint aaért, mert „a tv munkatársai szeretnék, ha az operakedvelő közönség né­hányszor olyan előadásokon is részt vehetne, amelyeken vi­lághírű vendégművész énekel”. Ezt a magyarázatot egyszerűen nem lehet elfogadni. Igaz, hogy Gilbert py világsztár, de az is igaz, hogy magyar partnerei, elsősorban az épp olyan világsztár Komlóssy Er­zsébet, semmivel sem maradt el mellette. S tegyük hozzá: a Magyar Állami Operaház, úgy ahogy van, a világ élvonalé­ban áll, tehát egy-egy opera- közvetítéshez. illetve egyetlen felvonáshoz szükségtelen ilyen mesterkélt magyarázatot ke­resni. Az Operaháznak nem egy olyan előadása van, amit érdemes lenne teljes egészé­ben televízióra áttenni. S nem­csak érdemes, kötelező is, hisz az Operaház ezzel válna valóban az egész ország dal­színházává. A világítási és a hangfelvételi problémák nyil­ván áthidalhatók, a tv nem egy sokkal komplikáltabb kér­dést is megoldott. S ha példá­ul Wimbledonból lehetett köz­vetíteni a magyar szempont­ból tökéletesen érdektelen te­niszversenyt, miért ne lehetne közvetíteni az Operaházból egy-egy — esetleg nem nyil­vános —, hanem a tv-nek elő­készített — előadást. Az ope­rairodalom legjobb alkotásai így valóban közkinccsé vál­hatnának. A Carmen IV. felvonása nem tévesztette el hatását. Gilbert Py valóban kiváló éne­kes, de — ismételjük — ma­gyar partnerei, Komlóssy Er­zsébet és Sólyom-Nagy Sándor egyenrangúak voltak vele, ahogy a zenekar is. amelyet Lukács Ervin dirigált. Kerekes János rövid beve­zetője mindenképp hasznos volt, mert azokat is bevezette Bizet és Carmen világába, akik most ismerkedhettek meg vele. A közvetítés egy új kísérlet első állomása volt. Reméljük, valóban első állomás, s a jövő­ben a tv társa, segítője lesz a nagyon magas színvonalú ma­gyar operakultúrának. Minden nagy múltú nemzet története, így a magyaré is kínál emlékezetes évforduló­kat. A múlt megbecsülése, tör­ténelmünk vállalása, hogy ezekre a maguk idején felhív­juk a figyelmet. 124 évvel ez­előtt. egy esős őszi hajnalon e napon ment meghalni Aradon tizenhárom magyar katona­tiszt. A nevek nem mind ma­gyarok, a nemzetiségük sem volt kivétel nélkül az, de mi­vél történelmünk egyik leg­szebb szabadságharcában áll­tak a magyar honvédség élén, kivétel nélkül a magyar sza­badság mártírjaiként tartja számon őket a nemzet és a tör­ténelem. Aulich La!os, élt 51 évet Dessewffy Arisztid, élt 47 évet Damjanich János, élt 45 évet • • .j­Kiss Ernő, élt 50 évet Knézich Károly, élt 41 évet Lahner György, élt 54 évet Lázár Vilmos, élt 34 évet gróf Leiningen-Westerburg Károly, élt 30 évet Nagysándor József, élt 45 évet _ lovag Poeltenberg Ernő, élt 4fí évet cs. Gerenesér Miklós s A r a d i na A magyar népdal hete a rádióban A Magyar Rádió immár ne-1 gyedízben hirdeti meg a ma­gyar népdal hete programját — nyilatkozta Solymosi János szerkesztő, az MTI munkatár­sának. Október 15-e és 21-e között összeállítások, lemez­válogatások idézik a hallgatók elé a magyar népdal kincses-, házát. Október 15-én Ádám Jenő vall arról, hogyan is fedezte fel a népzenét. Török Erzsé­bet Béres Ferenc és Kerekes Tóth Erzsébet tolmácsolásá­ban „Százszorszép énekek” csendülnek fel. Túri Lujza összeállítása gyermekjátékda­lokat idéz a mikrofon elé. Péntek Jánosné és Karsai Zsigmond népdalénekeselc fel­vételeiből is külön adást hall­hatunk. Október 16-án dr. Ná­dor Tamás, dr. Molnár Imré­vel beszélget a népdalainkról készült első hanglemezsorozat­ról. Katona Imre összeállítása katonadalokat szólaltat meg. Részleteket hallhatunk ezen kívül a hévízgyörki folklór­est programjából is. Október 17-én az „Utam a népzenéhez” sorozatban Bár­dos Lajos szólal meg. Kemény Klió. Palcsó Sándor és Szeke­res Sándor Lajtha népdalfel­dolgozásaiból énekel. Gyalog Magda, Kiss Károly és a me­Dolgozókat felvess A CSAVARIPARI VÁLLA. LAT (Bp. XIII.. Váci út 168.) PÁLYÁZATOT hirdet Dombó- várott (Tolna m.) épülő új gyárban az IGAZGATÓI, illet­ve FŐMÉRNÖKI funkciók bel töltésére. Feltételek: — erköl. esi és politikai feddhetetlen­ség — felsőszintű (egyetemi) végzettség és — 5 évnél hc*z- szabb — legalább középszintű vezetői gyakorlat. A részletes életrajzzal és működési leírással ellátott pá­lyázatokat a vállalat személy­zeti osztályának kérjük meg. küldeni (1391 Budapest XIII., Váci út 168.) legkésőbb 1973. október 31-ig. (28) zőkeresztesi Aranykalász Tsz röpülj páva énekkara ad mű­sort. Archív felvételről Bartók Béla és Szigeti József közösen tolmácsolja „Magyar népi dal­lamok” című szerzeményét. Borsa; Ilona összeállítása ezen a napon az egykori sommások életét eleveníti fel summás- dalokkal. Október 18-án Szabó Fe­renc Nótaszó című kompozí­cióját Melis György, valamint az MRT énekkara és szimfo­nikus zenekara szólaltatja meg. Solymosi János műsora Bar­tók népdal-szeretetéről ad ké­pet írásai és művei tükrében. Ezenkívül Szokszárdról közve­tített folklór-est gazdagítja a nap programját. Október 19-én Molnár Antal áll a mikrofon elé, hogy a nép­zenéhez vezető útját ismertes­se. Ezein a napon indul új so­rozat, amely a XVI. század­tól ismerteti meg a jellegzetes magyar táíncokat Október 20-án Nagy János­né kiskunfélegyházi énekest és citérést ismerhetjük meg a népművész-portrék sorozatból. Püspökladányból ezen az es­tén a vidék jellegzetes nép­dalait élvezhetjük helyszíni közvetítés segítségévek Október 21-én, a magyar népdal hetének utolsó napján Palló Imre mesél a népzené­hez fűződő kapcsolatáról. Ols- vai Imre összeállításában a népzenekutató Járdányi Pál­nak állít emléket. Béres Já­nos műsorában a rádió első népi énekesére, Ágasvári San- dornéra emlékezik. Uj felvé­telek Is felcsendülnek ezen a napon Bodza Klára es Ötvös Csaba (ének), Kóté László (hegedű), Fábián Márta (cim­balom), valamint az Állami Népi Együttes tolmácsolásá­ban. A lemezmúzeum adásá­ban a szerző előadásában hall­hatjuk Bartók Béla tíz darab­ját a Gyermekeknek ciklus- bóL (MTI) Várok. Arra várok, hogy engedélyezzék a kihallgatási jegyzőkönyv tanulmányozását. Napról napra jobban érdekel ez a boldogtalan Lenkey Já­nos. Arfnyit már a legbutább káplár is gyanít itt az aradi várban, hogy a lázadó Kos­suth akárkikből nem csinált tábornokot. A tiszt urak egyi- ke-másika — csupa olyanok, akik harcoltak Magyarország csataterein a honvédseregek ellen — bizalmas közléseikben elismeréssel nyilatkoznak a lá­zadó vezérek katonai erényei­ről. Tartja magát a hallgató­lagos vélemény, hogy a kü­lönleges hadbíróság előtt álló tizennégy geríerális csupa ki­váló vezér volt a háborúban. Tizenötödik társuk Lenkey János. Részünkről, a győzte­sek részéről — legalább hi­vatalosan — az erkölcsi meg­vetés egyik formája, hogy nem ismerjük e] a Kossuth- tól kapott tábornoki kineve­zéseket. így valamennyi láza­dó generálist a császári had­seregben viselt utolsó rend­fokozata szerint emleget a vád. Lenkey János előéletéről ez ideig mindössze annyit si­került megtudnom, hogy át­állása előtt kapitány volt Kelet-Galiciában a Württen- berg-huszároknál, s hogy át­állása után fokozatosan jutott el a lázadók oldalán a tábor­noki rangig. A mi érthetetlen veresé­geink és a honvédek még érthetetlenebb sikerei isme­retében Kossuth gligha osz­togatta meggondolatlanul a tölgyfaleveles rangokat. Egye­dül Lenkey Jários lenne ki­vétel? Nem sokat értek a hadművészethez, de a józan ész következtetése szerint Lenkey nem lehetett szűké­ben sem a bátorságnak, sem a tehetségnek, ha generálissá válhatott Görgey Artur, Dam­janich János. Kiss Ernő, Gróf Vécsey Károly és a töb­bi rettegett lázadó vezér tár­saságában. Ennyi sas között miképpen viselhette volna egy veréb az aranygallért? Dehát akkor mitől' rojfpant ennyire össze? A jellem szi­lárdsága. a lélek férfiassága biztos páncél az őrület ellen.' Márpedig bizonyos, hogy Lenkey János elméje meg­bomlott. A titok nyitjára feltétlenül rálelek. Kérdés, hozzáfér­hetek-e a kihallgatási jegy­zőkönyvhöz. Ha Ernst törzs­hadbíró hivatali óvatossága Diagyobb, mint a lázadók irán­ti gyűlölete, akkor bajosan fogom megtudni, ki rejtőzik a démonokkal élet-halál harcot vívó Lenikey János mögött, v * Legelfoglaltabb emberünk a törzshadbíró. Képtelenség megközelíteni. Amellett csep­pet sem tanácsos megemlíte­ni előtte óhajomat. Vagy ön­ként hozza szóba a jegyző­könyvet Howiger tábornok úr ösztönzésére, vagy soha nem fogok bepillantani Lenkey Já­nos vallomásába. A túlbuzgó­ság legkisebb jele is gyanút kelthet ellenem, márpedig semmi kedvem felhívni a biz­tonságomra káros figyelmet/ Úgy intéztem hát, hogy a törzshadbíró közelében fog­lalok asztalt a tiszti étkez­dében. Mindig egyfajta ün­nepélyes előzékenységgel kö­szöntőm, hadd érezze, meny­nyire méltányolom súlyos kö­telességét. Mások is így tesz­nek,’ feltűnően alábbhagy a tiszti étterem zsongása, ha Ernst őrnagy átlépi az étkez­de küszöbét és zárkózottan, érzelemmentes arckifejezés­sel elhelyezkedik asztalánál. Ha nem tudnánk, kicsoda, nyugodtan élvezhetné a teljes észrevétlenséget. Érdektelen jelenség. Szürke hivatalnok, egyenruhában. Kék szem, ke- rekded arc. sima homloka fö­lött pelyhesen kopaszodik. Nyakának puha zsírpárnájá­hoz feszesen préselődik a 'zub- bonygallér. Sokkal inkább tűnne jámbornak, mint rette- gettnek, ha a beosztása nem vetítené rá mintegy kívülről a fontosságtudat kemény ár­nyékát. Kétségtelen, a fontosságtu­dat több. mint indokolt. Rea­litása napról napra súlyosab­ban nehezedik az aradi vár­ra. Mindenki igyekszik leplez­ni növekvő idegfeszültségét ebben az óriási hatágú csii­Schweidel József, élt 53 évet Török Ignác, élt 54 évet gróf Vécsey Károly, élt 43 évet i Az aradi vértanúk neve mel­lett még egyet megjegyzett az utókor, ez Haynau táborszer­nagyé, a bresciai hiénáé, aki a tábornokokat a halálba küldte. A maga idején egész Európán, végigsöpört a felháborodás hulláma, az évekkel később Londonba látogató Haynaut angol munkások pofozták ki a sörgyárból, melyet megtekinte­ni szeretett volna. Damjanich lírai szépségű búcsúlevele másolatban járt kézről kézre az országban, egy-egy példá­nya a megyei múzeumban és levéltárban is megvan. Ugyan-1 így keringtek a Haynau-elle- % n es versek isa Haynau táborszernagy az# J jelentette uralkodójának: „Ma­gyarország felséged lábai előtt hever. Fejemmel felelek érte, hogy itt száz éven belül nem lesz forradalom.” Haynau té­vedett. Ma és minden évben e napon egy teljesen megvál­tozott társadalmi szerkezetű ország emlékezik az aradi vértanúkra, i ^ 1 " nir! 1 ' O. I. pló Iagban, a nyílhegyű bástyák­kal védelmezett erődben. Ez a castrum valóban erős. Ágyukkal, rohamokkal be­venni lehetetlen. De mi, akik sáncai mögött élvezzük a biz­tonságot, a lelkünk mélj'én nem 'vagyunk képesek örülni a győzelemnek. Velem együtt mindenki tudja, a harctereken kellett volna legyőzni a láza­dókat. nem pedig az akasztó- ián. Mert semmi kétség; akaszta­ni fogunk. Hiába tartozik kö­zénk Emst törzshadbíró. hiába esett rá ifjú császárunk biro­dalma nevéberf a büntető­tisztség, érzelmeinkben idegen­kedünk tőle. Aki személyesen hordozza a bíró baljóslatát, az mindenki számára fullasztcvá teszi a levegőt, bárki lélegez­zen is körülötte. Ha önként szólítana, hogy „főorvos úr, szíveskedjék hozzám Láradni, átadom önnek Lenkey János vallomását” — akkor is riadtan összerándul- nék bensőimben. De az önura­lom látszatára kínosan ügyel­nem kellene. Furcsa összefüg­gésekre bukkanok. Lehet, hogy önkéntelen emberi reak­cióim révén jobban hasonlí­tok a vádlottra, mint Ernst törzshadbíróra ? ★ Lenkey Jánosban szemláto­mást roskad áz életerő. Dél­előtt van, ilyenkor kevésbé kínozzák a képzelt szörnyek. Rövid időre nyugton is hagy­ják. De a beteg nem hisz ne­kik. Úgy ül a cella lócáján, mintha a következő pillanat­ban már menekülnie kellene előlük. Hiába nézem, semmit nem számítok a jelenlétem­mel. Számomra követhetetlen látomásokra figyel, barna sze­me tágra mered, hogy jobban lássa a veszedelmet. Felfoko­zott izzás parázslik tekintetén, rásenléte nem egyéb, mint az állandósult riadalom. Kelletle­nül eszegeti kenyerét, egy- egy kanállal szürcsöl a reggeli levesből, de eközben pillanat­nyi időre sem feledkezik meg az önvédelemről. A szeme, a szeme: az félel­metes. Függetlenítette magát roncs testétől, önálló személy­ként éli a halálra hajszoltak életét. Teste többi része csu­pa közöny. «káytaüuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom