Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

r 17í)o. február 20-án elhunvf ÍI. József, német-római csá­szár, a magyarok „kalapos ki­rálya”. Néhány héttel halála előtt, amikor már belátta, hogy germanizáló és centrali­záló terveit semmiképp nem tudja .megvalósítani. 1790. .ja­nuár 28-án valamennyi tör­vénytelen rendeletét vissza­vonta. Három rendelkezését azonban: az úgynevezett „tü­relmi rendeletet”, amely az ország ' protestáns lakosainak mindenütt szabad, bár nem egészen nyilvános vallásgya- korlatot biztosított, továbbá a főkegyúri jogkörében a lel­készségek rendezésére vonat­kozó intézkedését, végül azt a határozatát, amelyben kimon­dotta, hogy a jobbágy nincs többé röghöz kötve szabadon költözhet, és ingó jószágairól akarata szerint dönthet — to­vábbra is érvényben hagyta. A trónon utódai és öccse, II. Upót. bátyjának szabadelvű nézeteit vallotta. Trónfoglalá­sát az 1790. évi ‘március hó 14-én kelt leiratában tudatta a megyékkel. Kijelentette, hogy az ország törvényeit, szabad­ságát és alkotmányát tisztelet­ben fogja tartani, bátyja, Jó­zsef, január 28-i rezoluciójában meghagyott három pontnak a tár^valását azonban az ország- gyűlés elé fogja utalni. Ebből a célból az országgyűlés sür­gős egybehívását ígérte, még­pedig Budára, ahol János ki­rály (Zápolya) uralkodása, vagyis mintegy két és fél év­század óta nem tarthattak diétát az ország rendjét Dr. Horváth Árpád : Paksi jobbágyok zavargása „boruk árulásának” !i!a!mazás!) miatt A nemesi vármegyék, ame­lyek ekkor már újból tarthat­tak közgyűléseket, az ország- gyűlés mielőbbi megnyitását sürgették, hogy ott egybegyűl­ve megtárgyalhassák, módosít­hassák, sőt esetleg hatályon kívül is helyeztethessék II. Jó­zsef vissza rtem vont rendeleté­it A parasztság viszont — bár semmi befolyása nem lehetett rá — nem tekintette oly sür­gősnek a diétát, mivel érde­ke azt kívánta, hogy József­nek a jobbágyság védelmében hozott rendelkezései továbbra is érvényben maradjanak. Eb­ből a célból szervezkedni is kezdett, törekvéseiben a vele egy színvonalon élő „bocsko- ros nemesség” is támogatta. A parasztság szervezkedése, és az annak nyomán keletke­zett zavargások különösen a Felső-Tisza mentén, Bihar— Zaránd—Zemplén és Szabolcs megyében, maid a Szepesiéi­ben, végül a Dunántúlon Tol­na és Fejér megyében mutat­tak a földesurakra nézve ve­szedelmesebb tüneteket. A szabolcsi parasztok még egy magyar nyelvű, lázító tartal­mú dekrétumot is terjesztet­tek szerte a2 országban. Ab­ban felszólították a paraszt­ságot, „emelje fel botját, vas­Akik megérdemlik a segítséget A kakasdi „művelődési otthon” külső ajtaja nyitott, a belső üveges ajtónak egyik táblája hiányzik, így az­tán nem nehéz megállapítani, hogy az épület elszomo­rító külső képéhez nemcsak hasonlatos a belső állag, hanem még túl is tesz azon. Gyakorlatilag tehát nincs művelődési otthon Kakasdon, s hogy mikor lesz, arra nehéz válaszolni, de Tempfli Ferenc, a tanács vb-titká­ra reménykedik. Mert „mintha látszana, hogy mozdult előre az ügy”. De mielőtt a részleteket is elmondanánk, előbb a vb- titkár tájékoztatása nyomán ismertessünk néhány más jellegű adatot. Magánház évente kb. tíz épül, az utolsó négy évben negyven. Jelenleg harmincnak az építése folyik. Arról, hogy a régi házak is szépek, gondozottak, a legtöbb felújított, a porták gondozottak éx a tisztes jólét jelét mutatja a község, már korábban írtunk. Örömmel írtunk. Örömmel írjuk meg azt is: az elmúlt években öt kilométer járda épült a községben, s ha ebben az év­ben elkészül a hátralévő két kilométer járdásítása, akkor a tanács egyet kipipálhat a tennivalók közül. A következő, ami szintén nem kis eredménynek szá­mít: községi erőből, mintegy kétszázezer forintom költ­séggel rendbehozták az orvoslakást és a rendelőt. Fo­lyik az egészségház céljaira egy volt szolgálati lakás felújítása. Itt kap lakást a védőnő is. Öt évvel ezelőtt villamosították a kültelek Széptölgyest, ezzel a község villamosítása egészében befejeződött. A pillanatnyilag egészségház céljait is szolgáló ütött-kopott épület, sem sokáig rontja a község képét, mert ebben az évben valószínűleg sikerül a takarékszövetkezettel megálla­podni. Ez a szerv költözik ugyanis a tervek szerint az épületbe, rendbehozatja azt. a költségeket pedig a ta­nács beszámítja a bérleti díjba. Szinte hihetetlennek hangzik, hogy ennyi mindent meg tudtak valósítani Kakasdon. ha figyelembe vesz- szük, hogy a községfejlesztési alapból az évi lehető­ség mindössze 100—110 ezer forint. Tempfli Ferenc szerint ez csak a folyamatos karban­tartásra elég .— Ha nagyobbat akarunk, akkor kény­telenek vagyunk néhány évet összespórolni. De térjünk vissza a művelődési ház ügyére, amely mindmáig probléma, s a megoldás egyáltalán nem lát­szik könnyűnek. A pálfai művelődési otthon építési tervét szeretnék adaptálni, ez a megoldás a legolcsóbb, mintegy ötvenezer forint. Az építés összes költség­kihatása kétmillió forintra tehető. Ezzel szemben a megyei keret jóvoltából hétszázezer forint áll rendel­kezésre és majd még az, ami a lakosság önként ex hoz­zájárulásából összejön. A vb-titkár szerint nem szabad lebecsülni a várható összeget, mert a lakosság és a tanácstagok lelkesedése, valamint a művelődési otthon iránti felfokozott. igény, nagyon komoly gazdasági té­nyezővé válhat. Pillanatnyilag a kakasdiak a reménykedésnél tarta­nak. de sietve megjegyzik, hogy bizakodnak is, mert a megyei éx járási illetékesek részéről messzemenő jóindulatot tapasztalnak. Nem akarunk korteskedni a kakasdiaknak, de eddi­gi igyekezetük ösztö-aöz arra, hogy szurkoljunk nekik. L. Gy. villáját, baltáját a kegyetlen, ingyenélő, húzó-vonyó. ország­pusztító, királytlopó urak el­len. Nemes uraimék — szólt tovább a röpirat — nem olyan szentek ám, mint törvény- könyvük (Tripartitum) tartja, hogy a tömlöcz csak a parasz­toké volna, hanem 6 kelmék is megérdemlik azt. Ne enged­jen hát a paraszt egy haj­szálnyit sem eltörölni József jobbágyszabadító rendelései­ből!” A nemesség nem volt fi­gyelemmel a parasztok e moz­golódásaira, és az 1790. évi június 10-én, Budán megnyílt, hosszú országgyűlésen — majdnem másfél évig tartott — József jobbágyvédelmező rendeletével szemben a Mária Terézia-féle úrbérrendezést fo­gadta el és emelte törvény­erőre. Az örökös jobbágysá­got ugyan ünnepélyes nyilat­kozatban törvényileg eltöröl­te, de ekkor is csupán azt en­gedte meg a törvényben, hogy a jobbágy rendes formák kö­zött, előzetes bejelentés után a vármegye és a földesúr be­leegyezésével költözködhetik szabadon. A kocsmajog, a jobbágy borárusítása tekinte­tében a nemesség azonban még az országgyűlésileg visz- szaállított szabályozáson is igyekezett szorítani valamit, pedig még az államtanács egyik, éopen nem is magyar tagja. Éger. véleményében a jobbágyság mellett foglalt ál­lást. „Vajon — tette fel a kér­dést — a jobbágy kevésbé tulajdonosa-e saját termésű borának, mint a földesúr? Minden más mezőgazdasági termékét tetszőlegesen, nagy­ban is. kicsinyben is eladhatja, miért nem teheti ezt a borá­val is, hihetően azért, mert az uraság nem akar maga mellett megtűrni semmi el­adói konkurrenciát?” Tolna megyében éppen a föl­desúri borkimérések erőszako­lása miatt 1791. év elején Pak­son tört ki békétlenség a nép körében, amely végül is a vár­megye elleni renitenciává fa­jult olyannyira, hogy katonai beavatkozást tett szükségessé. Tiltott bormérés miatt 52 pa­raszt ellen indult bűnvádi el­járás. Az ügy érdekessége az, hogy közülük csupán 5 volt magyar, a többieek német te­lepesek, akik úgy látszik job­ban mertek érdekeik mellett kiállni, mint a magyarok. Amikor az eljárás során a helységben megjelent megyei hajdúk és vasas németek (ka­tonaság) kocsikra rakva, a me­gyei börtönökbe vitték a de­likvenseket, a németek egyre kiabálták a katonák felé: „Ti is németek vagytok, segítse­tek bennünket a goromba ma­gyarokkal szemben, kérünk benneteket.” (A goromba ma­gyarok alatt valószínű, a ki­küldött megyei deputátusokat értették.) A mozgalom szerve­zői is az ő soraikból kerül­tek ki. A vezetők: Gebhard József kőműves, egyben bor­mérő is. Hamburger Gábor bognármester és Kirchner György kőműves-pallér állan­dó összeköttetést tartottak fenn a Fejér megyei Mór község­beliekkel. akik szintén a bor­mérés tilalmaz ása miatt láza­doztak, A tulajdonképpeni vád az volt a lázongok ellen, hogy a vármegye figyelmeztetésének ellenére, továbbra is engedély nélkül, korlátlanul mérték a borukat. Sőt még az uraság borméréseinek a cégérét is le­verték. Ezenkívül Hamburger Gábor és Kirchner György, mint a paksi bortermelő pa­rasztok küldöttei, írásbeli ins­tanciával még Bécsbe is el­mentek „Eő Fölségéhez" bo­ruk áruitatásának engedélye­zése végett. Útiköltségekre a termelők 90—100 pengő forin­tot adtak a részükre — val­lották a kiküldöttek. „Eő Fölségével magával, sze­mélyesen beszéltünk — mon­dották egybehangzóan — és amikor az instanciát átadtüKi Eő Fölsége írt valamit az ins­tanciára, és azt mondta: na fiaim tsak menjetek haza, árul­tátok az magatok borát, de vidéki bort ne hozzatok be árulás végett; majd az Ins­tanciátokat az Cancelláriába adom ég onnand majd leira­tok a Vármegyére.” Amikor a megyei fiskális közölte ve­lük, hogy jelen kihallgatásuk napjáig nem jött semmi válasz a királynak átadott kérelmük­re, tehát ők nem is voltak az uralkodónál, azt felelték, hogy igenis voltak ott. Mégpedig 1791. február 8-árt este 8,óra­kor, és egy negyedóráig tartott a kihallgatás. Három ember­rel tudják bizonyítani, hogy fenn voltak a királynál, az egyik kassai szappanos volt, a másik kettő nevét nem tud­ják. Végül is annak megállapí­tásával, hogy a békétlenség a törvény nem ismeréséből eredt, az uralkodó a perbe fogott job­bágyok elleni további eljárás megszüntetését kívánta, ami­nek az eredményeképp a me­gye börtönében még rabosko­dó lázongók is szabadlábra ke­rültek. Hazatérve azután az urbárium szabályainak megfe­lelően saját kocsmájukban mérhették boraikat „Szent Mi­hály napjától — Karácsonyig Szomorú tanulság ebből az esetből is az. hogy ha volt is valamiféle úri-paraszti egy­másrautaltság a török hódolt­ság alól felszabadult terüle­teken — hiszen kellett a mun­káskéz az elnéptelenedett bir­tokokra — azt alig pár évti­zed elmúltával teljesen meg­szüntette az új gazdasági és társadalmi szemlélet. A ne­messég a telepítések befejez­tével, amikor a robot már biz­tosítva volt, annyira magá­nak élt. annyira önző volt, annyira elfordult a néptől, hogv jobbágyától még azt a kis jövedelmet is sajnálta, ami a bormérésből származott. Hiá­bavalónak bizonyult a nemzet sorsáért aggódó felvilágosult keskeny nemesi és értelmiségi réteg minden igyekezete, hogy a jobbágyságnak könnyebb életet, és valami szerepet le­hessen juttatni a nép társa­dalmi szervezetében, pedig mennyire, de mennyire nagy szükség volt, és lett volna rá. FORNÄD M._ Érdi Judit rajza 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom