Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
Mári néni meséi (Mári néni, Fábián Ágostonná Kakasdon, tudja a legtöbb szép népmesét egész Tolna megyében. Nagyapjától, édesapjától hallotta Őket, akik Andrásfalván éltek. ‘Lejegyeztük meséi közül a legszebbeket, így vasárnaponként kis olvasóink is megismerkedhetnek Mári néni meséivel.) A farkas, a róka és a szegény asszony Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egyszer egy szegény asz- szony. Annyi gyermeke volt, mint a rostán a lik. még eggyel annál is több. A szegény asszony úgy tartotta el a gyermekeit, hogy elment az erdőbe, ott rőzsét vágott, abból seprűt kötött, s minden piacnapon a seprűt elvitte eladni. Egyszer csak, ahogy viszi a seprűt eladni, elébe állott a farkas. — Hallod-e, te szegény asz- szony, én most téged megeszlek! — Jaj, farkas! Mit eszel te rajtam, hiszen olyan sovány vagyok, alig vagyok! Sok gyermekem van. Ki fog azoknak enni adni? — De a farkas csak nem tágított. — Tudod, mit? Elhozom inkább a gyerekeimet, azok fiatalok, egészségesek, sokan is vannak! — Jó, nem bánom! — mondta a farkas. — Hozd csak el őket. Mikor jöttök? — Holnap ilyenkor! — ígérte az asszony. A farkas megnyugodott, az asszony elment, eladta a seprűket, bevásárolt, megetette a gyermekeit. Másnap reggel azt mondta: — Ide hallgassatok, gyermekeim! Most felültök erre a kicsi szekerkóra, aki nem fér rá, az megfogja a szoknyámat kereken. Elmegyünk az erdőbe. Tegnap odaígértelek benneteket a farkasnak. A gyermekek hitték is, nem is, amit az anyjuk mondott. Nem lehet az igaz, gondolták magukban. HEGEDŰS LÁSZLÓ: SIMONT ORN YA A kurta tomyú templom, erős vártorony s a dombok alatt elterülő kicsiny város mindig ablakhoz vonzanak, sík tájakon utazót más megyén át. Lehetek magányos, esőtől unott kedvű, vagy hőség miatt pilledő és kedvetlen, itt más leszek, érzem. Mint régi kedvesünk láttán, kicsit riadt, forróbb és lüktetőbb lesz lanyha szívverésem. Arcom is derűsebb, tágranyíltabb szemem, az ismert vén szőlőhegyen is meghatódva, melynek lopott szőlője volt eledelem. A Sió, majd a Kapos hídján átrobogva, eszembejut az a háborús, régi ősz. Itthon vagyok, itt már minden fa ismerős. Megyém vigyázó őre volt e vár, fészke Rákóczi kurucainak, Bottyán reménye, — vele száz határ esne rabbá. Nemcsak a vén falak, víz és mocsár is védték a hazát, szabadságot. S hogy végül elesett, német kézre került a vért. csatát látott ősi erőd, — felégetett, majd lassacskán újra népesedő falvak székhelye még, dolgos erő félig béklyóba verő őre itt a kisváros, de gyilkos századok után jövőnknek is utat szabott s mederbe csalta ártó vizeit. Menták. Amikor kiértek az erdőbe, a farkas már várta őket. Azt mondj» az asszony: — Ha közelebb érünk, mondjátok azt: „Anyóka, farkashúst adjon! Farkashúst adjon! Éhesek vagyunk!” Már jó közel voltak. Megszólal a farkas. — Na, elhoztad őket, nagyon vártalak! Az asszony odasúgta a gyerekeknek: — Mondjátok! A sok gyerek, egyik jobban, mint a másik: „Anyóka, farkashúst adjon, farkashűst!” Fülelt ám a farkas. — Te szegény asszony! Mit mondanak a gyermekeid? ' — Hát mit mondanának? Éhesek és kiabálnak. Meg akarnak enni! Farkashúst kérnek. — Fogd meg őket, amíg elfutok, nehogy elérjenek! -*■ vágta rá erre a farkas. A gyerekek meg még jobban kiabálták: „Anyóka, farkashúst, farkashűst!” El is futott a farkas, be az erdőbe, összetalálkozott a rókával. — Hová futsz farkas? — Ne is kérdezd, hallod-e hogy jártam? Egy szegényasszony tegnap megígérte, hogy elhozza a gyermekeit, hogy jóllakjak, és most azok akartak megenni engem. — Az nem igaz. jól becsaptak téged! — mondta a róka. — Hogy tudnának megenni? Az emberek nem esznek farkashúst ! éves a magyar könyvnyomtatás A Kecskeméti Református Egyház Könyvtára, a Katona József megyei Könyvtár és a Petőfi Nyomda kiállítást rendezett a magyar könyvnyomtatás 500 éves évfordulója alkalmából. A kiállítás legkisebb és legnagyobb könyve egymás mellett. (Szekerkó = szekérke, kis szekér. Megfogja a szoknyámat kereken = belekapaszkodik a szoknyám szélébe.) / Erősködött a farkas: — Kiabáltak is. hogy kashúst, farkashúst! — Becsaptak. Gyere csak, menjünk vissza! — Nem bánom. Gyere ülj a hátamra, visszaviszlek. De meglátod, hogy igazam van! Felült a róka a farkas hátára. Mentek, mentek. Meglátta a szegény asszony őket. Gondolta, hogy ez nem lesz tréfa, hiszen a farkas nem is egyedül jön. hanem hoz egy rókát is. Ahogy közelebb értek, kiabálni kezdett: — Milyen hazug vagy te farkas! Azt mondtad, két rókát hozol, ez meg csak egy róka a hátadon! Mit adjak ennyiből a sok gyerekemnek? Azt hitte erre a róka. hogy a farkas csak becsapta őt, odacsalta a szegény asszonyhoz. Leugrott a hátáról és be az erdőbe. A farka- meg utána. Úgy elfutottak, lehet, hogy még ma is futnak. A szegény asszony meg nagy vígan hazament a gyermekeivel, attól kezdve azok sem féltek a farkastól. Még ma is élnek, ha megt nem haltak. Fontos Szabó Babits-dokumentumok Lőrinc hagyatékában Akadémia Könyvtára Kézirattárának katalógusai" c. sorozatban most jelent meg F. Csanak Dóra „Szabó Lőrinc kéziratos hagyatéka" c. több, mint 300 oldalas műve. A csaknem ezer tótel több ezer dokumentumot tartalmaz. Csanak Dóra már felhívta magára a figyelmet nélkülözhetetlen és maradandó katalógusszerkesztéseivel. Vörösmarty és Csokonai levelezésének, a7- Ady-gyűjteménynek, Balázs Béla hagyatékának összeállításával és kiadásával nagy szolgálatot tett a magyar irodalomtörténeti kutatásnak. Eddigi szerkesztéseit is felülmúlja a Szabó Lőrinc-hagya- ték most megjelent leírása. Szabó Lőrinc (1901—1957) egyesítette magában a második Nyugat-nemzedék két domináns csoportjának, a rfépie- seknek és az urbánusoknak a legjobb tulajdonságait, alapjában véve mindkét mozgalom a magáénak vallhatja, akárcsak József Attilát és Illyés Gyulát. Szabó Lőrinc 19 éves korában. 1919 elején jött Debrecenből a pesti bölcsészeBár később elváltak útjaik, Szabó Lőrinc továbbra is megőrizte csodálatát mestere iránt. Nem véletlen, hogy a Babits halála után megjelent hatalmas Babits Emlékkönyv első helyen Szabó Lőrirfc nekrológját közli. Ebben írja: „Meghalt a jelenkor egyik királya ... Az emberiségnek néhány évezred során csak Ü karra, 19 tavaszán az egyetemen Babits tanársegéde lett és a Tanácsköztársaság leverése után hozzá költözött két évre. A debreceríi kollégium kitűnő diákjának költői és műfordítói kísérleteiről Babits már előbb is tudott egy közös debreceni ismerős család, Die- nesék révén. Babits világhírű matematikus barátjának. Diene« Pálnak, 1919-ben az egyetem kormánybiztosának, húga volt Dienes Kató, Szabó Lőrinc egyik osztálytársa. Babitsnak akkor már volt három kedves tanítványa: Komjáthy Aladár, Sárközi György és az első világháborúban elesett Békéssv Ferenc, de Szabó Lőrinc mindannyit felülmúlta tehetségével. Babits angolra tanította, a világirodalomról társalgott vele. egyes fordításaikat már akkor együtt készítették, mint pl. Baude- laire-től A romlás virágait és a most újra megjelent Eratót. Szabó Lőrinc életének erről a két boldog évéről többször is nyilatkozott versben és prózában. A Tücsökzene több verse szól erről: húsz-harminc olyan költőzsenije született. mint ő... A gondolatszabadságnak nemes és dacos hirdetője volt... A legnagyobbak és legigazibbak egyike." A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára három évvel ezelőtt vásárolta meg a költő családjától Szabó Lőrinc roppant terjedelmű kézirat- és levelezéshagyatékát. Csanak Dóra mintaszerű földolgozása kiterjed a költő tulajdonába került Babits- és Tóth Árpád- kéziratokra is. Ezek lényegesen kiegészítik a két nagy költőről alkotott eddigi képet. A katalógus szerint 34 vers és 8 verstöredék akad a kéziratok között, ezek vagy kiadatlan, eddig ismeretlen művei Babitsnak, vagy egyes nagy verseinek bővebb változatai. Vannak ezeken kívül műfordítások is. így Theokri- tos, .Propertius, Chénier, Heine, Gautier és Verlaine-for- dítások. Rendkívül értékes a „Tímár Virgil fia” 116 lapos első fogalmazványa. Itt az eredetije Szabó Dezsővel való vitájának az ellenforradalom első heteiből, amikor Babits megtagadta az új, ellenforradalmi írószövetségbe való belépést. Különleges értéke a gyűjteménynek Szabó Lőrinc egyik eredeti sugalmazása, amiért nem lehet eléggé hálás az irodalomtörténet. de Szekszárd és Tolna megye maga sem. A 19 éves Szabó Lőrinc azt a ritka alkalmat, hogy huzamosabban Rabitsnál lakott, felhasználta arra, hogy felkérte, diktálja le neki önéletrajzát. 1919. májusa és 1920. októbere között többször is összeültek és Babits folyamatosan elmondta gyermek- és ifjúkorát költő- tarfítványának. Szabó Lőrinc kitűnő gyorsíró volt. de szerencsére nem hagyta gyorsírásban a feljegyzéseket, hanem 44 novemberében, amikor éppen állástalan volt, ráérő idejében feleségének gépbe diktálta az egészet. A nagy költő családfájára, rokonságára, pesti, szekszárdi és pécsi gyermek- és diákkorára ezentúl ez a végleges, megbízható adattár, a közigazgatási dokumentumok csak ezek illusztrációiként szolgálnak a jövőben. Szabó Lőrinc gorídos gyűjtése nagyban hozzájárul a teljesebb, igazabb. emberibb Ba- bits-kép kialakulásához. GÁL ISTVÁN Sziget nem volt oly magas soha még. mint az a műhely, a könyvtárszoba, az agglegényé. Tegnap inasa, az se Babitsnak, ma meg gyermeke, szellemvilágba repültem vele .., Két év volt ez, gyónó szavaké, ömlő vizeké, szűrő tavaké, bolond árnyaké, kristály elveké, hús-vér szárnyaké, őrült terveké: közösség volt. még egyszer amilyet élni szív s agy szent is hiába esd ... .,. oly sok, oly nagy, oly fény, oly láng volt ... Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt...
