Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

A Tolnaiak Veszprémben Harmat utca keskeny, lyukas és mindössze harminc méter hosszú. Több mint felét már lebon­tották. A híres viadukt előtt, ahol összeszűkül a főút. ki­csiny tábla adja hírül, hogy itt kell balra fordulni annak, aki a Tolna megyei építőket ke­resi. A Harmat utca elején. — valamikor virágágyás lehetett itt, — nehéz gépkocsik kerék­nyoma, az építkezésen szoká­sos kép. Hogy valami elkészül­jön, előbb rombolni kell. Itt az öreg, kőből épített házakat rombolták, s eltiporták még a virágágyást is. Itt is úgy rom­bolnak, mint Szekszárdon. a Mikes utca végén, még az élő fát is kidöntve, minek marad­jon nyom a régi lakótelep­ről. ..(?) Az utca végétől még száz lépésre van a munkahely. A munkahely előtt is egy homok­mész halom, meg egy szivaty- tyú. A gép előtt két ember. Hajdú Ferenc darukezelő és Kovács Dénes, a Turboso ke­zelője. A vakológép most áll, mert az épületben, fönt az első, meg a második emeleten a kőművesek állást változtat­nak. — Én az elsők között vol­tam, akik Tolnából idejöttek — kgzdi a jogos dicsekvést Hajdú Ferenc. — Tavaly októ­ber hatodikán már itt voltam, s tizedikén kezdtük az épít­kezést. Április 18-ig nyolcvan- négy lakást emeltem a helyé­re. Azóta a daruval a belső munkákat végzőket szolgálom ki. A Harmat utcai lakótelep Veszprémben olvan. mint Szekszárdon a Mérey-lakóte- lep. Dombon van, egyik része bontott lakótelepre épül. má­sik m“g növényt sem termő sziklára. — Ez a sziklás talaj okozza a legtöbb gondot. — mondja a gépkezelő Kovács Dénes — a mi embereink hozzászoktak a földhöz, itt, meg szikla van. Ásó helvett lé’skalapáccsal kell ásni. A sziklás talaí egyébként jó is: itt sohasem süllyednek el a tehergépkocsik. A TOTÉV emberei négy há­zat már összeállítottak. Az el­sőt október elején kezdik át­adni, a többit pedig folvama- tosan. Egy lakás ötvenegy négvzetméter. alapterületű és egy házban húsz lakás van. Amint ezzel elkészülnek, hoz­záfognak egy nyolcvannégy lakásos sávház építéséhez még az idén. s jövőre újabb há­rom, egyenként húszlakásos ház építését kezdik el. Szakács Mihály építésveze­tőnek legnagyobb munkája ez a veszprémi. — A szakértelmet az embert próbára tevő munka van itt. Jelentősen különbözik a mi vidékünkön. Tolnában ismert­től. Itt az a szokás, hogy a házak alánját más cég készí­ti. Például amire építünk, a berhidai téesz építőbrigádja készítette. Más cég készíti a csatornázást, a gáz- é- vízsze­relést. Itt a beruházó vállalat­nak sokkal több a gondja, több céggel kell tárgyalni, mint ná­lunk. Ez aztán óhatatlanul is gonddal jár. Például a veszp­rémi házgyárból vásárolt blokkok egyik oldalát zsinóroz- zák csak. másikat nem, ezért előfordul, hogy amikor behe­lyezik, két-három ujjnyi elté­rés is van a két blokk között — rabitz-fal szerű vakolással kell a házgyár mulasztásait eltüntetni. Az alapnál pedig olyan elemi hibákat követtek el, hogy a különféle vezeté­keknek nem hagytad áthida­lót, és a betont napokig kell vésni, mire egy-egy lakás ösz- szes vezetékének utat adunk — mondja az építésvezető. Persze a munkának több az öröme, mint a gondja. Első­sorban az, hogy a beruházó vállalat és a műszaki ellenőr — Fehér Ottó, az OTP embe­re — elégedett a munkával, a határidőtartással. A városi ve­zetők is többször jártak már a munkahelyen, elismeréssel nyilatkoztak a munkásokról, vezetőkről, ' A TOTÉV ötéves munkára rendelkezett be Veszprémben. Lakások és egy raktár építése szerepel a programban. E nagy munkához megfelelően készí­tették fel ezt a kihelyezett építésvezetőséget. Ha valami­kor tanítani akarják, hogyan kell a családjuktól távol lévő munkásokat ellátni, otthont pótló szállást rendezni szá­mukra. feltétlenül példának kell tekinteni ezt a munkahe­lyet. Csaknem egymillió fo­rintba került a munkásokat szolgáló barakk. Itt nyolcvan személyt tudnak elhelyezni — öt-hat ember alszik egy szo­bában. Hideg-meleg yízes für­dő, mosóhely, csizmamosó, tár­salgó, klubszoba, könyvtár, té­vé. rádió tartozik a szálláshoz. A rend. a tisztaság szembetű­nő és valljuk be, szokatlan is, hisz építkezéseken leginkább a rendetlenséggel találkozunk. Az átmeneti helyzetre hivat­kozva a vállalatok nem sokat törődnek a munkások ellátá­sával. Itt kifogástalanul érzi tnagát nyolcvan ember. A felháborodás, Mutasd meg felháborodásod tárgyát, megmondom ki vagy. Választóvíz, állítja M. elv­társ, a megyei pártbizottság tagja, s kifejti, több mint két évtizedes mozgalmi múlttal a háta mögött, megtanulta: a felháborodás tárgy*, és hőfoka minden esetben bizonyítványt állít ki a felháborodó ember politikai érettséeéről, tisztán­látásáról, jelleméről, széleslá­tókörűségéről, vagy szűklá­tókörűségéről. Arról tehát, hogy hol áll. mennyi életta­pasztalattal, ember- és való­sa gismerettel rendelkezik. To­vábbá. hogy kicsoda, közösségi emberként, ő maga. Senk; sem bújhat ki saját bőréből. Ilyenformán, hogy ki mit tart tartósan, vagy átme­netileg felháborítónak, az szinte mindent elárul magáról az emberről. Maradjunk a közélet mezején. Az érettség és az értetlenség, a nagykorú­ság és a felnőtt kiskorúság örök dilemmája ütközőpontja, hogy az egyik tud. a másik nem tud különbséget tenni a látszólag azonos cselekvés, vi­selkedés. magatartás között. D. elvtárs vezető beosztásban dolgozik, és ahogy mondani szokás, egy igazi természetes ember. Nem játssza meg ma­gát soha, a maga idejében, a maga helyén tekintélyét ettől nem féltve szereti, igényli, s élvezi mindazt, ami az élethez hozzátartozik. Egészségss gon­dolkodású, ép testben ép lé­lekben ember. Szabad idejében vadászni jár. s mikor a zsebe, a kedve megengedi, barátaival elmegy szórakozni, beül a Gond azért Van. A munká­soknak nagy megterhelés ez az otthontól távoli munka. Hétfőn reggel indulnak hazul­ról — kilenckor kezdik a mű­szakot, a hét többi napján hattól hatig dolgoznak, és pénteken három órakor indul­nak haza. Szakadatról Müller György hozza kubikostársait, Ozoráról Túrós Ferenc kőmű­vesbrigádját. Tamásiból I>ászló János, Iregből Ükös Imre ül kőműves társaival a hétfő reggel; autóbuszba. Nem múlik el hét eleji indulás anélkül, hogy az emberek ne emlegetnék a messzi munkahe­lyet, a családi tűzhelytől való elszakadást. És azt is emlege­tik, hogy változó munkahely kategóriába sorolták a veszp­rémi építkezést — már egy éve itt vannak —. s ezért ke­vesebb pénzt kapnak, mintha ezt az építkezést állandó mun­kahelynek tartanák. Egyébként Hajdú Ferenc elégedett az elhelyezéssel, el­ső osztályúnak mondja. Külö­nösen elégedett azzal, hogy a vendéglőbe poharazni, beszél­getni, az is előfordul, hogy időnként elkezd nótázpi. Az elfogult, a lényeget va­kon néző kiskorúság a termé­szetest, az emberit félreérti benne, s őt egy kalap alá ve­szi a nem természetessel. a nem emberivel. A roppant fon­tos „hogyan?’’ kérdést fel se téve. a felnőtt kiskorúság D. elvtárs „egyéni” passzióit el­ítéli, felháborítónak tartja. Ez a felháborodás oktalan és jogtalan. Semmi kivetni való nincs az ilyen ember képmu­tatástól mentes életmódjában, hiszen ameddig a takaró ér alapon ugyanúgy elvitathatat­lan a joga az élet örömeihez, a szórakozáshoz, a kikapcso­lódáshoz. mint bármelyik föl­di halandónak. Vezető. nem vezető, egyre megy. A hang­súlyt a nagykorú gondolkodás, a dolgok pontos megítélése érdekében a hogyanra helyezi, sőt szinte kizárólag a hogyan­ra. Annál is inkább, mert a hol, a hogyan, a mikor, ami­lyen mértékben és a kinek a zsebére kérdések soha sem mellőzhetők. Érdekes hogy D. elvtársat két oldalról is tá­madják. Ha történetesen szó­vá teszi, hogy X. vagy Y túl­zásba viszi a „kikapcsolódást”, nyomban sarokba szorítják: te talán szent vagy? Nem szent, de ismerj a mértéket. tudja, hol a határ, s végeredmény­ben csak azoknak áll érdeké­ben védekezve, támadva azt a látszatot kelteni róla, hogy vi­zet prédikál és bort iszik, akiknek az a jó, ha a búzát összekeverjük az ocsuvaL városban jó az élelmiszer-ellá­tás. Más munkások is azt bi­zonyítják, hogy a veszprémi élelmiszerüzletben jobb az áruválaszték, mint Szekszár­don, vagy más Tolna megyei településen. Ezek az emberek kipróbálják a veszprémi ellá­tást. mert szervezetten csak ebédet kapnak — reggeliről, vacsoráról maguk gondoskod­nak. A munkásszállás konyhá­jában esténként nagy a for­galom — paprikáskrumpli, rántott csirke, pirított máj, húsos káposzta és még tucat­nyi ételtől lesz éhes az is. aki sörrel akarná pótolni a va­csorát, Szar dán a TOTÉV-építkezé- sen szakmai találkozó is volt. A vállalatnak Kaposvárott is működik egy építésvezetősége, szinten lakásokat építenek. Szerdán Gódis Béla építésve­zetővel az élen kis szakmai küldöttség kereste fel a veszprémi kirendeltséget: ho­gyan, milyen új módszerekkel dolgoznak itt, miként szerve­zik a szállításokat, hogy olyan A felháborodás pozitív tu­lajdonság? Általában nem. Általában igen. Ha most az újságolvasó is felteszi magá­nak a kérdést, és a hétközna­pok gyakorlatában átélt ta­pasztalataira gondol, akkor azt mondja: attól függ. Mitől? Elég gyakran kicsúszik a szánkon: hát ez felháborító. De ritkán kérdezzük vissza: csakugyan felháborító? Az el­jelentéktelenítő észjárás — ér­demes megfigyelni — rendsze­rint a pitiáner jelenségeket mondja, hiszi felháborítónak. Ezzel szemben biztonságát féltve gondosan kikerüli mind­azt, ami joggal kiválthatná be­lőle a felháborodást. Az elje- lentéktelenítő észjárás kispol­gári észjárás. Veszedelmes, ká­ros megnyilvánulásait megta­láljuk a sajtóban, a rádióban, televízióban, a munkahelyen, az utcán, úgyszólván minde­nütt. El akarja velünk hitetni, hogy közügy az éppen kedvet­len pincér, az átmeneti egyéni bosszúságot okozó „lim-lom”- probléma, az például, hogy re­cseg a hangszóró, szemetes az örökké zsúfolt váróterem, tíz percet késik a vonat, nem mo­solyog a bolti eladó, és a ka­lauz nem nyalja ki az utas fenekét. Ne dőljünk be az el- jelentéktelenítő észjárásnak, hiszen benne kizárólag az a felhábórító, hogy pitiáner ügyecskékkel szeretné a nagy­korú embert felháborítani. példásan folyamatos a munka és minden szakma talál ma­gának időben, ió munkaterü­letet. A tapasztalatszerzés má­sik. nem is titkolt része, hogy Gódis Béla megmutassa embe­reinek a veszprémiek szállá­sát, az itt tapasztalható rendet, tisztaságot, hogy hasonló le­gyen majd Kaposvárott is. Szabó Géza főépítésvezető a munkahelyi körülnézés után elvitte az építésvezetőket, mű­vezetőket, brigád vezetőket a veszprémi SZTK építkezésére, ahol az ottani tanácsi építők dolgoznak. Tanulni mentek, a TOTÉV emberei a veszprémi­ekhez, de azt hiszem többet látnának, tapasztalnának a veszprémiek a tolnaiak mun­kahelyein. A TOTÉV veszprémi épí­tésvezetőségének nyolcvan dol­gozója jó hírverést tesz Tolna megye építőiparának, és ami ugyancsak fontos: a megye vezetői annak idején, amikor a TOTÉV-nek munkát adtak Veszprémben, azt ígérték, a tanács vezetőinek, hogy pontos, rendes, szép munkát végeznek. Az alig egyéves tevékenység már ezt bizonyítja. PÁLKOVÁCS JENŐ Negatív tulajdonság a mél­tatlankodó felháborodás, akkor is, amikor egyszerűen, műfel­háborodással állunk szemben, íme Gy. kartárs. Ezt az em­bert minden olyan közlés ki­hozza a sodrából, s indulatok­ra ingerli, amely elítéli, osto­rozza, leleplezi a közösségre káros cinizmust, karrieriz­must, nagy lábon élést. üres életet. Ha erről hall, vagy ol­vas. nyomban reszketni kezd a gyomra, és a bírálók felelős­ségre vonását, megbüntetését követeli. Gy. elvtárs megté­vesztő jelenség. Úgy tesz, mintha a szocializmus reno­méját féltené. Ezen a címen háborog, holott valójában csak találva érzi magát, mert ami­kor a negatívumokról van szó, akkor mindig érzi. hogy róla van szó. Ilyenformán fel kell tehát háborodnia, s ez —= műfelháborodás. Hogyhogy eltűrjük, hogy­hogy megengedjük? — kérde­zi a szocialista normákat meg­sértő ember, amikor a szocia­lista normák megsértéséről hall, olvas, s fel van háborod­va. De nézzük csak a felhábo­rodása tárgyát: az a baja ta­lán, hogy egyesek megsértik a a szocialista erkölcs normáit? Dehogy, dehogy. Az a baja, hogy erről az emberek beszél­nek, s ezt a sajtó szellőzteti, megírja. Felháborodik, ilyen­kor a tisztességesen gondolko­dó többség is. de micsoda kü­lönbség? a többség ugyanis azt kérdezi; hogyhogy ilyen van, és tűrjük. Bizony igaz: választóvíz a felháborodás már abból a szempontból is. hogy egy azon dologban, ki mit tart felhábo­rítónak. A felháborodás végső sorori akkor tekinthető hasznos kö­zösségi cselekvésnek, ha gon­dolkodásunkat mindig áthatja a pártosság, az elvszerűség, a közösségi normák ismerete és szem előtt tartása. Sz. P. Népújság 5 1973. szeptember 16, FELSŐNYÉK! UTCA M ÉRIL JUl) T RAJZA a műfelháborodás és a közösségi érdek

Next

/
Oldalképek
Tartalom