Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
> Őket semmiféle rendelet nem pótolja Szórakozásról hallva, kevés olvasóríak jut eszébe, hogy ez a szó hány embernek jelent — gondot. Nem kell-e például attól szomorúságba zuhanni, hogy az országban számos olyan művelődési otthon van, ahol szombaton és vasárnap zárva tartanak?! Máté Lajos főelőadó, a Népművelési Intézet munkatársa egyike azoknak, akiknek tekintete a szórakozás szó hallatán elkomorodik. Szerencsére, nem gyakran, csak ha a hét végén „zárva tartó” művelődési otthonokról beszél, vagy olyan esetekről, amikor jószándékú, lelkes fiatalok teremtő lendületét gúzsba köti a közöny; egy-egy vezető óvatosságba burkolt kényelemszeretete. Elvégre könnyebb valamire nemet mondani, mirft utánajárni annak, hogy valóban haszontalan dolog felett ítélkezett-e. Beszélgetésünk fő témája; a szórakozás, szórakoztatás, a művelődési otthonokban és a klubokban. Hol folyik eredményesebb munka? Hol töltik szívesebben szabad idejüket az emberek? — Országjáró útjaimon úgy láttam, hogy a művelődési házakban folyó kulturális tevékenység a biztosabb, annak ugyanis kialakult mechanizmusa van. Viszont a klubok- •ban folyó munka az izgalmasabb. mert kötetlenebb, s közvetlenebb formái több, színesebb lehetőséget nyújtanak egy-egy csoport részére. Az az ideális, ha a művelődési házakban klubszerűén szervezett programok tartják össze a fiatalokat, alakítják szabad idejüket, nemcsak a foglalkozások előre megszabott időtartama alatt. Ezt az állításomat példával is illusztrálom: egyik művelődési házban működik egy amatőr színjátszó csoport. amely minden héten két alkalommal próbál. Ez az idő körülhatárolt, és a részvétel, ha nem is szó szerint, de mégiscsak „kötelező”. Ám a rendszeres együttlét számukra ma már azt jelenti, hogy más alkalmakkor is szerveznek összejöveteleket. élményeiket megbeszélik, közös vacsorákat rendeznek, s ezeken szó sincs „programról”, csak éppen a közösség számukra már megszokottá vált öröme vonzza őket. Minden jellegű amatőrmozgalomnak ez lenne egyik legfontosabb feladata! „Saját használatra”, kíváncsiságból készítettem statisztikát arról, hogy egy húsz tagú amatőr színjátszó csoportba ki, miért jött? Néhányan színésznek készültek, és előtanulmánynak szánták a gyakorlatot; volt, aki játszott már amatőr színjátszó csoportban, megszokta és megszerette ezt a szórakozást, volt. aki irodalmi érdeklődését próbálta kielégíteni, akadt, aki egyszerűen csak társaságra vágyott; legtöbben pedig azok voltak, akik a színjátszásban az önkifejezés módját találták meg, anélkül, hogy valaha is színészek szeretnének lenni. Mondanom se kell, hogy a legtöbb gyönyörűségük nekik telik benne. Nemcsak szerény vágyaik teljesülnek, de közösséget is találnak, sok esetben jó barátokat, sőt — házastársat is. Ez a kis „felmérés” általában az amatőr tánccsoportok, kórusok, különféle szakköri tevékenységek résztvevőire is érvényes. — Milyerf tényezők akadályozzák az amatőrmozgalmak működését? — Az ellentétes érdekek. Itt utalnék ismét a művelődési otthonok mechanizmusára, melyet beszélgetésünk elején említettem. A művelődési otthon pénzt áldoz egy- egy csoportra, és elvárja — joggal — annak szolgáltatásait. azt. hogy a művelődési ház programjaiból kivegyék részüket. Hogy a kötelező műsor megegyezik-e a csoport elképzelésével, örömével, ez mellékes szempont. Természetesen a jó vezető szinkronba tudja hozni a kettős érdeket. Csakhogy; „jó vezető” — ez is összetett jelentésű szó. A művészeti vezetők részére rendszeresen tartunk továbbképző tanfolyamot. Egy több órás eszmecsere után felállt az egyik művelődési ház vezetője és azt mondta: „Én pontosan értem az elvtárs előadásának lényegét, és egyet is értek vele. De hogyan értessem meg ugyanezt a művelődési otthon gazdasági igazgatójával aki most nincs itt?” — Nem tudtam ipit válaszolni. A gazdasági igazgató ugyanakkor számviteli továbbképzésen vett részt, ahol minden bizonnyal a gazdasági irányítás legjobb, leghasznosabb új módszereit tanulta. Ebből a két példából is kiderül, hogy milyen bejáthatat- lanul szövevényes kérdésről kíván tőlem átfogó képet kapni. Lehetetlen vállalkozás. Mi itt a Népművelési Intézetben sem pénzt, sem megfelelő vezetőket nem tudunk adni. Csak irányelveket, ötleteket. szempontokat. De ahol ezeket nem tudják egyéni elképzelésekkel tovább gazdagítani, ott megáll a munka. — Mi a biztató mégis a szórakozás-szórakoztatás problémakörében? — Az. hogy élnek, és dolgoznak az országban Éless Bélák, hogy a tatabányai példára hivatkozzam. Olyan emberek, akik megszállottan hisznek valamiben, és ez a hit sugárzó bűvkörébe von másokat is, értelmet ad üres óráknak, megszabadít embereket a magánytól. Minden jelentősebb cselekmény mögött ott található az „egyetlen ember”, a mozgató erő. Okét semmiféle rendelet nem BÁLIPAP FERENC: ÖSSZESEN Elvégzett semmik. Mások és azok. Tudta hogy ennyiért még bűnhődni se fog. Keresztbe tett sínek. Csöpörgő csönd-csapok. Hatalmas múlt a nincs. Az idő rávacog, Lángokkal élezett sistergő hajnalok. Nem fogta vissza az amibe ő fogott. Aztán a még-lenni. Aztán a hát-vagyok. Vette a szavakat, Hideg volt. Hallgatott. PILINSZKY JÁNOS: SZABADULÁS Nadrágos kutyák, azok voltunk, a pipere, a maszk alatt verítékező állatok, szoknyás medvék, rabmadarak. Azok voltunk. De most, egy percre, a halott kéz, s az öntudatlan ziháló törzs úgy tündököl, és úgy kopár, ahogy egy angyal. pótolja. ők a művelődés ügyének legfontosabb tartópillérei. LÁSZLÓ ILONA Droznicsek Árpád a hőségtől kábán állt a villamosmegállóban, amikor megkérdezték a tévé munkatársai. Pont négy óra volt. — Megkérjük, nyilatkozzék, mi a véleménye a közlekedésről? — kérdezte egy szimpatikus fiatalember, aki egy mikrofont dugott Droznicsek orra alá. A riportalany kissé zavartan dadogta: — Hogy is mondjam... Úgy még soha sem volt, hogy valahogy ne lett volna. — Köszönjük. Az esti híradóban már megnézheti magát! — mondta a barátságos fiatalember. És Droznicsek taxiba ült, hogy le ne késsé az adást... Este fél nyolckor — alighogy hazaért — felhangzott a Tv- híradó ismerős szignálja. Egy Ferihegyi fogadás és egy új Zala megyei sertéshizlalda között Droznicsek tűnt fel a képernyőn. Felesége, Jolán gyengéden simult Árpádhoz. — Milyen okosan beszélsz, szívem: úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna. És olyan szép vagy a képernyőn, mint egy filmszínész. Ezt megünnepeljük. Vedd elő a dugi- pénzedet. Tudom, hogy ott rej# r KÖNYVILLUSZTRÄCIÖ Érdi Judit Somogy ’73 ízléses kiállításban jelent meg a Somogy című kulturális, társadalmi és gazdasági szemle, amit évente háromszor fog kiadni a Somogy megyei Tanács. A szerkesztő bizottságban örömmel olvastuk Fodor András, Kanyar József, Tüskés Tibor nevét, akiknek eddigi munkássága irodalmi, tudományos rangja megköny- nyíti a bizottság többi tagjának, Fiola Pálnak, Klujber Lászlónak, Kovács Lászlónak, Lukács Józsefnek, Papp Árpádnak, Szíjártó Istvánnak, Zsolnai Józséfnek munkáját, Várkonyi Imre főszerkesztővel együtt. Az első szám közleményei közül kiemelkedik Tüskés Tibor tanulmánya Gyergyai Albert könyvéről, Merényi Oszkár újabb Berzsenyi-közleménye. Várkonyi Imre, Fekete Sándor, Péczely László Petőfi- tanulmánya, Kanyar József és Tóth Tibor Kaposvárt bemutató írása, valamint a Művelődés, a Társadalom és gazdaság rovat tanulmánya (Zsolnai József, Szűcs István, Simon Gyula, Kelemen Elemér, Iharo6 Csaba, Balogh László.) Az első számot Szekeres Emil művei díszítik. 4,1960-tól van időszakos kiadványa Somogy megyének, olvassuk a bevezetőben. Csak neve változott — a Somogyi írással indult, aztán Somogyi Szemle, majd Somogy volt a neve — de célkitűzésének lényege nem; hírt adni e nagy- multú és egyre szebb jelenű megye kulturális, társadalmi életéről, összegyűjteni a régió gondolkodó és alkotó tehetségű embereit, számukra nyilvános fórumot teremteni.” Úgy érezzük, ez sikerült, s az új formában megjelent Somogy jó hírt közöl szomszéd megyénkről. (cs) évé-szereplés tegeted a zsírosbödönben. Ma este egy tévésztárral mulatok — mondta az asszony oly szerelmesen, mint másfélórás házaskorukban. * Droznicseket munkahelyén a portás reggel levett kalappal köszöntötte : — Gratulálok. Jól megmondta a véleményét az este. Kérek a noteszembe egy autogrammot a kislányomnak. Gyűjti a híres .embereket. Kollégái virággal és kisüsti törköllyel várták. A szép Platán- finé a köszöntőjében azt mondta: büszkék, hogy ilyen emberrel dolgozhatnak egy szobában. Aztán Droznicsek füléhez hajolt: „Maga már régóta tetszik nekem. Este hétkor várom a Hármashatár-hegyen. A főúttól jobbra, a negyedik tölgyfánál." Délben az üzemi étkezdében hatalmas szelet puhára főtt zsíros marhahúst rakott a tányérjára Teri néni, a szakácsnő: — Tudom, hogy ezt szereti Droznicsek művész úr. Legközelebb milyen szerepben látjuk a tévében? , — Nem tudom. De csak pró: zárói lehet szó. Az énekhangomat még képezni kell — mondta Droznicsek szerényen. Ebéd után az igazgató hivatta. Széles mozdulattal ölelte magához: — Gratulálok. On a mi büszkeségünk. Nagyon tetszett az a magabiztosság, ahogy keményen odavágta: „úgy még soha sem volt, hogy valahogy ne lett volna!" Holnap a minisztériumban fontos megbeszélésem var). Szeretném, ha velem jönne. Egy tehetséges, ismert ember társaságában erősödik a pozícióm. * Jó dolog ez a népszerűség. Egyetlen tévészereplés, és íme, hárommillió néző ismeri az embert — dünnyögte elégedetten Droznicsek, amikor délután a közlekedési vállalat kocsit küldött érte. A központ egyik vezetője fogadta. Hellyel és konyakkal kínálta. Szívélyesen kezet szorított Droznicsekkel. — Köszönjük a tegnap esti tévényilatkozatát. Köszönjük a tárgyilagos, mérsékelt hangot, mellyel az utazóközönség tudomására hozta: „úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna!"'Hálánk jeléül ebben a hónapban bliccelhet járművein- ! an I... Galambos Szilveszter
