Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

COVRNEVVE — '73 Pincehely — Párizsban Francia testvérpártunk köz­ponti lapja, a „L’Humanité” ez év augusztus 8—9-én 43. ízben rendezte meg hagyomá­nyos ünnepségét Párizs egyik északi peremvárosának, Cour- neuve-nek hatalmas parkjá­ban. Az ünnepség hatalmas méreteire jellemző, hogy sze­rény becslés szerint a két nap alatt mintegy másfél millió lá­togatója volt. Forró, leli? es hangulatát nehéz lenne sza­vakban visszaadni; ekkora tö­meg fegyelmezett magatartá­sát nehéz elképzelni. Elég azonban, ha arra utalunk, hogy a kommunistabarátsággal nem vádolható jobboldali la­pok mint az AUROR vagy a FIGARO is kénytelenek voltak ezt tudósításukban elismerni. Az ünnepség természetesen politikai demonstráció volt, a Francia Kommunista Párt, a francia munkásosztály erejét, szervezettségét demonstrálta mindennél jobban. Központi jelszavai elsődlegesen a nap­jaikban aktuális francia bel­politikai kérdésekre; a mun­kásosztály akcióegységére, a LIP óra gyár munkásaival való szolidaritásra koncentráltak, de azonos súllyal szerepeltek a nemzetközi munkásmozgalom időszerű problémái; a chilei nép harcának támogatása, az indokínai népek békéjének követelése, szolidaritás minden elnvomás ellen küzdő gyarmati és félgyarmati néppel. És e magas színvonalon politikai tartalmú tömegdemonstrációt francia elvtársaink oly sok öt­lettel. könnyeden ég szelleme­sen oldották meg. hogy az em­ber egy nagy vidám vásárban érezte magát, ezernyi sátor, borkóstoló és pecsenyesütő, mutatványos bódé, kikiáltó, sportbemutató, óriáskerék, hangosbeszélő, zenekar forga­tagában, mely harmonikusan ölelkezett a rendezvény alap­vető politikai mondanivalójá­val. A rendezvény nemzetközi negyedében, a Cité Internatio- nal-ban, 50 testvérpárt lapja rendezett kiállítást, közöttük a NÉPSZABADSÁG is. Pár­tunk központi lapja arra vál­lalkozott, hogy pavilonjában a magyar parasztság megválto­zott életét mutatja be. mintegy választ adva azokra a rágal­makra, melyeket a francia jobboldal zúdított a szocialis­ta országokra, s nem utolsó­sorban hazánkra a legutóbbi választási kampány során. A kiállítás szóban és írásban, fényképekkel és filmekkel, to­vábbá a NÉPSZABADSÁG ez alkalomból francia nyelven ki­nyomtatott mellékletének mint­egy 35 ezer példányával adott tájékoztatást az érdeklődők­nek a magyar falu életéről, az elért eredményekről, de nem különben gondjainkról, elkép­zeléseinkről is. A kiállítás fényképanyaga zömében a pincehelyi Vörös­marty Mg. Tsz-ben készült felvételekből állt össze, s ab­ban a megtiszteltetésben ré­szesültem. hogy — mint e szövetkezet elnöke — részt vehettem az ünnepélyen. s ennek keretében a magyar kiállítás munkájában. Felada­tom az volt. hogy a magyar mezőgazdaság, a magyar szö­vetkezetek élete iránt érdeklő­dőknek, felvilágosítást adjak. Jó’mő érzéssel számolhatok be arról, hogy hazánk, szocializ­must építő munkánk iránt rendkívül nagy volt az ér­deklődés. Pavilonunkat tízez­rek tekintették meg. s a film­vetítések szüneteiben záporoz­tak a kérdések, melyet külö­nösképpen a magyar mező- gazdasággal, a termelőszövet­kezetek munkájával voltak kapcsolatosak, de sokan tet­tek fel kérdéseket a szakszer­vezetek ^^.munkájával, , az ipari Újabb intézkedések a bevonuló és leszerelő sorkatonák érdekében termeléssel, a turizmussal, a zenei neveléssel stb. kapcso­latban is. Talán mondani sem kell. hogy nagy sikere volt a magyar borkóstolónak, a nép művészeti áruknak is. melye­ket szinte elkapkodtak, s nem utolsó sorban Boros Lajos ci­gányzenekarának. A magyar kiállításnak tehát nagy sikere volt. Ezt legin­kább annak köszönhetjük, hogy a szokványostól eltérően nem általánosságban mozog- tunlr, hanem az élet egy sző­kébb területéről igyekeztünk behatóbb képet adni és azt a propaganda eszközeinek teljes fegyvertárával — szóban. írás­ban, filmmel — végrehajtani. A kiállítás erőssége volt, hogy nem a mezőgazdaság termelési eredményeit hangsúlyozta, hi­szen e téren — és ezt nem is titkoltuk — teljesítményeink még csak közelítik a fejlett tőkés államok mezőgazdaságá­ét. hanem a termelőszövetke­zeti mozgalom demokratizmu­sát, szocialista tartalmát húzta alá, tehát olyan témát kínált, ami iránt rendkívül nagy volt a látogatók, francia parasztok és városlakók, ér­deklődése. Az ünnepélyen kedves haza' ismerősökkel is találkoztunk: szekszárdi fiatalokkal. akik Szekszárd testvérvárosának, Bezons-nak vendégeiként je­lenleg .Franciaországban tar­tózkodnak. . A NÉPSZABADSÁG sátrát számosán keresték fel azok közül a magyarok közül is, akik 30—40 évvel ezelőtt teleped­tek le Franciaországban és most a Francia KP aktivistái. Nekik jólesett magyarul be­szélgetni. hazai híreket halla­ni; nekünk pedig jólesett az a segítőkészség, melyet ré­szükről tapasztaltunk, mikor nekiálltak újságjainkat, egyéb propagandaanyagainkat ter­jeszteni. A L’HUMANITÉ ünnepe felejthetetlen élmény volt szá­munkba. Palóc Tamás tsz-elnök Pincehely Szekszárdi szüreti napok (Folytatás az 1. oldalról.) hadarabokat és gyönyörköd­hessen a sárközi hímes tojások változatos mintáiban. Immár hagyományossá vált, hogy a szövetkezet — melynek a megye 14 helységében 826 tagja van — a szüreti napo­kon mutassa be legszebb ter­mékeit. ugyanakkor az idei kiállítás új vonása, hogy elő­ször láthatók a népi kisbúto­rok. A szövetkezetben 12-fé- le bútordarabot készítenek, a kiállításon is sokan megcsodál, ták a hagyományos * mélykék alapszínűre festett, pirossal, fehérrel, zölddel mintázott tá­last, sarokpadot, asztalt. A forma, a díszítés a régi. a funkció viszont már új: a tá­las például kiválóan használ­ható könyvespolcnak, a kelen- gyés láda ágyneműtartónak. Kár. hogy a tájékozódást nem segítette egyetlen felirat sem, így bizony a laikus szemlélő­dő könnyen összetévesztheti az eredeti népművészeti alko­tásokat a frissebb keletűekkel, ráadásul a kiállított darabok hajdani funkciója is homály­ban marad. — gy — Néptáncfesstivál A VI. szekszárdi néptánc­fesztivál ugyancsak tegnap, délután három órakor kezdő­dött a megyei művelődési köz. pontban. A színháztermet megtöltő közönség nagy több­sége a szüreti napokra érke­zett vendégek közül került ki. Úgy látszik, a szekszárdiakat inkább a többi program érde­kelte. A nézőtéren helyet foglaló zsűri elnöke Lovas Henrii?, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője volt. tag­jai pedig Vásárhelyi László, a Népművelési Intézet munka, társa, dr. Andrásfalvi Berta­lan kandidátus. Olsvaí Imre népzenekutató és Kardos Lász­ló koreográfus. A fesztivál első napján sza­badon választott- táncokkal lé. pett színpadra a Zalai KISZÖV, a Várpalotai Bá­nyász. a Zalai Honvéd, a Ka­posvári BM, a Dunai Vasmű táncegyüttese valamint a Fe­jér megyei Népi Együttes. A kötelező táncok bemutatójára ma délelőtt kerül sor, ugyan­csak a megyei művelődési központban. A tartástalanság és a védettség Néphadseregünkben mind sokoldalúbban igyekeznek gondoskodni a nős. családos sorkatonákról. A honvédelmi törvény alapján általában nem mentesülnek a katonai szol­gálat alól. A róluk való gon­doskodás azonban kiemelt he­lyen szerepel és lényegében már a bevonulás előtt megkez­dődik. Másoktól eltérően a behívás előtt három hónappal értesítést kapnak a bevonulás várható időpontjáról, hogy családi problémáikat idejében rendezhessék. A behívóparan­csot egy hónappal előbb kéz­besítik ki számukra, azért, hogy ha családjuk segélyre jogosult, azt a tanácsnál még a bevonulás előtt- kérhessék. Ezzel lehetővé válik, hogy a családi segély folyósítását már az esedékesség hónapjában megkezdjék. A nős. családos sorkötelese­ket — a katonai érdek figye­lembevételével — a családi kapcsolatok fenntartásának könnyítése céljából elsősorban 100 kilométeres körzeten be­lüli alakulatokhoz hívják be, illetőleg olyanokhoz, ahol a néngazdaságban végzett mun­kájukért pénzjutalmat is kap­nak. Részükre — családjuk látogatása érdekében — ha­vonta egy alkalommal eltá­vozást engedélyeznek és az utazási költséget — a hozzá- irtozók anyagi helyzetétől függően megtérítik. Egy másik figyelemre mél- *6 intézkedés alapján jelen- ’oa a kétgyermekes sorkato- -ík egyéves szó1 gálát után — :érelmezés nélkül leszerelnek. A hivatalos formaság csupán annyi, hogy a második gyer­mek születését, valamint in­dokolt esetben az eltartási kö­telezettséget a tanács által ki­állított igazolással kell bizo­nyítani. Az egyéves sorkatonai szolgálat teljesítését — a ka­tonai érdek mellett — indokol­ja, hogy az a leszerelés után mentesít a honvédelmi hozzá­járulás fizetésének kötelezett­sége alól. A napokban jelent meg a munkaügyi miniszter rendele. te. amely kiterjeszti a sorka­tonai szolgálatból leszereltek- nek nyújtott kedvezményeket, s biztosítja, hogy a fegyveres erőknél eltöltött évek ne je­lenthessenek hátrányt az újbó­li munkába állásnál. A pénzügyminiszter — más illetékes tárcák vezetőivel együttesen kiadott rendeleté­ben — arról intézkedett, hogy a leszerelést követő két éven belül a sorkatonai szolgála­tot teljesített dolgozókat is előnyben kell részesíteni a la­kásépítkezések támogatásakor. Amint a Honvédelmi Mi­nisztériumban közölték, a ren­delkezések végrehajtásának részletes szabályai hamarosan elkészülnek, és azokat a kö­zeljövőben kiadják. Az előzőekben említett ren­deletek különösen időszerűek, mivel országszerte most foly­nak a sorozások, amelyek elő­készítik az ősszel esedékes be­vonulásokat. Ugyanakkor egy­idejűleg szerelnek le azok, akik teljesítették sorkatonai szolgálatukat. (MTI). Szerdán rövid időre magam is beálltam a bámészkodók közé, hogy lássál? valamit a filmcsinálás kulisszatitkaiból. A stáb nyilván megszokta, hogy mindig sok a néző. mint­hogy az érdeklődők, a kíván­csiskodók gyűrűjében zavar­talanul élte a maga akvárium­életét. Arra rendőrök ügyel­tek, hogy a sokadalom ne gá­tolja a forgatást, a tömeg ne­hogy elsodorja az operatőrt, a rendezőt a színről. A közön­ség türelmesen várakozva el­könyvelte; a filmcsinálás bab- ramunka. hiszen hosszú ideig nem történik semmi. Egy lila nadrágkosztümös kartársnő látszólag céltalanul futkosott a kamera körül.' mások szunyó­káltak a ládákon, megint má­sok azzal szórakoztatták a nagyszámú bámészkodót, hogy egvmást nyalták, falták. Egy kialvatlan képű fiatal­emberkének — duzzadt, vörös szemhéjakkal — az lehetett a dolga, hogy sorba ..rámásszon” a stáb néhány mélán unatko­zó nőtagjára, akik talán éppen abból a célból tartozhattak a stábhoz, hogy a fiatalember nyomorgassa őket. Valami tör­ténni fog. Erre abból követ­keztettem, hogy a nadrágkosz­tümös kartársnő intésére az egyik fiatal rendőr ingerülten hátrább parancsolta a népet, s ingerültségét azzal magyaráz­ta: ezt csinálja immár öt órán át. kicsit ideges. A rendőr lel- kiállapotát nyomban átérez- tem. Feladata abban állt. bizo­nyára a felhajtás kedvéért, hogy a filmezés zavartalansá­gát biztosítsa. Ezenközben tét­lenül kénytelen végignézni azt a minden jóérzést sértő jele­netsort, amit a slepp produ­kál, s amit mondjuk a váró­teremben már nem hagyna szó nélkül. A nyilvánosság előtt bonyo­lódó nyalás-falás közönséges volta arról győzött meg, leg­inkább azért lenne szükség rendőrre, hogy egy ilyen stáb betartsa a viselkedés alapve­tő emberi normáit — legalább az utcán. Gusztustalan az a ripaeskodás. az a felhajtás, fontoskodás, hangoskodás, bo­hóckodás, ami Magyarországon ma már egyedül a kamerák körül látható. Nem igaz, hogy ezek‘a műfaj nélkülözhetetlen kellékei. Tavaly a szek­szárdi mezőgazdasági lyállitá- son a tévé vajúdnak a hegyek, szülnek esy egeret felhajtását csal? kötélidegekkel lehetett elviselni. Szerintem a tartásta- lanságnak is köze van ahhoz, hogy nézőként azt kapom, amit kapok. Gyakran áléletér­zést. álkonfliktust, sekélyessé­get. A nevetséges pózolás, a csináltság, a közönséges visel­kedés, a modorosság szerintem egy-egy forgatócsoport gon­dolkodásmódjának tükröződé­se. Ötödik éve figyelem a ha­tást. Azt, hogy gyakorol-e észrevehető változást a televí­zió egy paraszt-munkás család gondolkodására, ízlésére, vi­selkedésére. életfelfogására stb, stb. Á négytagú család­ból a férj és a feleség a me­zőgazdaságban, a két huszon­éves fiú az építőiparban dol­gozik. Tapasztalataim tanul­mány méretűek, s az észlelé­sek tömegéből most csak igen keveset nyújthatok. Megkönnyebbülve veszem észre; a védettséget. Mi is az tulajdonképpen ? Gondolom, a munkásember természetes és ösztönös önvédelmi reakcióia, rideg és kíméletlen elutasítás. A fiúk lepnek meg legjobban azzal, hogy egyáltalán nem gyakorol rájuk hatást a tánc- dalénekesek túlzott népszerű­sítése — egy életforma nép­szerűsítése — olyképpen, hogy az ilyenfajta karriert irigylés­re méltónak, az életmódot kö­vetendőnek tartanák. A kül­sőségek parádés üressége egyszerűen taszítj? őket, bár szórakoztatja is őket vala­hogy úgy, mint apáinkat a vándorcirkusz — a bohócok­kal. A silány krimi, a több rrvlli- ós példányszámban „megjelen­tetett” mai füzetes ponyva sem váltja ki belőlük a felté­telezett érdeklődést. Legtöbb­ször úgy nézik, hogy egyszerű­en „átlapozzák”. Ugyanakkor a fiúk édesanyja többnyire a rá még ható valláserkölcsi felfogásból utasítja el azt, ami közönséges, bárgyú, „sze­mérmetlen”, s hivalkodó. A fiúk édesapja tévétulajdonos ugyan, de nem tekinthető ak­tív tévénézőnek. Kedveli a híradót, aztán rendesen megy aludni. A tévé könnyű szórakoztam műsora úgy látom, á család­ról egyszerűen lepereg, védett­séget biztosít számukra az, hogy felnőtt fejjel, munkás­ésszel gondolkodnak akkor is. »mikor a képernyő elé ülnek. Még védettek, de vajon meddig bírják a szüntelenül megújuló ostromot? — Sz. P. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom