Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-20 / 220. szám
A gyermekeiket egyedül nevelő szülők ért. Segít a munkahely a család összedolgozik 'Az idén harmadszorra rendezte meg a dombóvári városi kórház azt a lélegzetvételnyi kis ünnepséget, aminek során tizenöt, gyermekét egyedül nevelő édesanya között 12 600 forintot osztott ki. Az intézmény a szülők számára mindig megterhelő szeptemberi ki_ adások részbeni fedezésére szánta a gyermekenkénti 600 forintos iskoláztatási segélyt Három évvel ezelőtt, 1970-ben — amikor megszületett ez a jó hagyomány — még csak fele ennyire futotta a kórház anyagi erejéből. Akkor 300— 300 forint jelezte a gyerekeiket egyedül nevelő anyák megsegítésének készségét. Tavaly már jelentősebb összegű volt a támogatás, mert 500—500 forint jutott egy-egy gyerek tan. szerekkel való ellátásának támogatására. Az érdekeltek, akik • között 12 egygyermekes, 3 kétgyermekes és 1 háromgyermekes édesanya van, úgy nyilatkoztak már a bevezetőben említett háziünnepség után is, mint ahogyan most, — Nagyon sokat jelentett a szeptemberi segély és nemcsak azért, mert megkönnyítette a tanszerek, felszerelések beszerzését,; hanem azért is, ami pénzben alig számolható. Mire gondoltak ezek az asz- szonyok, akik más-más módon, de végül is mindannyian ezt fogalmazták meg? Arra, hogy a segíteni akarás és segítség- adás erkölcsi értéke tulajdonképpen vetekszik az ajándékba kapott forintok értékével. Az tudniillik, hogy a kórházban is hagyományossá vált a nagycsaládosok, az elvált, vagy megözvegyült kisgyermekes asszonyok ily módon való támogatása, azt jelenti, hogy az egyedülálló asszonyok végső soron nincsenek egyedül. .— Tetszik tudni — mondta özvegy Békéi Lajosné, aki két leánygyermeket nevel — sohasem az az igazán nehéz, hogy az a pénz, amit megkeres egy asszony csak szűkén futja a megélhetésre. Az a nehezebb,* hogy mindent egyedül kell eldönteni, egyedül beosztani a családi pótlékkal kiegészülő fizetést. Ha férj és feleség ketdöntenek, kettőé a felelősség is. Én azért értékelem nagyra a kórház segítségét, mert úgy érzem, részt kér a munkáltatónk családi életünk legegyénibb gondjaiból. Pénzzel tud elsősorban segíteni, hát úgy segít. Egyébként úgy értesültem, hogy a városban lévő üzemek nem tudtak olyan összegű iskolázási segítséget adni a hozzánk hasonló körülmények között élő asszonyoknak, mint amilyet mi kaptunk. Erre még büszkék is lehetünk, A segélyben részesített édesanyák közül nyolcán szakképzett ápolónők. A többiek kisegítő dolgozók mosodai és takarítói beosztásban, asszisztensek, vagy adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak. Nem nagy fizetésűek, bár munkájuk nem csupán felelősségteljes, a háromműszakos munkabeosztás miatt meglehe-- tősen nehéz is. Munka, család, szolgálat itt is, otthon is. Valóban emberpróbáló feladat a helytállásunk. Pedig többre is kell, hogy fusson az energiából. Horváth Károlyné, Ván- csodi Istvánná, özvegy Varga Gyuláné például most szerezték meg — elvégezve a munka melletti tanfolyamot — szakképesítésüket. Ha csak arra gondolok, hegy háromműszakos beosztásban dolgozni és tanulni, már nem vagyok képes fukarkodni az elismeréssel. Horváthnét két gyerek várta otthon, a többieket úgyszintén gyerekek. Anyai, egyben családfői feladatok. — Le a kalappal a gyerekei* két egyedül nevelő asszonyok előtt, akik dolgoznak is, tanulnak is, meleg családi) otthont is teremtenek a gyerekeknek — mondta a kórház egyik vezetője. Ha rajtam múlna, lényegesen több támogatásban részesíteném őketMert érdekelt ez is, megkérdeztem, hogyan fogadják a többiek a kórház életének ezeket az eseményeit. Nincs-e jól leplezett, vagy éppen leplezetlen irígykedés a segélyek kiosztása miatt? Találkoztak-e most csípős , nyelvű gáncsos- kodókkal, hogy a szeptemberi segély összege csaknem fél fizetést tett ki? Azt állították a megkérdezettek, hogy ilyen zavaró jelenséget nem tapasztaltak. Még csak fel sem merült, hogy miért csak az egyedülálló anyák kaptak támogatást és miért nem minden iskolás korú gyermekkel rendelkező család. Egy vélemény a sok közül: •— Két fizetésből könnyebb megrázkódtatás nélkül túljutni a tanévre való felkészülés kiadásokban bővelkedő időszakán. Ott segített a kórház, ahol az anyagi megsegítésre a legnagyobb szükség volt. Egy másik vélemény: — Hatszáz forint, ha el kell vásárolni, nem nagy pénz. Én többet is adnék azoknak az asszonyoknak, akik elég. bátrak egyedül a vállukra venni akármilyen okból is a család gondját, ami mégis csak olyan gond, amihez két váll kell, a családfőé, meg az asszonyé. Megkérdeztem az egyik asz- szonyt. Éppen azt, aki annak idején a társai nevében köszönetét is mondott a vártnál nagyobb segítségért, hogy ők hogyan élnek? Elmondotta, hogy nem dúskálkodva, de kiegyensúlyozott körülmények között és szépen.' Két kislánya közül egyik most lett első osztályos, a nagyobb az egészségügyi szakközépiskolába jár, és velük él a nyugdíjas korú nagypapa is méghozzá úgy, hogy kinek-kinek megvan a maga dolga. Minden, ami osztható, fel van osztva, mert — úgymond — „ha nem dolgozunk ősszé, nem sikerül zökkenő- mentesen megoldani a család életét”. Ez csak egy ;,recept” a szóban forgó, gyermekeiket egyedül nevelő asszonyok életreceptje közül. Elárulom, hogy a többi is. Egyben legalábbis tökéletesen azonos. Abban nevezetesen, hogy egyedül vannak és mégsincsenek egyedül, mert a munkahely sem csak kenyeret ád nekik. Erkölcsi és anyagi támogatást is kapnak, méghozzá érdemelten. így kapni pedig sokkal jobb, mint csak méltányosságból! — óa — Női vagy férfi vezető ? Helyes-e az — hallottam már többször is —. ha egy kizárólag női munkaerőt foglalkoztató munkahelyen egyetlen férfi van, s az az egy is', főnök. Vajon van-e valahol is női főnök ott, ahol csak férfiak dolgoznak? Én még ilyenről nem hallottam — mondja a méltatlankodó, majd hozzáfűzi: — Ha a többség nő — nyilván a munka jellegéből adódóan, — akkor a vezető is nő legyen! A férfi vezető megértheti ugyan az irányítása alatt dolgozó nő gondját, de képtelen együttérezni vele. Megértés és együttérzés — nagy különbség ... Oly nagy., hogy óhatatlanul ellentéteket szül a vezető és a beosztottak között. Akivel a* közelmúltban beszélgettem erről a témáról, nézetét bizonyítandó, elmondott egy — egyébként meglehetősen felháborító — esetet. Az egyik intézmény fontos — közügyekkel foglalkozó — osztályán kilencvenkilenc százalékban női munkaerőt alkalmaznak. A hiányzó egy százalék: az osztályvezető, az egyetlen férfi. Zsarnok, hirtelenkedő, rosszindulatú ... s még jó néhány jelző ráillik a magatartása, a vezetési stílusa, legfőként azonban a férfi és nő egyenjogúságát, a társadalom nőpolitikáját semmibe vevő szavai és tettei alapján. Ez a vezető egyáltalán nem titkolja, kit tart — természetesen a nők között — jó munkaerőnek. „Jó munkaerő csak az lehet, akiről eleve feltételezhető, hogy belátható időn belül nem megy szülési szabadságra”. Ezek a hamis csengésű szavak, e balga fej szülte értékítélet, nem kér kommentárt. De mi történik akkor, ha az egyik ilyen munkaerő, aki a „íegeslegfeltételezhetőbbek” közé tartozott, egy napon gyermekáldás elé néz? Itt. ezért a munkahelyen nem az történik, mint máshol, ahol felnéznek a leendő kismamára, tisztelettel övezik és igyekeznek kedvébe járni. Az említett osztály mindaddig kiváló nődolgozója — valóban az — négy hónapig jól eltitkolta főnöke előtt a „bűnét”. A kolléganők tudtak róla, de érthető modort osztoztak a titoktartásban. Ám meddig lehet rejteni azt, ami inkább büszkeségre érdemes, mintsem titkolásra? Ez esetben a kényszerűség szólt közbe. A terhes asszony — szigorú orvosi utasításra — táppénzre) ment. A főnök, aki számtalanszor megismételte már. hogy neki „a bizonytalan beteges-J kedések” felettébb gyanúsak,’ megkérdezte, mi baja? Természetesen nem a felvilágosításra) legilletékesebbtől — hiszen 3 félve, suttyomban távozott —‘ hartem a kolléganőktől, akik egyébként megkapták a felhatalmazást a „vétség” közlésére. S a főnök megcsalatva. becsapatva csak ennyit préselt ki magából: nemrég kapott fizetésemelést. hát ez a hála?! Nos, mondta ki az áment vitapartnerem, ez a példa is igazolja, hogy nők főnöke néni lehet férfi, csak nő. Nincs igazam? Nincs! Az ilyen példa, s aa ilyen vezető csak egészen kivételes. Kirívó. Kevésbé megfogható, árnyaltabb ellentétek vanrtak és még lesznek is sokáig. De a szembetűnő vagy lapuló konfliktusok megoldásának, illetve feloldásának semmiképp se az az egyetlen módja, hogy nőket csak nő dirigáljon, férfiakat pedig csak férfi. Végtére is nem az elkülönítés. hanem a közelítés politikáját akarjuk érvényre juttatni. A vezető — legyen az férfi; vagy nő — ne legyen vezető, ha nem alkalmas rá. A tehetséget rtem az határozna meg,’ hogy melyik nemhez tartozik az, aki irányít. A mérvadó: ajj alkalmasság. Az persze más kérdés hogy a nők jogait szavakkal és tettekkel sértő férfi vezető uralkodását nem tűrjük meg. Tör- ' vény védi a nőket, s az egész társadalom ismeri az elveket; amelyek mérvadók. De azt a kívánságot is elmondtuk éa leírtuk már jó néhányszor; hogy a nő is védje jogát, s ne hátráljon! Ne tegye ezt különösen akkor, ha egy egész kollektíváról van szó. A maga nemében érthetetlen az eset, amit elmondtunk. Éppen ez mondatja ki velünk a talán kissé erős szavakat is: A társadalom védi a nők jogát. Ám a nőnek az is joga — egy kollektívának meg egyenesen kötelessége! —, hogy harciason szembeszálljon azokkal. akik ellenük szólnak és cselekszenek. Már csak azért is. mert ez. nem kizárólag nőkérdés. Társadalmi ügy! CSALA LÁSZLÓ ten gondolkodnak a család költségvetésén, lényegesen könnyebb a dolguk, ketten Kitekintés a francia festészetre Négy francia művész kiállítása Tizenhármas névadó A Dombóvári Vegyesipari Szövetkezetnél tíz szövetkezeti dolgozó tizenhárom gyermeké, nek névadó ünnepségét rendezték meg a közelmúltban. Az ünnepség — melyet az e célra feldíszített ebédlőben tartottak — első a szövetkezet -aapa iuaptSoui v 'uaqapj? anyákat, édesapákat, a névadó szülőket és a vendégeket Nagy Károlyné, a városi tanács anyakönyvvezetője köszöntötte, majd a József Attila Általános Iskola úttörői verseket adtak elő. Az ünnepség bérezéseként terített asztalhoz ültek a meghívottak — tudósít Papp Istvánná, a szövetkezet dolgozója. Francia testvérvárosunk, Be- zons négy festő alkotásaiból álló érdekes kollekciót mutat be a múzeum emeleti kiállítótermében. A kiállítás szerdán délután nyílt meg, Jean Jacques Mor- wan, Jeanne Michelle Hugues, Eliane Thiollier és Michel Au- don képei láthatók rajta. Az alkotók közül csupán Audon bezonsi, testvérvárosunkban úgy vélték, hogy bemutatójuk anyagát olyan érett művészek képeiből »válogatják össze, akik méltán képviselik Franciaország élő képzőművészetét, és sikert arattak Be- zonsban is. A négy művész közül a legjelentősebb Jean Jacques Mor- wan. A most 45 éves művész középiskolai tanulmányainak befejezése óta foglalkozik festészettel. 1947-ben volt az első kiállítása. Már ekkor felfigyelt rá a francia művészeti közélet. Azóta a világ számos városában volt kiállítása.' Elmondta. hogy a legjelentősebbeknek párizsi, mexikói, nizzai, Grenoble-i, remsi kiállításait tartja, amelyek állomásai voltak művészi < fejlődésének, korszakonként bemutatták életművét. Életének meghatározó élményei a tengerhez és a fényhez kapcsolódnak — mondta a művész. — Mi foglalkoztatja jelenleg? — kérdeztük Morwan- tól. 2 — Hogyan kapcsolható ösz- sze a festészet a szobrászattal. Ez foglalkoztat leginkább évek óta. A Szekszárdon bemutatott képeim között van néhány, amely kísérleteim eredménye. Például a torzó, amely az eszkimók között járva ihletett meg. A csoport művészeti vezetője Jeanne Michelle Hugues, aki propaganda- és sajtófele- lős a Független Művészek Egyesületének igazgatói testületében. Már másodszor jár városunkban. — Ez a látogatás különösen érdekes számomra, hiszen ezúttal bemutatjuk képeinket is; Tavalyi ittjártamkor a Gemenc szállodában laktam, ablakom a múzeumra nézett. A látványból otthon kép született. szerepel kiállításunkon is — mondta Hugues asszony. Arról nem beszélt, hogy a képet városunknak ajándékozta, viszont megtudtuk tőle, hogy az alkotó tevékenység mellett sok figyelmet és erőt szentel arra, hog^ gyárakban tartsanak kiállításokat, és beszélgetéseket szervezzenek a munkások és a művészek között. Képein gyakran tűnnek fel egzotikus tájak ihlette motívumok. számos kiállítása volt világszerte. A küldöttség'másik női tagja Eliane Thiollier. Jelentős sikerei vannak 1952 — első kiállítása — óta, hazája mellett Angliában, Japánban és Amerikában is. Ö az Ifjú Festők Szalonjának főtitkára. Itt bemutatott képei elsősorban tájképek, amelyeken a sárga szín dominál. Michel Audon grafikai főiskolát végzett. Azt mondja művészetéről, hogy „eltávolodott a realizmustól, hogy a realitás felé haladjon”. Képei geometrikus ritmusú, érdekes kísérletek; rendszeresen szerepelnek az Önálló Művészek Szalonjában. Ez az első külföldi kiállítása, így nagyon fontos számára a szekszárdiak véleménye műveiről — mondta. A négy festőművész egy hetet töltött nálunk, részt vettek a szüreti napokon. Különösen a felvonulás szép színei, népi kosztüméi maradtak maradan- dóak számukra, de nagyon tetszett valamennyiüknek a Balaton környéki kirándulás során megtekintett Gorka Lívia- kiállítás is. Bemutatkozásuk jelentős esemény Szekszárd művészeti életében: ablak a méltán neves. izgalmas mai francia képzőművészetre * (-e) \
