Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
A Népújság kérdez, ..Az utóbbi napokban több megkeresést kaptam, hogy adjak választ az ön kérdez, a Népújság válaszol rovatba. Ebben az esetben nem tudom, mi. lyen nyilatkozatot adhatok, mert a kérdések korábban szinte mind szerepeltek, legfeljebb más személy tette fel azokat, E helyről most sem tudok megnyugtatóbb választ adni az egyes kérdésekre, hiszen alig múlt el egy-két hónap a cikk megjelenése óta. A tanács anyagi helyzete nem változott, a feladatainkat a jóváhagyott tervek alapján oldjuk meg ... Szeretnék a Tolna megyei Népújságnak maximális segítséget nyújtani, de nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Ha mód volna arra. hogy felkeressenek bennünket. szívesen adnék tájékoztatást a kérdésekre és eset- le^ azon túlmenően egyéb problémákra is” — írja a Tolna megyei Népújságnak Kun János. Tolna nagyközség tanácselnöke. Meghívását elfogadva felkerestük. de távollétében nem vele, hanem dr. Ruppert Já-'' nos tanácstitkárral beszélgettünk. Elsősorban az állampolgárok tájékoztatásáról, a helyi lehetőségekről, a lakosság és a tanács kapcsolatáról és több más ide tartozó kérdésről. * — Titkár elvtárs. Tolnáról elég sok levelet kapunk. Sokan tesznek fel közérdekű, vagy annak vélt kérdéseket. Úgy tűnik, az emberek tájékozatlanok, nem ismerik a lehetőségeket, a község lehetőségeit. — A szekszárdi járás legnagyobb településén élünk, 14 ezer ember problémájáról, sor. sáról, ellátásáról kell gondoskodni. Ami a gondokat illeti, van belőlük elég. Ami a leveleket illeti, én azt hiszem, a panaszosok gyorsabban, rugalmasabban érnék el céljaikat a tanácstagon vagy a tanácsi előadón vagy a vezetőn keresztül. — Talán nem bíznak a helyi ügyintézésben? — Hogy nem bíznak? Ezt én nem merném mondani. Igaz, a tanács anyagi lehetőségei korlátozottak. valamennyi kérdést nem tudjuk megoldani. A megoldandó feladatok közül ki kell ragadni a legsürgősebbet. Van egy költségvetési és fejlesztési keretünk egy esztendőre, ebből megoldjuk a fontosabb feladatokat, sürgősségi sorrend szerint. Igen. Az előbb azt kérdezték, miért ez a sok panaszos levél. Nem ismerik a dolgozók a község fejlődését? Itt is. másutt is sok a gond. Nálunk nagy a lélekszám. sok a tennivaló, sok a gond is. Aki akarja, az ismeri a község helyzetét, terveinket. Minden évben falugyűlést tartunk, mindhárom községben: Tolnán, Mözsön és Fácánkerten. Érdekes, hogy a tolnai falugyűlésen vesznek részt a legkevesebben. Nekünk van egy ciklusprogramunk, a tanács négyéves munkaterve, amelyet mi a tanácsülésen kívül. valamennyi párt alapszervezetben ismertettünk, a Hazafias Népfront ülésein ismertettünk. A nyugdíjasok összejövetelein, ott is összejön száz fő. ott is ismertettük. Valóban, ahol mód és lehetőség van, ott a község terveit ismertetjük. Elmondjuk, mire vagyunk képesek. Nem készítünk olyan terveket, amelyeket képtelenek vagyunk megoldani. Ezeket a terveket végső soron a tanácsülésen határozzuk el, A testület megszavazza, mi, az apparátus, a szakigazgatási szerv ezt hajtja végre. Amikor a programot meghatároztuk, alig volt észrevétel. Itt mindjárt megemlítem azt a panaszost, aki azt kifogásolta. hogy a zöldségesboit mellé lerakják a szemetet. Ha a panaszos nem akarta a tanácstagnak jelenteni, akkor ezt a levelet hozzánk küldhette volna. Az illetékes előadó intézkedett volna. Mi kérjük, hogy a lakosság a jelzéseit hozzánk továbbítsa, mi nem tudunk mindennap a községek minden részébe eljutni. a jelzések szükségesek... — A levélírók talán hatásosabbnak tartják, más szervekhez fordulni? — Lehet. Vannak akik azt hiszik, ez hatásosabb, és bizonyos esetekben így is van. De általában nem. Amíg a levelet valaki megírja, a szerkesztőség megkeresi a tanácsi vezetőket, azok az előadó útján intézkednek, hosszú az út, sok idő telik el. Ha jogos a panasz, a jövőben is megtesszük a magunkét, ha van rá lehetőség. kapacitás, pénzügyi lehetőség. De ha nincs keret, vagv nem tartozik a mi feladatkörünkbe. akkor tehetetlenek vagyunk. — A Deák Ferenc úti OTP-lakóház lakói részletesen leírják, hogy miben kérnek sürgős intézkedést. Horváth Rózsa háztömb- megbízott aláírásával, a panasz járt az OTP-nél. a tanácsi építőknél, két ízben q tanácsnál, s végül a Népújságnál. Erről mit tud elmondani? — Arról van szó, hogy a csapadék lemossa a partoldalt és az épületben kárt okoz. — Van tudomásom erről. Először tavaly kerestek meg a panaszosok. Ebben az évben már teszünk is valamit az érdekükben. az anyagi lehetősé, gekhez mérten. A tanács költségvetési üzemétől ötvenezer forint értékű vízelvezetési munkát megrendeltünk, az anyagszállítás megkezdődött. De túl sokat az idén azért nem tudunk tenni, mert jövőre azt az utat szélesítjük a vasúti átjáróig. Uj műtárgyak át. helyezése, újak építése, tehát meg kell várni az út szélesítését. — Az ottani lakók tudják azt. hogy gondjuk akkor szűnik meg. ha az útszélesítés befejeződik? — Az útépítés terve ismert a községben. Biztos vagyok benne, az ottani lakók ismerik. Azt viszont nem tudják, hogy a vízelvezetés milyen mértékben van összefüggésben az útkorrekcióval. És még mi sem tudjuk, hogy ez ott a gyakorlatban hogyan kerül kivitelezésre. Azt viszont tudjuk, hogy e munka előtt nagyobb vízelvezetést nem tudunk csinálni. — Az útépítés után várható a lakók problémájának megoldása? — Vagy az útépítéssel együtt. — Maguk, titkár elvtárs, tudják. hogy ott útépítés lesz. De Pirgi Ferenc műszaki előadó nem azt írta a panaszosnak, hogy legyen türelemmel, amíg az útépítés befejeződik, hanem azt, hogy a munkálatok kivitelezésére pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésre. Miért nem mondta azt, hogy emberek, itt két éven belül utat kell szélesíteni... — Végeredményben amit ő mondott az is igaz. Amikor a község e részének lakói a panaszt megtették, a rendelkezésre álló összeget már felosztottuk, kötött pénzügyi gazdálkodást folytatunk, és a víz- elvezetés nem kis pénz. Ezért jelezte a műszaki előadó, hogy nagyobb vízelvezető-munkák építésére pénz nincs. — Egy következő levél. Koch Sándor Deák Ferenc utcai lakos idézi a Népújság egyik cikkét. Egy időben Tolna jó hírű volt vízisportjáról. Ennek ma nyoma is alig van. Az egész fürdésre használt részt szenny és piszok borítja. Koch Sándor azt kérdezi, a tanács miért nem tesz többet, hogy az elhanyagolt holt Duna-ág fürdésre alkalmas legyen. — Ismerjük a problémát. Évekkel ezelőtt a KÖJÁL a vizet fürdésre alkalmatlannak nyilvánította és elrendelte, hogy ezt a tanács hozza a lakosság tudomására. Tilalmi táblákat állítottunk fel a holtág partján. A víz fertőzött, ebben fürödni nem lehet. Ez ismert a lakosság előtt. De a tanács nem tud ezen segíteni. Az utóbbi években több üzem a szennyvizét beengedi a holtágba. A víznek öntisztulási lehetősége nincs. Ezen a nyáron megkerestük a KÖJÁL-t, arra hivatkoztunk, hogy már derítője van a Patex-gyárnak, meg a selyemgyárnak is, tehát szabadítsák fel a vizet. De ezen a nyáron még nem ítélték alkalmasnak a vizet fürdésre. Ez így van. Vízügyben a tanács mit tud tenni? Az a feladata. hogy a lakosságot távol, tartsa a fertőzési góctól, nehogy valami járványos betegség elterjedjen. Nem a tanács feladata a bírság kiszabása, erre van országos hatáskörű szerv, de mondom, az üzemek a tiszta víz érdekében megépítették a derítőket. De a tiszti, tóberendezés csak jövőre készül el. ám ez még nem jelenti azt. hogy máris lehet a vizet használni. A tanács ezt nem mondhatja ki. Ez a KÖJÁL dolga. — Itt van Blaskovits Elemér mözsi nyugdíjas levele, hogy egy ötszáz méteres útszakasz sáros, a járművek elsüllyednek. — Ismerjük a problémát. A mözsi Szent István úthoz hasonló utcánk számtalan van, amelynek nincs szilárd burkolata. Talán olyan utca is van, amelyen nehezebb közlekedni, mint a Szent István utcában, de ez nem jelenti az ottani panasz jogtalanságát. Azért nem került erre eddig sor, mert anyagiak nem tették lehetővé. Útépítésre a költségvetésből sem tavaly, sem idén nem áll jelentős összeg rendelkezésünkre. Másfél millió áll rendelkezésünkre. Azt tudjuk, hogy melyik utcát szeretnénk rendbe hozni, de hogy meddig tudunk eljutni az útépítéssel. azt nem tudjuk. A megyei tanács illetékes osztálya egy hozzávetőleges költségvetést készített, ezt saját anyagi erőnkhöz mérten támogatjuk. ebben részt vállal a mözsi téesz is. Folyamatban van ez a téma. elképzelhető, nem ígérem, de elképzelhető, hogy végső soron a kérdés napirendre tűzhető. — Titkár elvtárs, ezek a levelek valami miatt még elgondolkodtatok. Kívánságlistának érzem mindegyiket, mert egyikben sincs szó a társadalmi munkáról. Arról, hogy mif vállalnak, vállalnának a panaszosok. naszos. ha ígérünk. Mi nem ígérünk, de megtesszük amit megtehetünk. A kívánságok sora végeláthatatlan. A lényegesebbeket, a fontosabbakat kiválogatjuk, rangsoroljuk. Társadalmi munka! Vannak nekünk eredményeink, de ezek olyanok, amiket az üzemek szerveznek. A lakossági munka nehezen szervezhető, és az útépítést nem is lehet megszervezni. ■— Nem arra gondolunk, hogy a lakók kövezzék ki a Szent István utcát, hanem arra, hogy rendbe hozzák, gondozzák, amíg más megoldás nincs. — Szállítóeszköz kellene, meg nem is kevés salak. Nagyobb mennyiségű salakot kellene megrendelni, tehergépkocsiról elszórni. Azt szeretnék ott a lakók, hogy a tsz tegyen valamit, miután a tsz használja legtöbbet az utat. — ügy érezzük, a tanácstagok többet beszélhetnének arról, hogy hol, meddig ér a takaró. Mire jut, mire nem jut. — Ezekből a levelekből valóban úgy tűnik, mintha a lakosság egy része nem tudná, mi történik a községben, mire költjük a saját, meg az állami pénzt. A tanácstagok minden évben megtartják a beszámolót, én is tanácstag vagyok, én is megtartom. De amikor ezekről beszélünk, tanácstagi gyűlésen kevesen vesznek- részt. Nem tudhatják tehát, hogy a feladatok sokka] összetettebbek, mint ahogy a panaszos levelekből kiderül. A kereskedelem helyzetétől, a gyermekintézményekig rengeteg a tennivalónk. A negatívumokról mindig beszélünk, a pozitívumokról soha. Azt senki nem teszi szóvá, hogy Tolnán sikerült valamennyi gyereket óvodába, napközibe elhelyezni. Eredmény ez? Az út fontos, de a kettőt nem lehet összehasonlítani. Mi nem ok nélkül a gyermekintézményeket fejlesztettük elsősorban. Mondom, fontos az út is. a járda is. De a bölcsőde, az óvoda a napközi fontosabb, egyelőre. — Köszönjük a válaszait. P. V. Sz. — Kérek egy Fülest. — Parancsoljon. Zsákba^ macskát nem óhajt? — De, tessék azt is adni. A fenti párbeszéd első hallásra kissé humorosan hangzik, pedig nincs benne semmi különös. A Füles is, meg a Zsákbamacska is egy-egy újság. A szeleszárdi Garay téren az újságárusnál kapható. Itt mindig nagy a forgalom. Munkába menet, onnan jövet szinte a fél Szekszárd elhalad a kis üvegfalú újságpavilon előtt. Az emberek általában sietnek, csak néhány másodpercet szánnak arra, hogy megvegyék megszokott napi- vagy hetilapjukat. Arra már nincs is idejük, hogy megnézzék, kitől kapják az újságot, ki ül a kis kalitkában. Az ősz hajú, szemüveges nénivel tehát rengetegen találkoznak, mégis kevesen tudják, hogy tulajdonképpen kicsoda. Mechtl Bélánénak hívják, és most igencsak összébb kell húzódnia, mert a beszélgetés idejére ketten szorongunk az egy embernek is szűk helyen. — Régóta csinálja? — Nem mondhatnám, három éve. Meghalt a férjem, nyugdíjat nem kapok, hát eljöttem dolgozni, öt gyereket neveltem föl, mondták is, hogy ne csináljam, majd ők segítenek, de akkor elvállaltam, most meg már abba se tudnám hagyni, úgy megszerettem ezt a munkát. — Milyenek a vevők? Az újságárus — Tudja, mikor ide kerül, tem, nehezen szoktam meg egyiknek-másiknak a stílusát. Mert előfordult, hogy azzal álltak meg: „no, adjon egy Nép- szabadságot”, vagy „ide figyeljen, mami...” Aztán van néhány vásott srác is, aki megkérdezi, hogy van-e Szabad Föld, majd beszól, „akkor dobjon ki egy lapáttal”. Más meg mindenáron itt akarja hagyni a forintból visszajáró húsz fillért. Akkor bosszankodom leginkább, mikor megkérdezik, hogy friss-e, mai-e az újság. Hát milyen lenne! En nem is árulok mást. Tegnapelőtt is megkérdezte egy férfi, hogy hétfői-e a Hétfői Hírek. — Melyik lapból fogy a legtöbb? — A Népújságból, a Népsportból, meg a képesújságokból. Sajnos a Nők Lapját meg a Képes Újságot sokan hiába kérik, mert nem kapok eleget. Az is baj, ha nem a megszokott napon érkezik meg egy-egy lap. Utána már kevesebben keresik. — Azért biztosan eladja, hisz az előbb is olyan meggyőzően kínálta a Zsákbamacskát. — Ez az én módszerem, ne írja meg, mert nagy a konkurrencia. — Ilyenkor, ősszel már nem lehet valami kellemes reggel hattól délután egyig a hideg fülkében üldögélni. Legalább jól megfizetik? — Százalékot kapunk, a fizetés is a forgalomtól függ. Forgalom pedig van. Félpercenként jönnek a vevők. Nagyon kevesen hajolnak le a kis ablakhoz, hogy benézzenek. Gyorsan megkapják a kért újságot, esetleg a visszajáró aprópénzt, és mennek tovább. — n — i — Nagyon örülnénk annak, ha az összes felmerült problémára azt tudnánk válaszolni, megcsináljuk, rendbe tesszük. De azzal nincs kisegítve a paa tolnai tanácstitkár válaszol
