Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

Vigyázat, életveszély! \ Kommunista orvos A nyár örömeinek szomorú kísérője — Mire kell vigyáznunk? — A vízből mentés jó és veszélyes módszerei Munkatársunk a Tolna me­gyei Tanács egészségnevelési csoportjának főorvosával, dr. Sass Edittel beszélgetett a nyár, az üdülés, pihenés egyik legszomorúbb kísérőjéről, a vízi és vízparti balesetek el­szaporodásáról. A beszélgetés tárgyának lehangoló aktuali­tását ezúttal is szükségtelen szószaporítóan igazolgatni. Fürdőzésre kijelölt vizeink, valamint a „Fürödni tilos és életveszélyes!” felirattal ellá­tott úgynevezett vadstrandok máris sok életet vettek el. S ami talán a legszomorúbb, az idei nyár vízbefúltjai 15—18 évesek, olyan fiúk és lányok voltak eddig, akik előtt ott állt az élet, akiknek nem kel­lett volna meghalniok, ha a sok intő szó hatására meg­tanulják tisztelni a vizet, mér­tékkel élvezni a nyár örö­meit. Mint azt az egészségnevelési csoport főorvosa elmondotta, a vízi és vízparti balesetek el­szaporodása, tragikus végződé­se, nem szükségszerű. A leg­több ilyen baleset elkerülhető kellő óvatossággal és felelős­ségtudattal, sőt, a már bekö­vetkezett vízi baleset után is gyakran menthető meg az élet ha annak tanúi, az életmentés közreműködői nem veszítik el lélekjelenlétüket és alkalmaz­ni tudják az azonnali segítség kipróbáltan jó módozatait. — Mi a megelőzés egyik legfontosabb alapszabálya? — kérdeztük. A válasz: — Az egyik legfontosabb szabály a vízrendészeti elő­írások betartása. A partoktól messzire sodródó gumimatrac, a túlterhelt vízi jármű, a fe­gyelmezetlen és egyben okta­lan hősködés — ami sajnos főleg a fiatalokra jellemző — már sok halállal végződő für­dőzés, csónakázás okozójavolt. Fontos dolog az úgynevezett szabad vizek óvatos kitapasz­talása is. Fejesugrásnál halá­los veszélyt hordoz a véltnél sekélyebb víz, máskor pedig a meder hirtelen mélyülése, a víz alatti szikla, valamilyen roncs, vagy a váratlanul tá­madó erős sodrás, hullámzás, ami állóvíznél, folyóvíznél sokról, melyeknél valami be­tegség is közrejátszott. — Sajnos, így van. Kevesen veszik tudomásul, hogy az úszás bizonyos betegségeket hirtelen súlyosbíthat, pl. egy dekom- penzált. beteg szív működése hevenyen elégtelenné válhat a megerőltetéstől. Máskor vi­szont az úszástól függetlenül is előállhat hirtelen eszmélet- vesztés, vagy bénulás miatt a kiemelkedően jó úszó is víz- befúlhat pl. egy epilepsziás rohamban. Gyakori az is, hogy a fürdés közben következik be a baj. A felhevült testtel való vízbeugrálás szív- és ér­rendszeri katasztrófát, a fe­jet huzamosan érő erős nap­sütés napszúrást, a víz fenekén megbújó üvegcserép pedig ve­szedelmes sérülést okozhat. — A vízi baleset legjelleg­zetesebb formája a vízbefúlás. Hogyan rekonstruálható ennek bekövetkezte? — Rendszerint úgy kezdő­dik, hogy a ; ba-lesetes lenyeli a garatjába jutó vizet. A mé­lyebb légutakat a garati ref­lexek körülbelül fél percig vé­dik meg a víz behatolásától. Ennek elteltével azonban, ha a fej nem bukkan a felszín­re, a víz már elönti a légcsö­vet, a hörgőket, majd az egész tüdőt. Az eszmélet hamar el­vész, de a rendszertelenül csapkodó végtagok föl-földob- hatják a testet. így a balesetes levegőhöz jút és a fúldoklás folyamata akár negyedórára is elhúzódik. Tulajdonképpen ez a negyedóra szükséges a víz­ből mentésre, aminek gyorsnak és szakszerűnek kell .lennie. Az oxigénellátás teljes meg­szűnése ugyanis 4—5 perc' alatt elpusztítja az agyvelő legérzékenyebb sejtjeit. Szí­vünk és többi szervünk lénye­gesen hosszabb ideig bírja az oxigénhiányt. — Ha már arról beszéltünk, hogy fulladásos vízi balese­teknél valóban életet menthet a gyorsaság, mivel a baleset túlélése attól függ, hogy az agyvelő oxigénellátottsága meddig tart, arról is ejtsünk szót, ki vállalkozhat vízből mentésre? — Föltétlenül csak az, aki­nek van ilyen képzettsége, mert ha nincs, egy mentendő­ből könnyen lehet kettő. A fuldoklót egyébként mindig csak hátulról szabad megkö­zelíteni még akkor is, ha eszméletlennek látszik és a szállító, mentő és szabadító fogósokat alkalmazva vállal­kozhatunk a mentésre. — Mi a teendő, ha a men­tés sikerül? — Ha a kimentett eszmélet­nél van, szárazra töröljük, le­fektetjük és betakarjuk ad­dig, amíg az egészségügyi szaksegítség megérkezik. Ha a kimentett eszméletlen, de jól lélegzők, szájából el kell tá­volítani az idegen anyagokat és tárgyakat — hordalék, mű­fogsor — és ujjúnkra tekert zsebkendővel ki kell törölnünk a száját, majd úgynevezett biztosított oldalfekvésbe he­lyezve, testét szárazra kell tö­rölni és betakarni. Ha á bal­esetet elszenvedett nem légzik, a száj és garat kitisztítása után meg kell kezdeni az újraélesztést szájból orrba tör­ténő befúvásos lélegeztetéssel. Nagyon elavult és hibás mód­szer a medence emelgetésével vagy másként megpróbálni „kiönteni” a vizet a tüdőből. Ugyancsak tilos és a megmen­tett életet újabb veszélynek kitevő „módszer” bármit töl­teni a balesetes szájába. — Mentőinket ezen a nyá­ron mindössze egy vízi bal­eset alkalmával riasztották Pakson. Nagyon valószínű, hogy ennél sokkal több vízből mentésre volt szükség. Az or­vosnak mi a véleménye, ha a baleset szemtanúi közül bár­kinek sikerül a fuldoklót meg­menteni a biztos haláltól, el­hagyható-e a mentők kihívá­sa? — -Semrmképpeir-rterrr'+i agy- ható el és erre utaltam is az előbbiekben. Nagyon fontos, hogy a kimentett egészség- ügyi' szaksegítségben részesüljön. A mentőket tehát mindenkor ri­asztani kell és az előb­biek szerint eljárni az érkezé­sükig. Munkatársunk a beszélge­tést abban reménykedve kö­szönte meg, hogy a mondhat­ni unalomig ismételt, nyaranta rendszeresen újra hallható és olvasható tanácsok nem vesz­nek kárba, mind többen ta­nulnak meg vigyázni mások életére és saját életükre. — óa !— volt Az évfordulónaptár, az em­lékezés egy orvos egyszerű névtáblájánál időzik ma. „Dr. Schönstein Sándor”. Ha él­ne, hetvenöt esztendős len­ne, betegeitől, a benrte bí­zóktól s a nép legjobbjainak harcosaitól 28 éve, hogy örök­re elbúcsúzott. Kommunista orvos volt, aki a testi bajok, szenvedések mellett a társadalmi bajokat, igazságtalanságokat leleplez­ve, a megváltoztatásért fo­lyó harccal gyógyított. Aki életét áldozta e hivatásért. 1898-ban Sátoraljaújhelyen született, a nagy család első gyermeke volt, hét testvére követte. Ifjan látta az első világháborút, a harcok köze­pette, 1916 őszén kezdte meg tanulmányait a budapesti tu­dományegyetem orvosi karán. Az ellenforradalom elüldözte hazájából, 1920-tól Prágában folytatta tanulmányait, 1932- ben hazajött, s csaknem egy évtizedig a Kaszab poliklini- kán (a mai Orvostovábbkép­ző Intézet) dolgozott. Már fiatal orvos korától kezdve „egynek látta” a gyógyítást a társadalmi harccal. Alapí­tó tagja volt a Magyar Szo­ciáldemokrata Párt úgyneve­zett orvoscsoportjának. E csoportnak a célkitűzését a mártírhalált halt Jahn Fe­renc így fogalmazta meg: „Szervezetünk legfőbb felada­ta, hogy a széles munkástö­megek előtt és az orvosok előtt leleplezzük a mai ma­gyar egészségpolitika osztály­tartalmát, és előkészítsük a dolgozók magasabb higiéniai védelmének útját, amely az egészségügy teljes szocializá­lásával valósulhat meg .. Megszervezték az egészség- ügyi tanácsadók működését, a munkásoknak előadásokat tartottak. Schönsteiií napi munkája mellett a magyar egészségfejlesztés elméletét dolgozta ki. . Az orvoscsoport egyik nagy sikere az akkoriban szerve­zett jobboldali orvoskamara elleni fellépés volt. 1932 de­cemberében fényes külsősé­gek közt a Vigadó termében orvoskongresszust tartottak, ahol Gömbös Gyula is meg­jelent. A kommunista orvo­sok közbekiáltásaikkal, felszó­lalásaikkal Gömbös és a ka­mara ellen fordították a han­gulatot. Sallai és Fürst peré­nek statáriális bírósága ellen tiltakozó aláírásokat gyűjte­nek. Ez már sok volt a Szo­ciáldemokrata Párt jobboldali vezetőségének: feloszlatják az orvoscsoportot. Más formákat kellett keresni a harc foly­tatására. Schönsteirf cikkeket, tanul­mányokat írt a Kommunisták Magyarországi Pártjának le­gális lapjaiban, a 100 %-ban, a Társadalmi Szemlében, a Gondolatban. Cikkei a kor magyar társadalmának aktu­ális kérdéseiről szólnak. A „Munkásifjúság és a nemi kér­dés” című tanulmányáért perbe fogják, háromhavi fog­házra ítélik. 1933. március 11-én a Tár­sadalmi Szemle szerkesztősé­gében rajtaütésszerűen házku­tatást tartanak. Az ott-tar- tózkodókat, a többi közt Madzsart és Schörfsteint is, letartóztatják. Az ügyészség vádirata hangsúlyozza: ........a tömegek részére forradalmi elméletet nyújtottak, a Szov­jetunióban bevezetett rend-> széf mellett célzatos propa­gandát fejtettek ki.. Schönstein szerkesztette a „Marxizmus” című füzeteket. Néhány nyomtatásban megje­lent száma kézről kézre járt az országban, szinte tankönyv lett az illegális pártcsopor­tokban, s a forradalmi murí- kásmozgalom különböző szer­vezeteiben. A harmincas évek közepé­től Szűcs István álnéven ír a Gondolatba, a párt legális folyóiratába. Elméletét ragyo­góan alkalmazza a külpoli­tikai események magyaráza­tánál is. „Fasizmus és a kö­zéprétegek” című cikkében összehasonlítja az akkori rendszer jelszavait a tények­kel. A gazdasági helyzet elemzése során felveti egy újabb gazdasági világválság lehetőségét (1937-et írunk!), de írja: „... 1914 példája is megismétlődhet, amikor az ipari válság kitörését a vi­lágháború akadályozta meg.” Jóslata ■ beigazolódott. Kitört a második világháború, s ek­kor háttérben kellett marad­nia, illegalitásban' dolgoznia. Tiszaföldvárra megy OTI kör­zeti orvosnak, úgy gondolja, ott, szinte ismeretlenül tudja .hivatását teljesíteni. Felesége — francia—német szakos ta­nárnő — követi férjét, 13 éves egyaránt bekövetkezhet. — Nem gondolja, hogy gyak­ran túlbecsülik a fürdőzők sa. ját fizikai teljesítőképességü­ket és úgy érzik, hogy akár a Balatont is átúsznák oda- vissza kétszer, pihenés nélkül? — Valóban sok baj forrá­sa, hogy a vízi örömöknek hódoló fürdőzők nincsenek tisztában teljesítőképességük­kel. Határokat szabni, igaz, na­gyon nehéz, kinél-kinél más ugyanis a fizikai teljesítőké­pesség határvonala. Az azon­ban mindenki számára hasz­nosítható tanács, hogy keve­sebbre vállalkozzanak a für­dőzők, mint amennyire képes­nek érzik magukat! — Minden évben kénytele­nek vagyunk hallani olyan vízi balesetekről, vízbe fulladá­Ncpújság 6 1973. augusztus 5. A brigád segít Talán egy hónap is eltelt, hogy felfigyeltek az öregasszonyra. A késlekedést két dolog in­dokolta. Az egyik, hogy az új lakó az udvar végében, a ház hátulsó felében kapott lakást. A másik pedig, hogy Sápszky néni csak rit­kán ment az utcára, ritkán haladt el a bá­lákat, konténereket cipelő férfiak előtt. — Mondja az egyik kolléga, hogy meg kel­lene nézni a nénit. Valami nincs rendben. Alig nyitja rá valaki az ajtót. Egy látogatás­sal kezdődött. — mondja Láng Antal, a PIÉRT szekszárdi lerakatának dolgozója. — Egy évvel ezelőtt brigádértekezleten vetették fel özvegy Sápszky Andomé helyze­tét, — meséli Prajda Gyula lerakatvezető. — A gyűlésen határozat született, hogy a No­vember 7. szocialista brigád kollektívája pat­ronálja az idős asszonyt, a lehetőségekhez mérten segíti, könnyíti a helyzetét. — Nyitva az ablak, erősen süt a nap. Csendes szobában ülünk. — Nehéz volt a kezdet — töri meg a csen­det Sápszky néni. — Aranyoskám, maga is megérti, nem könnyű szívességet kérni. De az én koromban már, mivelhogy közeledek a nyolcvanhoz, meg kell tenni. Gyermektelenek voltunk, a férjem már húsz éve meghalt, így egyedül maradtam. De jó. hogy itt vannak ezek az aranyos emberek. Nagyon sokat kö­szönhetek nekik. — Miben segít a brigád? — Amit kérek, mindent megtesznek. De nem is kell kérni, hiszen tudják már maguk is, hogy mikor mi kell a boltból. Csak jön­nek, hozzák a tejet, a kenyeret, ami kell. A Láng, a brigádvezető meg a télen fát vágott, pedig nsm fizettem egy árva vasat sem. Igaz, majd elfelejtettem, hogy a tüzelőt is a saját járműjükkel hozták, bekészítették a fát, a szenet, ami csak kellett. A nevét nem tudom, de brigádtag ő is, képzelje csak, a saját autó­jával vitt el a fürdőbe, és mondta, ha menni akarok, szóljak, elvisz máskor is. Most meg itt ez az átalakítás. A brigád emberei inté­zik a telefonálást, ide-oda járkálást, mivel a lakásomat, mondják, komfortossá alakítja a városgazdálkodás. Jenővári József, a brigád egyik legidősebb tagja mondja: — Nem nagy segítség amit teszünk, de mégis valami. Vállaltuk, a jövőben is csinál­juk. Lehet, hogy egyszer nekünk is jól jönne a segítség. A brigádtagok bólintanak. — Igaz — mond­ják. És emberségből valamennyiéig jelesre vizs­gáztak. VARGA JÓZSEF Vera, 9 éves Péter nevű gyermekükkel. De a köt szű­kült, a csendőrnyomozók elől nem tud elmenekülni. Nagy­kanizsára viszik, onnét a „hosszú utazás”, zárt vagon­ban Auschwitzba. Kisfiát azonnal, lányát később gáz­kamrába küldik. Az erős. ki­sportolt orvost Bergenbelsen- be viszik. 1945 tavaszán, a felszabadulás előtt néhány nappal egy SS-katona öli meg. Egy szemtanú elmond­ta: a teljesen leromlott, kiéhe­zett orvos munkába menet lehajolt a földre, egy répáért. Ekkor érték a halálos go­lyók. Emlékét mélységes megbe­csüléssel • őrzik mindazok, akik ismerték, akik tisztelik az új és igaz gondolatok bá­tor hitvallóit. Volt munkahe­lyért, a mai Orvostovábbkép­ző Intézet falán emléktábla őrzi nevét, s születésének há­romnegyed százados évfordu­lója alkalmából emlékalbum jelenik meg életéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom