Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-12 / 213. szám
<• Tények és gondolatok Tolna megye pedagógusellátottságáról Szemet hunynak a szúrópróbán Ez év júniusában 124 Tolna megyei pedagógusállás betöltésére hirdettek pályázatot. Összesen hatan jelentkeztek a meghirdetett helyekre. E két számból Is következtetni lehet arra, hogy pedagógusellátottság tekintetében nem állunk valami fényesen. A júniusban zárult — harmadik — pályázatig ciklus után 53 óvónő. 14 tanító. 118 általános iskolai tanár," 9 gyógypedagógus, 3 zenetanár és 17 középiskolai tanár , hiányzott a megye oktatási nevelési intézményeiből. Helyükre -— kivéve a zenetanári és középiskolai tanári állásokat — képesítés nélküliek kerülnek. Különösen égető az óvónőhiány. Még a megyeszékhelyre sem akadt elég jelentkező, tíz helyet képesítés nélküli óvónőkkel kellett betölteni. A súlyos helyzet várhatóan majd csak 1976-ban javul: akkor végeznek azok a lányok, akik jelenleg az óvónői szakközépiskola második osztályába járnak. A legtöbb képesítés nélküli nevelőt — harmincnégyet — á tamási járásban kellett alkalmazni, a szekszárdiban harmincat. a bonyhádiban pedig huszonnyolcat. A képesítés nélküliek számára augusztus végén egyhetes tanfolyamot szerveztek Szekszárdon. Ezen mintegy száznegyvenen vettek részt. Közülük kb. negyvenen voltak-azok, akik megfeleltek valamelyik felsőoktatási intézmény felvételi vizsgáján. de helyhiány miatt nem kerülhettek be. A többi még csak ilyen felvételivel sem dicsekedhet, sőt olyan is akad köztük. aki éppen csak hogy megfelelt az.érettségi.vizsgán. Ennek éllenére a tanfolyam csaknem valamennyi résztvevője állást kapott?'Aíök; ákik elérték a megfelelő pontszámot a felvételi vizsgán — és a leendő szakjuknak megfelelő t^rsvat tanítják — jövőre úiabb vizsga nélkül kezdhetik meg a tanulást a pedagógus- képző intézmények levelező tagozatán. A többieknek ismételten felvételizniük kell. Sajnos a tapasztalatok szerint a levelező oktatásban részt vevők között naev a lemorzsolódás. Ezen tulajdonképpen nem is lehet csodálkozni, hiszen a továbbtanulni szándékozók legjobbjai azonnal bekerülnek az egyetemre, főiskolára —itt egyetlen feladatuk a tanulás. Udvariakkor a gyengébb képességűek azonnal munkába állnak — képesítés nélküli nevelők lesznek — és mindennapi feladatuk elvégzése mellett kel] megfelelniük a nem éppen alacsony tanulmányi követelményeknek. Igaz ugyan, hogy némi segítséget nyújtanak számukra a megyei tanács által finanszírozott konzultációs foglalkozások, de hátrányos helyzetük vitathatatlan. Milyen intézkedésekkel igyekeznek enyhíteni a meglévő pedagógushiányt? — tettük fel a kérdést Molnár Józsefnek. a megyei tanács művelődésügyi osztálya személyügyi csoportvezetőjének. Válaszából kiderült, hogy elsősorban az ösztöndíjasokra számíthatnak. Idén huszonkét társadalmi ösztöndíjasunk végzett. Jövőre ez a szám megduplázódik, mivel mind a megyei tanács, mind a Művelődésügyi Minisztérium megemelte az e célra fordítható összeget. El- helvezésök — a közhiedelemmel ellentétben — gondos előkészítés, megbeszélés után kölcsönös megértéssel történik. Idén sem volt nagyobb vita. Éppen a nagy pedagógushiány miatt, pgvik-mésik társadalmi ösztöndíjas akár három hely közül is választhat. Sajnos a nevelőhiány évről évre visszatérő goqd. A pedagógusképző intézményekből kikerülők legfeljebb a természetes cserélődést teszik lehetővé — sokszor azt sem. A fejlesztések következtében létesülő új állásokra már nehezen akad jelentkező. (A megyei tanács például 1973. január elsejével mintegy harminc új óvónői állásra biztosított keretet.) A hiányt elsősorban a képesítés nélküliek beiskolázásával igyekeznek pótolni. Nem alkalmazhatnak viszont képesítés nélkülieket a középiskolákban. Egy jellemző adat: Dombóváron öt középiskolai tanári állást hirdettek meg, egy lakás is rendelkezésre állt. Egyetlen jelentkező sem akadt. A fentiekről Molnár József a következőkben összegezte véleményét: — Munkaerő-gazdálkodásunk fő problémáját abban látom. hogy — különösképpen az egyetemeken — végző hallgatók nem a pedagóguspályán helyezkednek el. Így a természetes cserélődésre sincs elég hallgató, nemhogy a fejlesztésre, az óraszámcsökkenÉppen egy esztendeje jelent meg a Tudománypolitikai Bizottság állásfoglalása az egyetemi kutatások legfontosabb elvi problémáiról. Ennek alapján határozták meg teendőiket az irányító főhatóságok, illetve a felügyeletük alá tartozó intézményekben végrehajtan. dó feladatokat. A Művelődésügyi Minisztérium most nyilvánosságra hozta irányelveit az egyetemi-főiskolai kutatás-irányítási rendszer továbbfejlesztésére. A Művelődésügyi Minisztérium felügyelete 554 tanszéki kutatóhelyre terjed ki. amelyből 150 természettudományi, négy agrártudományi, 150 mű. szaki tudományi és 250 társadalomtudományi tanszéki kutatóhely. A minisztérium az ország összes tanszékeinek 62 százalékát irányítja. A Művelődésügyi Minisztérium felelőssége az egyetemi kutatások irányításáért sajátos formában jelentkezik. Biztosítja a kutatások végzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket, gondoskodik az oktatók, kutatók szakmai, tudományos képzéséről és neveléséről, a tudományos kutatások megszervezéséről. A tudományos kutatások felső szintű irányításában kialakult hatásköri megosztás szerint azonban a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke koordinálja az egyetemi tanszékeken folyó természettudományi, társadalomtudományi, illetve műszaki tudományi kutatásokat. Az Akadémia értékeli a minisztérium felügyelete alatt működő egyetemi tanszékek terveit, beszámoló jelentéseit, közvetlenül irányít és pénzügyileg támogat egyetemi tanszéki ku. taxóhelyeket. j A Művelődésügyi Minisztérium irányelveiben a továbbiakban egyebek között aláhúzza: továbbra is felhasználják a középtávú kutatás-tervezés eddig alkalmazott rendszerének pozitív elemeit A minisztérium saját szerve, ző és ellenőrző tevékenységének javítása érdekében a középtávú kutatási tervek véleményezésében és a tervek megvalósításának értékelésében az eddigi gyakorlatnak megfelelően támaszkodni kíván az Akadémia tudományos tésre, a túlterhelés csökkentésére. a minőségi fejlesztésre. A legnagyobb erőfeszítéssel sem tudjuk a képesítés nélküliek számát csökkenteni. Évről évre visszatérő gondunk jelentős számú szakképzetlen munkaerő alkalmazásának szükségessége. Ha ehhez hozzászámítjuk a már levelező úton tanulókkal járó rengeteg gondot és problémát, akkor látjuk csak igazán, hogy általában is, de egy-egy tantestületnek is milyen nehéz a helyzete, milyen nagy erőkifejtést kell végez, nie, hogy hivatását betölthesse. Mindennek egyenes következménye. hogy a középiskolába kerülők — elsősorban fizikai dolgozók gyerekei •— tanulmányi eredménye romlik. A felsőoktatási intézményekbe történő beiskolázás növelése — véleményem szerint — a gondoknak csak kisebb hányadát oldhatja meg. Elsősorban azt kellene elérnünk, hogy a drága tanárképzésben részt vevők a tanári pályán is helyezkedjenek el. osztályainak, szakbizottságainak véleményére, továbbá azokra az elemzésekre, prognózisokra, amelyeket az Akadémia az egyes tudományágak helyzetéről készít. Kívánatosnak; tartja azokban az akadémiai szakbizottságok és minisztériumi szakbizottságok koordináltabb együttműködését, nemcsak az oktatás, ha-' nem a kutatásirányítás területén is. A kutatási tervek jóváhagyása és végrehajtásának folyamatos értékelése az egyetemek, főiskolák vezető testületéinek feladatkörébe tartozik. Annak érdekében, hogy az egyetemi, főiskolai vezető szer. vek, az oktatási szervezeti egységek és az igazgatási szervek alkalmasabbá váljanak a kutatási feladatok elvégzésére, szükséges, hogy a Művelődés- ügyi Minisztérium felügyelete alatt működő egyetemi, főiskolai kutatóhelyek struktúráját és szervezeti felépítését továbbfejlesszék. Jól megnyugtattak bennünket! Ez ötlik fel az olvasóban, akinek kezébe kerül o Kereskedelmi Szemlében megjelent „Árubeszerzés és minőségvédelem” című írás. Ebben — a többi között — azt olvashatjuk: „Nagy a valószínűsége annak, hogy az ellenőrzés nélkül forgalomba hozott termékek között is találhatók nem megfelelő minőségű áiuk, amelyek hibátlan, teljes értékű termékként, árengedmény nélkül juthatnak el a fogyasztókhoz.” Hogyan lehetséges ellenőrzés nélkül forgalomba hozni bármilyen árut? — kérdezheti az olvasó. Az említett cikkben, ekép- pen kap választ: A kereskedelem képtelen . a szállított áru minden darabját megvizsgálni. Erre nincs kdpacitása, de ez nem is lenne gazdaságos. A tételes ellenőrzés aránytalan időveszteséggel és költséggel jár. A vizsgálatok pótlására hivatott a minőségtanúsítási rendszer, amikor a gyártó vagy szállító vállalat szerződésben tanúsítja az áru garantált minőségét. A kereskedelmi vállalatnak érdeke, hogy ellenőrizze a tanúsítás helytállóságát és megvizsgálja a termelő által nem tanúAz oktatási, kutatási szervezet jelenlegi rendszerére a felaprózottság jellemző. A minisztérium folytatja a kérdés végjeges rendezését előkészítő struktúra-vizsgálatokat. Indokolt esetben támogatja a nagyobb szervezeti egység (intézetek, tanszékcsoportok) létrehozását célzó munkát. Ennek érdekében a minisztérium részletesen kidolgozza a szervezés irányelveit, meghatározza nagyobb egységek felépítésének, működésének, jogállásának szabályait — ég ebben a tárgyban előterjesztést készít a Minisztertanácshoz. Az egyetemek igazgatási szervezetében célszerű külön igazgatási egységet (irodát) létrehozni, amely az egyetem által vállalt nagyvolumenű kutatások igazgatását és pénzügyi lebonyolítását ellátja, vagy alkalmassá kell tenni ilyen feladatok ellátására a már meglévő szerveket. (MTI). sított minőségi jellemzőket is. Erre utal a Központi Gazdasági . Döntőbizottság elvi határozása, amikor kimondja: a szúrópróbaszerű vizsgálatkor tapasztaltakat a további döntés alapjának lehet tekinteni. Közérthetőbben, ha a minőségi átvételnél kiderül néhány darab hibája, az egész mennyiséget hibásnak kell, illetve lehet tekinteni. Az elvekkel tehát semmi baj, nem úgy a gyakorlattal, ahol a „kell, vagy lehet” ügyében mindig közérdekű a döntés. Kit nem bosszant a becsapottság érzése, amikor azt tapasztalja, hogy az üzletben egyáltalán nem csodálkoznak a reklamáción, mert tudják, hogy hibás árut adtak el. Csak megpróbálkoztak, hátha sikerül „rásózai” az árut valakire, ha már ők is átvették. Hogy mire számíthatnak . . .? Bevallva vagy tagadva arra, hogy a vevőnek nincs mindig ideje, de türelme sem, hogy visszavigye a hibás árut. Ez a sanda számítás sajnos, gyakran beválik. Egyre több ezért az olyan hely, ahol a boltvezetők szemet hunynak a szúrópróbán kiderített hibák, eladhatatlannak minősített áruk felett. Csak azért, hogy elkerüljék a visszaküldéssel járó adminisztrációt, vagy azért, hogy ne keveredjenek vitába a gyártókkal, szállítókkal. Inkább választják a könnyebb utat, a vevő megkárosítását. Pedig ha a kereskedelmi vállalat, vagy az illetékes boltvezető lelkftsmere- tesen végezné az áru átvételét és következetesen „sztornírozná" a meg nem felelő szállítmányt, akkor és csak akkor lehet véget vetni ennek a tarthatatlan körforgásnak, ennek a mindenki számára bosszantó helyzetnek, aminek elsősorban mégis csak a vevő látja a kárát. „A vállalati gyakorlatban ma még nem egyszer előfordul, hogy a hibás teljesítés jogkövetkezményeit a kereskedelmi vállalatok nem érvényesítik kellő következetességgel. Gyakran kedvezőtlen piaci helyzetükre hivatkoznak. Ez a gyakorlat helytelen, mert a megrendelő javára biztosított jogi eszközök éppen a kedvezőtlen kereslet-kínálati viszonyokból adódó hátrányos helyzet kiegyenlítését szolgálják". A Kere:kedelmi Szemle említett cikkéből vett idézet szerint tehát az ipar és kereskedelem között megvan a lehetőség, hogy a társadalmi érdekeknek megfelelően ügyeljenek a minőség védelmére. Ehhez azonban az ellenőrzésért felelős szerveknek az eddigieknél többet kell tenniük. Pálos Miklós A legfiatalabb ruhaüzem Orkán autóskabátokat varrnak néhány hét óta Dombóváron az UNIVERZÄL Ipari Szövetkezet új épületének földszintjén berendezett konfekcióüzemben. A szövetkezet így újabb 70 nődolgozónak tudott munkalehetőséget biztosítani. A futószalag mellett még most tanulják a főként az általános iskola nyolcadik osztályából kikerült lányok a varrás fortélyait, de kezük alól már eddig is számos jól sikerült kabát került ki. Fotó: Sz. L. — gy — Az egyetemi-főiskolai kutatómunka Minisztériumi irányelvek az irányítási rendszer továbbfejlesztésére
