Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

r MAGAZIN * MAGAZIN * MAGAZIN * ■ • . 1 - ' '• -• . ; • • • ' f ~ Inkább korcsot mint fajkutyát Candoret doktor, több könyv, köztük az Életre szóló társ, és A kutyatartás örömei szerző­je, ősszel új könyvet jelentet meg A gyermek és az állat címmel. Ezzel kapcsolatban a Le Monde a következőket írja: Az állat kiválasztása otthoni tartásra nem egyszer nehéz. Az egzotikusság — problémák fór. rása. El kell ismerni, hogy ah­hoz, hogy egy állat hasznos le­gyen, a legegyszerűbb, ha köz­napi. Kirekesztendők természe­tesen a vadállatok és az egzo. tikus állatok, amelyeket nehéz tartani, egészségük kényes, s nemegyszer lehetetlen akkli­matizálni . őket. A gyermekek számára leg­alkalmasabb társnak a kutyák tűnnek. A gyakran szeszélyes, házsártos, korán öregedő faj- kutyákkal szemben előnyben kell részesíteni a középnagysá. gú, világos színű korcsokat, amelyek biztonságosabbak. Nem tanácsos a gyermeket á fiatal kutyával (30^-80 napos­sal) s összehozni, mert mivel mindkettő a szocializálódás fo­lyamatában van, türelmetlen­ségük, öntudatlanságuk, ügyet­lenségük balesetet idézhet elő. A háromévesnél kisebb gyermek számára az egy évnél idősebb kutya ajánlatos, még. pedig a korcsokon kívül olyan fajták, amilyen az Egyesült Államokban igen kedvelt (ab- rador) a spániel és a- vadász­kutyák. Hat évtől kezdve a kölyök­kutya megérkezése éppen el­lenkezőleg lehetővé teszik a gyerek számára, hogy tanúja legyen egy másik fejlődésének és kiváltságos kapcsolatokat alakítson ki vele. A kutya nagysága is szere­pet játszik. Egy önmagában kevéssé biztos gyermek szá­mára kicsiny, biztonságérzetet keltő kutyát kell választani, s egy túlságosan uralkodni vá­gyó gyermek számára nagy kutyát. Felnőttek számára a kutyát és a macskát egyaránt nyűgöd, tan lehet ajánlani. A kutyák mindenkor hűsé­ges társai a nyomorékoknak. A majmok tartása nem ajánlható, erről le kell beszél­ni az állatbarátokat — mert a majom betegségei az emberre átvihetőek. Ami pedig a hideg­vérű állatokat (nevezetesen a kígyókat) illeti, a szakemberek véleménye szerint tulajdono­saiknak, gyakorlatilag mindig pszichológiai problémáik van­nak. Ember előtti „szoborgyűjtemény” Rendhagyó, bizonyos érte­lemben bizarr „kisplasztikái" vándorkiállítás indult el orszá­gos kőrútjára. E nem minden­napi tárlat sajátos „kőszob­rocskái” a szokványostól elté­rő képzeteket keltenek a szem­lélőben. Antropomorf formák váltakoznak a szélsőségesen nonfiguratív alakzatokkal, egyik kompozíció az érzékel­hető anyagi világot, a másik talán a távoli űrkorszak, ide­gen naprendszerek tér, és idő­határait sejteti. E sokféle „izmust” egyesítő kőfigura-gyűjtemény minden egyes darabjának a természet, illetve az ásványvilágot szülő természet boszorkánykonyhája *az alkotó művésze. E víz, szél és finom kőzetpor teremtette löszbabáknak pedig dr. Kriván Pál geológus, a neves jégkor - kutató a gyűjtője, tulajdono­sa, s a kiállítások művészeti rendezője is. A 40—50 darabból álló lösz- baba-kiállítást a sikeres fővá. rosi bemutatkozás után nem­régiben Tatabányán láthatták az érdeklődők, s a tervek sze­rint ez az esztétikai élményt is nyújtó természettudományos tárlat az ország más városaiba is elkerül. Mik is tulajdonképpen ezek a löszbabák, miből és milyen Egy tévedés és következményei A Massachusetts állambeli Boston repülőterének egyik alkalmazottja — minden bi­zonnyal jó szándéktól és segí­tőkészségtől vezérelve — ha­talma* baklövést követett el, amikor meglátta, hogy a kö­zelben lángra lobbant egy autó. Tévedésből víz helyett, több liter benzint zúdított az amúgy is magasra csapó lángok kö­zé. Az eredmény: három em­bert kellett kórházba szállí­tani, az anyagi kár pedig meg­haladta a 15 000 dollárt, Az első hirdetés a vakok lapjában I' rdetás jelent meg a vakok részére készült „újságban”. Ez az. első eset, hogy a szerkesz­tőség ilyen ötlettel lepte meg „olv asóit." A hirdetés célja tu- laj ionképpen nem a reklámo­zás volt, hanem inkáob taná­csokkal akarta ellátni az ér- deél léizet. Itt főleg azokhoz szélt az információ, akik hi-fi orendezések, hangszórók ,z c: J.jl'lődtek. Az ötlet a Mr na-menti Frankfurtban s 'ékelő Braun A. G.-tól szár­mazik, és realizálást nyert a Hamburgban megjelenő „z.~ . — Stern Blindenzeitschrift”, ben. A gyár szakemberei tudato­san közöltek elektromos­akusztikai információkat, hi­szen a vakok első és legkifino­multabb érzékélménye a hal­lás. Érthető, tehát, hogy elekt­romos berendezések: magneto­fonok, hangszórók, erősítők, stb. kiválasztásakor kritikus véleményt gyakorolnak. Az újság már hosszú évek óta megjelenik. Érdekessége, hogy Braille-írással, illetve nyomtatással készül, az érdek, lődők bérmentve kapják és a hozzáértők a kifinomult ujj­hegyolvasás segítségével tájé­kozódnak a lap tartalmáról. (Képünk egy ilyen olvasási je­lenetet ábrázol.) A hirdetés, reklámozás ter­mészetesen pénzt jelent az új. ság szerkesztőségének, amely­nek további befektetése és fel­használ ásr. csökkenti az előállí­tón !»"•’’s' fkot. . rh erők „faragták” szobrokká eze. két? Kalciumkarbonátos kötés­ben létrejött konkréciók — mondaná tömör megfogalma­zással a szakember — ám a lösz, a löszbabák születése e száraz terminológiánál izgal­masabb magyarázatot érdemel. A sokszor dombokat, hegye, két alkotó lösz a kőzetek má- lásából származó púderfinom- ságú por nagy területeket pap- lanszerűen beborító rétegek halmaza. A porszemek multi- milliárdjai a szél szárnyán keltek vándorútra, főként a jégkorszakok hűvös, száraz szakaszaiban. Évezredek, évtíz- ezredek alatt milliméterről mii. liméterre rétegződtek egymás, ra, s alkottak helyenként több száz méteres vastagságú lösz­takarót. A löszbabák pedig ebben a csaknem kőzetté tö-í mörödő portömegben szület­nek egy mindennapos vegyi folyamat következményeként. A löszfelületre hulló csapadék gzéndioxidtartalma, enyhén sa_ vas hatása feloldja a mész­tartalmú szemcséket, majd ragasztó gyanánt egymáshoz köti a porszemeket. Ahol a löszben megbúvó gyökereket, kavicsokat folyj a körül a me­szes kötőanyag, ott különleges alakzatok, embert, állatot és sok egyéb mást imitáló kőfor­mációk keletkeznek. Dr. Kriván Pál tizenöt esz­tendő alatt összegyűjtött lösz­babái így nemcsak különleges esztétikai élményt nyújtanak, hanem hasznos tudományos is­meretekkel is gazdagítják . a kiállítás látogatóit. A titán alkalmazása a sebészetben Közismert dolog, hogy a re­pülőgépiparban széleskörűen alkalmazzák a« titánt. Keve­sebben tudnak arról, hogy ezt a fémet a sebészetben is egy­re gyakrabban hasznosítják. A titán ugyanis rendkívül .sok jó tulajdonsággal rendel, kezik; erős de könnyű, köny- nyen megmunkálható, ellenáll a fiziológiai környezet kémiai vegyületeinek és az élő szöve­tek jól megtűrik. Különösen jelentős a kopásállósága és a csontokét megközelítő kemény­ségé. Szívesen alkalmazzák a ti­tánt csont, és fogprotézis ké­szítésénél. Combcsontot, váll- csontot készítenek titánból, és ugyancsak ebből a fémből készülnek a csontokat össze­tartó csavarok és szegek, a koponyacsontpótló lemezek, va­lamint a fogprotézisek varratai és tartókapcsai. Különösen kényes probléma a fogátültetés, mert a fogcsí­rák átültetéskor közvetlen kap­csolatba kerülnek a csonttal, a környező szövetekkel és a le­vegővel. Különös élességgel vetődik fel ekkor a korrózió­veszély és a különböző gyul­ladást keltő tényezők problé­mája, ezért nagyon fontos, hogy a beültetett fém rendkí­vüli ellenállóképességű legyen. A legutóbbi időkben a ti­tánt felhasználják a szívstimu- látorokban is. A korábban al­kalmazott gyantáktól eltérően a titán lehetővé teszi, hogy kisj méretű, tökéletesen szigetelt készülékeket hozzanak létre. Bálna-kismama „Frances” az utóbbi hó­napokban olyan jelentős hízásnak indult, hogy „szál­lásadója” sürgősen elren­delte az orvosi vizsgálatot. Kiderült, hogy Frances ti­zenegyedik hónapban van. A jövendő kismama — egy 800 kilogramm súlyú fehér grönlandi bálna — most külön akváriumba került a New York állambeli Co- ney Island állatkerjében. Az örvendetes családi ese­ményre szeptember végén, október elején kerül sor. Francest hat évvel ezelőtt fogták be a Hudson-öböl- ben és azóta az állatkert látogatóinak kedvencévé vált. Nem kényelmes, de olcsó Olcsóbban mór nem is lehet utazni, mint ahogy Charlie Vyskocil tette: kereken 3000 kilométert utazott ingyen a Nebraska állambeli Lincolnból a Washington állambeli Aubur- nig. A találékony amerikai egy vasúti díjszabástáblázatból sze­rezte az ötletet, ahol azt ol­vasta, hogy az állatok kísére­tében utazó személyek vasúti jegy megváltása nélkül utaz­hatnak. Ezek után Mr. Vys- kocii fogta nyolc lovát, bevágó, nírozta őket egy huzatos, meg­lehetősen spártaian „berende­zett” vasúti kocsiba, maga mellé vette feleségét és négy nap, négy éjjel zötyögött a végeláthatatlan amerikai pré- rin át. A lovak szállítási díját egyébként amúgy is ki kellett volna fizetni, hiszen a család elhatározta, hogy átköltözik Auburnbe. „Jó hecc volt — je. lentette ki az utazás végén az agyafúrt hadirokkant veterán —. de azért mégiscsak rizikó volt.” A diplomatikus költő Max Habe német költőnek különös sikere volt a nők kö­rében. A legszebb férfikor­ban volt, amikor egy társa­ságban nem éppen fiatal asz­taltársnője kacér mosollyal a következő kérdést tette fel neki: — Mit gondol, hány éves vagyok? A költő végigmérte a még mindig vonzó és rendkívül jól ápolt hölgyet, aki méltatlan­kodva fakadt ki: — No de Habe úr, ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy megítélje a koromat? Max Habe elgondolkodó ar­cot vágott és így válaszolt: — Asszonyom, a dolog nem ilyen egyszerű. Nem tudom, vajon tíz évvel fiatalabbnak mondjam-e a külseje , miatt, vágy tíz évvel idősebbnek a bölcsessége miatt? t

Next

/
Oldalképek
Tartalom