Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

f M ár i (Mári néni, Fábián Agostonné Kakasdon, tudja a legtöbb szép népmesét egész Tolna megyében. Nagyapjától, édes­apjától hallotta őket, akik a Székelyföldön, Andrásfalván él­tek. Lejegyeztük meséi közül a legszebbeket, így vasárna­ponként kis olvasóink is meg­ismerkedhetnek Mári néni me­séivel.) Főjél, főjél bögrecske Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon tói, élt egy­szer egy öregasszony. Annak volt egy kis unokája. Annus­ka. Erőst szegények voltak, nem volt nekik semmijük sem a világorf, csak egy kis házacs­kájuk. A házacskában élde­géltek. Elfogyott az enniva­lójuk. pérízük sem volt. Azt mondja az öregasszony: — Nézd csak édes kis le­ánykám, van nekem a láda fiában egy törülközőm. El­mész, és eladod a piacon. Ve­gyél rajta ennivalót, amit tudsz. Ügy is lett. Az öregasszony belerételte a törülközőt szé­pen Annuska kis kosarába, aki elindult vele a vásárba. Ment. ment az úton. s hát ahogy ment, találkozott egy öregasszonnyal. — Hová mész kislányom? — kérdezte az öregasszony, — Megyek, eladom ezt a törülközőt, hogy vegyek rajta valami ennivalót Öreganyám­mal ketten vagyunk, és nin­csen amit együnk. — Ne menjél te tovább, add nekem azt a törülközőt, és adok érte egy bögrét, BALIPAP FERRENC: LEQSZEBB VIRÁQOM legszebb virágom a szél ezt tűzöm hajadba ne féljl nem hal meg soha csak olykor elszökik elhozni neked idegen tájak ismerős álmait Petőfi a Duna tájon Petőfi a Dunatájon címmel megjelent a Pest megyei Nép­művelési Tanácsadó legújabb kiadványa. Az ízléses köntösbe öltöztetett kötet a költő halá­lának évfordulója alkalmából látott napvilágot, s Petőfi ti­zenegy versét közli magyar, né­met, szerb, szlovák és eszpe­rantó nyelven. A kötet a me­gyei népművelési tanácsadó századik kiadványa. Népújság 1973. szeptember 16. néni meséi Meghalt Szilasi Vilmosáé, Babits legrégibb barátjának a felesége aminek csak azt kell mon­dani. főjél, főjél bögrecske! Gondolta magában Arfnus- ka „mit csináljak a bögré­vel, van nekünk elég bögre üresen, de megpróbáljuk”. Elcserélte 4 törülközőt a bögréért. Nagy örömmel in­dult haza. Kérdezi otthon az öreganyja: — Na. kislányom, mit hoz­tál? Mit vásároltál? — öreganyám, hoztam egy bögrét! — Jaj. hát minek hoztál bögrét, hiszen van itthon elég! Egészen teli van a szekrény alja. Most mit csináljak vele? — Tudja, öreganyám,' ez olyan bögre, hogy ennek csak azt kell mondani, főjél, főjél bögrecském. és lesz étek — Na jól van. próbáljuk ki! — mondta Annus ka öreg­anyja. Azt is mondta az öregasz- szony, amikor elcserélte a bögrecskét. hogy az asztalra tegyék, az asztal közepére, köiréje rakjanak tányért, úgy mondják, hogy főjél, főjél, majd meglátják, hogy mi lesz Megterítették az asztalt, kö­zepére a bögrét, körül tányé­rokkal. Elkezdte mondogatni Annuska: főjél, főjél bögrecs­ke! És a bögre csak Totyogni kezdett. Rotty, rotty, ömlött a tejbegríz, tele lettek a tányé­rok. De elfelejtette az üregasz- szony megmondani Annuská- nak, hogy ha eleget főz már a bögre, mondja azt. hogy elég lesz. Ezt Annuska nem is mond­ta, a tányérok megteltek, az asztalról lefolyt a tejbegríz ki kellett nyitni az ablakot. Azon is kifolyt, teli lett az árok Jöttek arra a gyerekek, szekérrel a lovak és az emhe- rek a mezőről. Mindenki tér­dig járt a tejbegrízben. Éppen arrafelé jött az öreg­asszony. — Nahát, ez a sok tejbe­gríz csak az Annuskáék há­zából jöhet! Elfelejtettem megmondani, hogyha már ele­get Totyogott a bögrecske, mondják azt, hogy elég lesz. Hamar odament, beszólt az ablakon: „Elég lesz már bög­recském!” Meg is állt abban a szem- pillantásban, többet nem fő­zött egy szikrát sem. Voít aztárf mit egyenek egy hétig, odajárt mindenki tejbe­gríz t enni. Annuska és nagymamája még ma is él, ha meg nem halt. (A mai mesében két keve­set használt kifejezés van: be- lerételte—belehajtogatta. A bög­recske azt jelenti: bögrécske.) Hozzá írt levelem visszaér­kezett Svájcból azzal, hogy: Gestorben (meghalt). Pedig azt tervezte, hogy szeptember közepén Magyarországra jön vendégségbe Balatonfüredre, unokatestvéréhez. Déry Tibor­hoz és utána pár napra Pest­re, hogy folytassuk vég nélkü­li kérdés-felet társasjátékunkat nagy barátjukról. Babits Mi- hályról. Szjlqsi Lili. Szilasi Vilrpos- nak, a XX. század egyik nagy filozófusának, Husserl és Hei­degger barátjának és utódjá­nak, a Jogfilozófusok Nemzet­közi Szövetsége elnökének volt a felesége. Szilasi Vilmos Ba­bits legrégibb, legkitartóbb és leggazdagabb barátja volt. A híres klasszika-filológus és finnugor nyelvész, Szilasi Mó­ric fia. Ö maga az antik gö­rög irodalommal kezdett fog­lalkozni. első könyve 1910-ben Platóntól jelent meg. Babits felfigyelt a fiatal filozófus könyvére, kedvezően írt róla a Nyugatban, s ezzel egy élet­re szóló barátság indult meg közöttük. Szilasi ugyanazok­ban az első világháború utá­ni években töltött hosszabb időt Heidelhergben. mint Lu­kács György, csak éppen más német szellemi nagyságokkal barátkozott össze. A neokan- tiánus Emil Lask volt a mes­tere. Az ő elbeszélése és jel­lemrajza nyomán írta Babits „Egy filozófus halálára”' című hatalmas költeményét, három oldalas egyetlen mondatból ál­ló versét, a magyar körmondat legnagyobb teljesítményét. Szi­lasi Babits nagy rajongója méltatója és propagandistája lett. Csak Szabó Ervin és Já- szi hatása fogható még hozzá. Szilasi görög-szakértősége mel­lett kitanulta a vegyészmér­nökséget, a felesége ugyanis a legnagyobb jugoszláviai fa­kitermelő vállalat, a Nasici tulajdonosa volt. Szilasi vezet­te ennek kémiai laboratóriu­mát és végül az egész intéz­ményt. Ez az anyagi függet­lenség tette lehetővé filozófiai munkásságát. Husserl fenome­nológiájának és Heidegger eg­zisztencializmusának ő lett el. ső magyarországi ismertetője, majd mindkettő barátja és utóda a freiburgi egyetem tanszékén. Az első világhábo­rú után egy ideig München mellett élt, majd Hitler kö­zeledtére Svájcba költözött és a Lago Maggiore egyik leg­szebb pontján. Brissagoban vásárolt villát. Ide hívta több­ször is Babitsot pihenni. Fe­jedelmi körülményeket bizto­sított nagy magyar költő barát­jának. Ugyanekkor Heidegger- nek tolmácsolta Babits filozó­fiai tanulmányait, aki az eg­zisztencializmus alapművének, a Sein und Zeitnek első pél­dányát Babitsnak küldte meg. A második világháború után tárgyalások folytak arról, hogy Szilasit a pesti egyetem böl­csészeti kara meghívja a filo­zófiai tanszékre, de Szilasi egyre magasabb külföldi tudo­mányos és nemzetközi kultúr­politikai pozíciókba kapott meghívást. Egyik svájci nya­ralásuk alkalmával Szilasi megkérte Babitsot. diktálja le neki. hogyan, mikor és milyen hatások alatt keletkeztek ver­sei. Babits le is diktálta ösz- szes verseinek egyik kötetébe az adatokat. Ezt a rendkívül értékes Babits-könyvet, vala­mint Babitsról szóló életrajzi jegyzeteit és teljes levelezé­süket az Országos Szécsényi Könyvtárnak adományozta. Ez az 1910. és 1941. között kelet­kezett 120 levél számoR ter­jedelme«, irodalomtörténeti és filozófiai tanulmánynak beil­lő szöveget is tartalmaz, le- Cépelve kb. 800 oldaL Irodalmi helyzetkép Marokkóból Magyarországi látogatásra ér­kezett haza a fiatal Marokkó­ban élő magyar költőnő: Czakó Magdolna. A magyar irodalom ottani népszerűsítője, egyéb­ként a Magyar Hírek tavalyi nemzetközi Petöfi-pályáza tó­nak egyik nyertese. Czakó Magdolna arról be­szélt, milyen nehéz feladat iro­dalmunk ismertetése a tőlünk oly távoli afrikai országban. Hozzáteszi, hogy a magyar iro­dalom szinte „fehér föld”, volt Marokkóban. — Hogyan hidalta át a kez­deti nehézségeket? — Eleinte meg kellett küz­denem az érdektelenséggel és a közönnyel is. De azután Új­ságok. folyóiratok hasábjain és a rádióban is egyre több he­lyet kaptam, ez természetesen nem személyemnek, hanem a felkeltett kíváncsiságnak szólt. — Kikkel foglalkozott a ma­gyar költők közül? — Petőfivel jubileuma al­kalmából, és hozzátehetem, hogy nem minden eredmény nélkül. Egymást követték a meghívások, hogy beszéljek Pe­tőfiről, nemcsak irodalmi kö­rökben, hanem iskolákban is, — Kiv|l folytatta a sort? — Leginkább saját ízlésem­nek megfelelően beszéltem és írtam egyik legkedvesebb köl­tőmről, Tóth Árpádról, azután Zelk Zoltánról és a hozzám oly közel álló Devecseri Gábor­ról. — Kapott segítséget munká­jához? — Igen, elsősorban Marokkó legnagyobb tiszteletben álló költőjétől, az egész Észak- Afrikában elismert dr. Zaka- riától, a fiatalok közül a na­gyon tehetséges, egye*emet végzett Mazsubbal dolgoztam együtt. A nyelvi helyzet Ma­rokkóban nagyon bonyolult. Sok a nemzetiség. Először is ott a berber, — e nyelv rokona az arabnak, de sokban különbö­zik tőle, aztán az arab. A mű­velt arabok szellemi tápláléka nagy része a többi arab orszá­gokból származik. A kis szá­mú. de kulturálisan jelentős zsidó közösség anyanyelve a héber. A gazdasági és szellemi befolyású réteg még mindig erős francia benyomás alatt áll. Szinte kötelező az úgynevezett „jobb körökben” franciául be­szélni, olvasni. Szomorú, hogy az ígéretes fiatalok Francia- országba költöznek, mert iro­dalomból megélni nehéz Ma­rokkóban. Az előbb említett legtekintélyesebb költő dr. Za- karia, aki nemcsak az arab és berber nyelvnek kiváló műve­lője, hanem tudósa is, mégis elsősorban franciául jelenteti meg verseit. Számomra külö­nös örömet jelentett, amikor megtudtam, hogy nagy tiszte­lője Hadzs Abdulkarim Ger- manusznak, vagyis magyarul Germanus Gyula professzor­nak. — És kik a legolvasottabb írók? — Az egyiptomiak közül Ta_ ha Huszin, a vak irodalom- tudós, aki Párizsban végezte tanulmányait, aki kitűnő for­dításban az arab irodalom asz­talára helyezte a görög klasz- szikusokat, és Juszuf Idrisz, akinek Bűn címmel magyarul is olvashatjuk egyik Nilus- parti történetét. Nagib Mahfuz és a Párizsban élő Havaida in­kább modern szellemű. A ke­resett könyvek közé tartozik Zajd Ibn Thabit: Mohamed élete című könyve, mely a próféta életéről. Mekkából va­ló száműzetéséről és az arab vallásalapítás történetéről szól. Még mindig nagyon népszerű Ibn Batutta, a marokkói próza klasszikusa, aki filozófiai mun­kái mellett, színes, változatos, mindig közkedvelt útleírásokat is írt. — & mit hozott a tarsolyá­ban Budapestre? — Egy útirajz kéziratával második hazámról, amelynek ideiglenes címe: „így láttam Marokkót”. Remélem, francia nyelvű kiadását megelőzi majd egy magyar. RAÄB GYÖRGY CZAKÓ MAGDOLNA: HA MAJD Ha majd messze hagytad el a határt És mindent, ami otthonodhoz köt nyelvet és a megszokott levegőt gondolj vissza, honnan jöttél, hogyan jöttél és gyújtsd össze a maradék erőd. Ha majd fáradtan rádköszönt az este és idegen madarak szállnak fészkükre és felsóhajtasz — tudnod kell: nem vádolhatsz senkit, a fájdalmat te kerested. A Babits—Szilasi-levelezés érdekessége, hogy amikor a két barát nem ért rá válaszol­ni. a két feleség számolt be életűje foiyásáróL Természetes, hogy az asszonyi levelekben a mindennapi élet apróságai is felvonulnak, ezek így ma már nagy értékű irodalom, és tudománytörténeti adatok. Szi. lasiné pl. részletesen leírja a Heidegger-családdal való kö­zös életüket és annak esemé­nyeit. De beszámol magyar ba­rátaik, Bemáth Aurélék. Die- nes Pálék és Déry Tibor lá­togatásairól is. Az utóbbi években Szilasi Lili budapesti látogatásai al­kalmával kérdéseimre kiegé­szítette a levelezés adatait Felhatalmazott rá, hogy a Ba- bitsékkal való levelezésüket sajtó alá rendezzem. Ö maga szerényen ki akarta hagyatni saját leveleit, holott azok for­rásértéke nyilvánvaló. Nem tartotta magát írónak, de le­velezésével belekerül a Ba- bits-kutatág legértékesebb adatszolgáltatói közé. Babitsék Szilasiéknál való vendégeskedése nemcsak éle­tében segített sokat a svájci klímával Babits egészségének időnkénti helyreállításában, hanem levelezésük, dokumen­tum- és fényképgyűjteményük magyar nemzeti köztulajdon­ba adásával a modem magyar irodalomtörténet egyik legér­tékesebb forrásanyagának megőrzését is biztosította. GÁL ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom