Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
fí r \ Mári néni meséi (Mári néni, Fábián Ágostonná Kakasdon, tudja a legtöbb szép népmesét egész Tolna megyében. Nagyapjától, édesapjától hallotta őket, akik Székelyföldön, Andrásfalván éltek. Az itt következő mese azok közé tartozik, amelyet a felnőttek jobban megértenek, mint a gyermekek. János, a | mese hőse agyafúrt, és nem- éppen jószívű ember. A felnőtt tudja, hogy azért alakí- i tóttá így alakját a népi mesélő kedv, mert sokáig csak a kíméletlen ravaszság, vagy a szerencse emelhette ki a szegény embert nyomorúságos körülményei közül.) Haragszik-e gazda uram? Egyszer volt. hol nem volt, hetedhét országon túl. még az Operenciás-tengeren is túl, élt egyszer egy ember, s egy asz- szony. Hát azok erőst nagy gazdáit voltak, s minden áldott nap más szolgájuk volt, mert olyan fösvények voltak, hogy nem adtak enni a szolgának. Ei is mentek azok estére mindegyik. Egy reggel a gazda kiállt a kapuba, hogy lássa, ki megy erre. arra, hátha lát egy le- ' gényt, azt felfogadja szolgának. Egyszer csak jött arra egy legény. — Jó napot! — Jó napot bácsi, hát kend mire vár? ;— Egy olyan legényformát Várok, mint te. Hová mész? — Megyek szolgálatot keresni. — Akkor jó helyen jársz, mert én szolgát akarok fogadni. De mi a neved? — Az én nevem János. — Az nem kéne! Mert eddig minden szolgám János volt, és azt mondta a feleségem. nem bánja akárki lesz, csak a neve ne János legyen. De hát lesz. ami lesz. felfogad, lak. Fel ifi fogadta és megállapodtak abban, hogy amelyikük megharagudnék a másikra, annak a hátából bocskorszíjat hasítanak. Hazamentek. — Nézd csak, édes fiam. nem lesz neked semmi dolgod. Reggel felkelsz négy órakor, kihányod az istállóból a ganét, kisepred az udvart, fát vágsz, utána elmész szántani. Ugye semmi dolgod nem lesz! Gondolta magában a legény '„megcsinálok én mindent, csak jól fizessenek meg.” Akkor este nem adtak neki vacsorát. Másnap reggel korán felköltötték. Ellátott mindent János, aztán befogott két ökröt. Azt mondta neki a gazda, mikor felrakta az ekét az ökrös szekérre: — Hallod-e te János, itt van ez a kicsi kutya, Peterzselyem- nek hívják. Ott szántsál, ahol ez a Peterzselyem megáll, se arrébb, se tovább ne menjél. Estefelé ott gyere haza. hol a kicsi kutya jő. Mindenütt a nyomában legyél. így is lett. János elment, de a tarisznyába nem tettek neki ennivalót semmit sem. Szántögatott délig. Amikor hallja, hogy harangoznak, nézelődött, várta az ebédet, de nem hozta senki sem. Megdü- hödött János, az egyik ökröt leütötte. megnyúzta, annyit amennyit megsütött belőle, • és felrakta a szekér tetejibe. Hát estefelé megyen haza. odaér a kapuig, de az meg nem volt kinyitva. A kapu alatt volt, egy ük, azon a kicsi kutya. Peterzselyem bebújt. Azt mondja magában János: „Hát ha itt bújtál be. én is itt megyek be”. Leszállott a szekérről, darabokra vágta a másik ökröt is, beadogatta a lükön apránként; Utána ösz- szetörte a szekeret is. azt is bedugta a lükön. Akkora lett addigra a ük. hogy ő is be tudott rajta bújni. Hát. egyszer csak jön ki a gazda. — A Pilátusát, te János, mit csináltál? — Gazduram mondta, hogy mindenütt ott menjek, ahol a kicsi kutya. És én ott is jöttem. De haragszik-e gazda uram? — Hogy haragudnék, dehogy haragszom — mondta gyorsan a gazda, pedig úgy haragudott. hogy a méreg hasította ki. Mikor meglátta a gazda az ökör fejét is a szekéren, nagyon megmérgesedett. — Hogy mertél te ilyet tenni, az ökröt agyonütötted, a felét megetted?! — Tudja, nekem olyan a szokásom, ha megéhezek, vala. mit kell. hogy egyek. Nem hoztak nekem ebédet! Este lett. Lefeküdtek, de mérgükhen Jánosnak nerp adtak vacsorát. Gondolták, evett az eleget.” Másnap reggel mondja a gazda: — Hallod-e János. Megyünk keresztelőbe. Nem lesz semmi dolgod, csak nézd meg a szomszéd mit dolgozik, te is azt csináljad. Estére, mire hazajövünk. főzzél bablevest, tegyél bele sárgarépát, petrezselymet, még levághatsz egy birkát is, beléapríthatod! — Jól van. majd eüntézem. — mondta János. Elment az ember és az asz- szony a keresztelőre. János nézi. mit dolgozik a szomszéd. A szomszédnak rossz volt a háza teteje, leszedte. Felmászott János is a háztetőre, és leszedte ő is. Egész nap azzal dolgozott. Estefelé eszébe jutott, hogy levest kell főznie. Hamar lehozott a padlásról egy zsák babot, egy hagy” bográcsot elővett, abba beleönt ötté a babot és egy birkát is beleaprított, de csák úgy szőröstől, bőröstől. ■Jönnek haza a gazdáék. Lát. ják„ hogy a ház teteje le van szedve. — János, János, mit csináltál? — Mit, amit a szomszéd! — Jaj, jaj, te szerencsétlen, annak rossz volt a háza teteje! — Az igaz, de gazda uram azt mondta, azt dolgozzak, amit a szomszéd uram. Azt is dolgoztam. De jöhetnek enni, kész a bableves! Le iK ülnek enni. János kitálal. — Miféle bőrök vannak ebben a levesben? — mondja a gazda. — A birkának a bőre. Nem Volt nekem időm arra. hogy nyúzogassam. Belevágtam mindenestől. A gazda erőst haragudott. Mondta is a feleségének: — Hogyan tudjuk ezt a Já- nosy elpusztítani hogy lehetne megszabai ÍÜÍÍTrtŐIe? — Megmondtam neked, hogy János nevűt ne fogadj fel! Mind ilyen agyafúrtak! János iR előkerült. — Haragszik-e gazduram? — Dehogy haragszom, most vagyok a legjobb tuüpántos kedeernoen! Lefeküdtek. János úgy te.t, mintha aludna. A gazdaéic egyezkedtek. Megvárják míg János elalszik. Lassacskán felkelnek, egy zsákba beletesz- nek egy kis gúnyát, egy másikba imádságos könyveket és megszöknek hazulról. Nem kell a ház se, csak Jánostól szabaduljanak meg. PABLO NERUDA: ÉJSZAKA* Szeretnék nem álmodni, mit se tudni. Ki tanít meg nem-lenni engem, hogy éljék, s mégse kelljen élnem? Hogyan folyik folyvást a víz? Kövek fölött milyen az égbolt? Mozdulatlannak lenni, míg a sors forgása megszakad, s aztán friss szigettengerek szelében újra útra kel. Mozdulatlan, titokban élni, akár egy földalatti város, mely utcáiba belefáradt, amely elbújt a föld alá és létezéséről senki sem tud, nincsen keze, se boltjai, csupán önnön csendjéből él. Láthatatlannak lenni olykor, szavak nélkül beszélni, csak cgy-egy esőcseppre figyelni, csak egy árnyra, mely elsuhan. *A világhírű, Nobel-díjas chilei költő elhunyta alkalmából. János ezt kihallgatta. Mikor gondolták. János már mélyen alszik, a gazdáék felkeltek és elpakoltak. Visszafeküdtek, mondták, várnak míg kivirrad. Ahogy visszafeküdtek, el is aludtak. János csak erre várt. Lassan felkölt, a könyveket a zsákból az ágyába rakta, bele- kucorodott a helyükre, belülről bévarrta a zsákot, s ott hallgatódzQtt. Egyszer csak felkel a gazda. — Öltözzünk fel lassacskán, menjünk! Felvette az asszony azt a zsákot, amiben a gúnya volt, az ember pedig amiben a könyveket hitte és ahoi János kucorgott. Viszik a zsákokat. — Erőst megraktad te ezt a zsákot, mert igen nehéz — szólalt meg az ember. De vitte. Ahogy kiértek a falu végire. ott volt egy nagy víz, és azon a vizen át kellett menniük. Ahogy mennek át a vizen. a zsák alja — Jánosnak a feneke — beleért a vízbe. Jánosnál volt egy tű, amivel belülről bevarrta a zsákot, ezNAPLEMENTE M. ÉRDI JUDIT RAJZA zel a gazda hátulsó felét egy kicsit megszurkodta. — Minek raktál a zsákba tűt. meg gomolyákot? Most is szurkát a tű — panaszkodott a gazda az asszonynak. Az erősködött. hogy nem rakott ő semmiféle gomolyákot a zsákba. A gomolvák. amit a gazda érzett János feje, térde, könyöke volt. Mennek tovább, megint vízbe ért János. — Húzd feljebb azt a zsákot! — súgta erre. — Jaj, istenem, hallod-e beszélnek a könyvek! Átalérünk a vizen, kiszedjük, egy kicsit imádkozunk. Átal is értek, elfáradtak, lerakták a zsákokat. Az ember oldja ám a könyveszsákot, bontogatja a varrást. Nyúl bele, hogy kivegyen egy könyvet, de Jánosnak a fejét húzza ki. Kibújt János a zsákból. — Hát te hogyan kerültél ide? — Gondoltam, felfogadott, hűséges szolga leszek. Nem akartam kentektől elmaradni. Haragszik-e? — Dehogy haragszom! Hogyne haragudott volna. Rettenetesen haragudott, ösz- sze is sugdolózott az asszonynyal az ember. Aztán azt mondták Jánosnak, hogy korán reggel van még, feküdjenek le. Magukban megállapodtak, hogy úgy intézik. János feküdjön az út szélére. „Én fekszem melléje, te a szélire. amikor elalszik, én meglököm Jánost, hogy beleessen a vízbe”. — súgta az asszony. Úgy is lett. Igen ám, de Jánosnak is volt esze. Megvárta míg a gazdáék elaludtak, akkor lassan felkölt. odafeküdt a legszélire. Egyszer azt súgja az embernek: — Lökd meg gyorsan, elaludt! Az ember meglökte — a feleségét, János meg a gazdát, mindketten beleestek a vízbe. Ha beleestek, bele is fúltak. János akkor felkölt, összeszedte a zsákokat, elment vissza a házba, megházasodott. de nem lett soha zsugori gazda. Még ma is él. ha meg nem hait. (Erőst=nagyon, peterzselyem— petrezselyem, kicsi gúnya=kevés ruha, gomoiyák=gombolyag.)
