Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

Munkahelyi ismeret — tulajdonosi tudat

Anekdotának tűnő történet: a nyugdíjba vonuló portás meghatódottan átvette az ajándékokat, kezet fogott a rögtönzött ünnepség résztvevőivel, és mielőtt elbúcsúzott volna, zavartan megkérdezte, hogy kérhetne-e még valamit. Szerette volna megnézni az üzemet, a műhelyeket, lyiég sohasem látta belülről azt a gyárat, amelyiknek másfél évtizedig őrizte a kapuját.

S hányán vannak még olyanok. akik éveken át könyvelik az üzembe érkező anyagokat, de nem látták a gyártást, számolják a teljesítményeket és béreket, de nem voltak azok között, akiknek a neveit és keresetét rendszeresen a papírra róják. Sok munkás keveset tud arról, hogy a keze munkája hová kerül, mennyiért tudják eladni, s mit mondanak róla a vevők. A szomszéd műhelyről olykor-olykor még csak tudnak valamit, de az iroda életéről jóformán semmit. Igaz, személy szerint ettől látszólag nem lesznek szegényebbek.

Ám a társadalom valójában szegényebb marad, ha a közösség tagjai szűkebb környe. zetükbe zárkózva élnek, dolgoznak egymás mellett, és csak mechanikusan, saját helyük, szerepük ismerete nélkül teljesítik a társadalmi munka- megosztásban kapott feladatokat. Az állampolgár nem tudhatja sajátjának az országot, ha nem érzi magáénak a sokkal szűkebb környezetét, azt a vállalatot, szövetkezetei, községet, amelyikben él és dolgozik. Az ország szeretete, a hazafiság csak az üzemi és lakóhelyi mikrovilág ismereté, re, szeretetére épülhet.

mérlegelték, akkor máris fé- lig-meddig sajátjának érzi az ügyet, mert személy szerint valami köze volt a végleges álláspont kialakításához. Aki közreműködőnek tekintheti önmagát az a határozat értő magyarázója, a közös feladat népszerűsítője lesz. S eközben önmaga is megváltozik, mert a nagyobb közösséget érintő problémákhoz fűződő szemé, lyes kapcsolata kialakítja a feltételes reflexét arra, hogy a saját munkája mellett az egész üzem tevékenységét vizsgálja, rendszeresen egy tágabb horizont problémáin töprengjen, vállalati, társadalmi méretekben gondolkodjon. így alakul ki a szocialista demokrácia termelésben és közéletben egyaránt aktív munkása.

Persze, kettőn múlik a vásár. Ha a munkás is és a vezető is akarja, akkor köny- nyen megismerhetik, megérthetik eyvmás problémáit. Csuoán akkor van baj, ha az inari, va"" mezőgazdasági dolgozóban ébredezik az érdeklődés, de a kimondott vagy jelzett kérdéseire nem kap választ, vagy ha kap, azt nem érti.

Jól ismert üzemi tájkép: egy-egy vállalati munlcaérte. kezleten sokan szundikálnak. Nemcsak a fáradtságtól és a melegtől, hanem azoktól az álmosítóan zsongó szürke szavaktól is, amelyekkel elhadarják a formális beszámolókat. A valójában érdekes, az embereknek személy szerint is húsbavágó pénzügyi és műszaki problémák gyakran olyan szakzsargonban hangzanak el, — töméntelen adattal megspékelve, — mintha nem is magyarul beszélne az előadó.

Nem a legszerencsésebb módszer az sem, ha a dolgozók tájékoztatása kizárólag 2—300 személyes gyűlésekre korlátozódik. A nagy nyilvánosság előtt sokan nem szólalnak meg, s nem is mindenki juthat szóhoz. Ezért nemrégiben egy vasipari üzem és egy tsz főkönyvelője új módszerrel kísérletezett. Mindketten sorra járták az üzemegységeket, ahol tömören ismertették a vállalat helyzetét, s azután elemezni kezdték a meglátogatott üzemegység munkájának pénzügyi jellemzőit, a selejt, a bér, az állásidő. a rezsi költségeit. Ebből olyan parázs vita kerekedett, hogy a főkönyvelők alig győzték jegyezni a sok észrevételt az önköltségcsökkentés lehetőségeiről. Másnap volt mit mondaniuk a műszaki kollégáiknak, akik ugyan majdnem mindennap ott jártak az üzemben, de a megszokás már eltompította kritikai érzéküket.

Gondolatkörünk csattanójának tartogattuk az öreg portás történetének végét. Nyugdíjasként ő is megismerte a gyárat. S az egyik kerítés menti műhelyben, ahol az apró alkatrészeket gyártják, megkérdezte, hogy miért az új lemezekből vágják, darabolják, amikor egyik-másik üzem tízszer ekkorányi hulladékdarabokat küld az olvasztóba. Ö naponta látta ezt a portán, de akkor kellő ismeret híján nem segíthetett.

Ha későn is, most ezt megtehette, tevékeny köze lehetett a kollektíva munkájához, amelynek eredményét az ilyen „hétköznapi” tettek százai, ezrei alakítják.

Rátkai J. István

Több száz kilométer

üvegcső

i

Az ország minden részében világítanak azok a neonfeliratok, amik a Dombóvári Vegyesipari Szövetkezetben készültek. A neonrészlegnek huszonöt dolgozója van. de közülük csak néhányat lehet egy időben a szövetkezet telephelyén találni. Két mikrobusszal állandóan járják az országot, javítják az elromlott, vagy szerelik fel az új betűket.

Keresztes László, a részleg egyik üvegtechnikusa, kaposvári megrendelésre készít egy üzletfeliratot. Mikor megkérdeztük, hány méter üvegcsőből formált már betűket, nevetve válaszolt: ha kiraktam volna az út mentén, már Pest felől jönnék haza.

az eladók és az áruk

Csakhogy a tulajdonosi tudat nem automatikusan fejlődik ki az emberekben. Ahhoz ösztönzésként kedvet, érdeklődést kell kelteni bennük, hogy szívesen ismerkedjenek a munka- és lakóhely életével, jövőjével, problémáival. Ismerjék meg a gyár gazdasági helyzetét, műszaki és anyag- ellátási gondjait. Mindezek hatását megtalálják ugyan a maguk szűkebb világában is, mert érzik a gépük mellett, érzik a keresetükön. De meny. nyíre más, ha mindennek az összefüggéseit, okait is tudják! Ha ők is elmondhatják az észrevételeiket, vitatkozhatnak a különböző terveken, elképzeléseken és lehetőségeken.

Ha az ember azt tapasztalja, hogy egy döntés megszületése előtt az ő véleményét is

A becsüs,

A BECSÜS:

— Telegdi Margit vagyok, 1968 óta dolgozom a Bizományi Áruház Vállalat szekszárdi boltjában. Szeretem-e a szakmámat? Szeretem. Izgalmas. változatos munkát ad. Naponta másokkal találkozni, üzletet kötni, felelősséggel dön. teni, hogy megveszek valamit vagy sem. Igaz, senki sem születik becsüsnek. Én is elvégeztem a vállalat Budapesten szervezett becsüstanfolyamát, ami után nyugodtan

beállhattam a becsüspult mögé. Az persze igaz, hogy tíztizenöt év alatt tanul bele iga. zán az ember a szakmájába. És megállás itt sincs, hiszen lépést kell tartani az új és új. naponta piacra kerülő áruk sokaságával. Egyszóval, az állandó szakmai továbbképzésre itt is szükség van.

Mit tapasztaltam egyéves be- csüsi ténykedésem alatt? Először is azt. hogy ma az emberek nem azért jönnek a bizományiba. hogy ingóságaikért a napi kenyérrevalót megkapják. Tapasztalataim szerint csak olyan árut adnak el, amelyből több van a szükségesnél. vagy már nem szolgálja jól a tulajdonosok igényeit, egyszóval régi. Nem mondom, vannak kivételek is, amikor tudom — például a huszonegy éves fiúról —. hogy a pénz csak a szórakozásra kell. De hangsúlyozom, hogy a vevők 90—95 százaléka a régi áru helyett — különösen a bútoroknál igaz ez — újat akar.

e

AZ ELADÓRÓL:

— Szeretem az embereket. A legfontosabb a szakmámban. hogy megtaláljam a megfelelő hangot. Tévedés lenne azt hinni, hogy több a szekszárdi ügyfelem, mint a vidéki. Újabban egyre inkább a vidékiek javára billen a mérleg. Rájöttek, hogy sok — számukra — felesleges holmit eladhatnak itt. A vevők általában megértőek. Tudják azt, hogy amit beajánlok az áruért. annál többet nem adhatok. így nem is akarnak alku.

dozni, kérni. Előfordul természetesen. hogy az eladó azt mondja, ennyiért nem adom, inkább vissza viszem.

Érdekes megfigyelésem, hogy a forgalmam szorosan összefügg a szekszárdi lakáshelyzettel. Megmagyarázom. Például a napokban sok lakást adtak át a Kölcsey lakótelepen. Mindenki tudja, hogy a modern lakás általában kisebb méretű a régi típusúaknál. Ezért azután az elmúlt napokban nem tudtam, hol áll a fejem, annyi helyre hívtak felértékelni a régi bútorokat, amelyek nem férnek, vagy nem kelle- nefc az új lakásokba. A másik megfigyelésem, hogy vannak nagyon bizonytalan ügyfeleim. Például volt rá eset, hogy háromszor hívtak ki egyazon helyre, egyazon szobabútor miatt. Felértékeltem, megmondtam, ennyit és ennyit tudok adni érte. Jó. mondták erre, visszük az árut. És nem hozták. Ez így ment kétszer- háromszor, négyszer. Más. Előfordul néha, hogy megpróbálnak becsapni. Bizonyára hallott róla, hogy terjed az órahamisítás. Például az Omega márka alatt silányabb, rosz- szabb szerkezeteket próbálnak áruba bocsátani néhány nyugati országban. Előfordul, hogy ez bekerül hozzánk is. A múltkoriban fordult elő. hogy egy Omegát hozott be az egyik ügyfél. Magasnak találtam a szerkezetet, de miután az óra belsejében is ott volt az Omega név, megvettem. Később derült csak ki. hogy hamisítvány volt.

A vevők különben rendesek hozzám, elvétve fordul elő, hogy valaki viselkedésével direkt ki akarja provokálni, hogy

udvariatlan legyek. Ezt persze nem engedhetem meg magamnak.

o

AZ ARUKRÓL:

— Napjában száz-százötven- féle áru fordul meg a kezemben. Megvételüknél azt tar.tom szem előtt, hogy milyen a kereslet, kínálat. Vannak áruk, amelyek mindig mennek. Például műszaki cikkek, így órák. fényképezőgépek, rádiók, mag. netofonok. Vannak persze szezonális cikkek is. mint most a nyári blúzok, nyári ruhák. Igaz, a nyári szezonnak lassan vége lesz. Különösen keresettek a bútorok, garnitúrák farészei, így az asztalok, a szekrények. Áz áruk többsége jó. újszerű állapotban van. Fontos leszögeznem, hogy használt és nem elhasznált árukat forgalmazunk. Sokszor utasítok visz. sza felajánlott árukat azzal, hogy ezek rosszak, eladhatatlanok.

Különben három módon vásárolok. Készpénzzel, bizo- mányra és külön a közületek- től. Készpénzzel vásárolom meg a különösen jól menő árukat, azokat, amelyeknek to_ vábbításában biztos vagyok. Bizományba veszem át általában a nagyobb értékű árukat, különösen a bútorokat. Ez azt jelenti, hogy átvételkor ötven százalék előleget adok. a pénz másik felét pedig azután küldjük meg az ügyfelünknek, miután az áruja elkelt. A közü- letektől átutalással vásárolok.

Megbocsát ugye. de mennem kell, három óra. A tervek szerint ma ötig öt helyre kell mennem. Többségében bútorokat keli megnéznem, és eldön- tenem. hogy kötünk üzletet, vagy sem.

A „Kapos” Katowicében

Olaszországban, Görögországban, Franciaországban és Angliában már járt a dombóvári Kapos táncegyüttes, szocialista országban most először vendégszerepeitek: Lengyelor. szágban jártak.

Hat napot töltöttek Katowicében, kétszer léptek föl. Július 22-én Lengyelország nemzeti ünnepén a város parkjában adtak egyórás nagy sikerű műsort, mintegy kétezer ember előtt, akiket még egy zápor sem riasztott el a nézőtérről.

Meglátogatták a lublincai Halka táncegyüttest is, amely- lyel tavaly Pécsett találkoztak egy fesztiválon. Lublincai egyórás műsoruknak is szép sikere volt.

A látogatás nagyon kedves emléke maradt a táncegyüttes tagjainak. Ahogy elmondták, eddigi túráikon a vendéglátókat elsősorban a produkciók érdekelték, Lengyelországban sokkal inkább a barátokat várták a Kapos táncegyüttes érkeztekor, akiknek nagy szívvel és buzgósággal mutatták meg szűkebb hazájuk valamennyi nevezetességét. Olyannyira, hogy jóformán szusszanásnyi ideje sem maradt a hat napon az együttesnek.

A Kapos együttes mőst a szekszárdi szüreti napokra\ké- szül, legközelebb ott lépnek föl.

VARGA JÓZSEF