Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

I t Ä cMlei -dráma 2. ítésosntn Amikor a népi egység kor­mánya hatalomra került. San- tiagón kívül Washingtonra fi­gyelt a világ. Mit tesz. majd az Egyesült Államok? A lon­doni Times mindjárt' -három lehetőséget is sorolt fel: vagy J0 ezer tengerészgyalogost küld (miként 19G5-ben Domi­nikában tette), vagy megaka­dályozza azt. hogy a parlament a ténylegesen megválasztott elnökjelöltet, Allendét nevez­ze ki az ország élére. vagy gazdasági háborút indít. Az nem merült 'fel az angol cikk íróiában — de az ebben az időben készült más kommentá­rok szerzőiben sem —, hogy az Effvesült Államok nem tesz semitr*-. csak figyeli a fejle­ményeket. A vietnami háború . akkor már egvre nyilvánvalóbb ku­darca, _az Egyesült Államokban megerősödő ellenzék megaka­dályozta, hogy a kom,ánv nyíl­tan beavatkozzék. Sokkal ha­tárosabbnak tűnt a gazdasági nvomás. Ismeretes, hogy Chile réztermelő állam. Valamikor ez első volt, rnpst a negye­dik a világon. Az országnak nem is nagyon van egyéb nyersanyaga (a salétromot nrng n°mi szenet kivéve'. jgv aztán bár a nemzetgazdaság alapját az ipar meg a bányá­szat jelenti, alig van jobb helyzetben, mint a közép-ame- i'kaí banánköztársaságok. Costa Rica, Honduras azt érzi meg, ha nem tudia eladni gyümölcseit. Chile, ha a rezet nem tudja eladni. Az Evvesiilt Államok gazda­sági szakértői föllapozták az 1950-es dossziét és abban pon­tos mintát találtak arra: -ho­gyan lehet az országot tönkre­tenni. 1950-ben ugyanis az Egyesült Államok úgynevezett gazdasági mozgósító hivatala anélkül rögzítettte a réz árát, hoey megkérdezte volna a chilei kormány véleményét. A chilei réz olcsó pénzen indult ' az Államokba. S mikor a kormány emiatt kifogást emelt, kompromisszum született: az országban termelt réz 20 Szá­zalékát Chile ott adhatja el, s olyan áron, ahogy akarja. És ekkor jött a sakkhúzás, amelv- lyel több, mint húsz évvel ké­sőbb is élt Amerika. Tartalé­kaiból óriási rézkészleteket dobott hirtelen piacra: a nagy kínálat fniatt a réz ára úgy le­zuhant a világpiacon, hogy Chile a számára megmaradt 150 ezer tonnát — még a ko­* rábbinál is alacsonyabb áron — csak az Egyesült Államok­ban tudta eladni. Amikor Allende kormánya bejelentette: államosítják az országban lévő rézbányákat, megkezdődött — helyesebben még intenzívebbé vált — az a gazdasági küzdelem, amekvet rézcsata néven ismerhetett meg a világ. Hiszen Chile ezért a nyersanygért kapott szó sze­rint mindent. Élelmiszert és teheruatót, lábbelit és tengeri hajókat. 1970. október 24-én megbe­szélést tartott az ITT (a Chilé­ben elsőrendűen érdekelt amerikai telefontársaság) a rézbányák több tulajdonosával és pz amerikai kémszolgálat, r> CIA vezetőivél. Érdemes a jegyzőkönyvből — amely nem sokkal a nép; egység hata- l'-mva jutása után készült — idéz.ni. „Folytatni kell a pró­bálkozásokat a fegyveres erők egyes tagjaival, hoav valami­lyen felkelést kíséreljenek meg” — hangzik az egyik mondat. . A látogató — aki William Broe-val, a CIA tit­kos műveleti osztályának cso­portvezetőjével azonos — megállapította, hogv a pénz nem probléma. Utalt arra, hogy bizonyos lépéseket már tettek, de további' segítségre van szükség, hogy a gazdasá­• gi összeomlást kiváltsuk." És ez volt a rézcsatg lénve- ge. Teljesen megbízható ada­tok szerint 1970 végén és a teljes 1971-es esztendőben az Egyesült Államok még straté­giai réztartalékait -■ is piacra d bta. vagyis azt a mennyisé­get, amelyre háború esetén múlhatatlanul, szüksége lett volna. A világ sokáig érthe­tetlenül állt a r*7. árának csök­kenése előtt. Valóságos áru- dömping volt a piacokon. A népi kormány millió del­ié rokt ól esett el, amelyek pe­dig nélkülözhetetlenek lettek volna a gazdasági élet norma- lizásálához. Az első esztendő­ben csak arra nem jutott pénz, hogy tovább fejlesszék a réz kitermelését. 1971 végétől vi­szont egyre súlyosbodó áru­ellátás; zavarok következtek be. Nem volt kenyér — mert Chile nem tudott' búzát vásá­rolni. Nem volt hús — mert Argentína csak rézért szállí­tott vólna szarvasmarhát. Az infláció — amely az első év után úgy tűnt. hogv szűnőben van — egvre súlvosabb lett. Az állandósuló ellátási zava­rok (az. hogy fél kiló kenyér­ért nanonta 6—8 órát kellett sorbaállni) a lakosság kevés­bé öntudatos rétegeit termé­szetesen befolyásolták. Isko­lázatlan asszonyok nem mér­legelték, milyen politikai kár­ral jár, hogy az utcára vonul­nak, s lábasaikat verve a kormány lemondását követe­lik. ök csak kenyeret és húst akartak Hogy miért nincs, az szántunkra nem volt érthető! így próbálta megteremteni a puccskísérlet tömeglélektani hátterét az az erő. amelv fo­kozatosan kiszorult Chiléből: az amerikai tőke. (Folytatjuk) KERESZTY ANDRÁS Lakóbizottság ok Országszerte húsz esztendeje végzik csendes és közhasznú tevéken,'ágiikét a lakóbizottságok. Fejlődéstörténetük erősíti ön­ismeretünket, a szűkebb lakókörnyezetben. E fontos társadalmi munko kölcsönhatásban áll a szocialista közgondolkodás kibon­takozásával, fejlődésével. Oly képpen is, hogy a lakóbizottságok segítettek feloldani a mindennapi együttélés során jelentkező kisebb-ndgyobb feszültségeket. Húsz éve tevékenykednek a közösség érdekében, s a mun­kájuk is mind nagyobb megbecsülést és támogatást élvez. A ta­nácsok is legszélesebb hálózataként működnek a lakóbizottságok, amelyek egyúttal a lakosság öntevékeny társadalmi és érdek- képviseleti szervei. Hatékonyan előmozdították a szocialista de­mokrácia lakókörnyezeti érvényesülését. Szervezőmunkájukkal olyan mozgalmakba is bekapcsolódtak, mint a „Tisza ház — rendes udvar"-akció, nemkülönben a Vöröskereszt-szervezet helyi, közegészségügyi viszonyokat jobbító megmozdulásai. A költő szavával szólva ha mindenki tisztára söpri a háza elejét, akkor tiszta lesz az egész város. A lakóbizottságok mind­amellett nemcsak a „ház elejére" vigyáznak, hanem sokkal in­kább előmozdítói a házirendért, s annak szilárdításáért folyó olykor nagyon is összetett folyamatos tevékenységnek, e munká­ból vállalva a nevelő és békéltető célzatú feladatokat is. Nem ritkán népszerűtlenek ezek a feladatok, ezért is kiemelt fontos­ságú a tanácsok irányító és segítő szerepe, továbbá a Hazafias Népfront közreműködése, demokratikus fórumainak nyíltságával. A lakóbizpttsógi hálózat létrehozása óta a tanácsi tevékeny­ség is mélyreható fejlődésen ment ót, főképpen a közelmúlt éveiben, részint a lakóterületi politikai munka tartalmasabbá vá­lásával, részint az új tanácsi törvény révén. A kiemelkedő értékű munkát végző lakóbizottsági tagokról most, az őszi választások közeledtével bizonyára sok helyütt megemlékeznek. Azt is hozzá­tehetjük, hogy korszerűs/tődik a lakóbizottsági munka, s erről nem csupán a készülő új rendelkezés ad majd számot, hanem a helyi tapasztalatok összegeződése, gondolatcseréi is kialakíta­nak új és új vonásokat. A jót tovább kell fejleszteni, az elavultat, a formális hatékonyságút el kell ejteni. Az emberi kapcsolatok nap mint nap létrehoznak problémá­kat, így von ez a lakókörnyezetben is. Elmérgesíthetjük egymás életét, de meg is könnyíthetjük, ha minél többen vesszük fi­gyelembe a házirendet és szabályokat, s egységesen értelmezzük azokat. Elég csak a csendrendeletre és a környezetvédelmi elő­írásokra gondolni. Tehát nem elég csak elismerőleg szólni a lakó­bizottsági tagok olykor nagyon is áldozatos és sok fáradtságot igénylő munkájáról, hanem magunknak is cselekvőleg kell hozzá­járulni a szocialista szellemű együttéléshez. És segítsük elő jó szívvel a közelgő lakóbizottsági választások politikai és személyi sikerét. HAJTUN JÓZSEF Az utca, ahol lakunk GÉPÍRÓT FELVESZÜNK AZONNALI BELÉPÉSSEL. Jelentkezés: RÖVIKÖT Szekszárd, Béke-telep. (486) leijikli kimérés a rajzos íiirdetés A szekszárdi járókelő na­ponta tömegével látja a kü­lönböző utcatáblákat. Ezek jó­részét ismeri, vagy csak olyan, kor szentel figyelmet azok­nak. ha valakit pontos ház­szám szerint akar felkeresni. Az utca és tét- elnevezésének egy része ősi (Bartina), vagy a táj szőlő- és bortermő jel­legzetességére utal (Kadarka). Mint mindenhol, Szekszárdon is nagyon sok utcát neveztek el azonban a magyar és a he­lyi történelem ■ -kiemelkedő alakjairól. Ugyan mit tudnak róluk a szekszárdiak? örege­ket és fiatalokat kérdeztünk. Előbbiek között igyekeztünk az adott utcában lakókat ta­lálni. utóbbiak között a II. számú általános iskola hete­dikesei szerepeltek, nyolcvan­öt általános iskolás és har­mincegy középiskolás. A kiválasztott, pár szóban tudakolni igyekezett utcane­vek: Berzsenyi, Munkácsy, Damjanich. Vasvári Pál. Béri Balogh Ádám, Mérey, Wosins. ky. Rákóczi, Kossuth, Mátyás király. Pollack. Ady, Jókai, Bencze Ferenc. Szakály testvé­rek, Bajcsy-Zsiiinszky, Tartsay, Petőfi, Kölcsey, Garay, Béla (király). Bezerédj, Balassa Já­nos. Hunyadi. Kazinczy, Arany János. Zrínyi, Mészáros Lázár, Kinizsi, Bem, Széchenyi, Deák. Csábi testvérek, Pázmány. Klapka György. Esze Tamás, Batthyány. * Az idősebbek többsége a legnagyobb törté­nelmi nevek viselőivel tisztá­ban volt. Úgy értve azt, hogy teljesen kielégítőnek fogadtuk el az olyasfajta válaszokat, mint: „Munkácsy — festőmű- vész”, „Hunyadi — hadvezér", „Berzsenyi — költő", „Damja­nich — aradi vértanú” és így tovább. Teljesen torz választ kaptunk Esze Tamás esetében („egy okos ember,,), Pollack Mihálynál („magyar partizán"), Méreynél („szikvízg yáros"??), a névrokonság okozta tévesz- tőt Balássa Jánosnál („költő”). A megkérdezett felnőttek nem tudtak semmit a következők­ről: Vasvári, Bencze Ferenc, Tartsay, Mészáros Lázár, Csé- by testvérek. Esetükben azon­ban hangsúlyozandó, hogy a felnőttkorosztály nem képvi­selt olyan homogén tömeget, mint egy-egy iskolai osztály, így itt a kiválasztás véletlene torzító képet mutathat. A fia­taloknál már kevésbé. Az iskolások válaszainak megítélésénél négy kategóriát állítottunk fel: ki­tűnőt. jót. még elfogadhatót é« teljesen téveseket, vagy sem­mit sem mondókat tartalmazó utolsót. Az egyes kategóriákat az alábbi példák talán érzé­keltetik valamelyest. Az is­mertebb nevekről (Kossuth, Petőfi. Arany) egyik-másik általános iskolád kisebb disz- szertációt írt. Teljesen meg­felelőnek ítéltük azonban egy hetedikes fiú alábbi megha­tározását is, noha a Béla név­ről nem Szekszárd alapítója jutott eszébe: „IV. Béla 1240 körül uralkodott a XIII, szá­zadban, a tatárjárás idején. Az országot a tatárok teljesen fel. dúlták, az embereket kiirtot­ták, de IV. Béla telepeseket hozatott be külföldről és az Országot újból benépesítette. Második honalapítónak neve­zik.” A Bélák sorszámtévesz­tése menthető, hiszen utolsó ittjártakor néhai Veres Péter is' utalt arra. feleslege,; prüdé- ria egyszerű keresztnévtáblá- vgi ellátni a régi városköz­pontot és elhallgatni, hogy a név viselője történetesen ki­rály volt, méghozzá nem is utolsó. Jó: „Kölcsey Ferenc nagy magyar költő, több verset írt, élete fő műve a Himnusz. A XVIII.—XIX. század körül élt. Szatmáron élt”. Még elfogadható: „Cséby testvérek kb. a XX. századig éltek. Kommunisták voltak”. Teljesen rossz: „Wosinsky plé­bános volt. Szekszárd városát segítette elnyomni. Egy utcát neveztek el róla.” Vagy: „Tart­say Vilma (!) a háborúban elvtársforradalmat szervezett.” A teljesen üresen hagyott lapokon a következő nevek szerepeltek: Tartsay, Wosinsky, Bajcsy-Zsiiinszky, Mérey (2 ízben). Mészáros Lázár. Sza­kály testvérek. Berzsenyi (2), Balassa János. Bencze Ferenc, Klapka György. Egyik sem öröm, de Berzsenyi Dániel esetében rnár márad hely némi döbbenetnek is. Téves értel­mezést kapott: Széchenyi, Tartsav, Vasvári (2), Bajcsy- Zsiiinszky. Mérey (3), Wosins­ky (4), Pázmány. Munkácsy (2), Bezerédj (2), Szakály . testvérek. A tanulságok hozzávetőleges levonása előtt egybevetettük az eredménye­ket. Kitűnő választ adott az ált. iskolások 8,4, a szakközép- iskolások 3,4 százaléka. Jót: ált. iskola: 31,7 százalék, kö­zépiskola: 58,0 százalék. Még elfogadhatót: általános iskola 24,7, középiskola: 16,1 száza­lék. Teljesen rossz, téves volt a felelet az általános iskolá­sok 35,2, a szakközépiskolások 22,5 százaléka esetében. Nem szeretnénk a képet túl sötét színűre festeni, se túl­zott következtetéseket levonni. Utalunk azonban az idén nyá­ron Egerben tartott történész- konferenciára, melynek során szakemberek szolgáltak meg­döbbentő bizonyítékokkal az­zal kapcsolatban, hogy törté­nelmi tudatunk terén súlyos bajok vannak. A hozzánk ér­kezett válaszok közül nem azokat ítéltük a legrosszabbak, nak, amelyekben egy-egy gye­rek némi nagyvonalúsággal mérnököt vagy építészt csi­nált valamelyik történelmi személyből (Wosinsky), akiről Szekszárdon történetesen lakó.' telepet neveztek el. Sokkal sú­lyosabb a teljem zűrzavar, a dialektikus gondolkodás csírái­nak is hiánya, ami oktatási problémákkal is összefüggés­ben kell, hogy legyen. Például Deák, aki: „megírta a híres húsvéti cikkét. A kiegyezést írta meg, amelyben a Habs­burgtól való elszakadást akarta, valóra váltani.” Még riasztóbb: „Pázmány Péter amikor Ma­gyarországon szabad vallás­gyakorlatot követelt a nép, ő a Habsburgokkal tartott, akik a magyar népet keresztény­ségre akarták kényszeríteni (!) és üldözték a reformáció hí­veit.” Az átlalános iskola VIII. osztályába járó kislány ezek után valószínűleg maga is töp­renghet azon. hogy miért tör­tént az. amit következő mon­datában írt: „lít az újvárosi templom előtt teret neveztek el róla, Pázmány tér.” Aligha lehet ovációval - fo­gadni, amikor egy utolsóéves szakközépiskolás lány (ismét negyedik) Béla királyról így összegezi véleményét: „Hurtna- di Béla magyar király. XIV.— XV. században élt. Tatárjárás idején. 1800 körül sokat buj­dosott.” / Az újságíró nem pedagógus; így szaktanácsokkal nem me­részkedhet szolgálni. Az el­mondottakkal az volt a szán­déka. hogy kétségtelenül meg­lévő hibákra hívja fej a fi­gyelmet. Örömére szolgál, hogy nem feleslegesen, hiszen a 2. számú általános iskola igaz­gatója — további tanulságok levonása Céljából — máris el­kérte az általános iskolások kérdőíveit. Esetleg még utal­hatunk arra. a Budapesten fo­kozatosan bevezetett, kétség­telenül jó módszerre, hogy a történelmi nevet viselő utca­táblák alatt, az utcák két vé­gén rövid, ismeretterjesztő táb­lákat helyeztek el, magyaráz­va, a magvarázandókat. Van ennél fontosabb feladat is. de azért falán mérlegélni lehetne megvalósítását. CSENGEY DÉNES — ORDAS IVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom